Örökségtár

Harkány terehegyi településrészének központjában, kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, körítőfallal övezett, poligonális záródású, egyhajós copf stílusú templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok áll.

A templom bejárata a köríves, nyitott toronyalj alatt található. Vakolatkeretezésű főhomlokzatát a főpárkány alatt zsaluzott félköríves-, felette körablak tagolja, legfelsőszintjén pedig, mind a négy oldalon felköríves, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett egyszerű gúlasisak emelkedik. A toronytest a hajóhoz íves féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kis oszlopokon gömdíszek láthatók.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fa oszlapokkal alátámasztott fa karzat áll.

A templom 1800 körül épült.   

A település központjában az utcasorban, fésűs elrendezésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, melynek nyugati oldala előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony emelkedik. 

Az élszedett sarkú toronytestet a templomhajón is körbefutó főpárkány tagolja két szintre, felette pedig lizénák osztják tükrökre. Földszinti homlokzatok szélein pilaszterek állnak. A templom főbejárata félköríves záródású, napsugaras díszítésű ajtón át nyílik, felette, a karzatszinten zsaluzott, félköríves záródású ablakot láthatunk. A padlásszinten szalagkeretes körablak áll, legfelül, a harangszinten félköríves záródású ablakok nyílnak.

A hajó és a toronytest homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végét kővázák díszítik. A hajó hosszoldalain kettőspilaszterek között félköríves záródású ablakok állnak. A déli oldal tengelyében nyílik az oldalbejárat. 

A síkmennyezetes templombelső nyugati végében pilléreken nyugvó, árkádíves karzat emelkedik, amelynek falazott mellvédjét vakolat tükrök ékesítik. Az északi oldalon helyezkedik el a karcsú, nyolcszögű pillérre támaszkodó, íveskosarú falazott szószék, felette egyszerű vonalú korona áll. A szószéklépcső előtt található a rojtdíszes fedelű Mózes-szék. A belsőtér falait is kettős pilaszterek tagolják. 

Szívós rendszerű, egysípsoros harmóniuma van. 
Két harang lakik a tornyában. A nagyharang tömege 278 kg, a kisharang: 108,5 kg-os, mindkettőt Harangművek Rt. készítette. 

A település keleti oldalán, a Tisza ártere szomszédságában található, egyhajós, poligonális záródású, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló, párnatagos-gúlasisakos toronnyal. A hajó déli oldalához előcsarnok kapcsolódik.

Síkfödémes hajó nyugati végén öntöttvas oszlopokon álló faszerkezetű orgonakarzat emelkedik. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A templom belsőt téglapadló burkolja. A klasszicizáló stílusú, festett, aranyozott fa szószék és koronája a 19. sz elején készült, az úrasztala 1895-ben. Orgonáját 1896-ban Országh Sándor készítette.

A 15. századi gótikus templomot 1734-ben némi bővítéssel használatba vették, ekkor különálló fa harangláb állt a templom mellett. 1800-1806-ig bővítették, és felépült a torony is. Az építkezésre Rabl Károly adott költségvetést, feltehető, hogy az ő tervei szerint és kivitelezésében készült el a templom. A 19. század végén nagyobb felújítás történhetett, ekkor készült a berendezés jelentős része. 

A település főutcája mentén, azzal párhuzamosan álló, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, íves záródású, egyterű, népi barokk stílusú templom. Nincsenek adataink középkori templom létezéséről, de annyi bizonyos, hogy a Kölcsey család egykori birtokát jelentő településen korán elterjedt a reformáció és sokáig a milotai eklézsia leányegyházaként működött. Önálló egyházközséggé 1673-ban szerveződött. 

