Örökségtár

Az 1958-ban egyesített Rásony, Sáp és Berencs települések közül Rásony temetőjében, a településrész keleti oldalán lévő dombon álló, kőtorony nélküli, keletelt, románkori templom. 

Az épület két szakaszban épült. A nyugati része egy 12. századi, egykor feltehetően félköríves záródású kis templom, amelynek kegyúri karzat felett torony emelkedett. Később, a 13. században kelet felé meghosszabbították az épületet, ebből az időszakból három résablak és a déli bejárat nyomai kerültek elő. A templom berendezés a 18. században barokk stílusban készült. 

A templomtól mintegy 300 méterre északra helyezkedik el az 1784-ben ácsolt szoknyás, galériás fa harangláb. 

Forrás: Joó Tibor: A rásonysápberencsi református templom In.: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983) 

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt hagymatagos, latermás sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg. Mellékbejárata a déli oldalon van. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlásszinten lantablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal csatlakozik, amelyek teljes szélességét ferde támfalak gyámolítják.

A hajó oldalait széles lizénák osztják meg, az északi oldalon egy szegmensíves ablak nyílik.
A templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, szintén fából épült szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék.

A késő barokk templom 1794-ben épült.

A település északi végében elhelyezkedő, eredetileg kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, egyenes záródású, torony nélküli gótikus templom, melynek nyugati homlokzata előtt bejárati csarnok áll. 

A réz- és ezüsttermelése révén meggazdagodott bányavárosban a 14. században épült a háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom, amely a 16. századi törökdúlás során romossá vált. 1664-65-ben állította helyre az épület épen maradt nyugati részét a református gyülekezet. Ekkor a templomot kelet felől egy fallal lezárták, ennek közepére egy, az elpusztult részből maradt későgótikus ablakot helyeztek át, és a korábbi boltozat helyett deszkamennyezettel fedték le a templomhajót. 

A templomtól délre 1896-ban épült hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony, amely magába foglalja a 18. század végén emelt fa haranglábat. A déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében van elhelyezve a templom 14. századi vasajtajának hiteles másolata. Felületét vaspántokkal rombusz alakú mezőre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvű felirat láthatók. 

A templomhajó 120 táblából álló festett famennyezettel van díszítve, amely jórészt Contra András és Mátyás 1758-as munkája. A korábbi, 17. századi famennyezetből csak a mestergerenda, valamint az azt alátámasztó oszlop, és 6 eltérő színezésű tábla maradt meg. A mennyezettel egyidőben készült a papi szék és a padelőlapok festése is. Az északi falon lévő két falképtöredék Szent Zsófiát és gyermekeit, valamint Szent Ilonát ábrázolja. Az 1430 tájára datálható képek az itáliai trecento hatását mutató, magas színvonalú, művészi alkotások. A keleti falon két vörösmárvány sírkő áll: a jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mestere számára készült 1437-ből, a baloldali Saurer Erhard bányaprovizoré 1576-ból.

A főút elágazódásánál álló, kerítőfallal övezett, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, amelynek északkeleti főhomlokzata előtt támpillérekkel gyámolított, zömök, gúlasisakos torony áll. A templom bejárata a toronyaljon keresztül, az északkeleti oldalról nyílik.

Sávozással és sarokarmírozással díszített tornyán a bejárat felett körablak áll, harangszintjén félköríves ablakok. A toronyórák felett háromszögű oromzatok emelkednek. Hajóját délnyugati és délkeleti oldalon vakolatkeretes csúcsíves ablakok törik át, a délkeleti homlokzat közepén egy korábbi bejárat vakolatkerettel jelzett helye látszódik.
A festett kazettás mennyezetű templombelső két végében festett mellvédű fa karzatok állnak. A szószék a délkeleti hosszoldal előtt, de attól kissé beljebb, tömzsi oszlopon áll, a felette lévő pelikános díszítésű, népi barokk szószékkoronát karcsú, faragott oszlopok tartják.

A templom 1700 körül épült. 1902-ben neogótikus stílusban átépítették és tornyát megmagasították. Berendezése - a festett fakarzatok, a szószék és a famennyezet – 1772-ben készült, melyeket 1936-ban átfestettek.

Település központjában álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres templom, melynek déli oldalánál bejárati előcsarnok, míg nyugati homlokzata előtt szintenként eltérő megformálású ablakokkal áttört, laternás sisakkal koronázott torony magasodik. 

A templom hajója már valószínűleg a 12. század végén állt. A tatárjárás alatt megsérült, templomot a 13. század második felében átépítették. A hajót nyugat felé meghosszabbították, és homlokzata elé tornyot is emeltek. A templom gótikus szentélye 1500 körül épülhetett. A mohácsi csatában hősi halált halt Tomori Pálhoz köthető a szentélyben látható vörösmárvány reneszánsz tabernákulum, aki elhunyt menyasszonya emlékére állíttatta azt. 

A templom 1576-ban már református használatban volt volt. A törökuralom idején a fa palánkkal körbe vett épület sok kárt szenvedett. 1638-ban tűzvész is sújtotta a templomot, melyet aztán 1696-ban újítottak fel. A 18. században több átalakítás is történt az épületben, 1803-ban pedig kerítőfallal vették körbe. 1853-ban tornyát megmagasították, és így alakult ki a templom ma is látható külseje. 

