A lelkészlak a település főutcája mentén, a templom északi szomszédságában, az utcavonalra merőlegesen, attól kissé beljebb, északi telekhatáron elhelyezkedő, keletnyugati tájolású, téglány alaprajzú, nyeregtetős, oromfalas, kéttraktusos, részben alápincézett téglaépület.
Az épület nyílásai vízszintes záródásúak. Simított vakolatú, festett homlokzatain csak kevés a tagozat, a díszítés. Az utcai, két ablaktengelyes homlokzat tagozatai, a jelentős vakolathiányok miatt, csak maradványaik alapján rekonstruálhatók. Oldalait vakolt sarokkváderezés szegélyezi, amely a délkeleti saroknál átfordul az udvari, déli oldalra is. A magas, utcai oromzat alján fekvőlizéna fut végig. A házon kis kiállású, alacsony, vakolt, szürkére festett lábazat fut körbe. A déli homlokzat 6 nyílástengelyes. A bejárat egyszerű, külső fakerete mögött kőkeretes; a kétszárnyú, táblás faajtók (a belsőnek a felső része üvegezett) eredetiek lehetnek, a sarokvasakkal együtt. A ház ablakainak zöménél megvannak az eredeti, ki-be nyíló, hatszemes nyílászárók, az egyszerű, belső vasrácsokkal, néhol a külső zsalugáterrel.
A ház részben alápincézett, kéttraktusos alaprajzi rendszerű. Külön említést érdemel a pince eredeti, kétszárnyú, parkettás fakapuja. A belsőt síkfödémek, borított gerendás, stukatúros fafödémek fedik. A szobákban hajópadló, a folyosónál és a konyhában a múlt századfordulóra tehető, egyszerűbb, két színű cementlap padlóburkolatok vannak. A ház legnagyobb szobája, az ebédlő az északi traktus közepére került. A házban két, a 20. század elejére tehető, egyszínű mázas, egyszerűbb, hasáb formájú cserépkályha van, az ebédlő, és az egyik szoba kályhasarkaiban. Az udvari traktus északi részén elhelyezkedő konyhában említést érdemel a hátsó falánál épített, egykorú, falazott, vakolt, meszelt tűzelő-berendezés (tűzhely és füstölő).
A lelkészlakot 1849-ben építették kései klasszicista, korai historizáló stílusban.
Forrás: E-Örökség
