Pákozdi Református Templom

A település csendes mellékutcájában áll egy kelet–nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, egyhajós templom, amelynek egyenes záródású hajóját a keleti oldalon torony, a déli homlokzatnál pedig előcsarnok egészíti ki. A záródás felé csonkakontyolt nyeregtető húzódik. 

A torony órapárkánnyal és hagymasisakkal zárul, két oldalán féloromfalakkal, amelyek végén copf stílusú kővázák állnak. A torony földszintjén baloldalt ajtó nyílik, fölötte kisebb ablak, az első emeleten ovális nyílás, a máspodik emeleten pedig mindegyik oldalon félköríves, kőkeretes, zsalus harangablakok sorakoznak. A toronysarkokat egyszerű, sávozott vakolatarchitektúra hangsúlyozza. A templomhajó déli oldalán íves oromzatú előcsarnok áll, oromfalán az 1713–1790, 1894, 1958 évszámokkal. A homlokzatot aszimmetrikusan elhelyezett, két szinten sorakozó, széles szalagkeretű négy ablak törik át. Az északi oldal négy mezőre tagolt, vakolt keretű, rendszertelenül elhelyezett ablakokkal. A hátsó homlokzaton deszkázott kapu és egy kosáríves kórusablak látható.

A belső tér síkmennyezetes, egyszerű stukkódíszítéssel, mindkét végében fa karzat áll. A toronnyal átellenes karzat a korábbi kazettás mennyezet átfestett elemeiből készült, így különleges történeti réteget őriz. A falazott szószék a 18. századból való, a padok 1725-ben készültek. A templomhajó 1713-ban épült, a torony 1790-ben készült el, és a 19. század folyamán kétszer is felújították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a közösség igényei szerint: a korai, egyszerűbb szerkezetet fokozatosan egészítették ki reprezentatívabb elemekkel. A torony hagymasisakos kialakítása ritkaságnak számít a környék református templomai között, és a copf kővázák különösen elegáns részletek. A kazettás mennyezet megőrzött darabjai értékes emlékei a 18. századi falusi templomművészetnek, és ma is meghatározzák a belső tér hangulatát.