Ugrás a tartalomra

Kőröshegyi Református Templom

Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Kőröshegyi Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Építés ideje:
1818
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
46.831001, 17.900475
Egyházi struktúra
Dunántúli Református Egyházkerület
Somogyi Református Egyházmegye
Kőröshegyi Református Társgyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1958
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
II. kategória
Műemléki törzsszám:
4588
Műemléki azonosító:
7973

title

Épület leírása

A település főutcájától beljebb álló, kelet–nyugati tengelyű, poligonális záródású templom keleti homlokzata fölött emelkedik a torony, amelyet lizénák, faltükrök és gazdag vakolatarchitektúra tagol. A keleti és déli homlokzaton félköríves záródású, szalagkeretes kapuk nyílnak, eredeti szárnyakkal és vasalatkőkokkal; a keleti kapu zárókövén az 1818-as építési évszám, lunettájában pedig emberarcú, faragott napmotívum látható. 

A torony karzatszintjén félköríves, a főpárkány és az osztópárkány között szegmensíves ablak áll, legfelül pedig minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak, amelyeket ión pilaszterek kereteznek. Az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak emelkedik, rajta 1926-os évszámmal. A templomhajót és a tornyot homorú ívű féloromzat kapcsolja össze, szélén kővázákkal. A csehboltozatos belsőtér mindkét végében falazott karzat található: a keleti orgonakarzat ívesen előredomborodó, kosáríves nyílású mellvéddel, a nyugati karzat pedig kétpilléres, alul három kosáríves nyílással.

A templom 1813 és 1818 között épült, a helyi földesúr, Széchenyi Ferenc jelentős támogatásával, aki 35 000 téglát és további 350 000 tégla kiégetéséhez szükséges tűzifát biztosított. 1862-ben tűzvész pusztította el a templom tornyát, a toronyórát, az orgonát és a harangokat, de 1870-re mindent újjáépítettek, 1877-ben pedig új orgona is került a karzatra. A gyülekezet története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: már 1619-ben volt református lelkésze és rektora, és a török hódoltság idején is állt itt református templom. A 17–18. században többször építettek ideiglenes fatemplomot, amelyek rendre elpusztultak, így a hívek 35 éven át a prédikátor házának udvarán, „leveles ágakból csinált épület alatt” tartották az istentiszteleteket. A templomépítés jogát II. József 1783-ban engedélyezte, és az első kőtemplom 1784–1786 között készült el, amelyet később a mai, nagyobb méretű templom váltott fel.

A templom berendezései között népies faragású szószék, ón úrasztali edények (1710, 1788, 1863), valamint 1725-ből való kenyérosztó tál található. Az úrasztali terítők 1700 és 1900 között készültek, közülük az 1898-as bordó posztó, arany rojttal, különösen értékes. A harangok története is gazdag: a 18. század közepétől több generáció harangjai szolgálták a gyülekezetet, a tűzvész utáni új harangokat pedig 1870-ben öntötték, majd az I. világháború rekvirálásai miatt 1916-ban kettőt elvittek, amelyeket 1922-ben pótoltak. A templomot az 1970-es években tatarozták, 1984-ben emléktáblát helyeztek el a kufsteini rabként szenvedett Gaál György lelkész tiszteletére, 2007-ben pedig parkosították a templomkertet.
 

Vissza