Sajókazinci Református Templom

Az egykori sajókazinci településrészen található, keletelt, egyenes záródású, egyhajós templom, keleti toronnyal.
A templom főbejárata a toronyaljon keresztül nyílik, de a hajó déli oldalán is található egy bejárati kapuzat. A főbejárat felett egy küllős osztatú körablak látható. A torony fentebbi szintjein, illetve a hajó hosszoldalain álló ablakok mind szalagkeretesek és szegmensívesek. A toronytestet falpillérek keretezik. Az órapárkány felett svájci süvegű sisak magasodik.

A kazettás famennyezettel fedett templombelső két végében fakarzatok állnak. A népi barokk stílusú, szószékkoronás, falazott szószékének kosarát vakolatdíszek ékesítik.

A település a pápai tizedjegyzék szerint 14. század elején már egyházas hely volt. 1552-ben, Eger ostromának idején, portyázó török csapatok lerombolták és kirabolták a falut, lakóit elhurcolták. 1564-ig 17 háza épült fel, s lakói már reformátusok voltak. 1576-ban önálló református egyházat alkottak, és az 1526-ban épült templomot vették használatba. 1659-ben újabb törökdúlásnak esett áldozatul a falu, és ezután nehezen népesült be újra. 1700-ban még csak egy fatemplom állt, aztán 1732-ben már újra a régi s kijavított templomot használták. 1792-ben a toronnyal együtt újjáépítették a templomot, de az 1825-ben leégett. 1826-ra kijavították és átalakították. A következő nagyobb javítás 1899-ben volt.

Az orgonáját az abaújszántói egyháztól vették, és Országh Sándor építette át 1885-ben nyolc változattal.
A templomban keresztelték Egressy Bénit, a Szózat megzenésítőjét, Sajókazinc nagy szülöttjét, akinek édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt.