Örökségtár

A település főutcája mentén, az utcavonalra merőlegesen és attól kissé beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. A torony koronázópárkánya minden oldalának középén háromszögű oromzat áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette lunetta látható.
A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át, köztük lizénák osztják mezőkre a falsíkokat.
A templomhajó és a torony hullám íves féloromzatokkal kapcsolódik.

A síkmennyezetes, festett kazettás templombelső keleti oldalán díszes mellvédű fakarzat áll. Eredeti szószékét elbontották és ezzel együtt a templomberendezését is megváltoztatták. Egykori katedrája a kecskeméti Ráday Múzeumban található.
Hímes elemei: festett famennyezete, a kórus mellvédje és a padok Nagyváti Ferenc művei.

A gyülekezet 1778-ban kérvényezte a királynőnél egy új templom építését, sikertelenül. A régi oratórium 1780-ban összedőlt, pótlására II. József uralkodása idején, 1781-ben már sort keríthettek a merenyeiek. Ekkor épült a ma is álló, késő barokk stílusú, tornyos templom. A templomot a 19. században némileg átalakították, berendezését részben kicserélték.

A település központjának, útkereszteződésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, a hajónál keskenyebb, a támpillérekkel gyámolított szentélyrésznél poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek északi oldala keleti végében keresztszárny, déli oldala közepén bejárati előcsarnok, nyugati oldala előtt pedig órapárkányos, párnatagos sisakú torony áll.

A templom szemöldökgyámos, szegmensívű kőkeretes főbejárata a torony nyugati oldalán van. Az élszedett sarkú toronytestet összetett övpárkányok tagolják részekre, széleit pilaszterek keretezik. A padlásszinten szegmensíves, a harangszinten félköríves záródású, szalagkeretes ablakok vannak. A torony és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik. A hajó és keresztszárny falain, valamint a szentélyrész déli oldalán szegmensíves záródású, eltérő magasságú ablakok nyílnak, a szentély egyik végfalán befalazott csúcsíves nyílás látható.

A sík, vakolt mennyezetű templombelsőben szegmensíves diadalív választja el a hajót és a kétszakaszban bordás boltozattal fedett szentélyt, ahol jelenleg az orgonakarzat áll. A diadalív nyugati homlokfalát pilaszteres-párkányos vakolatdísz ékesíti. Az aranyozott kifestésű szószék és pelikános szószékkorona a déli bejárati csarnokból nyíló akjtó mellett helyezkedik el. A keresztszárnyat karcsú oszlopokon nyugvó árkádívek választják el a főhajótól. Mind a két térszakasz végében oszlopokkal alátámasztott árkádíves, vakolatdíszes mellvédű karzatok emelkednek.

Eredetileg 1490-ben épült a gótikus stílusú, keletelt szentélyű, támpilléres templom, amelyet a hitújítástól kezdve használ a református gyülekezet. A törökuralom után elnéptelenedett, majd lassacskán újjáéledő település reformátusai 1773-ban kijavították a leromlott állagú épületet, ekkor készítették el a ma is meglevő padokat rokokó stílusban. Majd 1787-ben emelték eléje a tornyot. 1825-ben bővítették az északi oldalhajóval. 

Három harangja van. A 800 kg-os felirata: „Készíttette 1872 Prónay József orsz. gyül. képviselő. Újraönttették 1878 Szűcs József és neje Kovács Erzsébet. A mezőkeresztesi ref. egyház költségén öntötte Walser Ferenc Budapesten,1878.”A 400 kg-os (96 cm) acélharang Diósgyőrben készült, felirata: „Világbéke harang. Készíttette Gacsó István és neje Nagyváti Juliánna 1918-ban.” A 251 kg-osat Szlezák László 1950-ben, felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom. Öntetett 1950-ben a mezőkeresztesi református egyház részére.”

A település központjában, az út melletti kiteresedésben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt falazott, nyolcoldalú gúlával fedett torony áll. 

A templomot 14. század második felében Mezőlaki Miklós, a királyné óbudai várnagya építtette, és a 16. század óta áll a református gyülekezet használatában. 1623-ban állították először helyre, erre utal a templom kapuján olvasható évszám. Ezt követően 1742 és 1748 között barokk stílusban átépítették, majd 1790 körül Esterházy Kázmér gróf felesége kibővíttette. 

A templom mai formáját az 1838-as, majd az 1911-es átépítés során kapta. Az 1911-ben nagyrészt elpusztult famennyezetének töredékeit a Néprajzi Múzeum őrzi. A toronyhoz nyugat felől egy, a toronnyal azonos szélességű, boltozott előcsarnok épült, melynek homlokfala falazott félnyereggel fut rá a torony homlokfalára. Az előcsarnokon keresztül juthatunk a csúcsíves, pálcatagos, bélletes kapuzathoz. A síkmennyezetű templombelső keleti és nyugati végében két-két vasoszlopra támaszkodó karzat áll, a szószék az északi falon található. 

