Örökségtár

A templom telkén, attól északnyugatra, az utcavonallal párhuzamosan elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, összetett tömegű, földszintes épület. Utcai főhomlokzatát, annak déli részén, kissé előreugró, felül kontyolt tetős, fűrészdíszes deszkaoromzatú épületrész uralja, melynek lábazatát négyzetes alakú terméskövek burkolják, a földszinten pedig a falazatot négy, félköríves záródású, gazdagon tagolt üvegezésű ablak töri át. 

Főbejárata az épület délnyugati sarkán nyílik. Az épületet Szeghalmy Bálint tervezte 1930 körül nemzeti karakterjegyeket hordozó népi szecessziós stílusban. A parókia az erdélyi építészet motívumait, formáit igyekszik megidézni, természetesen oldott épülettömegével, aszimmetrikus kompozíciójával, meredek dőlésszögű tetőzetével, anyaghasználatával, illetve változatos kialakítású, egyedi megformálású nyílászáróival.

A település központjában elhelyezkedő, egyhajós, poligonális záródású, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal.
A 12. században épült román stílusú templomot 1360 körül már romjaiból kellett helyre állítani. Ebben az időben telepedtek le a kunok, akik Szent Mihály arkangyal tiszteletére kőből és téglából építették újjá a régi templomot. 

A rácok 1705-ben a környéket feldúlták, a kétségbeesett lakosság a templomban próbált menedékre lelni és elbújni a rácok elől, akik bezárták oda őket és rájuk gyújtották a templomot. A Rákóczi-szabadságharc idején a romok között kuruc csapatok tanyáztak és csak 1729-re rendeződött annyira a helyzet, hogy lelkészi vezetéssel ismét egyházi életet élhessenek a hívek. 

Első lépésben megtisztították a templom falait a romoktól és egy kis tornyot építettek a megmaradt falakra. 1765-ben karzattal szerették volna kibővíteni a szűkös templomot, de egy vihar ledöntötte a tetőt és a tornyot is, így a következő évben megkezdték a templom felújítását. 1806-1807-ben jelentős átalakításon esett át a templom. Régi stílusát és külső képét teljesen megváltoztatták. A régi templom hosszú kőlábakkal, támpillérekkel volt körülvéve, a torony és a templom egybe volt építve, magán hordozva a nemzetiségi monostorok és a falusi szerzetesi templomok középkori jellegzetességeit. 

Az átalakítás során gót stílusjegyeket kapott a templom. Egyszerű kőalapozású, tégla építményű, támívekkel körülvett templom. Homlokzatán nyugati irányba néző egyetlen torony a templomtérhez csatlakozott. A következő nagy renoválás 1861. és 1877. között volt, mely a templom állagát volt hivatott megőrizni. Ekkor sem a templomon sem a tornyon semmilyen változtatást nem végeztek. 1888. nyarán új tornyot kapott a templom. Faszerkezetét teljesen kicserélték, tetejét fényesen cinezett bádoggal fedték be, ablakaira festett zsalukat szereltek. 1890-ben a templom déli részéhez csatlakozó kis portikust kibővítették és a mennyezetig megemelték, így a templomtér "T"-alakúvá vált és a befogadóképessége is jócskán megnövekedett. Ezt a változtatást, mint az új torony esetében is Fontos Gyula építész végezte. 

Az újonnan alakított templomot 1890-ben Székely Károly esperes szentelte fel. 1928-ban a templomot nemcsak kívül-belül tatarozták, de az északi falhoz egy conzistoriális termet építettek, illetve a déli hajótól nyugatra eső területen fedett tornácokat készítettek szintén a templomfalhoz rögzítve. Tornyát 1936-ban Szeghalmy Bálint tervei alapján átalakították, mégpedig visszakapta a régi, tornácos fiókos fatornyát és elnyerte mai formáját. Ekkor került fel a toronyóra és a felső ablakok köré erdélyi, kalotaszegi motívumos fatornácos díszítés. 

A templom egyik nevezetessége az 1938-ban tölgyfából faragott, díszes, címerrel ellátott kormányzói szék, mely a déli hajó első padja helyére került, amely addig is a Horthy család patrónusi széke volt. A díszes faragványú számtáblákat szintén ekkor készítették. A templom első orgonáját 1898-ban helyezték el a nyugati karzaton, melyet Kerékgyártó István debreceni orgonaépítő mester tervezett és készített. Angster József és fia pécsi orgonakészítő 1923-ban pneumatikus rendszerűvé alakította át a manuálos és pedálos nyolc változatú, csúszka rendszerű orgonát.

A település Kerca településrészén, a főúttól északra, magaslaton álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, barokk templom, melynek nyugati homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. Hosszoldalain két-két íves záródású ablak nyílik.

