Tiszafüredi Református Templom

A település történelmi főútja mentén kialakított parkban áll a keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt süveges sisakkal fedett torony emelkedik. A torony legfelső, visszalépő szintjét körbefutó tűzkiáltó erkély hangsúlyozza. A déli és a keleti oldalon előcsarnok kapcsolódik az épülethez, a déli homlokzaton pedig két román kori ablak őrzi a középkori előzmény emlékét. 

A templomhajó dongaboltozata a keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A hajó mindkét végében faszerkezetű karzat áll, aljukon festett kazettás famennyezettel. A padló cementlappal burkolt. A 19. század első feléből származó, aranyozott fa klasszicista szószék a templom egyik legértékesebb berendezési eleme. A festett és aranyozott úrasztala, a Mózes‑szék és a bábos korlátos kerítés historizáló stílusban 1870-ben készült. Az orgonát Mooser Lajos építette 1869-ben.

A templom elődje egy 13. századi román kori épület volt, amelynek falszakasza ma is látható a déli oldalon. A reformátusok 1724-ben vették használatba, majd 1738-ban tornyot emeltek hozzá. 1771-ben bővítették és felújították, 1883-ban pedig újabb átalakításokkal gazdagították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a középkori, barokk és 19. századi elemek, így az épület különleges átmenetet képez a román kori eredet és a későbbi protestáns templomépítészet között. A tűzkiáltó erkélyes torony ritka megoldás a környék református templomai között, és a parkos környezetben álló épület ma is meghatározó látványeleme Tiszafüred városképének.