A település főutcájának kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, késő barokk templom, melynek déli homlokzata előtt hagymasisakos torony, nyugati homlokzata előtt pedig cintérium áll. A törökdúlás után 1645-ban újraalapított község református lakói többször is építettek maguknak istentiszteleti hajlékot, de kőtemplom csak 1811-ben épült. Ezt az épületet 1817-ben villámcsapás sújtotta, és ezután a bejárati csarnokkal bővítve építették újjá. A II. világháború idején a templom igen súlyosan megrongálódott, de a gyülekezet tagjai még abban az megjavították a tetőszerkezetet, majd 1946-ban a kívül-belül felújították az épületet.
