Örökségtár

Tér és utca találkozásában, szabadon álló, ötszög alaprajzú, robosztus, négyzetes homlokzati tornyos, kontyolt nyeregtetős templom. Vasbeton szerkezetű, klinkertéglával burkolt, homlokzatain téglaarchitektúra díszítés, nyílásai jellemzően háromszög alakúak.

Két utca által határolt ékalakú telek szögfelezőjében helyezték el a szabályos ötszög alaprajzú templomteret, melyhez a bejáratnál négyzetes, zömök torony, a szentély felőli két oldalon pedig kisebb helyiségek (lelkészszoba, egyházfilakás) csatlakoznak. A 41 m magas torony indításában, kőlépcsősor felett található a csúcsíves bélletes bejárati kapu. A kapu fölötti háromszög mezőt "Isten bárányát" ábrázoló mozaik díszíti. A toronynak szabályos háromszög alakú ablakai vannak. A toronyóra számlapját kivilágítható négyzetek alkotják. A toronytest tetejére kisebb keresztmetszetű, sétálóval körülvett négyzetes harangház épült, melyet oldalanként 3-3 háromszög záródású kis nyílás tör át. A tornyot kis toronysapka koronázza bronz buzogánycsillaggal. A kupolateret sátortető fedi, csúcsán buzogánnyal. Az oldalfalakat a nagy sík felületek jellemzik, melyeket 5-5 magas, keskeny, csúcsos záródású üvegablak tagol, a két hátsó oldalon. A homlokzatokon kevés díszítés található: a lábazat, a zárópárkány, a bejárati kapu íve és az ablakok szemöldöke kap a többitől eltérő téglaállás, ill. téglaredő által finom hangsúlyt. A templom hátuljához 2003. júniusa óta vendéglátóipari kerthelyiség csatlakozik, melynek kapuja és kerítése a temploménál lényegesen világosabb, égetetlen nyerstéglából van kialakítva.

Az ötszáz férőhelyes templomtér fölött vasbeton kupola, melyet karcsú, lendületesen feltörő tartóívek hordoznak. A tartók 12 méter magasságban csillagalakú koszorúba futnak össze, a kupola záradékpontját festett csillag díszíti. A bejárat fölött alátámasztás nélküli vasbeton lemez képez karzatot hetvenkét férőhellyel. A vasbeton szerkezetű mellvéd könyöklője és felületkitöltése tölgyfából készült. 21 színes üvegablak (Gáborjáni Szabó Kálmán) 1944-1949 és Isten báránya mozaik, 1941. A berendezés fő eleme az ötszög bejárattal szemközti csúcsánál elhelyezkedő, trapézalakú tölgyfa szószék, mely palánkszerűen egymás mellé rakott deszkákból áll, szolid faragás díszíti. A háromrészes úrasztala is tölgyfából készült. A tempomtérből lelkészszoba és egyházfilakás nyílik az ötszög két oldalán, ugyaninnen indul 1-1 lépcsőlejárat a mélyföldszintre, ahol 300 férőhelyes gyülekezeti terem található.

A Tisza Lajos körút és a Földvári utca sarkán lévő telket a város adományozta az építkezés céljára, a meghívásos tervpályázaton a kilenc építészmérnök közül Borsos József tervét fogadták el. Statikusként Gábory Pál működött közre. A templom alapkövét 1941. október 26-án tették le, s a nehéz háborús évek dacára 1944-re fel is épült. Harangjait 1948-ban öntötte Szlezák Ráfáel Rákospalotán, a 21 festett ólomüvegablakot és a bejárat fölötti timpanont díszítő "Isten báránya"-mozaikot 1949-ben készítette el Gáborjáni Szabó Kálmán. A templom felszentelésére 1949. december 26-án került sor.

A Tisza Lajos körút északi részén, parkban szabadon álló, egyhajós, kereszthajóval bővített, poligonális záródású templom, a záródások felé kontyolt nyeregtetővel. A négyezet felett hatszögletű huszártoronnyal, a főbejárat déli oldalán kör alaprajzú kúptetővel lezárt lépcsőtorony.

