Örökségtár

A főút mentén álló, egyhajós, keletelt, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán bejárati oldalcsarnok található. Egy korábban itt álló, középkori templom helyén létesült 1700 körül, mely 1766-ban leégett, de két évvel később újjáépítették, s mellé fából készült tornyot emeltek. Mivel az 1866-os városi tűzvész során ez a torony megsemmisült, 1868-ra új kőtornyot építenek Veres Károly és Csaba János tervei szerint. 

A torony kétszintes, nyolc fiatornyos, laternás sisakja az egykori linzi templom tornyának mása, amelyet az ott katonáskodó sarkadiak dicsérete alapján vettek mintául. Tiszántúl egyik legnagyobb, 3000 fő befogadására alkalmas temploma síkmennyezetű, két végében nagyméretű fakarzatok állnak.

Település főutcájának kanyarulatában, körbekerített kertben szabadon álló, északkelt-délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású, délnyugati főhomlokzatán harangtornyos templom.

A torony délnyugati homlokzatán áll a keretezés nélküli, egyenes záródású főbejárat, mely fölött ugyancsak egyenes záródású, téglány alakú ablak nyílik. A bejáratot két oldalt egy-egy széles pilaszter keretezi, ezután egy-egy keskeny, mélyített falsáv, majd az épület sarkain ismét egy-egy pilaszter tagolja a falsíkot. A pilaszterek fejezetének magasságáig tartó első szintet hangsúlyos, profilozott párkány zárja le. A torony további két emelettel magasodik a hajó fölé. Az alsót a középtengelyben kör alakú, szalagkeretes ablak, széleit a földszint pillérjeinek vonalát folytató, erősen kiugró falsáv díszít. Ezt a szintet is hangsúlyos osztópárkány zárja. A harmadik szinten félköríves, szalagkeretes ablak áll. A toronytest órával és azt keretező órapárkánnyal záródik, rajta süveg és hegyes gúla formájú, törtvonalú sisak ül, alsó részén az 1913-as évszám az utolsó jelentős felújítás évére utal.

Az egyhajós belső tér falai és síkmennyezete fehérre vannak vakolva. Belépve a tornyot és a déli karzatot tartó hatalmas, boltívekkel összekötött pillérekkel határolt toronyaljba jutunk. Efölött falazott karzat emelkedik. A toronyaljból három boltíves nyílás vezet a hajóba. A templomhajó záradék felőli végébe épített fakarzatot két vékony, hengeres faoszlop tartja. Az oszlopok lábazatát hullámos szegély, egyszerű fejezetét aranyozás díszíti, a mellvédet függőlegesen vékony, féloszlopszerű elemek tagolják. Bútorzata egységesen sötétbarna: hangvetős szószék, Mózes-szék, padok, a padozat oldalán szerény aranyozott faragással.

A korábbi, 1778-82-ban épült templomot - melyet Holik Bertalan nagyváradi mester tervezett- 1826-ban meghosszabbították, valamint két haranggal ellátott, zsindellyel fedett tornyot építettek hozzá. 1858-ban kívül-belül felújíttatták, 1874-ben belül kimeszelték, új szószéket, karzatot és bútorzatot kapott. A homlokzat és toronysisak jelenlegi formáját 1913-ban nyerte el. Ekkor rendezték a templom körüli kertet és emelték a templomkertet körülvevő, szép vonalú kerítést. A templom harangjai közül a 130 kg-os kisharangot 1906-ban öntötték Aradon, a 464 kg-os nagyharangot pedig 1926-ban Budapesten.
 

A település déli–keleti részén, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk templom emelkedik. Keleti homlokzata elé kilépő, lekerekített sarkú tornyot építettek, amelyet színes falsávok kereteznek; a karzat szintjén félköríves záródású ablak, felette körablak, a harangszinten pedig mind a négy oldalon zsaluzott, félköríves záródású nyílások láthatók. Az órapárkány fölött magasodó karcsú hagymasisak 1948-ban készült, ekkor újították meg a toronysisakot is.

A toronyalj csehsüveg boltozatos, ide nyílik a főbejárat, amely fölött feliratos építési kőtábla látható, 1797-es évszámmal. A templom hosszoldalait színes vakolatsávok tagolják, bennük íves záródású ablakokkal. A déli oldalhomlokzat középtengelyében oromfalas, nyeregtetős bejárati előtér áll. A főhomlokzathoz déli irányból kerítésfal csatlakozik.

