Ugrás a tartalomra

Rakacaszendi Református Templom

Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Rakacaszendi Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
48.45815, 20.83805
Egyházi struktúra
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Abaúji Református Egyházmegye
Rakacaszendi Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1964
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
I. kategória
Műemléki törzsszám:
998
Műemléki azonosító:
3051

title

Épület leírása

A település déli részén, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, románkori templom, amelynek nyugati végét félköríves toldalék zárja, és felette kisméretű, ácsolt huszártorony emelkedik. A szentély végfalán és a déli oldalon román stílusú résablakok nyílnak. 

Az épület egyike hazánk rendkívüli ritkaságú ikertemplomainak: egy 12. századi íves szentélyű téglatemplom és egy 13. századi kőtemplom állt egykor egymás mellett, amelyeknek déli, illetve északi faluk volt azonos. A régebbi templomot az új megépítése után a helyi földbirtokos család kápolnaként és temetkezőhelyként használta. 

A 12. századi épületrészt 1820-ban elbontották, majd a 13. századi épületrészt íves toldalékkal kibővítették. A templom bejárata az északi falon lévő, geometrikus mintákkal ékesített fakapun keresztül nyílik, ahol a régészeti feltárás eredményeként a már elbontott templomrész alapfalai is láthatók. 

A templomhajó 1657-ben készült deszkamennyezetét tárcsákba komponált levél- és virágmotívumos festés díszíti, amelyet az épület bővítése után kiegészítettek. A szintén 17. századi Mózes-szék festése különösen is igényes munka. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14–15. századi falfestmények töredékei apostolokat és egy püspököt ábrázolnak.

Vissza