Örökségtár

A település központjában, a főutca kiteresedésében álló, keletelt, íves záródású, egyhajós, középkori eredetű templom, amelynek nyugati oldala felett gúlasisakos, neogótikus stílusú torony áll. 

Egy korábbi, itt álló románkori templom a 12. századból származott, amelyet a 13. században bővítettek. A mai templom elődje a 15. században épült. Ezt 1768-ban felújították és tornyát újjáépítették. 1836-ban ismét felújították és átalakították a templomot, majd további átalakítások 1905-ben és 1936-ban történtek.   

Lázár Gy. Levente – Református templomok Baranyában, Pécs, 2011., 104-105.

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású, lépcsőzetes támpillérekkel gyámolított, román kori templom, melynek északkeleti sarkához sekrestye, nyugati oldalához boltozott kapuépítmény csatlakozik. 

A templombelsőben a dongaboltozatos szentélyt és a kissé szélesebb hajót félköríves diadalív választja el egymástól. Ennek jobb szára nyugati falrészén gótikus freskótöredék látható, amely a fájdalmas Szűz Máriát ábrázolja. Emellett, az észak falrészen lévő rozettás díszítőfestés már az 1590-es években megalakult református gyülekezethez köthető, amikor a gótikus freskókat lemeszelték, és helyükre ornamentális díszítést festettek. 

A templomtól délre álló fa harangtorony 1791-ből való, vázszerkezete tölgyfából, deszkázata és zsindelyezése fenyőfából készült.

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, téglafallal övezett, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, kőkeretes, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik. A templom másik bejárata a végfal közepén áll. A háromemeletes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik, közöttük szintenként félköríves záródású ablakok nyílnak. A félköríves harangablakokat vakolatdísz párjány ékesíti. A torony két oldalán ferde támfalak gyámolítják a hajó nyugati falát.

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik, melyek végén vázák álltak, jelenleg ez már csak a déli oldalon található. A hajó falait párospilaszterek osztják mezőkre, melyeket félköríves záródású ablakok törnek át.  
A türelmi rendelet után a szomszédos Kemse református gyülekezetével együtt épített fatemplomot a piskói közösség. 1862-ben épült a jelenlegi klasszicista stílusú kőtemplom egy új parókiával és iskolával együtt. 

A település főútjának kiszélesedő terében, a tér hangsúlyos tengelyében áll egy kelet–nyugati irányú, egyhajós, poligonális záródású, keleti tornyos klasszicista templom, amely 1814 és 1828 között épült. 

Keleti homlokzatának középtengelyében két széles falpillér hordozza a timpanont, közöttük egyenes záródású, kőkeretes kapu nyílik, eredeti empire ajtószárnyakkal és bronzveretekkel. A kapu fölött félköríves világítóablak jelenik meg, az oromfal enyhén ívelt háromszögeinek sarkait kővázák díszítik. 

A toronytestet sarokpilaszterek fogják közre; az osztópárkány alatt ovális ablak, felette pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát párnatagos sisak zárja le. Az oldalfalakon mélyített falsávokban három-három szegmensíves, kőkeretes ablak áll.

A templom építése a 19. század eleji klasszicizmus egyik jellegzetes vidéki példája, amely a korszak letisztult formavilágát és arányérzékét tükrözi. A homlokzat empire részletei különösen értékesek, hiszen kevés templom őriz ilyen korai, eredeti ajtószárnyakat és bronz szerelvényeket. A templom elhelyezkedése tudatos városképi döntés eredménye: a főút táguló terében állva a település egyik vizuális fókuszpontját alkotja. A torony arányos, visszafogott díszítése és a kővázákkal ékesített oromfal a klasszicista templomépítészet elegáns, ünnepélyes karakterét erősíti. A gyülekezet a 19. század folyamán több alkalommal végzett kisebb javításokat, de az épület máig megőrizte eredeti, harmonikus megjelenését.
 