A hajó síkmennyezetes, mindkét végében fejezetes fémoszlopokon nyugvó fakarzat áll. Berendezése a 18. század végéről származik. Orgonáját 1899-ben Szalay Gyula készítette.

A templom 1797-ben épült, egy korábbi, egyszerűbb építmény helyén. A torony és a hajó egységes barokk kialakítása, valamint a színes vakolatsávokkal tagolt homlokzat a korszak vidéki templomépítészetének jellegzetes példája.

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti és északkeleti oldala előtt bejárati előcsarnok, délnyugati oldala előtt szecessziós sisakú torony áll.

A lekerekített sarkú torony falait lizénák keretezik. Bejárata a délkeleti oldalon áll. Karzati és padlástéri szintjein a falakat téglányalakú ablakok törik át. Felettük hangsúlyos osztópárkány húzódik. A harangszinten a falak keretezését pilaszterek adják, melyeket alul az oszlopszékek magasságában széles vakolatkeret, felül a torony tagolt órapárkánya fog össze. A harangablakok félkörívesek, szalagkeretesek, zsaluzottak. 

A templomhajó oldalfalait lizénák tagolják faltükrökre, melyek tengelyében nagyméretű, félkörív záródású, szalagkeretes ablakok nyílnak.

A síkmennyezetes templombelső keleti, északi és nyugati oldalán fa karzat áll, a déli oldal közepén helyezkedik el a liturgikus tér. A berendezése szürke színűre festett, arany díszítéssel.

A templom 1613-ban épült. 1767-ben kibővítették. A kőtornyát 1789-ben építették. Három harangja van: 600 kg, 360 kg és 187 kg. A toronysisak 1882-ben leégett, 1926-ban építették újjá.

Település központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek középkori eredetű hajójának keleti végén barokk torony emelkedik. 

A kőfalazatú középkori hajó déli hosszoldalán kőkeretben áll a bejárati kapu. Ugyanezen az oldalon három keskeny, félkörös záródású, téglából képzett, lépcsős bélletű ablak is van. A torony bejárata a déli oldalon nyílik. A toronytestet fejezetes-lábazatos lizéna szegélyezi. A karzatszinten szegmensíves, a fő- és osztópárkány között ovális ablak látható. A félkörív záródású harangablakok feletti órapárkányt szoknyás gúlasisak koronázza. Az észak hosszfal tömör, az oromzatos nyugati végfalat magasan egy lőrésablak töri át. 

A kazettás mennyezet templombelső nyugati végében faragott, festett, feliratos fakarzat áll, amelyet 1743-ban Stephan festőasztalos készített. 

Az épület egy középkori templom falainak felhasználásával épült a 17-18. században. A templomot 1800 körül bővítették.

A település központjában, az utcavonaltól beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális szentélyzáródású késő barokk templom. Keleti homlokzatából félig kilépő torony magasodik, melyet osztópárkányok, lizénák és a szegmens záródású ablakok tagolnak. Órapárkánya felett törtvonalú gúlasisak áll. A hajó nyugati végében toldaléképítmény áll. Homlokzatai faltükrös tagolásúak, bennük szegmensíves ablakok nyílnak. A két bejárat faragott kő keretezésű, ezek és az ajtószárnyak copf stílusúak, füzérdíszesek. 

A síkmennyezetes templombelső két végében pilléres, árkádos karzatok állnak, a keleti karzatnál a pillérek és árkádívek az emeleten is folytatódnak, a nyugati karzaton a Rieger-orgonagyárban készített, 17 regiszteres orgona található. A szószék a déli fal közepén áll, előtte a vasrácsozattal kerített úrasztala. A templombelsőt eklektikus stukódíszítés ékesíti.

Miután a 17. században a reformátusoktól elvették korábbi templomukat, a gyülekezet 1714 körül épített deszkatemplomot, melynek tornácából kinyúló kis tornya volt. Ez 1740-ben leégett, majd újra építették, aztán 1768-ban a városban tomboló nagy tűzben ismét leégett. A mai templom 1784-89 között épült. 1899-ben alakították mai formájára.

A település központjától északra, kiemelkedő fekvésű téglatámfallal körülvett emelkedőn áll a református templom, amely meghatározó eleme a falu történeti arculatának. Az észak-déli tengelyű, romantikus stílusú épület homlokzati toronnyal és sarokfiatornyokkal készült, fő- és oldalbejáratait kőkeretes kapuk emelik ki.

