Ugrás a tartalomra

Karcsai Református Templom

Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Karcsai Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
48.315333, 21.794933
Egyházi struktúra
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Zempléni Református Egyházmegye
Karcsai Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1950
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
I. kategória
Műemléki törzsszám:
1303
Műemléki azonosító:
2827

title

Épület leírása

A település északi részén álló, egy téglalap alaprajzú hajóból és egy ahhoz szabálytalanul kapcsolódó rotundából álló, keletelt, románkori templom, amelytől északnyugatra faszerkezetű harangláb áll. 

A templomot már egy 1186-ban kiadott pápai oklevél is említi mint egy, a III. Béla által az esztergomi stefanita kereszteseknek adott, Szent Margit tiszteletére szentelt épület. 

A templom régebbi része a téglából emelt, hatkaréjos alaprajzú körtemplom. Emellett a 13. században egy új, színes kváderkövekből épült templom felépítését kezdték el, amelynek azonban csak a hajója készült el, így végül a rotunda lett az új templom szentélye. A templomot minden részletében magasszintű, művészi igényű megmunkálás jellemzi. A rotunda homlokzatát felül fűrészfogas, alatta ívsoros párkányzattal összekapcsolt lizénák tagolják. 

Egykori bejárati ajtaja a déli oldalon látható befalazva. A templomhajó homlokzatán is párkányzat fut körbe: felül fogrovatos párkány, alatta pedig csúcsíves elemekből álló ívsor húzódik. A déli homlokzat tengelyében egy félköríves bélletű kapu, míg a nyugati homlokzat előtt három oszloppárral alátámasztott, bélletes kapuépítmény nyílik, amely felül háromszögletű oromzattal záródik. Ennek homlokoldalát bimbós fejezetű oszlopocskákról induló félköríves záradékú árkádsor tölti ki. A kapuépítmény sarkain egy-egy torzfigura is látható. 

A templombelső nyugati részén levéldíszes fejezetű oszlopokon nyugvó, boltozott aljú karzat áll. Különös érdekessége a templomnak, hogy az oszlopok egyik fejezetét alkotó figurális díszítés két emberalak küzdelmét ábrázolja, amely valószínűleg a jó és rossz küzdelmét jelenítheti meg. 

A templom 1969-es műemléki helyreállítása során készült az új harangláb, valamint a templomhajó nyitott fedélszékét megosztó két vasbeton lemez, amely a templom egykori háromhajós kialakítására utal. A helyi hagyomány szerint a templomot tündérek építették. A tündéreknek a boszorkányok miatt el kellett menekülniük, s közben a templom harangját a Karcsa-patak vízébe ejtették el, amit a helyiek azóta sem találnak. A harang azonban száz évente egyszer megszólal a tündérekre emlékeztetve.

Vissza