Vác-Felsővárosi Református Templom

A Kisvác városrészben, a Duna közelében, tömbbelsőben áll az északnyugat–délkeleti tájolású, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek délkeleti oldalán torony, északkeleti oldalán pedig külön bejárati építmény kapcsolódik az épülethez. 

A lizénákkal tagolt torony alsó szintjén egyszerű ablak nyílik, fölötte sugaras díszítésű faltükörben ovális nyílás látható. A legfelső szinten mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a torony csúcsát az órapárkány fölött hagymasisak koronázza. A templom hosszoldalait három-három kőkeretes, szalagdíszes ablak tagolja. 

A főbejárat a torony oldalán nyíló kőkeretes ajtón keresztül közelíthető meg, míg az oldalsó előcsarnokból szintén kőkeretes kapu vezet a hajóba.

A templomtér háromszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pilléreken nyugvó hevederek tagolják. A hajó mindkét végén karzat áll, középen előreugró mellvéddel, amely hangsúlyos térbeli ritmust ad a belsőnek. 

A templom 1785-re készült el Hausmann János munkájaként, ekkor még torony nélkül. A szószéket ugyanebben az évben Regele József készítette, a tornyot pedig 1794-ben Marschall Jakab ács építette hozzá. Az orgona 1878-ban készült, Dangel Antal és fia műhelyében.

A templom elhelyezkedése — kissé elvonulva az utcavonaltól, a Duna közelségében — sajátos, csendes atmoszférát teremt, amely jól illeszkedik a barokk épület bensőséges arányaihoz. A torony későbbi hozzáépítése jól mutatja, hogyan fejlődött a gyülekezet a 18–19. század fordulóján, amikor a református közösség egyre erősödött a városban. A szalagdíszes ablakkeretek és a sugaras ovális nyílás finom barokk részletei ritka eleganciát kölcsönöznek a templomnak. A két végkarzat megoldása különleges térhatást eredményez, amely a korszak vidéki református templomai között is figyelemre méltó. A templom ma is fontos szerepet tölt be a felsővárosi közösség életében, és a váci református örökség egyik legértékesebb épületeként tartják számon.