Miskolc-Diósgyőri Református Templom

A településrész központjában, útelágazódásnál elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, támpillérekkel gyámolított, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony áll.
A templom egyenes záródású, szemöldök díszes, kőkeretes főbejárata a torony nyugati oldalán van, mellékbejárata a templom déli oldalán található előcsarnokból nyílik. A toronytestet vékony peremsor tagolja, széleit lizénák keretezik. A torony padlás-, és harangszintjén is félköríves záródású, kőkeretes ablakok nyílnak. A hajó oldalait csúcsíves záródású, kőkeretes ablakok törik át. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik. 
Hajóját - dongaboltozatú szakaszok között - három csehsüvegboltozat fedi. A hajó végein fából készült karzatok állnak. 

A templomot 1766-1772 között építették, külön császári engedéllyel, és haranglábat is építettek mellé fából. A bejárat felett olvasható a templomalapító lelkész emléktáblája, amelyen ez olvasható: „Ezt a templomot 1768–72 között a diósgyőri református gyülekezet építette Pápai Tóth Mihály lelkipásztor, geológus, a diósgyőri kohászat kezdeményezőjének vezetésével. Az én házam imádság háza minden népnek! (Márk 13:13)”. Pápai Tóth Mihály volt az, aki elsőnek felhívta a figyelmet a bükk-vidéki ércekre, s ezután kezdődtek Fazola Henrik ilyen irányú kutatásai és a kohóépítés. Építéskori copf stílusú, volutás támasztékú, gazdagon faragott kőszószéke és pelikános szószékkoronája is, amelyeket a Polgári-család készíttetett. A kőtornyot még a 1803-ban építették, mely tetőzete 1819-ben leégett. A templomot 1908-ban felújították, támpillérei és gótizáló ablakai is ekkor készültek.
A 397 kg-os harang felirata: „Isten dicsőségére öntette a diósgyőri helvét hitvallású egyház, 1886. Öntötte és felszerelte Thúry János és fia Bp-en.” 260 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették 1987-ben.