Őcsényi Református Templom

A település központjában, a főút mentén szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom emelkedik, keleti homlokzata előtt enyhén előrelépő toronnyal és hullámíves záródású végfala felől kontyolt nyeregtetővel fedett hajóval. A főbejárat a toronyaljon keresztül közelíthető meg, záróköves, füleskeretű kőkapuzaton át; ajtószárnyain a felújítás 1900-as évszáma olvasható. A torony két oldalán íves féloromzatok húzódnak, végükön egy-egy kőváza áll.

A déli oldal előtt aszimmetrikusan elhelyezett bejárati előtér található, kőkeretes kapujának oromzatában latin nyelvű, kronosztikonos építési tábla látható. A templomhajó síkmennyezetes, gazdag stukkódíszítéssel, mindkét végében pilléres, csehsüveg boltozatos, flóderezett famellvédes karzat emelkedik. Eredetileg kazettás, festett famennyezete volt, a festett barokk padokat 1904-ben flóderezték.

A mai templom 1782–1783 folyamán épült, egy korábbi, gerendavázas, paticsfalú, különálló tornyú épület helyén. A torony 1793–1795 között készült el, toronyórája 1811-ből származik. Berendezése nagyrészt a 18. század végének munkája. Az orgonát 1904-ben helyezték el, az Angster-orgonagyár készítette.

A templom előtti térben ma is áll a világháborúk áldozatainak emlékműve, amely a település 20. századi történetének fontos mementója. A gyülekezet több évszázados jelenléte jól tükröződik az épület rétegzett történetében: a korábbi fa- és paticsfalú templomok helyét a 18. század végére egy tartós, kőből épült, reprezentatív barokk templom váltotta fel. A torony későbbi hozzáépítése a közösség növekvő erejét és igényét jelezte, hogy temploma a település egyik meghatározó épületévé váljon. A stukkódíszes belső tér és a két karzat ritka megoldásnak számít a környék református templomai között. A templom környezete a 19–20. század folyamán többször megújult, így ma is rendezett, hangsúlyos része Őcsény településképének.