Örökségtár

A település déli végében, kőfallal övezett telken elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, nyugati sarkain támpillérekkel erősített, egyhajós templom, keleti homlokzata előtt, törtvonalú gúlasisakos torony emelkedik. 

Főbejárata a toronyaljon keresztül egy egyenes szemöldökű kőkeretes ajtón át nyílik, felette évszámmező látható. A toronytestet a vékony párkányok tagolják három egyre keskenyedő hasábra, melyeken szalagkeretes félköríves záródású ablakok nyílnak – a legfelső szinten a torony minden oldalán vannak harangablakok. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.

A templombelsőt szürke alapszínű, csillagos díszítésű fakazetták fedik. Két végében alátámasztás nélküli fakarzatok vannak. Az északi oldalon a bejárathoz közel sokszög kosarú szószék áll, felette pártadíszes hangvető magasodik.
A 15. században épült gótikus temploma a 16. század óta a reformátusok használatában van. 1790-ben készült fa harangláb a torony nélküli templom mellé. 1804-ben átalakították, majd 1912-ben emelték tornyát.A szószékkoronája 1755-ben készült.

A 160 kg-os (62 cm) harangot a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1929-ben, felirata: „Isten dicsőségére készíttette a komjáti egyház,1929.”A 74 kg-osat (52 cm) Hőnig Frigyes öntötte 1893-ban Aradon, felirata: „Öntette Tóth Kálmán lelkész és Tobor István gondnokságában,1892.” 

A község két főútvonalának találkozásánál, saroktelken, szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom, keleti homlokzata előtt toronnyal. 

Téglalap alaprajzú templom szegmensíves lekerekített sarkú kőkeretes bejáratához három lépcső vezet. A bejárat fölött kis kiülésű egyenes párkány, a homlokzatot saroklizénák keretezik, közöttük bemélyülő tükörfelület. Az oldalsó két homlokzaton szintén páros lizénasávok keretezik a sarkokat, a tagolt főpárkány fölött a homlokzat ferde, tükörfelületekkel és kővázákkal díszített oromfalakkal kapcsolódik a toronyhoz, a lemetszett sarkok mellett lizénák keretezik a toronytestet. A második szinten félköríves fekvő kórusablak, az osztópárkány felett négy félköríves harangablak van óraíves párkánya felett bádoggal fedett párnatagozatos toronysisak zárja le. Oldalhomlokzatain lizénákkal tagolt tükörfelületekben 3-3 ablak, egyenes záródású hátfalán középen egy keretezetlen szegmensíves záródású ablak áll, alatta egy bejárati ajtó.  

A toronyaljból lépünk az egyszerű kialakítású, síkfödémmel fedett belső térbe, a bejárattal szemben az egyenes hátfal elé épült a két karcsú faoszloppal alátámasztott fa karzat, mellvédjét aranykeretes négyzetes tükrök díszítik, középen egy-egy rozettával. Bal oldalon fa szószék, felületeit hajlított ornamentikával kialakított tükrök díszítik, rokokó stílusú, az 1760-as évekből való. Márvány keresztelőkútja szintén a 18. sz. végén készült. 

A templom a 18. sz. második felében 1760 körül épült késő barokk stílusban, később 1829-30 körül épült hozzá a négyszögletes, homlokzat elé lépő torony 1829-30-ban épült. A berendezésből az 1760-ban készült rokokó szószék és a 18. sz. végi keresztelőkút még eredeti, a karzat és a padok valószínűleg a 19. sz. elejéről valók, klasszicizáló stílusúak.