A háromszögű telek mértani közepén helyezkedik el a templom. A délnyugat-északkeleti tengelyű hosszházhoz háromkaréjos, centrális tér kapcsolódik. A templom főhomlokzata délnyugati irányba néz. A homlokzathoz déli oldalról körkeresztmetszetű, csúcsos sisakban végződő lépcsőtorony csatlakozik. A homlokzat középtengelyében, kis háromszög-oromzatú kapuépítményben nyílik a főbejárat. A kapuépítmény felett, a templomfalon három csúcsíves ablak áll. Az oromfal geometrikus mintázatú téglapárkány fölött indul, íves keretelésű vakmezők tagolják, a középső mezőben ikerablak és háromkaréjos körablak van. A téglapárkány a lépcsőtorony testére is átfut, melynek a párkány feletti részén három kis ablak nyílik. Az oldalhomlokzatok kialakítása egyforma: három-három magas, csúcsíves ablak között támpillérek támasztják a hosszház falát. A hosszházhoz mindkét oldalon a 12 szög 6 oldalával záródó apszisszerű karéj csatlakozik, melyeknek sarkait támpillérek támasztják, oldalukon csúcsíves ablakok nyílnak illetve előtetővel fedett bejárat. A hosszház tengelyében elhelyezkedő, harmadik karéj az ötszög három oldalával záródik, a középső oldalon szabadon álló bejárat, fölötte és a többi oldalon egy-egy csúcsíves ablak nyílik. A háromkaréjos rész mértani középpontja fölött emelkedik a hatszögletű torony, melynek minden oldalán mészkőkeretes, félköríves ikerablakok nyílnak, felettük vimpergák, melyek közepén kör alakú kis nyílás látható.

A templom főbejárata egyhajós, fehérre meszelt falú térbe vezet. Pillérkötegek tartják a három nagy boltívet, melyeken keresztül az apszisszerű terekbe jutunk. Ezeket csúcsíves bordás boltozat fedi, a falon felfutó bordák konzolokban végződnek. Köztük nyílnak a csúcsíves, festett üvegablakok. A három csúcsíves boltív közé illeszkedik a középső tér befedésére szolgáló hatszögletű csillagboltozat, mely alatt az Úrasztala kapott helyet. A hossztengelybe eső pillérköteg előtt áll a fából faragott, gótikus hangvetővel ellátott szószék. A hosszház tere csúcsíves bordás keresztboltozatokkal van fedve. A főbejárat felőli oldalon famellvédes orgonakarzat található, melyet levélfejezetes oszlopok tartanak. Az oszlopok között csúcsíves boltívek nyílnak. A karzat alatt található a lépcsőtorony feljárója, mellette kör alakú festett kis rózsaablak. Az egységes fapadsorokat felső részükön háromkaréjos faragott virágminta díszíti. A tölgyfaszószék és a padok Reiner Károly szegedi asztalosmester munkája. Az üvegablakokat Kratzmann Ede készítette Trefort Ágoston oktatási miniszter ajándékaként.

Az 1879-es árvízben elpusztult a református gyülekezet Szentháromság utcai református imaháza. Gróf Tisza Lajos, az újjáépítés királyi biztosa közbenjárására Szeged telket adományozott az egyházközségnek templomépítés céljára. A templom terveit Schulek Frigyes készítette el, figyelembe véve a nem túl nagy telek háromszög alakját. A templom alapkövét 1882. augusztus 25-én helyezték el, egy emlékirattal, melyben a szegedi reformátusság történetét vázolták. A kivitelezéssel a norvég származású Gregersen Guilbrand-ot bízták meg. 1884. májusára elkészült a templom, melynek felszentelését számos magas rangú vendég jelenlétében 1884. május 25-én tartották.

Zártsorú beépítésben álló, utcai tömbjeivel három, udvari tömbjével egy belsőudvart körbezáró, megközelítőleg L alaprajzú, háromemeletes, egy szárnyán földszintes, alápincézett, manzárdtetős épület, benne református iskola, parókia és bérlakások kaptak helyet.