Egy későbbi egyházkerületi összeírás szerint Csécsén „…nagy avult Fa Templom a falu közt Fa Tornyával együtt” állt, s a templomot 1655-re datálja. Ugyanekkor egy 1771-es, sőt egy 1619-es harang is fel lett jegyezve, azaz az eredeti fatorony volt az épületegyüttes legrégebbi része. 1820-ban az elavult régi fatemplom helyére építettek új, szintén favázas istenházát. Régi úrasztali tárgyai között találhatunk egy 1695-ből való domborított díszítésű ezüstpoharat, és egy 1694-ből származó ón keresztelői kupát, melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatóak. A templomtól keletre 24 méter magas, szoknyás, fűrészelt mellvédű galériás, zsindellyel borított, fiatornyos fatorony áll, amely 1822-ben készült.

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, keletelt, poligonális záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, gúlasisakos toronnyal. A 14-15. században épített gótikus templomnak egykor támfalas szentélye volt, ennek nyomai és a déli oldalon két középkori ablakának kerettöredékei ma is láthatók. 

Lázár deák 1528-as térképén a templomot erődített, bástyával körülvett, lőréses tornyú, mellvédes épületként ábrázolja. A templomot 1596-ban krími tatárok rombolták le. A bujdosásból visszatért lakosság 1621 táján rendbe hozta, de már nem az eredeti formájában. A leomlott torony helyébe fából emeltek haranglábat. Templomot 1856-1887 újjáépítve kibővítették és ahhoz új kőtornyot is emeltek. Ennek alapkőletételekor, Vay László földesúr és felesége jelenlétében, „a torony talapzata utca felőli külső szöglete alá tétetett egy okirat, mely az akkori körülményeket kimerítőleg tartalmazza, egy üveg bort, a pénzek mindegyikéből egy-egy példány, amelyhez az aranyat és az ezüst tallért Gróf Vay László szolgáltatta.” A templom építőkövét, a vulkáni tufát, Tokaj környékéről a Tiszán hajón szállították a helyszínre. A templomhoz a középkorban déli oldalon elterülő temető is tartozott, ahova csegeiek egészen 1787-ig temetkeztek, a helyben szokásos keletelt módon.

A település északi részén a tiszai főcsatorna mellett elhelyezkedő, egyhajós, poligonális záródású, keletelt templom, nyugati homlokzat előtt álló tűzkiáltó erkélyes, süvegsisakos toronnyal, déli és a keleti homlokzat előtt bejárati előcsarnokkal. 

A hatszintes toronytestet hangsúlyos párkányok tagolják és szélein falpillérek keretezik. A földszinten a nyugati oldalon nyílik a templom főbejárata egy félkörív záródású ajtón keresztül. Felette szegmensíves, szalagkeretes ablak áll, a két oldal homlokzaton ugyanilyen kialakítású vakablakok találhatók. A padlásszinten hasonló megformálású és elrendezésű, de valamivel alacsonyabb ablakok vannak, a következő szinten állnak a félköríves harangablakok, felettük golyvázott órapárkány és órák. Majd még egy alacsonyabb szint következik, amely felett már a toronytest karcsúbbá válik és itt fut körbe a vasrácsos mellvédű tűzkiáltó erkély. A tornyot órapárkány koronázza, amely felett egyszerű süveg alakú sisak emelkedik.

Az oldal falakat lizénák osztják falmezőkre, amelyek között félköríves záródású ablakok, illetve ovális ablakok nyílnak. A déli homlokzaton két románkori ablak is található. 

A dongaboltozatos templomhajó keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A toronyalját csehboltozat fedi. A hajó mindkét végén fakarzat, amelyeket 1860-ban emeltek. A karzatok alját kazettás, festett famennyezet burkolja. Az épület ablakai a 1900-ból valók, ajtajai barokk, illetve historizáló stílusúak. A klasszicista stílusú, aranyozott fa szószék, a Mózesszék és a bábos korláttal kerített úrasztala egy kompozíciót alkot a hajó déli oldala mellett. Orgonáját 1869-ben készítette Mooser Lajos.

