1950-ben alakult település keleti oldalán, saroktelken álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, modern templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt bejárati előcsarnok, felette pedig kisméretű torony áll.
Varga Sándor építész tervei alapján épült 1994 és 2014 között, de 2002-től már használta a gyülekezet istentiszteleti helyként.
A település történeti központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom, déli oldalán keresztházzal, keleti oldala előtt órapárkányos, párnatagos és laternás sisakú toronnyal.
A templom főbejárata a toronyalján keresztül, egy egyenes záródású, pilaszterekkel keretezett, félköríves orommezővel koronázott ajtón át nyílik, felette egyenes záródású ablakkal. A főhomlokzatot, a toronytest keleti oldalán, az osztott főpárkány felett timpanon zárja le. E felett körablak, illetve torony minden oldalán félköríves harangablak nyílik. A torony a hajótesthez íves oromfalakkal csatlakozik, amelyek végében fiatornyocskák állnak. A hosszoldalakat, továbbá a végfalat és a keresztszár falait nagyméretű, egyenes záródású ablakok tagolják.
A síkmennyezetes templombelső északi oldalán monumentális méretű klasszicizáló szószéképítmény, három további oldalán fakarzat áll.
A református templom 1790-ben épült.
A Kisvác városrészben, a Duna közelében, tömbbelsőben áll az északnyugat–délkeleti tájolású, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek délkeleti oldalán torony, északkeleti oldalán pedig külön bejárati építmény kapcsolódik az épülethez.
A lizénákkal tagolt torony alsó szintjén egyszerű ablak nyílik, fölötte sugaras díszítésű faltükörben ovális nyílás látható. A legfelső szinten mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a torony csúcsát az órapárkány fölött hagymasisak koronázza. A templom hosszoldalait három-három kőkeretes, szalagdíszes ablak tagolja.
A főbejárat a torony oldalán nyíló kőkeretes ajtón keresztül közelíthető meg, míg az oldalsó előcsarnokból szintén kőkeretes kapu vezet a hajóba.
A templomtér háromszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pilléreken nyugvó hevederek tagolják. A hajó mindkét végén karzat áll, középen előreugró mellvéddel, amely hangsúlyos térbeli ritmust ad a belsőnek.
A templom 1785-re készült el Hausmann János munkájaként, ekkor még torony nélkül. A szószéket ugyanebben az évben Regele József készítette, a tornyot pedig 1794-ben Marschall Jakab ács építette hozzá. Az orgona 1878-ban készült, Dangel Antal és fia műhelyében.
A templom elhelyezkedése — kissé elvonulva az utcavonaltól, a Duna közelségében — sajátos, csendes atmoszférát teremt, amely jól illeszkedik a barokk épület bensőséges arányaihoz. A torony későbbi hozzáépítése jól mutatja, hogyan fejlődött a gyülekezet a 18–19. század fordulóján, amikor a református közösség egyre erősödött a városban. A szalagdíszes ablakkeretek és a sugaras ovális nyílás finom barokk részletei ritka eleganciát kölcsönöznek a templomnak. A két végkarzat megoldása különleges térhatást eredményez, amely a korszak vidéki református templomai között is figyelemre méltó. A templom ma is fontos szerepet tölt be a felsővárosi közösség életében, és a váci református örökség egyik legértékesebb épületeként tartják számon.
A település főutcájának kiteresedésében, az egykori kastélykertek szomszédságában álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, poligonális záródású, egyhajós, gótikus teremtemplom. Nyugati oldala előtt háromszintes, fiatornyos, gúlasisakkal fedett torony áll.
Egy, a 13. század végén épült kis templom helyére a 16. század elején épült a jelenlegi templom, lebontva elődjének szentélyét és sekrestyéjét. Az új épülethez sokszögzáródású, sarkain támpillérekkel erősített, kőbordás, hálóboltozatos szentélyt és egy nagyobb sekrestyét is emeltek. Tornyát 1791 után állították, a sisak fiatornyai 1892-ben készültek.