Az épület két szimmetrikus tömegre bontott, amelyek az utca felé ék alakban nyílnak szét. Az épületrészeket földszintes üzletsor köti össze. A historizáló elemeket is hordozó szecessziós stílusú épülettömb utca felőli homlokzatsíkja törtívű. A főhomlokzat két előreugró véghomlokzati szakasza 6-6 tengelyes, az udvarra néző homlokzati szakasz 5+2+5 kiosztású. A földszintet változatos kiképzésű ablakok és ajtók törik át, szakaszos gyöngysor lezárású párkánytaggal. A középső tengelyben álló kapu félköríves lezárású, orommezejének felirata: REFORMÁTUS EGYHÁZ. Az oldalszárnyak kapubejárói maszkdíszes, sarokgyámköves nyílásúak. A felső szintek ablakai eltérő záródásúak. Mindegyik mélyített mező félköríves lezárású, a középsők orommezejét a vetés és aratás szimbolikus alakjait ábrázoló színes mozaikok díszítik. Az utca felé nyitott belső udvari homlokzat felső három szintjét hengertagos zárt és nyitott erkélyek tagolják. A középmezőben elhelyezett felirat: REFORMÁTUS-EGYHÁZ. Az egyszintes összekötő szárny áttört, pillértagos mellvéddel záródik, középen háromalakos, kisméretű szoborcsoportok állnak. A két szabálytalan alaprajzú belső udvart körülzáró homlokzatok négyszögpillérekkel alátámasztottak, függőfolyosósak. Az udvar járófelületét kerámialapok fedik.

Az épület középső udvarra vezető bejárati folyosója és a két előcsarnok járószintje egy lépcsőfokkal megemelt, járólapokkal burkolt. Az előbbi bejárat háromszakaszos, tükörmezős, hevederekkel határolt, a két külső kazettás dongával fedett, a középső pedig csegelyes, fél-kupolával. A falakat fejezetes, lábazatról indított, pálcatagos hármas oszlopok és teljes párkányzat díszíti. A két oldalsó bejárat folyosójának járószintje eltérő szintmagasságú, lépcsőkkel tagolt. A folyosók dongaboltozatosak, háromtengelyes fülkeszerű faltagolásukat kompozit fejezetű, posztamensre állított oszlopok díszítik. Az íves záródású archivoltokat és az ajtóbélletek éleit orsótagos stukkók díszítik. A belső termek síkmennyezetesek.

A szegedi református egyházközség már 1907-ben úgy döntött, hogy a kiskörúti paplak és iskola telkén lévő épületeket lebontja, és bérpalotát épít a gőzfürdővel szemben. A református palota terveit Magyar Ede készítette 1907-ben, 1911-re az épület fel is épült. Az épületben parókia, az egyházközség négytanítós elemi iskolája, egy 34 lakásból álló bérlakás kapott helyet, a földszinten üzletsor nyílt. A kivitelezést Ottovay István és Winkler Imre végezte. A kerámiamozaik falképeit Magyar Ede tervei alapján, Budapesten készítették. A műkőszobrok alkotója nem ismert. Kecskeméti Antal díszmű-lakatos a geometrikus szecesszió jegyében készítette a kovácsoltvas kapukat.

A település déli részén, a főút mentén kialakított park közepén áll a keletelt, nyugati tornyos, keresztházas templom, amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A tornyot tagolt tömegű sisak fedi, míg a hajót és a keresztházakat kontyolt tető borítja. 

