Szentendrei Református Templom

Szentendre központjában, a történeti településmag keleti részén álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos, barokk templom, melynek oldalait kétlépcsős támpillérek gyámolítják. 

Az 1620 óta létező református gyülekezet az ellenreformáció idején menekülésre kényszerült, és ekkor lelkipásztorukkal együtt Csapdira költöztek. A később újranépesülő szentendrei egyházközség 1835-ben a hívek adományából imaházat alakított ki a Szamár-hegy tetején. 1913-ban a gyülekezet az akkor már hosszú évek óta elhagyott, pusztulófélben lévő görögkeleti Opovacska-templom megvásárlása mellett döntött. Ezt még a 17. század végén Opovácból menekült szerbek építették 1746-ban, majd 1770-ben nyugati irányban kibővítették, és 1777-ben tornyot is emeltek elé. Az új tulajdonos református egyház az összes korábbi berendezést eltávolította, így az 1748-as ikonosztáz a hercegszántói görögkeleti szerb templomba került.