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

A település főútja kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, déli tornyos templom.
A hajó homlokzata romantikus, a torony késő barokk stíluselemeket visel. A pilaszterekkel keretezett tornyát osztópárkányok tagolják. Földszintjén a főhomlokzaton félköríves záródású vakolatkeretes ajtó nyílik, két oldalhomlokzatán ökörszemablakok. A fentebbei emeleteken váll- és záróköves vakolatkeretezésű, félköríves záródású ablakok állnak, legfelül órák. Az órapárkány felett laternás sisak emelkedik. Északi, oromzatos homlokzata hangsúlyos kialakítást kapott. A falakat pilaszterek, az oromzatot lépcsős vakolatsáv keretezi. A tengelyben alul egy szegmensív záródású ajtó áll, annak két oldalán a földszinten kisebb, az emeleten nagyobb, díszes keretezésű ablakok nyílnak, legfelül középen kisméretű körablak áll.

A hajó két hosszoldalát szabálytalan elrendezésben pilaszterek tagolják köztük változó rendben nagyméretű, vakolatkeretes, könyöklőpárkányos ablakok állnak. A keleti oldal közepén oldalbejárat nyílik.
A templombelső két végében fakarzatok állnak. Az egy kompozíciót alkotó szószék, a paravánfallal eltakart szószéklépcső, valamint Mózes-szék a keleti oldalon található.

Belső berendezése késő klasszicista. Egymanuálos, tízregiszteres orgonáját Priedl Lipót építette 1894-ben.
A templomot 1773-ban kezdték el építeni, majd 1793-ban átalakították. Tornyát 1805-ben különállóan helyezték el, s csak 1829-ben nyújtották meg odáig a hajót. A tornyot 1850-ben megerősítették. A II. világháborúban a templom és a parókia súlyos károkat szenvedett.
 

Az egykori alsóvárosi településrész központjában elhelyezkedő, keletelt, nyugati tornyos, háromhajós klasszicista templom, melynek lekerekített sarkú keleti homlokzata előtt, négy ion oszloppal alátámasztott timpanonos portikusz áll. 

Tornyának kör alaprajzú felső szintjén tűzkiáltó erkély fut körbe. A templombelső hatszakaszos csehsüveg boltozattal van fedve, oldalain árkádíves karzatok állnak. 

Az országban elsőként református hitre térő mezőtúriak kezdetben egy középkorban épült templomot használtak, de ennek köveit 1630-ban a törökök egy vízimalom-gát építéséhez elhordták. A török uralom és a rác betörések után a gyülekezet új templomot építhetett 1711-ben, melyhez 1734-ben tornyot is emeltek. 

Az 1788-92 közötti átépítés során alakult ki a jelenlegi templomtest, amelyet aztán 1843-45 között Homályossy Ferenc tervei alapján klasszicista stílusban alakítottak át.

Mikepércs központjában, útkereszteződések kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós, barokk templom, melynek déli homlokzata előtt fiatornyos, fazsindelyes, gúlasisakú torony emelkedik, keleti és nyugati oldala előtt pedig előcsarnok áll. 

A hajdúszabadsággal felruházott település az ellenreformáció idején sokat szenvedett, így toronnyal rendelkező kőtemplomot csak 1791-ben kezdhettek építeni a református hívek. Az Alföldön egyedülálló formájú toronysisakját valószínűleg erdélyi mesterek készíthették, ezen - az 1968-as műemléki helyreállítása során - visszaépítették az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót. A templombelső síkmennyezetes, két végében fakarzatok állnak, falazott szószékét könnyedívű barokk hangvető koronázza.

Miskolc belvárosától délre, az Avas domboldalában, egy több évszázados temetőben álló, keletelt, támpilléres, kőtorony nélküli, síkmennyezetes gótikus csarnoktemplom, a hajóval megegyező szélességű, poligonális záródású szentéllyel, változatos mérművű, csúcsíves ablakokkal és déli oldalán neogótikus cinteremmel. 

14. században állt már az egykor Szent István nevét viselő plébániatemplom, amelyet 1480 körül teljesen átépítettek. Egy 1544-es török támadás következtében a templom kiégett, és azt az 1560-as években már reformátussá vált gyülekezet építette újjá. Ekkor nyolcszögű pilléreit megerősítették és félköríves árkádsorral kapcsolták össze, majd a templombelsőt famennyezettel zárták le, valamint az északi kápolnákat és a sekrestyét elbontották. A romba dőlt nyugati tornyot nem építették újjá, hanem helyette - szintén a törökök által elpusztított Szent Mihály temetőkápolna helyére - 1577-ben önálló harangtornyot emeltek. 