A torony szintjeit lizénákkal keretezett mezők tagolják; alsó szintjén szalagkeretes, barokk szárnyakkal és vasalattal ellátott, elváló timpanonos kapu nyílik. Fölötte ovális, szalagkeretes ablak látható, a délin tagolatlan, az északi oldalon kisméretű nyílással. A második szinten a homlokoldalon ovális ablak, az oldalakon négyzetes nyílások jelennek meg. A harmadik szinten oldalanként félköríves, kettős szalagkeretű ablakok sorakoznak, felettük vasbeton konzolos körfolyosóval. A negyedik szinten félköríves, szalagkeretes nyílások állnak, szegmensíves szemöldökkel és plasztikus füzérdísszel, a szintet órás órapárkány zárja. A torony csúcsát tagolt sisak, gömb és csillag koronázza. A keresztházak földszintjén körablakok között kétszárnyú barokk ajtók nyílnak, az emeleteken széles félköríves ablakokkal. A záródás keleti oldalához nyeregtetős, timpanonos toldalék csatlakozik, déli oldalán ajtóval.

A toronyalj fiókos dongaboltozattal fedett, északi oldalán karzatlépcsővel. A karzatalj, a keresztházak és a záródás alsó szintje három-három, pilléreken és falpilléreken nyugvó, hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatos szakasszal épült. A záródás második szakaszát töredékboltozatok fedik. Az orgonakarzat, a keresztházak és a záródás felső szintjei egy-egy csehsüveg boltozatos mezővel rendelkeznek, a záródás második szakasza trapéz alaprajzú csehsüveg boltozattal. A négyezet magasabb csehsüveg boltozata nagy pilléreken és hevedereken nyugszik, záradékát kör alakú nyílás töri át; a hevederek vállait kettős falkötővasak erősítik. A karzatok falazott, profilozott mellvédjén középen Napmotívummal díszített plasztikus fonadék látható, alatta igei feliratokkal. A copf jellegű padok, padmellvédek, a szószékudvar és a klasszicista szószék 1834-ben készültek, a márvány keresztelőkút 1873-ból való.

A templom a források szerint középkori előzmény helyén épült 1780-ban, tornyát 1794-ben emelték hozzá. 1825–1827 között bővítették ki kereszthajókkal és empire karzatokkal Szabó János mérnök, egyházi főgondnok tervei alapján. 1944-ben súlyos tűzkár érte, az 1949–50-es helyreállítás során a torony jelentős átalakítást kapott, ekkor épült a körbefutó erkély is. A templom mai formája így több korszak építészeti rétegeit őrzi, ami különösen értékessé teszi a térség református örökségében.

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, támpillérekkel támasztott, egyhajós, félköríves záródású, torony nélküli, románkori templom, melynek nyugati oldalán lépcsős bélletű, csúcsíves kapu nyílik. A templom déli homlokzatán és szentélyfalán félköríves záródású, tölcséres ablaknyílások állnak. 

A templomot feltehetően a 12-13. század fordulóján a Hontpázmány nembeli Bánk család építtette. Később a templomot nyugati irányba meghosszabbították, sarkait lépcsős támpillérekkel erősítették meg, és elkészült a ma is látható, felül falfülkével díszített nyugati kapuépítmény. 

A templombelső 15. századi freskótöredékei női szenteket ábrázolnak. A 18. század elején jelentős felújítás történt az épületen, ekkor alakították ki a köríves végfalat, bontották el a középkori diadalívet. 1805-ben a templom mellé fa harangtornyot emeltek, ám ezt száz év múlva – ácsszerkezetét átalakítva – a templom tetőzetére építették rá. 2015-ben új alépítményre helyezve, eredeti helyére állították vissza a tornyot.

Székesfehérvár történelmi városmagjától délre, a Széchenyi utca keleti oldalán áll a település legrégebbi protestáns temploma. Utcavonalon álló, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek nyugati homlokzata előtt törtvonalú sisakos torony magasodik. Főhomlokzatán négy, toszkán pilaszterre támaszkodó széles timpanon áll. 

A templom 1829-1837 között épült, mai formáját 1844-ben nyerte el, amikor az 1843-as nagy tűzvészt követően újjáépítették. A fából készült, rozettadíszes szószéket timpanonos lezárású falpillérek keretezik. A szószék előtt süttői vörösmárvány keresztelőkút és úrasztala áll.