A település központjában, a Szerencs-patak mellett álló, kőfallal körülvett, keletelt, támpilléres, nyugati tornyos, sokszögzáródású, gótikus templom, amelynek homlokzatát a déli és a szentély felőli oldalon nagyméretű, gazdagon faragott, mérműves ablakok törik át. A 14. században épült gótikus templom jórészt máig megőrizte középkori jellegét. Egy 18. század végi felújítása során alakították ki a déli oldalon nyíló kőkeretes bejáratát, melynek zárókövére az 1816-os évszámot vésték. Korábbi fa harangtornya helyett 1925-ben építettek kőtornyot a nyugati homlokzat fölé, amelyet összetett vonalú, laternás sisak koronáz. A toronyban lakó, védett műtárgyként nyilvántartott harang a 15-16. századból való. A templomhajó mennyezete deszkával fedett, falazata a történeti templomokra jellemző kanálhátas technikával van vakolva. Karzata és orgonája a 20. század elejéből való. A szentély kétszakaszos csillagboltozatának bordázata szürke drachitkőből van kifaragva, északkeleti falán reneszánsz festéssel keretezett szentségház látható.

 Műegyetemi Digitális Archívum

A település főutcájától beljebb álló, kelet–nyugati tengelyű, poligonális záródású templom keleti homlokzata fölött emelkedik a torony, amelyet lizénák, faltükrök és gazdag vakolatarchitektúra tagol. A keleti és déli homlokzaton félköríves záródású, szalagkeretes kapuk nyílnak, eredeti szárnyakkal és vasalatkőkokkal; a keleti kapu zárókövén az 1818-as építési évszám, lunettájában pedig emberarcú, faragott napmotívum látható. 

A torony karzatszintjén félköríves, a főpárkány és az osztópárkány között szegmensíves ablak áll, legfelül pedig minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak, amelyeket ión pilaszterek kereteznek. Az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak emelkedik, rajta 1926-os évszámmal. A templomhajót és a tornyot homorú ívű féloromzat kapcsolja össze, szélén kővázákkal. A csehboltozatos belsőtér mindkét végében falazott karzat található: a keleti orgonakarzat ívesen előredomborodó, kosáríves nyílású mellvéddel, a nyugati karzat pedig kétpilléres, alul három kosáríves nyílással.

A templom 1813 és 1818 között épült, a helyi földesúr, Széchenyi Ferenc jelentős támogatásával, aki 35 000 téglát és további 350 000 tégla kiégetéséhez szükséges tűzifát biztosított. 1862-ben tűzvész pusztította el a templom tornyát, a toronyórát, az orgonát és a harangokat, de 1870-re mindent újjáépítettek, 1877-ben pedig új orgona is került a karzatra. A gyülekezet története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: már 1619-ben volt református lelkésze és rektora, és a török hódoltság idején is állt itt református templom. A 17–18. században többször építettek ideiglenes fatemplomot, amelyek rendre elpusztultak, így a hívek 35 éven át a prédikátor házának udvarán, „leveles ágakból csinált épület alatt” tartották az istentiszteleteket. A templomépítés jogát II. József 1783-ban engedélyezte, és az első kőtemplom 1784–1786 között készült el, amelyet később a mai, nagyobb méretű templom váltott fel.

A templom berendezései között népies faragású szószék, ón úrasztali edények (1710, 1788, 1863), valamint 1725-ből való kenyérosztó tál található. Az úrasztali terítők 1700 és 1900 között készültek, közülük az 1898-as bordó posztó, arany rojttal, különösen értékes. A harangok története is gazdag: a 18. század közepétől több generáció harangjai szolgálták a gyülekezetet, a tűzvész utáni új harangokat pedig 1870-ben öntötték, majd az I. világháború rekvirálásai miatt 1916-ban kettőt elvittek, amelyeket 1922-ben pótoltak. A templomot az 1970-es években tatarozták, 1984-ben emléktáblát helyeztek el a kufsteini rabként szenvedett Gaál György lelkész tiszteletére, 2007-ben pedig parkosították a templomkertet.
 

A település főutcájától délre, arra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek déli oldalához hagymasisakos torony kapcsolódik.

A mennyezet kazettáit, a két karzat és a padok előlapjait gazdag színvilágú növényi ornamentika és református jelképek ékesítik, melyek Gyarmati János vajszlói mester keze munkái. 

