Örökségtár

A település főutcája mentén álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, déli tornyos barokk templom. Nyugati oldalán bejárati előcsarnok áll.
Háromszintes tornyát pillérek keretezik, fő- és osztópárkány tagolja. Alsó szintjének tengelyében áll az egyenes záródású, szemöldökpárkányos főbejárat, a karzatszinten váll és zárókövezs vakolatkeretezésű ablak nyílik. Legutóbbi felújításkor a bejárat elé efemer előtetőt állítottak. A főpárkány felett, faltükörben alul és felül ívekkel bővített téglányalakú ablak van, felette, a harangablakok a karzatéval megegyező kialakításúak. A háromrészes órapárkánya felett laternás hagymasisak emelkedik. A templomhajó lizénákkal faltükrökre tagolt, melyek közepén keretezés nélküli ablakok állnak.

A település 1567-ben Báthori István, majd Bocskay István birtokába kerül, aki hajdúmegyei kiváltságokat adományozott a helység lakosságának. A hitújítás után reformátussá lett gyülekezet számára 1617-ben Báthori Anna ezüst úrasztala tányért ajándékozott, amely ma is az egyház birtokában van. A 15. századi eredetű gótikus templom a mai, késő barokk stílusú alakját 1790-ben nyerte el. 1837-ben fatorony helyett kőtorony épült a templom elé. Soukenik János építette orgonáját 1903-ban.  

A település keleti végén, a Hernád partja mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, torony nélküli templom. A templom nyugati végét támpillérek erősítik. 

A jelenlegi épület keskenyebb nyugati része a 14. században épített gótikus templom. A 16. században református használatába ment át. A templomot 1760-ban barokk stílusban megnagyobbították, ekkor toldották hozzá a szélesebb, oromfalas keleti részt.  A kő szószékre az egykori diadalívben vágott nyíláson át lehet feljutni. A belsőtér famennyezete egyszínűre mázolt, kazettás jellegű, két végében fakarzat áll.

A templom 1865-ben leégett, de ugyanabban az évben megújították. Későbbi javítások ideje: 1903, 1929 és 1967. A templomot a középkorban temető vette körül. A templom északkeleti sarkánál áll egy egyszerű, 1800 körül ácsolt fa harangláb. 

Nagykőrös szívében, a Szabadság tér keleti oldalán álló, keletelt, háromhajós templom, amelynek nyugati tornyát kétszintes, tűzkiáltó körárkád és körerkély, valamint sisak koronázza. 

A templom a gyülekezet növekedésével együtt épült ki az évszázadok során. Egy 12. századi kicsiny templom helyére a 14-15. században egyhajós, gótikus templom épült. Majd a templomot a reformáció korai térhódítását követően két felekezet, a reformátusok és katolikusok együtt használták. De a hívők számának gyors növekedése szükségessé tette, hogy a templomot egy északi oldalhajóval tovább bővítsék, ami végül két szakaszban, 1560-ban, majd 1696-ban történt meg. Időközben felekezeti nézeteltérések miatt, a templom végül kizárólag a reformátusok használatába került, akiknek gyarapodása újabb templombővítéshez vezetett. Így épült meg a harmadik, déli hajó is 1748-88 között. 

A templomot a 19. század közepén több lépcsőben felújították, egységesítették belső terét, melynek során elkészültek a nagy boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok, majd a dekoratív vasoszlopokon nyugvó, U alakú karzat, és megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók is. 1890-től a református templomba helyezték át a korábban a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot. Erre a célra körerkélyt létesítettek, és a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottak ki. Ám a régi torony időközben annyira megrongálódott, hogy 1900-ban szükségessé vált teljes átépítése, mely Foerk Ernő és Sándy Gyula építészek historizáló tervei szerint valósult meg a ma is látható formában.

A település központjában, utcára merőlegesen, támfallal védett domboldalon elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, pologonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymatagos sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, egyenes záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromszintes toronytestet a cseréppel fedett főpárkány és osztópárkány tagolja, alsó részén vakolatsávozás van, és abban, a karzatszinten kisméretű körablak áll. A padlásszinten, faltükörben, egy egyenes záródású ablak nyílik. A félköríves záródású harangablakokat lizénák keretezik. 

