Örökségtár

A település főútjának nyugati oldalán, az utcavonaltól beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, a hajónál keskenyebb, íves záródású szentélyrésszel. Nyugati homlokzata felett kisméretű huszártorony áll.

A templom bejárata a déli oldalhoz kapcsolódó, fogazott párkánnyal és törpepillérekkel díszített oromzatú előcsarnokon keresztül nyílik. A templom déli falán egy középkori eredetű, szemöldökgyámos ajtónyílást láthatunk, szárny nélkül. A nyugati falon lévő ajtót befalazták. A templom falait, a hajó déli oldalán kettő, a szentély tengelyében egy, keskeny, íves záródású ablak töri át.

A síkmennyezetes belsőtér egyszínűre festett fakazettákkal van fedve, a középső mezőben igei felirat olvasható. Két végében alátámasztás nélküli fakarzatok állnak, amelyeknek alsó széldeszkája fűrészelt díszítésű. Íves kosarú, falazott szószéke felett barokk korona áll. Az úrasztala fehérmárvány monopódium.

A templom a 13. században román stílusban épült, majd a 15. században gótikus stílusban átépítették. 1820-ban nyerte el mai alakját. Régi falképeit 1877-ben megsemmisítették.
A nyugati homlokzati fatornyát 1931-ben építették. A templom keletelt szentélye félköríves. Famennyezete 1769-ben, szószékkoronája 1753-ban készült.
A 60 kg-os (58 cm) harangot Egry Ferenc öntötte 1903-ban Kisgejőcön, felirata: „A hernádbűdi ev. ref. egyház öntette…” A 40 kg-os (36 cm) felirata: „Eclesia reformata Baktaiensi anno 1755.” 

A korábban önálló település, Felsőcéce főutcája keleti oldalán, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, támpillérekkel gyámolított, gótikus templom, amelynek nyugati homlokzata felett kisméretű, bádogozott huszártorony emelkedik. 

A templom egy Árpád-kori, félköríves szentélyű templom helyén épült a 14-15. században. Egy 1595. évi egyházkerületi összeírás szerint  az épületet akkortájt már a református gyülekezet használta. Szentélye eredetileg a nyolcszög három oldalával záródott, de 18. században a templom megcsúszott, a szentély sarka kidőlt és falai repedezni kezdtek, így szükségessé vált megerősítése. A szentély keleti falát átépítették, és az oldalfalakat pedig támpillérekkel erősítették meg. Déli és keleti oldalán félköríves záródású, kisméretű ablakok vannak, nyugati falában egy csúcsíves, keretezetlen ajtón keresztül nyílik bejárata, felette kis körablak látható. 1750-ben készült fakarzata és famennyezete. A templomtér északi oldalának közepén helyezkedik el az íves falazatú szószék, felette egy 1925-ből való hangvető áll. Az 1905-i tetőfelújításakor kapta a bádoghéjalást az épület, és ekkor került rá huszártorony is. 

Thúry László: A hernádcécei református templom kutatása In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

A település központjában, a főút kiteresedésében, attól északra álló, keletelt, poliginális záródású, támpillérekkel gyámolított, egyhajós templom, keleti oldala előtt toronnyal.
A templom bejárata a toronyaljon lévő, egyenes záródású ajtón át nyílik. Felette egy kisebb és egy nagyobb téglány alakú ablak nyílik. A toronytest széleit lizénák keretezik. A torony legfelső szintjének mind a négy oldalán félköríves záródású harangablakok állnak, felettük az órapárkányt szecessziós sisak koronázza. A templomhajó északi oldala tömör, a déli oldalon kisméretű, félköríves ablakok nyílnak.
A templom valószínűleg 1329 előtt már állhatott, mert a település akkor kapta a már használatban lévő temploma védőszentjéről, Szent Andrásról kapta a nevét. 1696-ban már a reformátusok birtokolták a kőtemplomot. Demeter István lelkipásztorsága idején került sor a templom felújítására és a Türelmi Rendelet értelmében való bővítésére. Így ír erről a szentandrási parókián megtalálható első anyakönyv: „Anno 1792. Renováltatott, és a Nap nyugoti vége felöl meg bővittetett a Templomunk, a Felséges Királyi Toleranciabéli engedelemmel, a Székek is jó rendben szedetvén, mind újonnan készíttettek." Az 1813. évi árvíz a templomot és a parókiát is megrongálta: a kerítés kidőlt, a templom kőfalát kb. „2 lábnyira" mosta a víz, illetve „a Cathedrát is hellyéből kimozdította." Ezután a templomot rendbe hozták, majd 1837-ben új torony is készült, fazsindelyes tetővel. A templom 1893-ban kapta mai is látható, amikor megmagasították a korábban emelt tornyot. 

A zsáktelepülés keleti részén, a főút végén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt órapárkányos, törtvonalú gúlasisakos torony emelkedik.

