Megyaszói Református Templom

A település központjában, kis emelkedőn elhelyezkedő, sarokbástyás fallal erődített helyen álló, egyhajós, keresztházas, poligonális szentélyzáródású, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal. Az épület sarkait támpillérek erősítik. A keresztszárnyak nyugati oldalához nyeregtetővel fedett kis előterek kapcsolódnak.
A templombelső toronyhoz közeli részén U alakú, faoszlopokkal alátámasztott karzat áll, amely a keresztház nyugati, déli és északi oldalain is folytatódik. Az hossz- és keresztház találkozásának északkeleti sarkánál áll a carrarai márványból készült, nyolcszögletű, neogótikus stílusú szószék. Az egykori szentélyrész falain lehet látni a korábbi kazettás mennyezet elemeinek másolata.
Valószínűleg 1352 után a földbirtokos Czudar-család építette a gótikus templomot, amely 1534-ben került protestáns használatba. Az 1599-ben törökök által elpusztított faluban, kicsit később, 1606-ban hajdúk telepedtek le, akik újjáépítették a templomot és négy sarokbástyás lőréses erődfallal vették körbe. 1645-ben császári csapatok akarták a templomot visszafoglalni a katolikus egyház számára, de a gyülekezet asszonyainak hősies ellenállásával sikerült ezt megakadályozni. 1704-ben épült a nyugati homlokzat előtt álló torony. 1713-ban földrengés rongálta meg a templomot. Az 1734-es újjáépítés során 100 táblából álló kazettás famennyezetet készítettek, melyet Asztalos Imre és István festett. 1856-ban másfél öllel emelték meg a torony falát, és új sisakot készítettek négy fiatoronnyal. 1902-ben neogótikus stílusban felújították az épületet, ekkor épült az észak-déli kereszthajó is. Az építkezés során eltávolították el a kazettás mennyezetet (megmaradt darabjait a miskolci múzeumnak ajándékozták) és templomhajót rabitz-boltozattal fedték le, ugyanakkor a szentély gótikus boltozatát meghagyták. 
A templomban keresztelték Mészáros Lőrincet, a későbbi ceglédi főpapot, aki Dózsa György hadainak fővezére lett.