A település központjának déli részén, utca tengelybe állított, parkkal körülvett, észak-déli tengelyű, egyhajós, félköríves záródású barokk templom, melynek északi főhomlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes torony emelkedik, keleti és nyugati oldalához oromfalas bejárati előcsarnokok csatlakoznak. 

A torony északi oldalának tengelyében helyezkedik el a féloszlopokkal, tagolt szemöldökpárkánnyal, lunettával keretezett főbejárat. A lekerekített toronytestet sarokpillérek keretezik, fő- és osztópárkányok tagolják szintekre. A padlástér szintjén keretezetlen félkörív záródású, az osztópárkány felett kicsiny szellőző ablak, majd a harangszinten nagyméretű, félkörív záródású ablakok nyílnak. A tűzkiáltóerkélytől felmagasodó toronytest keskenyebb tömegű. Az őrszobába egyenes záródású ajtók nyílnak, felettük órák. A tornyot törtvonalú gúlasisak koronázza. A toronytestet a hajóval hullámvonalas féloromzatok kötik össze.

A templohajó oldalait pilaszterek, felül háromrészes főpárkány tagolja, a falmezőkben nagyméretű, félkörív záródású ablakok állnak. A félköríves záradék tengelyében felül körablak, a földszinten egyenes szemöldökpárkányú, félköríves ajtó nyílik. 
A tükörboltozatos templombelső két végében fakarzatok emelkednek, a déli oldalin található a templom Angster-orgonája. A nyugati oldal mellett helyezkedik el a copf stílusú, díszes hangvetős szószék előtte a kerített úrasztala.
A templom 1792-ben későbarokk stílusban épült fel. Püspökladányban 1840-ben tűzvész pusztított, mely után 1859-ben a templomtornyot felújították, és tűzkiáltó erkéllyel látták el. 1935-ben a templom teljes belső és külső felújítása történt meg.

A település központjában, a templomtól nyugatra elhelyezkedő, utcavonalon és azzal párhuzamosan álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, földszintes, konytyolt nyeregtetős épület. 

Utcai főhomlokzata 1+2+1 axisos, lizénákkal tagolt. Egyenes szemöldökű, 6 szemes ablakait díszes vakolatkeretezés ékesíti.

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek északi homlokzata felett, enyhén kilépő, órapárkányos, hagymatagos, latermás sisakú torony áll. A templom nyugati szomszédságában - vele egy téglafalban álló nagykapuval összekötve -  található a parókia épülete

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, kőkeretes ajtón át nyílik, felette fekete gránit emléktáblán az I. világháború 17 áldozatának nevét tüntették fel. Mellékbejárata a nyugati oldalon van. A toronytestet cseréppel fedett főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A karzatszinten szegmensíves ablak, a padlásszinten kisméretű téglány alakú ablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A hajó oldalait széles lizénák osztják meg, a lizénákon szegmensíves ablakok nyílnak.
A szószék fából, az úrasztala márványból készült.

Angster-orgonája egymanuálos, 4 regiszteres.
A nagyharang tömege 596 kg, alsó átmérője 104 cm. Felirata: Dicsőség a magasságban Istennek / Az 1914-18-i világháborúban elvitt harang helyébe öntette a rádfalvi református egyházközség az Úrnak 1927-dik esztendejében. / Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. Kisharang: 200 kg-os, alsó átmérője 71,8 cm.
A copf stílusú templom 1840-ben épült.

A település keleti oldalán, magaslaton álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. Hajója egy régebbi keletkezésű, keskenyebb és egy újabb, szélesebb részből áll. Északi oldalán kettő, déli oldalán három egyenes szemöldökű ablak áll. A templom bejárata a portikusz ajtaján keresztül nyílik, amely felett az 1724-es évszám olvasható. A hajó nyugati részének déli falán egy, a legutóbbi felújításkor feltárt gótikus, csúcsíves ajtókeretezés látható.

