Hajdúszoboszlói Református Templom

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, odalhajókkal bővített egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek délnyugati oldala előtt torony, északkeleti végénél bejárati előcsarnok áll.
A többszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett belsőtér két végében, valamint északnyugati oldalhajójában fakarzatok állnak. A boltozott oldalhajók két-két pillérrel csatlakoznak a főhajóhoz. A hangvetős, klasszicizáló stílusú szószék a délkeleti oldal egyik pilléréhez kapcsolódik.

A templom és a torony a 15. században, míg az erődfal a 16. században épült. Az 1590-es évek török-tatár pusztításai során a templom kiégett. A betelepülő hajdúk jó ideig a Kis-Szoboszló templomába jártak, és a romos templom helyreállítása csak 1711-17 között történt meg, már barokk formában. 1810-13-ban a növekvő lakosság számára szűknek bizonyuló templomot klasszicista stílusban két oldalhajóval bővítették, Rabl Cornelius debreceni kőműves vezetésével. A karzatokat Boros István Agárdi István és Szőke Sándor helybeli asztalosok készítették. Ezutóbbi munkája a szép faragványokkal díszített Mózesszék, 1816-ból. A szószék Kornis Gábor mester 1814-es munkája. 
Az orgona Krämmer János nagyváradi orgonakészítő mester munkája 1817-ből. 
Javában folytak a nagy építkezések, amikor 1814-ben a tornyot villámcsapás érte és tetőzete megrongálódott. Újjá kellett építeni. Erre azonban csak 1828-29-ben adódott lehetőség. Ekkor Beregszászi Pál debreceni rajztanár tervei alapján Ruchner Ernő szintén debreceni ácsmester és Kőhler György kőműves mesterek feljebb emelték a torony falazatát, és elkészítették tetőzetének faszerkezetét. Erre helyezte rá Jeger József rézműves a 30 mázsányi rézborítást. A csúcson aranyozott díszekkel ékesített toronygombba emlékeztető iratot helyeztek, valamint a városi és egyházi elöljáróság névsorát.