A zömök, négyzet alaprajzú, támpilléres kőépületen a második emelet magasságában zsindelyezett vízvezető fut körbe, fölötte deszkamellvédes, faárkádos galéria és zsindelyes gúlasisak áll. Két harangja van, a 750 kg-os Miklós és a 250 kg-os Johanka. A templom szentélyrészének falában látható Miskolczi István, diósgyőri várnagy feleségének és fiának 1589-ből való sírköve. 

A templom egyik fő ékessége a 15. századi reneszánsz intarziás királyi stallum, amely valószínűleg a diósgyőri várkápolnából származik. 1735-ből való a szószék magas, pelikános koronája.

A település történeti központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, keleti főhomlokzatán lanternás sisakú toronnyal, amely enyhe kiülésű középrizalit fölött, tört ívű oromzattal kapcsolódik a főpárkányhoz. Az oromzat szélén és a tornyot koronázó mellvéd sarkain magas obeliszkek állnak. 

A templom főbejárata a keleti oldalon egy vállas, záróköves kőkeretű vasajtón át nyílik, amely felett nagyméretű tagolt szemöldökös, vállköves, félkörív záródású ablak áll. A hajó homlokzatait is hasonló ablakok törik át, amelyek kettős pilaszterek között állnak. Az északi homlokzat középtengelyében is vázadíszes, kőkeretes kapu nyílik. A keleti homlokzat két széle mögött lépcsőházak emelkednek, amelyeknek fekvő ovális alakú ablakait az északi, illetve a déli homlokzat toronyhoz közeli részein láthatjuk.

A boltozott templombelsőt kétszint magasságú pillérkötegek és a rájuk támaszkodó hevederek szakaszolják. A keleti, északi és nyugati oldalon árkádíves karzat áll, a keleti oldalon lévő karzat kétemeletes. A nyugati karzaton álló, kétmanuálos, tizenkilenc regiszteres orgona 1901-ben készült, Angster József alkotása.

A klasszicizáló, késő barokk stílusú templom 1786-1808 között épült, Rabl Károly tervei szerint. Tornya 1865-ből való.

Miskolc belvárosától északra a tetemvári temetőkertben bejáratánál álló, kelet-nyugati tengelyű, boronafalú, népi szecessziós stílusú fatemplom. Déli homlokzatánál álló oldalépítmény felett fiatornyos, galériás torony emelkedik. 

A templom és a harangtorony tetőzetét zsindely borítja. Főbejárata a keleti oldalon nyílik, mellette alacsony lépcsőtorony áll. A jelenlegi templom legkorábbi elődje 1637-ben épült. Ehelyett 1724-ben emeltek újat, amit Bató István miskolci kereskedő saját pénzen újítatott fel 1874-ben. Azonban, állagromlás miatt, ezt a templomot is el kellett bontani, helyére 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei szerint építettek új, „magyaros stílusú”, azaz erdélyi építészeti hagyományokat tükröző templomot. Ez a templom vandál pusztítás eredményeként 1997-ben leégett. Az 1999-ben készült rekonstrukció a korábbi tervek felhasználásával készült és így megőrizte az épület eredeti formavilágát és stílusjegyeit.

A település északi részén, az utcavonaltól kissé beljebb, szabadon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, keresztszárnyakkal bővített modern templom, tőle keletre gúlasisakos torony magasodik. A két építményt árkádíves folyosó köti össze. A templom déli, oromfalas főhomlokzatán árkádíves tornác fut végig, amelynek közepén nyílik a templom bejárata. A tornác felett nagyméretű, virágmintás körablak áll.

A templombelső faburkolatos koporsófödémmel fedett, északi végében az orgona áll. A liturgikus tér a keleti oldal közepén van elhelyezve, a mellette lévő térbővület (keresztszárny) el van falazva.

Az Árpád-kori település a törökdúlás idején teljesen elnéptelenedett, majd 1622-ben református magyarokkal telepítették újra. 1650-ben már állt a templomuk, amelyet azonban az ellenreformáció idején leromboltak, jelenleg ennek helyén áll a katolikus templom. 1784-ben új kőtemplomot építettek, amelyet 1945 virágvasárnapján a visszavonuló német csapatok felgyújtottak. Helyét ma szerény méretű, téglából falazott emlékhely és emléktábla jelzi a Templom közben, melyet 1995-ben állítottak. 1952-54 között épült meg a mai templom, tornyát 1968-ban kapta, melyben két harang lakik, az 1924-ből származó 220 kg-os, melynek felirata: „Isten dicsőségére öntette a mocsai ref. egyház buzgó hívei közadakozásából. Jöjjön el a Te országod.” A 133 kg-os harang Budán készült, 1787-ben. Az orgonát, amely hat regiszteres, Várady Ottó építette 1973-ban.