A templombelső festett deszkamennyezetét vékony lécrács tagolja kazettákra, amelyek közepét íves keretezésű, liliomos díszítésű medallionok ékesítik. A hajó mindkét végében karzatok magasodnak, amelyeknek mellvédje csakúgy, mint a padsorok előlapjai medallionos kifestésűek. A sokszög kosarú, faoszloppal megtámasztott szószék a hajó északi falánál emelkedik, mellette magastámlás Mózes-székek állnak. A templomtér közepén található az úrasztala, mely egy fehérmárvány monopódium,  előtte pedig egy kisebb, szintén fehérmárvány keresztelői oszlopszék áll. 

A középkori eredetű templomot az 1577-ben reformátussá lett gyülekezet tovább használta. Az épület sekrestyéjét 1706-ban bontották el. 1784-ben falait megmagasították, és ezzel egyidőben a hajót kelet felé kibővítették, illetve a déli falán álló ajtót befalazták. 1805-ben épült a templom bejárati előcsarnoka. Festett kazettás mennyezete szintén 1784-ből való, ezt 1928-ban újrafestették.
A templom délnyugati sarkánál elhelyezkedő, hatszögletű, zsindellyel borított, szoknyás, galériás, barokk fatorony 1762-ben épült. A galéria ívekkel összekapcsolt oszlopai és mellvédje gazdagon faragott díszítésű. Mind a hatszögű, gúla alakú toronysisak, mind pedig a toronyszoknya alsó része barokkos stílusban lekerekített ívű. A toronyban két harang lakik: egy 52 kg-os 40 cm átmérőjű, valamint egy 37 kg-os, 32 cm átmérőjű.

A templomot és a haranglábat 2026. október 3-án tűzvész pusztította el, helyreállításuk érdekében gyűjtés indult. 
 

A település központjában, útkereszteződés kiteresedésében álló, szerény méretű, keletelt, kőtorony nélküli, egyenes záródású románkori templom, melynek nyeregtetős templomhajója felett kis huszártorony ül. 

A 13. századi eredetű templomot a törökdúlás 1564-ben romba döntötte. A visszatelepedő református lakosság újította fel, majd 1626-ban tűzvész pusztított benne. Ezt követően újra helyreállították. Prédikátora 1665-ben Huszti Mihály volt, akit 1674-ben Sajókesziből vittek gályarabságra, és ezt követően 1675-ben halt mártírhalált. Népi barokk berendezése (festett fakarzatok, szószék, fapadok) 1790-ből való. 

A közelmúltban végzett feltárásoknak köszönhetően a szentélyrészben, a köríves diadalíven és a hajó falain középkori freskótöredékek váltak láthatóvá. A gyülekezet különös értékű tárgyai - egy 1548-re datálható úrihímzéses, egy 1683-ban készített törökös mintájú terítő, két 16. századi ezüstkehely, és egy 1630-as talpas serleg - jelenleg a sárospataki református múzeumban tekinthetők meg.

A település déli részén, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, románkori templom, amelynek nyugati végét félköríves toldalék zárja, és felette kisméretű, ácsolt huszártorony emelkedik. A szentély végfalán és a déli oldalon román stílusú résablakok nyílnak. 

Az épület egyike hazánk rendkívüli ritkaságú ikertemplomainak: egy 12. századi íves szentélyű téglatemplom és egy 13. századi kőtemplom állt egykor egymás mellett, amelyeknek déli, illetve északi faluk volt azonos. A régebbi templomot az új megépítése után a helyi földbirtokos család kápolnaként és temetkezőhelyként használta. 

A 12. századi épületrészt 1820-ban elbontották, majd a 13. századi épületrészt íves toldalékkal kibővítették. A templom bejárata az északi falon lévő, geometrikus mintákkal ékesített fakapun keresztül nyílik, ahol a régészeti feltárás eredményeként a már elbontott templomrész alapfalai is láthatók. 

A templomhajó 1657-ben készült deszkamennyezetét tárcsákba komponált levél- és virágmotívumos festés díszíti, amelyet az épület bővítése után kiegészítettek. A szintén 17. századi Mózes-szék festése különösen is igényes munka. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14–15. századi falfestmények töredékei apostolokat és egy püspököt ábrázolnak.