Egy korábbi faszerkezetű templom helyébe épült 1792-ben. Néhány évtized elteltével már szűknek bizonyult, mivel a gyülekezet létszáma megháromszorozódott, és ezért 1834-ben a templomhajót meghosszabbították.

A település központjában, a főút mentén álló, keletelt, téglalap alaprajzú, egyenes keleti záródású, egyhajós, a nyugati és a déli oldalon bejárati előcsarnokkal bővített, nyeregtetős templom, melynek keleti oldalán, a hajó felett torony emelkedik.

A keleti főhomlokzat középtengelyében a négyszintes torony törzse enyhén kilépő rizalitot képez, két oldalán egy-egy nagyméretű tükörben téglalap alakú díszítés. A torony alsó két szintje vízszintesen sávozott, az egyenes záródású, szalagkeretes kapuzat felett lunetta, a karzat szinten nyíló ablak szintén egyenes. A hajót összetett párkány zárja le, fölötte íves timpanon. A harmadik szinten négyzetes ablak. A negyedik szinten mind a négy oldalon szegmensíves ablak. Az ablakok két oldalán mélyített, sávval osztott pilaszter fut fel az órás órapárkányig. A tornyon párnatagos laternás sisak áll  (1912.). A toronytörzset a hajóval íves oromfal köti össze, szélein kővázák állnak. A nyugati homlokzaton a főpárkány feletti, kővázadíszes volutákból induló oromzat timpanonszerű kiképzésű, középtengelyében bejárati előcsarnok bővíti. Az oldalhomlokzatok egyszerűbb kialakításúak, a kosáríves záródású ablakok füleskeretezésűek, könyöklőpárkányosak, az ablakközökben falsávok húzódnak. A déli homlokzat középtengelyében két oldalról ajtóval megnyitott bejárati előcsarnok áll.

Az előcsarnokokban derékszögű háromszöget bezáró szélfogók vannak. Vakolt síkmennyezetes belsőtérben a felmenő falat és a mennyezetet íves homorulat köti össze, így az tükörboltozat jellegű. A hajó keleti és nyugati végén karzatok állnak. A torony felőli oldalon vaskos pillérekre támaszkodó, az orgonánál kihasasodó, árkádos karzat, a nyugati oldalon két oszlopra támaszkodó, kosáríves karzat helyezkedik el. Mindkét karzatalj hevederívekkel tagolt csehsüvegboltozatos, egy-egy fekvő ovális ablak világítja meg. A tömör mellvédeket egyszerű tükrök díszítik. Mindkettőre csigalépcső vezet fel, a nyugatin fából ácsolt kakasülő. 19. század elejéről származik berendezése: a falazott szószék faragott fa hangvetővel, faragott fedett papi szék, és padozatok, amelyek mellvédje különféle kialakítású. Keresztelőmedencéje 1894-ből való. Az orgonát 1838-ban építette Kováts István, 1872-ben egy kis orgona négy változatával bővítették, 1938-ban Országh Sándor kétmanuálosra építette át (mindháromról felirat tanúskodik), a II. világháborúban szinte teljesen elpusztult, 1973-ban a Fővárosi Orgonakészítő Üzem építette újjá, ma tizenöt változata van. A templomteret francia búrás, aranyozott bronz csillárok világítják meg. Mindkét harangját Szlezák László öntötte 1924-ben, Budapesten.

Egy középkori elődtemplom helyén vagy annak maradványaira épült a templom 1776/78-1784 között, amelyet már 1794-ben két homlokzati tengellyel megnöveltek, és ekkor épült karzat feletti tornya is. Festett famennyezete 1927-ig volt meg, ekkor készítették a mai vakolt mennyezetet. 

A település északi részén elhelyezkedő, keletelt, egyhajós, íves záródású, nyugati tornyos, délen bejárati előcsarnokkal bővített, nyeregtetős templom.