A 13. században épült az a román templom, amelynek megmaradt falszakasza a déli homlokzaton még látható. Az épületet 1724-ben már a református gyülekezet használta, akik a romos templomot helyreállították, majd 1738-ban tornyot emeltek elé. 1771-ben kibővítették és felújították, aztán, 1883-ban újabb bővítés és helyreállítás történt. 

A település ókécskei településrészének déli oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, egyhajós, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, keresztházat imitáló térbővületes, egyhajós templom. 

A templombelső ötszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzatok állnak. Egy korábbi barokk templom helyére, Mátray Lajos építész tervei alapján neogótikus stílusban épült 1906-1909 között.

A település központjában, a főutca nyugati oldalán álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt hagymasisakos barokk torony áll. 

A templom építési korára vonatkozóan pontos adatunk nincs, ám alaprajzi elrendezése és a még megmaradt középkori részletképzései alapján arra lehet következtetni, hogy a 14. század második fele és a 16. század első fele között keletkezhetett. Tornyát a 19. század elején emelték. Déli oldalán rézsűs bélletű ablakok állnak, amelyek közül három még megőrizte csúcsíves kialakítását. 

Az egyterű templom keleti végében van elhelyezve a liturgikus tér. Berendezése a 19. századból való, korábbi időkből csak a déli falon látható népi barokk szószékkorona maradt meg.

A település központjában, parkban szabadon álló, egyhajós, keletelt, poligonális záródású templom, déli és nyugati homlokzata előtt előcsarnokkal. A templomtól nyugatra különálló torony emelkedik, sarkait átlós támpillérek gyámolítják.
A templom falait rézsűs bélletben álló, íves záródású ablakok tagolják, a végfalon felül körablak, alul félköríves záródású ajtó nyílik. A háromszintes toronytestet is félköríves záródású ablakok törik át, felette gúlasisak emelkedik.

Síkfödémes hajó mennyezetét közepén kör alakú stukkódísz ékesíti. A hajó mindkét végén öntöttvasoszlopokra támaszkodó karzat áll. Az előcsarnokokat kazettás mennyezet fedi. Barokk ablakok. A torony földszintjén fiókos dongaboltozat. A templombellső déli fala előtt áll, a falazott kosarú szószék és lépcső. Historizáló stílusú orgonáját 1882-ben Jónás István építette, majd 1941-ben Barakovits János átépítette.

A hagyomány szerint a 17. században Rákóczi magtára volt. 1721-ben Borbély Mihály tulajdonába került, ő ajánlotta fel a templomnak, aki aztán eléje tornyot is építtetett. Ezt azonban a Helytartó Tanács 1731-ben a földszintig visszabonttatta. 1726-ban alakítják imaházzá a magtárat, amit 1757-ben megmagasítottak és kelet felé meghosszabbítottak. Nagyobb felújítások 1802-ben, 1846-ban, 1878-ban és 1910-ben történtek.
 

Tiszaszederkényi városrész északi oldalán elhelyezkedő, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, íves záródású, nyugati tornyos, késő barokk templom. 

A település a reformáció kezdetétől református volt, a törökdúlás idején azomban teljesen elnéptelenedett. Ezt követően Lorántffy Zsuzsanna hajdúkat telepített ide, akik 1651 után fatemplomot építettek. E templom javításának évszámai: 1732, 1761, 1781. A jelenlegi templomot 1792-99 között építették. Nyugati homlokzat előtti tornyának építése 1810-ben fejeződött be. A szószékkorona 1878-ban, a Mózes-szék 1879-ben, az úrasztala 1880-ban készült. Az 1970-es évekbeli átépítés során kapta a torony jelenlegi gúla formáját. 

Az eklektikus stílusú parókia a templomtól nyugatra lévő telken áll. Az U alaprajzú épület rövid szárai oromzatosak, a köztük lévő épületszárny déli oldalán faoszlopos tornác áll.