A vajai templomot a reformáció kezdete óta birtokolja a református gyülekezet, amelynek legnagyobb patrónusa a földesúri jogokat gyakorló Vay család volt, így kerülhetett Vajai Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányának epitáfiuma a templombelsőben elhelyezésre. Ugyanez a család adományozott értékes klenódiumokat is az egyház számára, mely közül többet a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményében őriznek. Az empire stílusú szószéke és Mózes-széke 1837-ben készült.
Száz Magyar Falu. Vaja. Írta: Göőz Lajos, Németh Péter, Takács Péter, Bene János, Páll István és Molnár Sándor. Szerkesztette: Németh Péter. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2001.
A település központjában, a főút mentén álló, megközelítően észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt hagymasisakos torony, keleti oldala előtt bejárati előcsarnok áll.
Az utcavonalon álló torony két oldalához magas kőkerítés kapcsolódik. A torony széleit falpillérek keretezik. A karzatszinten szalagkeretes, félköríves záródású, zsaluzott ablak található, a főpárkány felett hasonló kialakítású körablak áll. A torony osztópárkánya felett pedig, minden oldalon, félköríves záródású, zsaluzott harangablak nyílnak. Az órapárkány felett kettős hagymasisak emelkedik. A torony déli oldalán egy egyenes záródású ajtó nyílik, a templom másik bejárata az előcsarnok déli oldalán van.
A síkmennyezetes templomtér két végében festett mellvédű és kazettás aljú fa karzatok állnak, amelyeknek díszítése a dél-dunántúli hímes festés kiemelkedően szép példái, id. Gyarmati János, vajszlói asztalos, templomfestő munkái. A 19. században mázolással eltakart kazettákat 2014-2017 között Czakó Ferenc restaurátor-művész állította helyre.
Az épület az Ormánságban elsőként - 1781-ben - épült szilárd falú, tornyos templom.
A település központjában, a Gelénesi-csatorna partján álló, keletelt, torony nélküli, egyenes záródású gótikus templom. A szentélyén és déli oldalán csúcsíves ablakok állnak. A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon egy vimpergával keretezett, délen egy egyenes záródású kőkeretben lévő, szemöldökgyámos kapu nyílik.
A templomot valószínűleg 1289 és 1334 között a Gutkeled nemzetség Farkas ága építtette, ezért is láthatjuk a szentély zárókövén a nemzetség címerét. 1565 óta használják a reformátusok. 1769-ben készült festett mennyezete, karzata és szószéke, amelyek így a legkorábbinak számítanak a Felső-Tisza-vidéken. Síkmennyezetes hajója csúcsíves diadalívvel kapcsolódik boltozott szentélyéhez. A templombelsőt nemrégiben helyreállított virágmintás festés díszíti.
Az egykori szentély északi falán megtalálható a kőkeretes sekrestyeajtó, mellette egy csúcsíves pasztofórium, déli falában pedig ülőfülke. A templomtól északra impozáns fa harangtorony áll. A karcsú, alul szoknyás, felül nyitott galériás, zsindellyel fedett torony gúlasisakját fiatornyok díszítik. Valószínűleg 1691-ben épülhetett.
A település egykori központjában álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, késő gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt robusztus méretű, nyolcszögletű, órapárkányos, barokk torony emelkedik, tetején hagymasisakkal. A templomot a Báthori család építtette a 15. század második felében, ezért is fedezhetjük fel sárkányos címerüket az egykori szentély hálóboltozatának zárókövén.
Az épület annak ellenére megőrizte középkori értékeit, hogy 1662-ben német katonaság, 1717-ben pedig tatárhad pusztította, ezt követően 1784-ig romosan állt. A templombelső egyediségét a bordás hálóboltozat, valamint az ablakok és a csúcsíves diadalív körüli - a reformáció korából származó - színes festés adja. Szintén ebből a korszakból való a keleti karzat által már részben takart, leveles koszorúval keretezett falkép, amely a bűnbeesés történetét meséli el.