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait egyenes záródású ablakok törik át.  
A barokk stílusú templom 1793-ban épült. Mai formáját 1823-ban nyerte el, amikor átalakították.

A település központjában, a főutcára merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt laternás, hagymatagos sisakú torony áll. Déli oldalához oszlopokkal alátámasztott, nyitott előcsarnok, cintérium kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, íves záródású, ajtón, a másik a déli oldalon nyílik. A négyszintes tornyon, a karzat magasságában, a főkapu szemöldökpárkánya felett vakolatkeretes lunetta van. A padlásszint vakolatsávos falán, faltükörben lévő, egyenes záródású ablak nyílik. Az egyenes záródású, könyöklőpárkányos harangablakokat ion féloszlopok keretezik, és felettük vékony osztópárkány fut körbe. Efelett a templomórák helyét jelző vakolattükrök és íves keretezés díszíti a falakat. A templomhajó oldalait pillérek tagolják, azokban szabálytalan rendben szegmensíves ablakok állnak, a végfalon körablak látható.

A csehsüveg boltozatos templomtérben a szószék az északi fal közepéhez csatlakozik és két dór oszlop támasztja alá. A szószék falazott feljárójához egy neoreneszánsz Mózes-szék támaszkodik, előttük pedig Nemes Baán János 1877-es alkotása, a siklósi vörös márványból készült úrasztala áll. A tér két végében ácsolt karzatok emelkednek, a nyugati oldali karzaton található az orgona, ennek alján festett díszítésű deszkaborítás látható. A tíz táblán népies rokokó minták láthatók (indákkal, virágokkal, kagylókkal), míg a két további táblán egyszerűbb, kis karikákból álló díszítések jelennek meg. Közös jellemzőjük, hogy mellőzik a szimmetriát, mégis kiegyensúlyozottak.

A késő barokk stílusú templom 1786-ban épült. Tornya és főhomlokzata klasszicista stílusú, a 1828-35 között átalakításkor nyerték formájukat. A templom boltozat is ebből a korból való, amikor a korábbi festett famennyezetet elbontották.

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, zsindelyfedésű barokk templom, északi oldala előtt fiatornyos, gúlasisakos toronnyal, keleti oldala előtt pedig bejárati előcsarnokkal. 

A síkmennyezetes templombelsőben két karzat áll, az északi oldalon fa oszlopokkal alátámasztott ácsolt, a déli oldalon falazott, enyhén íves mellvédű, gazdagon díszített, árkádos orgonakarzat van. A liturgikus tér a nyugati oldal közepén, a belülről nyitott előcsarnokkal szemben áll. A szószéket, szószékkoronát, a kerített úrasztalát ás a Mózes-széket 1809-ben Meyer János nagyváradi műasztalos készítette klasszicista stílusban, ugyanekkor készültek a padok is. Aljzata téglával van burkolva.

A 17. századból ismert paticsfalú temploma, amely mellett fa torony is állt. A jelenlegi épületet 1809-ben építették. 

A település központjában, több út találkozásánál emelkedő kisebb dombon áll a két, egymáshoz kapcsolódó templomból álló együttes: egy középkori eredetű, keletelt, egyhajós templom, valamint annak délkeleti sarkához illeszkedő, késő barokk kori, szintén egyhajós épület. A régebbi, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom délkeleti sarkánál lépcsőzetes támpillérekkel megerősített torony áll, amely a hajó síkjából előrelép. A támpillérek közé épített, félnyeregtetős előtérből nyílik a bejárat, fölötte feliratos táblával. A hajó déli oldalán csúcsíves, élszedett kőkeretű kapu látható, a déli és nyugati falakon újabb ablakok mellett egy-egy félköríves, rézsűs nyílás is megmaradt. A belső tér síkmennyezetes, az apszist dongaboltozat fedi, a nyugati oldalon falazott oszlopokra támaszkodó fakarzat áll. A hajó déli falában kisebb falfülkék, a diadalív északi oldalán pedig kőkeretes fülke mélyed.

