Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Rakacaszendi Református Templom Építészeti adatok Építményfajta: templom Helyszín 3826 Rakacaszend Kopasz utca 20. Helyrajzi szám: 145.195 Koordináták: 48.45815, 20.83805 Egyházi struktúra Tiszáninneni Református Egyházkerület Abaúji Református Egyházmegye Rakacaszendi Református Egyházközség Védettségi adatok Védetté nyilvánítás éve: 1964 Védettség jogi jellege: nemzeti emlék Bírság kategória: I. kategória Műemléki törzsszám: 998 Műemléki azonosító: 3051 title Épület leírása A település déli részén, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, románkori templom, amelynek nyugati végét félköríves toldalék zárja, és felette kisméretű, ácsolt huszártorony emelkedik. A szentély végfalán és a déli oldalon román stílusú résablakok nyílnak. Az épület egyike hazánk rendkívüli ritkaságú ikertemplomainak: egy 12. századi íves szentélyű téglatemplom és egy 13. századi kőtemplom állt egykor egymás mellett, amelyeknek déli, illetve északi faluk volt azonos. A régebbi templomot az új megépítése után a helyi földbirtokos család kápolnaként és temetkezőhelyként használta. A 12. századi épületrészt 1820-ban elbontották, majd a 13. századi épületrészt íves toldalékkal kibővítették. A templom bejárata az északi falon lévő, geometrikus mintákkal ékesített fakapun keresztül nyílik, ahol a régészeti feltárás eredményeként a már elbontott templomrész alapfalai is láthatók. A templomhajó 1657-ben készült deszkamennyezetét tárcsákba komponált levél- és virágmotívumos festés díszíti, amelyet az épület bővítése után kiegészítettek. A szintén 17. századi Mózes-szék festése különösen is igényes munka. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14–15. századi falfestmények töredékei apostolokat és egy püspököt ábrázolnak. Vissza