Balajti Református Templom

A településtől délre, dombon álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos templom, íves záródással és északi oldala mellett álló bejárati előcsarnokkal.

A templom bejárata a toronyaljon lévő, szegmensíves kapun keresztül nyílik, felette kisméretű körablak látható. A templom másik, barokk ajtószárnyú bejárata az előcsarnokon át vezet a belső térbe. A harangablakok félkörív záródásúak, és a hajó hosszoldalait is ilyen ablakok törik át. A négyszakaszos csehsüveg boltozattal fedett templombelsőt pillérek és hevederek tagolják. Mindkét végében falazott, vakolatdíszes mellvédű, árkádos karzatok állnak. Kehelyformájú, festett, falazott szószékét aranyozott vakolatdíszek ékesítik. 

A 15. században meglévő középkori templomát a 16. század közepén vette birtokba a reformátussá lett lakosság. 1715-ben bontották le a sekrestyét. 1810 körül emelték tornyát. Az 1820. évi tűzvészben teljesen leégett a templom, az égő parókiából a lelkész csak élete kockáztatásával tudta megmenteni az anyakönyveket. A templom jelenlegi formáját az 1823. évi késő barokk stílusú újjáépítéskor nyerte, 1863-ban ismét leégett a tető és a torony, a két harang pedig elolvadt a tűzben, de rövidesen helyreállították.