Örökségtár

A település északi részén, az utcavonallal párhuzamosan, attól kissé távolabb elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymatagos sisakú torony áll. Déli oldalához nagyméretű, de a hajónál valamivel alacsonyabb bővítmény csatlakozik, amelynek déli fala az utcavonalon áll. A templomot az utcafelől falazott kerítés választja el, ez egyben összeköti a tőle keletre álló parókiával is.

A templom főbejárata a torony déli részén lévő, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg. A mellékbejárata a bővítmény déli oldalán áll az utcára nyíló módon. Az ajtó felett sötétszürke gránit tábla emlékeztet arra, hogy itt voltak az első baranyai nemesi vármegyei közgyűlések. A kétemeletes toronytestet cserepezett főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik. Az oldalfalakat egyenes szemöldökű, kereteletlen ablakok törik át.

A szószék fából készült, az úrasztala kerek márványlap.
Angster-orgonája egymanuálos, 6 regiszteres, 1881-ben készült.
Két harangja (312 kg és 81 kg) Szlezák László, budapesti öntödéjében készült 1927-ben. 
A késő barokk stílusú templom 1780-ban épült, 1851-ben kibővítették.

A település nyugati oldalán, tömbbelsőben álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű barokk templom, amelynek keleti oldala előtt torony, déli oldala előtt pedig bejárati előcsarnok áll. 

Régi templomuk pusztulás után reformátusok csak nehezen kaptak engedélyt Mária Terézia királynőtől az új templom megépítésére, de akkor is csak egy városon kívül eső, építkezésre szinte alkalmatlan helyre. Ennek ellenére félév alatt felépítették a templomot, s 1768. november 20-án már a felszentelés is lezajlott. A templom 125 éves fennállásának alkalmából, 1893-ban átépítették a templom tornyát az addigi kupolás forma helyett a ma is látható karcsú alakúra.

A település központjában, a főút mentén áll egy északkelet–délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású barokk templom, amelynek záródása fölött nyeregtető húzódik, és amelyhez az északkeleti homlokzat síkjából homorú falszakasszal előrelépő torony kapcsolódik. 

A főbejárat a toronyaljon át közelíthető meg, szegmensíves záródású kapun keresztül, felette 1794-es évszámot viselő építési tábla található. A toronytest osztópárkánya alatt szegmensíves ablak, felette álló ovális nyílás, majd újabb párkány látható. A torony mind a négy oldalán félköríves, zsalus harangablakok nyílnak, egyszerű szalagkerettel, vállkővel és zárókővel. A főhomlokzat oromzatának szélein kővázák állnak. A templomhajó falait lizénákkal tagolt tükrök osztják, bennük szegmensíves ablakok sorakoznak; a délkeleti oldalon szintén szegmensíves záródású bejárat található.

A toronyalj csehsüveg boltozattal fedett, míg a templomhajót dongaboltozat zárja le. A belső tér déli és nyugati oldalán faoszlopokra támaszkodó karzat húzódik. 

A templom 1794-ben épült, 1806-ban pedig orgonát vásároltak bele, amelyet Märtz Ádám készített. A karzatot 1825-ben bővítették a déli oldalon, a tornyot pedig 1851-ben magasították meg.

A templom építéstörténete jól mutatja a soltvadkerti református közösség folyamatos gyarapodását: a 19. század első felében végzett bővítések és toronymagasítások a gyülekezet növekvő erejét tükrözik. A homorú falszakasszal csatlakozó torony ritka megoldás a környék templomai között, és különleges térhatást ad az épületnek. A templom a főút mentén állva ma is meghatározó eleme Soltvadkert településképének, és a barokk tömegformálás egyik legszebb helyi példája.

A település központjában álló, keletelt templom, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt utólagosan épített toronnyal. A hagyomány szerint I. (Szent) István király kápolnát építtetett és nevezett el saját védőszentjéről, a Koppány felett aratott döntő győzelme helyszínén. 

A jelenleg álló barokk templom minden bizonnyal magába foglalja ezt az ősi kápolnát. A reformátusok bizonyítottan már a 17. század eleje óta használják a templomot, az egyházközség napjainkig őrzi az 1718-ban megkezdett keresztelési anyakönyvet. A 18. században a templomot barokk stílusban átépítették. Amikor 1893-ban villám csapott a templom nyugati oromzatán lévő kis fatoronyba, a gyülekezet új torony építését és a templom bővítését határozta el. Így került sor arra, hogy az Iparművészeti Múzeum Koós Károly közreműködésével megvásárolja az 1724-ben festett mennyezetet és faragott balusztrádot. A 2022-es felújítás eredményeként ez utóbbi visszakerült a templomba, a kazettás mennyezetet pedig rekonstruálták. Megújultak a templom 18. századi ornamentális díszítő festései és feltárásra került egy románkori freskórészlet is a hajó északi falán. 

RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009) In.: Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

A település főútja mentén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, sátortetős torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette kisméretű, félköríves ablak van. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes, lekerekített sarkú toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlásszinten négykaréjos vakolatdísz ékesíti a falat. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal és törtvonalú, íves féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó oldalain 2-2 szegmensíves ablak nyílik.
A templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, szintén fából épült szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék.
A barokk templom 1737-ben épült.
 