A középkori templomot 1789-ben, a másik templom építésekor alakították át, ekkor bontották el részben a szentélyt, és feltehetően ekkor készült a torony is, amelyet később gótizáló részletekkel láttak el. A késő barokk templom félköríves záródású hajója kontyolt nyeregtetővel fedett, délkeleti homlokzata előtt torony áll, amely vázadíszes féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz. A toronyaljba vezető kapu szemöldökgyámos, füzérdíszes kőkeretű, felette 1801-es évszámot viselő márványtábla. Az északkeleti oldalon kőkeretes kapu található, fölötte kőtábla 1789-es évszámmal, a délnyugati oldalon pedig aszimmetrikusan elhelyezett bejárat nyílik. A hajót csehsüveg boltozat, az apszist félkupola fedi, mindkét végében falazott, síkmennyezetes karzat áll. A berendezés a 18. század végéről származik, Németh József és Török János munkája. Az orgona 1926-ban készült az Angster-orgonagyárban.

A templomegyüttest a német ajkú református közösség építtette 1789 és 1801 között, a gróf Limburgh–Styrum család támogatásával. A templom előtt ma is áll az I. és II. világháborúban elesettek emlékoszlopa, amely a gyülekezet 20. századi történetének fontos mementója. A két templom egymás mellé építése ritka megoldás, amely jól mutatja a közösség növekedését és azt a törekvést, hogy a régi szentélyt ne bontsák el teljesen, hanem új funkcióval illesszék a későbbi épülethez. A templomok környezetét a 19. század folyamán többször rendezték, a dombtetőn álló elhelyezés pedig máig meghatározza Nagyszékely településképét.

A gyülekezet történetében különösen fontos szerepet játszott, hogy a reformátusok már a 17. század elején jelen voltak a faluban, így a templomegyüttes nemcsak építészeti, hanem identitásképző jelentőséggel is bír. A két templom együttese ma is jól érzékelteti a közösség több évszázados folytonosságát és alkalmazkodóképességét.

A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten álló, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású, kétlépcsős támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom, amelynek déli és délkeleti homlokzatán osztósudaras, mérműves ablakok állnak. A templom nyugati homlokzatának tengelyében fiatornyos, zsindelyezett harangtorony áll, amelyet a templommal ácsolt előcsarnok köt össze. 

A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon faragott kőkeretű, csúcsíves kapu, a déli oldalon – egy falazott előcsarnok alatt - szemöldökgyámos kapu nyílik. A 15. században épült templom a történelem során védelmi funkciókat is ellátott, ezért is lehetett csak hídon keresztül megközelíteni a palánkkal körülvett templomszigetet. Sajnos az 1717-es tatárdúlás ellen ez sem jelentett biztonságot, mert amellett, hogy a települést felégették a betörő csapatok, a templomba menekülőket mind megölték. 

A síkmennyezetes templombelsőt csúcsíves diadalív választja el a szentélyrésztől, melynek falába egy kagylómotívummal díszített reneszánsz pasztofórium mélyül. 1773-ban készült szószékkoronáját és 1783-as karzatát Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készítette. A harangtorony is feltételezhetően a 18. század végén készült.

Utcavonalon álló, földszintes, téglány alaprajzú, nyeregtetős, cserépfedésű épület. 1902-ben épült, a református gyülekezet régi iskolája telkén. Fehérre meszelt utcai homlokzatát négy vakolatkeretezésű ablak töri át. Az épület a 20. század eleji falusi református iskolaépítészet jellegzetes példája: egyszerű tömegformálás, fehérre meszelt homlokzat és puritán díszítetlenség jellemzi. A hosszgerincű nyeregtető és a vakolatkeretes ablakok a korszak visszafogott, mégis arányos kialakítását tükrözik.

A református gyülekezet saját fenntartású iskolájaként működött, ahol a bibliaismeret valamint az olvasás-írás tanítása a mindennapi oktatás részét képezte. A tanító a közösség megbecsült tagja volt, az épület pedig a helyi református identitás egyik meghatározó elemeként szolgált.

Telekhatáron álló, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, cserépfedésű, hajdani egy tantermes, osztatlan, falusi iskola, amely 1846-ban épült. Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája volt, majd a telken 1902-ben felépült új iskola megépülése után tanítói lak lett. Fehérre meszelt utcai homlokzatát keskeny pilaszterek között három, vakolatkeretezésű ablak töri át. Az udvar felőli oldalán tornác fut végig, az íves nyílássort mellvéden álló falazott oszlopok tagolják. Utcai homlokzatán Baksay Sándor és Kossa Dániel emléktáblája.