A nyugati főhomlokzat középtengelye elé markánsan kilépő, a hajónál korábban épült, élszedett, pilaszterekkel keretelt torony, melynek öt nyílását két erőteljes övpárkány három szakaszra osztja. Egyenes záródású, kereteletlen bejárat felett ökörszem ablakok nyílnak mind a három irányba. Párkány felett egy-egy félig befalazott kerek ablak áll, felette négyszögletes ablak alul és felül félköríves bővítéssel. A második osztópárkány felett minden irányba félköríves záródású, könyöklős, zsalus ablakok vannak. A toronytörzset órás órapárkány zárja le, felette laternás sisak emelkedik. A hajó a toronyhoz íves féloromzattal kapcsolódik, végein törpe pillérekkel. A hajón magas lábazat és háromtagú főpárkány fut körbe. Az oldalhomlokzatokat három-három szegmensíves záródású, szalagkeretes, záróköves ablak tagolja, az ablakközökben páros pilaszterek állnak. A déli oldal középtengelyében oromzatos, nyeregtetős, lizénával tagolt bejárati előcsarnok helyezkedik el. A keleti homlokzaton két, az oldalhomlokzatok ablakaival megegyező kialakítású ablak nyílik.

A déli előcsarnok fiókos keresztboltozattal fedett. A belsőt csehsüvegboltozat formájú, a keleti íves záródás felett negyedgömb kupola formájú álboltozat fedi, kosáríves páros hevederívekkel tagolva, melyek páros iónfejezetes pilaszterekkel díszített falpillérekről indulnak. A keleti és a nyugati oldalon karzatok állnak, mindkettő két-két vaskos pillérrel alátámasztott, csehsüvegboltozatos karzataljú, a hajó felé három záróköves kosárívnyílásos, fonatos mellvéddíszű. A zárókövekben a templom építésének ill. felújításainak évszámai láthatók. A nyugatii karzaton kakasülők vannak, a keletin áll az 1854-ben Jónás Dávid által épített, nyolc regiszteres orgona.. Falazott szószék felett gazdagon faragott szószékkorona áll (felirat: 1802). A Mózes-szék, padok szintén építéskoriak. Az úrasztalát Pázmán Dániel nagyváradi asztalos készítette 1862-ben, H. Bittó Ferencz adományából.

1740 körül a jelenlegi templom helyén egy fatemplomot építettek, amelyhez 1788-ban (esetleg 1795-ben?) a ma is álló tornyot emelték. Majd a fatemplomot elbontva 1797-ben helyezték el a mai templom alapkövét. Az épületet az akkor már felépült dobozi templom mintájára tervezték. A falak már 1800-ban álltak, a berendezés 1802-re készült el. A torony falait 1832-ben (vagy 1866-ban) hat és fél öllel megemelték. 1883-ban a csehsüveg boltozatot elbontották (köveiből magtár épült), és könnyű Rabitz-mennyezetet készítettek helyette.

A település központjában, saroktelken álló, észak-déli tengelyű, egyhajós historizáló templom, déli oldalán gúlasisakos toronnyal. A templom főbejárata egy, a toronyaljon keresztül nyíló egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuzat, de a keleti oldalon is van bejárata. A templom falait minden oldalról nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, a hajó hosszoldalain három-három ablak, északi fala tengelyében egy ablak áll.

A templombelső déli végében falazott, árkádíves karzat található, amelynek emeleti szintjén a középső szakasz szintén árkádíves. A liturgikus tér - a fa szószékkel, Mózes-székkel és úrasztalával - a templom nyugati oldalánál helyezkedik el 

1742-ben a hívek két kezükkel építették a templomot, fából harangtornyot is állítottak a templom mellé. 1819-ben leégett, a mai épület 1891-ben készült el. Érdekessége, hogy egy máig működő bécsi pianínó található a templomban.