A templom Árpád-kori templomát 1242-ben a tatárok felégették, de később újjáépült, és 1550-től a reformátusok használatába került. 1732-ben katonai erővel vették el a gyülekezettől, ezt követően mintegy ötven évig a hívek csak Kustánszegre járhattak istentiszteletre. A türelmi rendelet után, a földbirtokos Batthyányiak által adományozott telken 1788-1790 között épülhetett a templom. Az építkezéshez a korábban használt, de azóta romossá vált Árpád-kori templom anyagát használták fel. Az épülethez kőtorony építésére - és ezzel együtt a templom falainak magasabbra emelésére, boltozata kibővítésére és a templomi karzatok téglából való újjáépítésére - csak 1842–1843-ban került sor. A keleti bejárat elé a század második felében építettek cintermet. 

A templomteret négyszakaszos csehsüvegboltozat fedi. Keleti és nyugati végében oszlopokon álló, falazott mellvédű karzat áll, a keleti oldali karzaton Angster-orgona található. A liturgikus tér a templom északi oldalának közepén helyezkedik el.

A templomkertben 1896-ban ültetett millenniumi hársfák állnak.

A település központjában álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, köríves záródású templom, amelynek északnyugati főhomlokzata felett, az épülettömegből enyhén kilépő gúlasisakos torony emelkedik. 

1911-ben épült a historizáló stílusú templom. Az armírozott falsávokkal tagolt főhomlokzata közepén nyílik a templom bejárata. A templomhajó falain, a falsávok között, nagyméretű, íves záródású ablakok nyílnak, körülöttük armírozást imitáló vakolatkeretezés, felettük a homlokzaton ívsoros díszítés kapcsolja össze a falsávokat. A toronytest két oldalán, a főpárkány felett összetett vonalú oromzat áll. A torony első emeltén kis körablak, felette minden oldalon harangablak helyezkedik el.

A dongaboltozatos templombelsőben a bejárattal szemben, az íves zárófal közepén található a szószék. Vele szemben falazott orgonakarzat áll. 

A településrész középpontjában elhelyezkedő, hozzávetőlegesen keletelt templom, melynek hajóját keleti oldalon félköríves szentély zárja le, nyugati homlokzata előtt pedig két gúlasisakos torony áll. A templomot, mint Lak falu Szent Mihály egyházát 1360-ban említik először, de építését a kutatások a 13. század elejére datálják. A települést éppen temploma meghatározó jellege miatt 1571-től már Két Tornyos Laknak nevezték. Miután a török seregek felégették, az 1690-es években a református gyülekezet újjáépítette a templomot, de csak a délnyugati tornyával. A 19. század végén ez a torony megsemmisült villámcsapás következtében, ezután 1890-ben eklektikus külsővel helyreállítva a templomot, mindkét tornyát felépítették. 1858-59-ben Rómer FIóris készített rajzokat és leírásokat a templomról, amelyek a hazai műemlékvédelem jeles relikviái. A nyugati homlokzat középtengelyében vimpergás kapu nyílik, melynek bélletét törtpálcás tagozat és hullámvonalas levélsor díszíti, felette az oromzat csúcsán pedig egy egykor fejezetként szolgáló oroszlán domborműve van elhelyezve. A kapuzat megformálása egyértelműen a jáki kőfaragó műhely hatását tükrözi.

A település központjában, a főút északi oldalán álló, megközelítően észak-déli tengelyű, a parókiához véghomlokzatával csatlakozó templom, amelynek délnyugati sarkánál gúlasisakos torony áll. 1939-ben Szeghalmy Bálint tervei alapján kezdték építeni, majd 1941-ben szentelték fel. Az építész névjegyének számító magyaros stílusú templom, amely az erdélyi építészeti hagyományokat idézi, mind tömegformálásában, mind pedig anyaghasználatában. 

A téglalap alaprajzú templom oromfala főhomlokzata az utca felé fordul. Bal sarkánál, az épülettömegbe húzva áll az asszimetrikusan elhelyezett rombusztus toronytest. A főhomlokzat közepén nagyméretű körablak, alatta 3 lőrésszerű, kis ablak helyezkedik el. A templom alacsony hosszoldalain meredek nyeregtető ül, amelynek dőlészögét az oromfal emelkedése is követi. A főhomlokzatnak így kialakuló látványa - az oromfal hegyes csúcsa a toronnyal együttesen  kompozícióban - az épület legjellegzetesebb sajátossága. Az oldalfalakat meredek rézsűjű támpillérek gyámolítják, köztük félköríves ablakok nyílnak. A templom bejárata a torony baloldalán nyílik. Az erdélyi erődtemplomok hangulatát sugalló toronytestet szűk résablakok tagolják, felettük  téglaarchitektúrás díszítés, ívsoros galéria és gúlasisak emelkedik. 

A templombelsőben a gazdag faragású faberendezés teremt belsőséges hangulatot. A bejárat felett orgonakarzat áll, a templom véghomlokzatánál, dongaíves térbővületben helyezkedik el az egységes alkotásként megszerkesztett liturgikus tér.  

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen, attól kissé távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, rezgő díszes, párnatagos, laternás sisakú torony áll. Déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, szemöldök keretezéssel és övpárkánnyal díszített ajtón keresztül nyílik, felette lunetta. A háromemeletes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkányok tagolják, széleit pilaszterek keretezik. A második szintjén faltükrökben álló, egyenes záródású ablak, félköríves záródású, szemöldök keretezésű és övpárkányos harangablakok vannak. 