A templom külső megjelenését a lizénákkal tagolt homlokzatok, a fogazott párkányzat, valamint a szegmentíves záródású ablakok határozzák meg. Külön értéket képviselnek az eredeti vésett táblás fakapuk és a korabeli nyílászárók, amelyek máig őrzik az épület történeti karakterét.

A belső tér négy boltszakaszból álló csehboltozattal fedett. A hajó két végében karzatok találhatók, az északi karzat mellvédjén az 1872-es évszám emlékeztet az építkezés időszakára. A berendezés jelentős része eredeti: a festett, flóderozott szószék, a papi szék és a padsorok a református egyházművészet értékes alkotásai. A templomban található az 1872-ben készült Angster-orgona, valamint az 1875-ben készített süttői vörösmárvány úrasztala.

A mai templom elődje már a 16. században állt a településen, melyet 1772-79-ben kijavítottak, majd 1795-ben tornyot is építettel hozzá. Az új templom alapkövét 1870-ben helyezték el, építése során a korábbi templom egyes falrészeit és tornyát is felhasználták. A boltozat 1873-ra készült el, felszentelésére 1875-ben került sor. A későbbi felújítások során megújították a fiatornyokat, a tetőszerkezetet és a templom környezetét is.

A templom ma is a helyi református közösség lelki és kulturális központja, egyben a település több évszázados református örökségének kiemelkedő emléke.

A település főutcája mellett, az utcavonaltól kissé beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, északi támpillérekkel gyámolított, késő barokk templom. 

A gótikus eredetű templomot a 19. században teljesen átépítették, tornyot is ekkor emeltek elé. Az összetett vonalú toronysisak bádoglemezzel fedett. A templom bejárata a toronyaljon keresztül nyílik. A templombelső sík mennyezetes, historizáló kifestéssel, melynek sarkainál, négy medallionban egyházi jelképeket láthatunk. Két végében egyszerű kivitelezésű fakarzatok állnak. Az északi oldal közepén gazdagon díszített, íves falazatú szószékkosár emelkedik, hangvető nélkül. Aljzata téglával van burkolva.
 

A település északi részén, útkereszteződésben elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll, keleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. A templom délről és keletről kovácsoltvas rácsos támfallal van övezve.
A templom főbejárata a torony tengelyében lévő, köríves záródású ajtón keresztül nyílik, felette szegmens íves ablak áll. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik, melyek végén kővázák állnak. Az oldalfalakat félköríves záródású ablakok törik át, köztük faltükrök vannak.
Siklós-Máriagyűdön, a későbbi kegytemplom helyén korábban egy református fatemplom állt, amelyet 1680-ban, Naszvadi András prédikátorságának idején elvettek a kálvinistáktól. Az 1770-es évek elején egy új fatemplomot építettek a mai református templom helyén, amit 1770 és 75 között lezárattak. A jelenlegi copf stílusú kőtemplom 1806-ban épült.

A település déli részén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, sátortetős torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, váll- és záróköves, kőkeretes, félkörív záródású ajtón keresztül nyílik. Hasonló kialakítású ajtók nyílnak a hajó déli, négyaxisos homlokzatának 3. tengelyében, a nyugati végfal közepén egyenes záródású ajtó van. A háromszintes toronytestet a cseréppel fedett, háromrészes, gazdagon tagolt főpárkány és a szintén cseréppel fedett övpárkány osztja meg és pilaszterek keretezik, melyek között szintenként félköríves záródású ablakok állnak. 

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal és tömör attikafalakkal kapcsolódik, melyek végén kővázák állnak. A hajó oldalfalait pilaszterek tagolják, melyek között félöríves záródású ablakok vannak. Az ablakok felett a háromrészes főpárkány alatt füzérdíszek ékesítik a falakat.

A templombelsőt négy szakaszban csehsüvegboltozat fedi, melyeket pillérkötegekből induló hevederek támasztanak alá. Két végében pillérekkel és 3-3 kosárívvel alátámasztott falazott karzatok állnak. A karzat párkányokkal tagolt mellvédei az árkádívek felett barokkos vonalú ívben kissé kidomborodik. A liturgikus tér az északi falnál helyezkedik el.
A copf stílusú templom 1791-1803 között épült. Berendezéss - a szószék, padok - szintén copf stílusú, 1800 körül készült.