Szekszárd különálló városrészben, az úgynevezett Felsővárosban elhelyezkedő, az utcavonalra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek keleti oldala mellett törtvonalú sisakos torony áll. Utcai főbejárata az íves homlokzat tengelyében nyílik, kapuépítményen keresztül. A templombelső dongaboltozatos, három oldalán öntöttvas szerkezetű karzat áll, amelyre szintén öntöttvas csigalépcső vezet.

A város csekély számú református lakója a Türelmi rendeletig nem építhetett templomot, így, Öcsénybe jártak istentiszteletre. Az 1785-ben felépült templomuk, de tornyot csak 1813-16 között emeltek hozzá. 1825-ben leégett, végül 1885-ös újjáépítésekor nyerte el mai alakját.

A település központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású neogótikus templom, amelynek nyugati homlokzata előtt bejárati előcsarnok áll. A templom délnyugati sarkának közelében fűrészelt mellvédes-galériás kőtorony áll, amit szoknyás gúlasisak koronáz. 

A település első, középkori temploma után 1663-1664-ben épült fel a város központjában, a Bebek család főúri magánvára mellett, az úgynevezett nagytemplom. Ezen épület állaga a 19. sz. végére annyira leromlott, hogy elbontása mellett döntöttek. Az egykori nagytemplom anyagából és annak helyére építették meg aztán a jóval kisebb, új templomot 1897-ben, melynek tervezője Dvorzsák Ferenc rudabányai építész volt. Orgonája a pécsi Angtser-féle műhelyben készült 1938-ban.

A harangtorony építését egyes források 1520-ra datálják, és az Alsó-vár egyik őrtornyaként említik. Valószínűbb azonban, hogy az 1664-es nagytemplom idejében és annak részeként épülhetett. Alaprajza négyzet alakú, terméskőből épült. Ablakai félköríves záródásúak. Fagalériás, sisakos tetőzetét 1786-ban kapta.  A toronyban 3 harang lakik, a legrégebbit (egy 250 kg-os) 1726-ban Oláhpatakon öntötték.

A település központjában, a főúttól délre fekvő, észak-déli tengelyű, szabadon álló, egyhajós, íves záródású, késő barokk stílusú templom 1785-ben épült. Napjainkban a templomot a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény építményei veszik körbe, amelynek fogadóépülete az egykori paplak épülete. 

A templom északi homlokzata előtt torony emelkedik, nyugati oldalán pedig nyeregtetős cintérium áll. A háromszintes toronytestet párnatagos sisak fedi. A torony alján nyíló, kosáríves záródású, szalagkeretes kapun keresztül juthatunk a templomba, ahol elénk tárul az a pompás virágmintás dekoráció, mely ezt az épületet hazánk egyik legszebb műemlékévé teszi. A fakarzat, a padok és azok előlapjai, a Mózes-szék, a gazdagon faragott koronájú szószék, az úrasztala, valamint a mennyezeti kazetták mind Nagyváti János asztalos 1787-ből származó munkái, melyek Soós István restaurátor által 1948-ban lettek helyreállítva, illetve részben rekonstruálva. A templom gyönyörű, reneszánsz díszítőművészeti hagyományokat őrző motívumai közül külön is megemlítendő egy sellőt ábrázoló kazetta.

Szentendre központjában, a történeti településmag keleti részén álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos, barokk templom, melynek oldalait kétlépcsős támpillérek gyámolítják. 

Az 1620 óta létező református gyülekezet az ellenreformáció idején menekülésre kényszerült, és ekkor lelkipásztorukkal együtt Csapdira költöztek. A később újranépesülő szentendrei egyházközség 1835-ben a hívek adományából imaházat alakított ki a Szamár-hegy tetején. 1913-ban a gyülekezet az akkor már hosszú évek óta elhagyott, pusztulófélben lévő görögkeleti Opovacska-templom megvásárlása mellett döntött. Ezt még a 17. század végén Opovácból menekült szerbek építették 1746-ban, majd 1770-ben nyugati irányban kibővítették, és 1777-ben tornyot is emeltek elé. Az új tulajdonos református egyház az összes korábbi berendezést eltávolította, így az 1748-as ikonosztáz a hercegszántói görögkeleti szerb templomba került.