A templomhajó és a torony homorú egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait pilaszterek osztják mezőkre, amelyekben félköríves ablakok nyílnak. A végfalon is félkörablak található.

A csehsüveg boltozatú templomteret széles, pilaszterekkel alátámasztott hevederek tagolják szakaszokra. Keleti oldala tengelyében áll a finoman faragott szószék, mellette a magastámlás Mózes-szék, előtte úrasztala.
A nyugati oldal mentén pillérekkel alátámasztott, árkádíves, falazott karzat emelkedik.
A templom 1850-ban épült klasszicista stílusban.

A település központjában, az utca kőtámfallal övezett kiteresedésében elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, délkeleti homlokzata előtt, órapárkányos, törtvonalú gúlasisakos torony emelkedik. Délnyugati oldala közepén bejárati előcsarnok áll.

Főbejárata a toronyaljon keresztül egy váll-, és záróköves, kosáríves lezárású, kőkeretes ajtón át nyílik. Az élszedett sarkú toronytestet a háromrészes főpárkány és övpárkány tagolja három részre, oldalait füzérdíszes pilaszterek keretezik.  A főbejárat felett nagyobb, szemöldökpárkányos, majd a középső szinten kisebb méretű, szegmensíves záródású ablak látható vakolatkeretben (a torony oldalfalain az alsók vakablakként jelennek meg). Harangablakai vállköves keretezésűek és félköríves záródásúak. A szintén félköríves záródású hajóablakok páros lizénákkal osztott mezőkben állnak. 

A templombelső mennyezete pilléreken nyugvó csehsüveg boltozatos, a hajó északnyugati záródását hevederes boltcikkelyek fedik. Két végében négy-négy oszlopon nyugvó, árkádíves, falazott karzatok emelkednek. A középső árkádív mindkét oldalon kissé szélesebb. A karzatmellvédeket plasztikus stukkódísz ékesíti. Az északkeleti oldal közepén áll a szürke-fehér színű és aranyozott barokk szószék, felett karcsú vonalú, pelikános szószékkorona magasodik. A padelőlapokon és a Mózes-szék támláján fás-ligetes kifestés látható.

A templom 1776-ban késő barokk stílusban épült, majd elé 1788-ban emeltek tornyot.  A templom belső falán ez olvasható latinul és magyarul: „Értsd meg hű maradék mi szavad lesz századok évén / Isten erőt adván, mint trónolt Mária békén / E szent hajlékot Kisgyőrnek népe emelte / A legfőbb örök Isten tiszteletére jelelte. MDCCLXXVI.” A szószék alatt van elhelyezve a repedt és használaton kívül lévő 500 éves, gótikus harang, amelyet a falu határában találtak. Felirata: „O REX GLORIAE VENI CUM PACE.”

A 250 és 64 kg-os acélharangok Diósgyőrben készültek, a nagy felirata: „A kisgyőri református egyháznak készíttette Török György és neje Bordás Zsuzsánna, 1922.”A kicsié: „A kisgyőri református egyháznak öntette Dienes Károly és neje Fegyverneki Zsuzsánna,1918.” 

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, íves oromzatú, gúlasisakos torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, záróköves, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet a tagolt főpárkány és osztópárkányok tagolják, melyek cseréppel fedettek, széleit pilaszterek keretezik. A karzat szinten kosáríves záródású, gyámköves, ablak nyílik, melynek könyöklője ívesen domborodik. A padlásszinten körablak van, a szalagkeretes harangablakok félköríves záródásúak. 

A templomhajó és a torony homorú egyenes féloromzatokkal kapcsolódik, végeiken kővázák állnak. A hajó oldalfalait pilaszterek osztják mezőkre, amelyekben félköríves ablakok nyílnak. A végfalon körablak található.

A csehsüveg boltozatú templomteret széles, pilaszterekkel alátámasztott hevederek tagolják szakaszokra. Délkeleti oldalfalon köríves kosarú szószék van, mely felett díszes hangvető áll, amelyet napsugarakkal körbefont, nyitott Biblia ékesít. Az egyenes karú szószéklépcső végében helyezkedik el a magastámlás Mózes-szék, előtte úrasztala.
Mindkét végfal előtt pillérekkel alátámasztott, árkádíves, falazott karzat emelkedik, melyeknek mellvédje a pillérközökben ívesen előredomborodik.
A templom késő klasszicista stílusban épült 1840-1842 között.

A település főútja mentén álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, íves záródású templom, amelynek északi oldala előtt gúla sisakos torony áll. A hajó oldalait félköríves záródású ablakok törik át. 
A templom bejárata a toronyaljon lévő, félköríves záródású ajtón keresztül nyílik, felette igés felirat áll. A torony sarkait – az alsó két szinten - armírozás keretezi, felül falpillérek. A főpárkány felett körablak nyílik. A torony mind a négy oldalán lévő harangablakok félköríves záródásúak. A síkmennyezetes templombelső két végében álló karzatok mellvédjei festettek; hasonló, újkori díszítő festés van a falakon is.
A templom késő barokk stílusban 1818-ban épület. Tornya 1875-ből való.