Forrás: Simon Zoltán: Egy lépés előre: újabb középkori részletek a sajókazai református templomon (2002)

Az egykori sajókazinci településrészen található, keletelt, egyenes záródású, egyhajós templom, keleti toronnyal.
A templom főbejárata a toronyaljon keresztül nyílik, de a hajó déli oldalán is található egy bejárati kapuzat. A főbejárat felett egy küllős osztatú körablak látható. A torony fentebbi szintjein, illetve a hajó hosszoldalain álló ablakok mind szalagkeretesek és szegmensívesek. A toronytestet falpillérek keretezik. Az órapárkány felett svájci süvegű sisak magasodik.

A kazettás famennyezettel fedett templombelső két végében fakarzatok állnak. A népi barokk stílusú, szószékkoronás, falazott szószékének kosarát vakolatdíszek ékesítik.

A település a pápai tizedjegyzék szerint 14. század elején már egyházas hely volt. 1552-ben, Eger ostromának idején, portyázó török csapatok lerombolták és kirabolták a falut, lakóit elhurcolták. 1564-ig 17 háza épült fel, s lakói már reformátusok voltak. 1576-ban önálló református egyházat alkottak, és az 1526-ban épült templomot vették használatba. 1659-ben újabb törökdúlásnak esett áldozatul a falu, és ezután nehezen népesült be újra. 1700-ban még csak egy fatemplom állt, aztán 1732-ben már újra a régi s kijavított templomot használták. 1792-ben a toronnyal együtt újjáépítették a templomot, de az 1825-ben leégett. 1826-ra kijavították és átalakították. A következő nagyobb javítás 1899-ben volt.

Az orgonáját az abaújszántói egyháztól vették, és Országh Sándor építette át 1885-ben nyolc változattal.
A templomban keresztelték Egressy Bénit, a Szózat megzenésítőjét, Sajókazinc nagy szülöttjét, akinek édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt.

A település keleti oldalán elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, kora gótikus templom, melynek nyugati homlokzatánál gúlasisakos torony, déli oldalánál bejárati előcsarnok áll. 

A 13. században épült a Szent Keresztről nevezett román stílusú templom, amelyet a 15. században gótikus stílusban átépítették. Az épület 1576-tól van református használatban. A törökuralom alatt romossá vált templomot 1709-ben újjáépítették, majd 1725-ben fiatornyos, fagalériás sisakkal koronázott tornyot is emeltek elé. Ez azonban egy 1893-as tűzvészben leégett és ezután kapta jelenlegi formáját. 

A templomhajó és szentély oldalait rézsűs bélletű, illetve mérműves ablakok törik át. A templombelsőből a toronyba nyíló kapu négylépcsős bélletű, kissé szabálytalan vonalú, míg az előcsarnokban lévő déli kapu csúcsíves keretezésű. Pilléres diadalívének déli szára mellett áll a falazott szószék. A díszítőfestés az 1928-as felújításkor készült. 1760-as években kerítőfalat vették körbe a templomot, ezen nagyméretű, díszes kapuzat nyílik.

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori piactéren álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású, gótikus stílusú, de reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó templom. Nyugati homlokzatánál erőteljes torony emelkedik, északi és déli kapuja előtt bejárati előcsarnokok, és ez utóbbi mellett karzatfeljáró is áll. Északkeleti sarkához sekrestye csatlakozik. 

A hajó és a szentély falát nagyméretű mérműves ablakok törik át. A 14. században épült templomot a 15. század második felében jelentősen kibővítették. Az épület az 1550-es évek óta áll a református gyülekezet használatában. 1560–61-ben itt szolgált a híres prédikátor, Kálvin János jóbarátja, Thúri Farkas Pál. Egy 1752-es tűzvészben a templom gótikus boltozata beszakadt, csak a bordaindítások és a diadalív is csonkja maradt meg. A helyreállításkor a tornyot galériás, párnázott süvegű, barokk sisakkal fedték le, a toronybelső pedig síkmennyezetes lezárást kapott. Ekkor készült a 173 festett fakazetta is, amely egyedi, medalionos díszítést kapott. A berendezés legtöbb eleme, így a padok, a nyugati és északi oldalon elhelyezkedő L alakú karzat és a szentély orgonakarzata, valamint a szószék és Mózes-szék is a tűzvész után készült.

A település északi részén, az utcavonaltól távolabb, a parókia kertjében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt hagymatagos, latermás sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében lévő, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette kisméretű zsaluzott ablak áll. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, az északi végfal is oromzatos. Az oldalfalakat a homolokzat teljes magasságában támpillérek tagolják, köztük nagyméretű, félköríves záródású ablakok törik át a falakat.

A késő barokk templom 18. század végén épült, a 19. sz. második felében romantikus stílusban átalakították.

A település központjában álló északkelet-délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú, szerényméretű templom, amelynek déli sarkán nyeregtetős torony áll. 

Bakó László lelkész munkássága révén 1928-ban jött létre a Szeged külterületein és a környező falvakban élő reformátusok Újszegedi Missziói Egyházközsége, melynek gondozása alatt áll a sándorfalvi gyülekezet is. Vályogból épült templomukat 1940-ben szentelték fel.