A település történeti központjában, templomkertben szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, téglány alaprajzú, délen bejárati előcsarnokkal bővített templom. Amelynek nyugati homlokzat előtt tűzfigyelő erkélyes, kupolás sisakú torony emelkedik.

Az ötszintes torony lábazata felett az alsó három szint vakolatkváderezett díszítésű, nyílásai faltükrökben ülnek. A torony teljes magasságában a falsarkok élszedettek. A templom főbejárata a földszint tengelyében egyenes záródású, kőkeretes, szakállas szemöldökű kapuzaton keresztül nyílik. A karzatszinten szegmensíves ablak, a padlásszinten kisméretű fekvő téglány alakú, szegmensíves ablakok nyílnak háromszögoromzattal. A negyedik szinten lévő, pilaszterek között álló, félköríves harangablakokat a szemöldökfrízben romantikus ornamentika díszíti. A harangablakok felett órák vannak. A torony legfelső szintje karcsúbb,  ahol állókonzolokon nyugvó, kovácsoltvas rácsos tűzkiáltó erkély fut körbe. Az oldalhomlokzatokat páros falsávok között négy-négy félköríves ablak töri át. A déli oldalhomlokzathoz kapcsolódó timpanonos, kontyolt nyeregtetős bejárati előcsarnokon szegmensíves ablak nyílik. Az íves faltükrökkel lekerekített keleti homlokzatot páros lizénák keretezik, az alsó szintjén mellékbejárat, a karzatszintjén szegmensíves záródású ablak nyílik. Tengelyében, a zárópárkány felett körablakos, háromszögű timpanon áll.

A füzérdíszes pillérkötegekkel tagolt, négyszakaszos csehsüveg boltozattal fedett hajó keleti és nyugati végén karzatok emelkednek. Ezek két-két pillérre támaszkodó, hevederes csehsüvegboltozatos kialakításúak, az északi és déli oldalfalon egy-egy körablakkal. A nyugati karzataljban klasszicizáló szélfogó van kiépítve. A Mózes-szék, a kerített úrasztala, a hangvetős szószék, valamint a padok későbarokk stílusúak. A padok alatt tégla-, illetve részben műkőlap burkolat van. A karzatokon gerendákból épített kakasülők helyezkednek el. A keleti karzaton található kétmanuálos orgonát Jónás István építette 1854-ben. A templom két harangját Szlezák László öntötte Budapesten 1923-ban.
A templom 1794-96 között épült Fischer Ágoston építőmester tervei alapján. A tornyot 1859-ben romatikus stílusban megmagasították, melynek során tűzfigyelő őrszobával és erkéllyel bővítették ez Hardi Venczel szarvasi kőműves, Alföldi Imre öcsödi ács, Pokornyi József szarvasi rézműves műve). 1892-ben új fedést kapott a torony.
 

A település központjában, az utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, copf stílusú templom, északi homlokzat elé épített toronnyal, keleti oldalán kis bejárati csarnokkal. 

A torony északi főhomlokzatának sávozott falában egyenes záródású kőkeretes kapu nyílik, szemöldök részében kronosztikonos felirattal. Főpárkánya felett egyenes ívű oromzat és a torony felső két szakasza emelkedik félköríves ablakokkal. A tornyot tükrös köténydísz, egyenes szemöldökpárkány és óraíves párkány felett hagymasisak koronázza. A négytengelyes oldalhomlokzatokat szalagkeretes ablakok tagolják.

A csehsüveg boltozatottal fedett templombelsőt széles hevederívek választják négy szakaszra. A mennyezeten stukkókeretes mezők találhatók. Két végében kőoszlopokkal alátámasztott, díszes mellvédű, fa karzatok állnak.

1918-ban, vörösmészkőből készült úrasztalának lapján csillag alakú véset látható. Az 1939-es keresztelőmedence szintén vörösmészkőből van.

A templom 1783-ban épült, tornya 1809-10-ből való.