A település központjában, a főút kanyarulatában, emelt helyen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette világháborús emléktáblák vannak. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten ökörszemablak áll közvetlenül a főpárkány magasságában. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal csatlakozik, melyek végében kővázák állnak.
A hajó tagolás nélküli oldalain 1, illetve 2 félköríves záródású ablak nyílik.
A csehsüveg boltozatos templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, a keleti oldalon lévő alátámasztás nélküli. Szintén fából épült hangvetős szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék. A boltmezőkön és a hevedereken századfordulóból származó festés van.
A késő barokk templom 1784-ben épült. Klasszicista stílusban készült cintériuma a 19. sz. első felében.

A Túr-folyó kanyarulatai által közrefogott település egykori főutcája mellett álló, keletelt, nyugati tornyos, támpilléres, poligonális záródású, egyhajós, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt ácsolt bejárati építmény, északi oldalánál sekrestye áll. 

A templomnak két bejárata van, ezek közül a déli oldalon nyíló egy mívesen faragott, kőkeretű, szemöldökgyámos ajtó. A templom a Csaholyi család kegyúri templomaként a 15. században épült. Legjelentősebb átépítésére az 1717-es tatár betörés után került sor, amikor a felgyújtott épület bordás boltozata és tetőszerkezete is megsemmisült. A lassan újjáépülő templomban 1766-ban készült el a festett kazettásmennyezet és karzat, 1773-ban pedig a szószék. 1807-ben emelték a mai is látható, párnatagos sisakkal koronázott, barokk stílusú tornyot. 

A templom belsőterében nemcsak a mennyezet kazettáit, a szószék és a karzat mellvédjeit, de a falfelületeket is festés ékesíti. A diadalíven lévő geometrikus minták kváderköveket imitálnak, az ablakok rézsűiben és keretezésein indás, virágos motívumok vannak, de ezek a külső homlokzaton is több helyen megjelennek. A kazettákon főleg növényi ornamentikával találkozhatunk, ezért is nevezik sokan ezt a helyet a „virágok templomának.” Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által helyreállított épület díszítő festéseit az 1990-es években restaurálták.

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt modern, gúlasisakos torony, déli oldala előtt bejárati előcsarnok áll. A hajó hosszoldalait nagyméretű félköríves záródású ablakok tagolják, alattuk, a hosszoldalak végénél kisebb, köríves ikerablakok és téglány ablakok vannak. 

A síkmennyzetes belsőtér két végén díszes öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok állnak. Az előcsarnokot a hajóval egy széles szegmensív kapcsolja össze, ezzel szemben az északi oldal mellett található a liturgikus tér.

A templom 1720-ban épült. Nyugati homlokzata elé 1892-93 között emeltek kőtornyot, amely a II. világháborúban teljesen elpusztult. Helyreállítására csak 2019-ben nyílt lehetőség.

A település főútja mentén, arra merőlegesen elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. 
A templom főbejárata a torony nyugati oldalán nyílik, a déli főhomlokzat tengelyében világháborús emléktábla van, felette kisméretű félköríves záródású ablak áll. Mellékbejárata nyugati oldal közepén található. A toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, lizénák keretezik. A padlásszinten kisméretű félköríves záródású ablak nyílik. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó tagolás nélküli oldalain 3-3 félköríves záródású ablak nyílik.
A klasszicista templom 1804-ben épült, majd 1843-ban bővítették.

A település főutcájának tengelyében álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású, délnyugati tornyos templom, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel. 

Főhomlokzatát a főpárkány alatt lizénák osztják három mezőre, a középsőben található a kőkeretes bejárati kapu, fölötte ívmezőben az 1848. évi haditanácsra emlékeztető tábla. A szélső mezőkben elhelyezett táblák az I. és a II. világháború áldozataira emlékeztetnek. A torony padlásszintjén faltükörben félköríves záródású padlásablak áll, felette övpárkány fut körbe. A félköríves záródású, zsalus harangablakok vékony vállpárkánnyal vannak hangsúlyozva. A tornyot gúlasisak fedi. Az oldalhomlokzatokat két-két faltükör tagolja, amelyekben félköríves vasablakok állnak. A délnyugati homlokzat közepén kőkeretes oldalbejárat nyílik. 

A síkmennyezetes templomtér keleti végében három félköríves nyílású karzat, nyugati végében két falazott, dórfejezetű oszlop által tartott orgonakarzat áll, festett mellvéddeszkáin gazdag, virágmintás díszítés látható. A szószék az északkeleti oldalon található, felette míves hangvetőkorona. Homokkő úrasztala 1805-ből való. A padokon elhelyezett kis réztáblákon az 1848-as haditanács ott ült résztvevőinek neve olvasható. Védett műtárgyként nyilvántartott orgonáját Országh Sándor készítette 1876-ban. 

1623-ban már állhatott a templom, amelyet 1787-ben bővítettek. Az épület többször leégett, 1928-ban villám sújtotta. Ezután - eredeti helyétől kissé távolabb -építették újjá 1832-ben, tornya 1847-ben épült. 1848. szeptember 28-án itt tartott haditanács előzte meg a pákozdi csatát.