A műemléki helyreállítás során sikerült még tíz latin nyelvű felirattöredéket is feltárni. 1794-ben készült a keleti karzat és a szószékkorona, amely Vasvári Ódor Gábor remeke. Az L alakú nyugati karzat 1806-ból való. A tornyot 1819-1823 között építették, egy korábbi fa harangláb helyére.
A település főútja mentén, útkereszteződés kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok, nyugati oldala előtt összetett vonalú, párnatagos sisakú torony áll.
Az ötszintes torony bejárata a déli fal földszintjén lévő egyenes záródású ajtón keresztül nyílik, felette szalagkeretes, záróköves körablak áll. A további szinteken lévő ablakok is hasonló keretezésűek, de félköríves záródásúak. Az oldalfalakat a lizénák által keretezett mezőkben félköríves záródású ablakok törik át. A templom főbejárata az íves oromzatú előcsarokon található, da a templom végfalán is van egy egyenes záródású ajtó.
A síkmennyezetes templombelső két végében vaskos pilléreken és kosáríveken nyugvó, falazott mellvédű karzatok állnak. A déli oldal mellett található az aranyonyott ornamentikával és geometrikus formákkal díszített falazott szószék, felette hangvető, mellette díszes háttámlájú Mózes-szék áll.
A templom késő barokk stílusban 1791-1797 között épült, majd részben átalakították 1802-1806 között.
A település központjában, szabadon álló helyzetben emelkedik a megközelítően kelet–nyugati tájolású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt enyhén előrelépő torony áll. A hajó félkörívesen záródik, déli oldalán pedig bejárati előtér kapcsolódik hozzá.
A főbejárat a toronyaljba nyílik: aedikulás keretelésű, félköríves, kőkeretes kapu vezet a templomba. A karzatszinten félköríves záródású, szalagkeretes, könyöklős ablak látható, felette körablak, majd egy újabb félköríves nyílás következik. A torony legfelső szintjén mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a tornyot az órapárkány fölött összetett vonalú sisak koronázza. A templom oldalhomlokzatai egyszerű kialakításúak, lábazattal és szalagpárkánnyal tagoltak, négy-négy szegmensíves ablakkal, a záródásnál pedig kör alakú, szalagkeretes nyílással. A déli előtér barokk kapuszárnyait vállköves, 1802-es évszámot viselő kőkeret fogja közre.
A templomhajó síkmennyezete festett, feltehetően az 1807-es kifestés idejéből származik, egyedi színvilággal. Az északi oldalon álló, nyolcszögletű talapzaton elhelyezett szószék és szószékkoronája a templom építésének korát idézi. A hajó mindkét végében festett mellvédű fa karzat található, rajtuk szépen faragott barokk zsoltármutatóval.
Az orgona 1844-ben készült. A templom 1802 és 1807 között épült, tornyának sisakját 1907-ben alakították ki.
A templom különlegessége, hogy a barokk tömegformálás és a 19. századi átalakítások harmonikusan illeszkednek egymáshoz, így az épület több korszak stílusjegyeit őrzi. A festett síkmennyezet és a korai szószék együttese ritka értéket képvisel a környék református templomai között. A torony többszintű ablakkiosztása és a sisak összetett formája messziről is jól felismerhetővé teszi az épületet. A templom a település egyik legfontosabb történeti emléke, amely máig meghatározza Váralja faluképét.
A település központjában, a főút mentén, arra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt párnatagos, laternás sisakú torony áll. Déli oldalához nyitott előtér, cintérium csatlakozik.
A templom főbejáratához a torony tengelyében álló félköríves nyíláson keresztül juthatunk, mellékbejárata az előtér alatt található. A kétemeletes toronytestet főpárkány és osztópárkány tagolja. A padlásszinten téglány alakú ablak van, a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó hosszfalain 2-2 egyenes szemöldökű ablak nyílik.
Egy, korábban itt álló fatemplom 1710 körül épült, amely aztán 1802-ben leégett. A jelenlegi templomot még ugyanabban az évben emelték.