A templom főbejárata a torony nyugati oldalán egy szegmensíves záródású ajtón át nyílik, az afelett lévő kisebb, valamint a legfelső szinten álló harangablakok szintén szegmensíves záródásúak. Déli homlokzatán három, az északin egy, a keleti véghomlokzatán szintén egy szegmensíves ablak nyílik.
A hajót sík famennyezet fedi, melynek közepén a 18. századból származó királykazetta látható. A festett fa úrasztala, a kehely formájú, falazott szószék és a pelikános szószékkorona 1787-ben készült, a nyugati oldalon álló karzatot is 18. század végi festések díszítik. A padokat is későbbi ráfestés borítja, de valószínűsíthető, hogy rajtuk a fedőréteg alatt 18. század végi festés található.
A szószék tábláján ezt olvassuk: „Ezerhétszáz-nyolcvanhétben / Épült templom s torony Hétben, / Gondos József császár idejében, / Amikor hazánk volt kenyér szükségében. / Felépült e templom Istennek dicsőségére.”

A templom 1786-1787-ben épült barokk stílusban, akkor még fatoronnyal. 1827-ben épült meg kőtorony, amit később többször átépítettek, felújítottak - erre utal a toronysisakon lévő 1897-es felirat is.

A 180 kg-os (75 cm) harangot Seltenhofer Frigyes öntötte 1894-ben Sopronban, felirata: „Mind nemes reformált hitben az Úr nyája, amikor én lettem Hétnek hangzó szája. Szólottam is Hétnek nem egyszer, de hétszer. Bár hallaná meg Hét szóm naponta kétszer.” A 75 kg-osat (53 cm) Szlezák László öntötte 1933-ban Budapesten, felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva! Várnay György emlékharang 1858-1925. Édesattya emlékére öntette a héti ref. egyháznak a helybeli lelkész, dr. Páhy József neje, szül. Várnay Ida az Úrnak 1933-ik esztendejében. No.1011.” 

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt félig kilépő, órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony emelkedik. A torony főhomlokzatához két oldalt falazott kerítés kapcsolódik.

A templomba a torony déli oldalán elhelyezkedő, egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtón keresztül juthatunk be, de a keleti oldalon is áll egy hasonló kapu. A háromemeletes toronytestet a cseréppel fedett, háromrészes, tagolt főpárkány és osztópárkány tagolja, kétoldalt pillérek keretezik. Ablakai félköríves záródásúak és szemöldök párkánnyal díszítettek.

A templomhajó és a torony homorú íves oromfallal kapcsolódik, amelyek végén kővázák állnak. A hajó páros pillérekkel tagolt hosszoldalait keretezetlen félköríves záródású ablakok törik át.
A klasszicista stílusú templom 1849-ben épült.

A település központjában, kelet és dél felől téglafallal kerített területen, az utcavonaltól kissé beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel. Északi és déli hosszoldalához bejárati előcsarnokok kapcsolódnak, az északi oldal első és utolsó tengelyében a homlokzat elé félkörívvel kilépő, a karzatlépcsők számára épült, kontyolt nyeregtetős toldalékok csatlakoznak. A toronyaljon keresztül nyílik a félköríves kőkeretes főbejárat, felette négykaréjú, kőkeretes ablak és építésre utaló kőtábla áll. A torony gúlasisakkal fedett. A hajó homlokzatait pilaszterek tagolják, az oldalhomlokzatokon kis kiülésű támpillérekkel. A tengelyekben félköríves záródású, vakolat keretes ablakok állnak.

Fiókos dongaboltozattal fedett temlomhajó két végében fém oszlopok által tartott karzatok állnak A keleti oldalon kovácsoltvas korlátú orgonakarzat, a nyugati oldalon festett mellvédű és kazettás ajú ácsolt karzat, mely 1735-ben készült csakúgy mint a festett háttámlájú papi székkel és a déli oldal mellett álló falazott kosarú szószék koronája. Az északi oldalon található, egy kompozícióként megalkotott, klasszicizáló szószék íves lépcsőzettel és Mózes-székkel 1842-ből való. Orgonáját 1898-ben Soukenik János alkotta.

Korábbi, vályogtemplom helyén épült barokk stílusban 1713-1723 között, építésze Helbing János, budai mester volt. Tornya 1714-ben, hajója 1720-1721 között épült. 1739-ben két karzat épült, festett kazettákkal. Az 1741-1742-ben gyulai kőművesek lőréses körítőfalat építettek a templom köré. A 18. század végén épültek az északi oldal toldalékai. 1892-ben készült a jelenlegi karzat, amikor a templom festett kazettái az Iparművészeti Múzeumba kerültek. A kerítőfal északi és nyugati részét 1889-ben lebontották, helyén üzletsort építettek (ezt 1961-ben lebontották). 1930-ban villám csapott a toronyba, utána építették át jelenlegi formájára.
A templomtól délre álló egykori egházi magtár jelenleg gyülekezeti házként működik.

Hódmezővásárhely belvárosának északkeleti szélén, a Székkutasra vezető út mentén elhelyezkedő, egyhajós, egyenes záródású, északi homlokzati tornyos, copf stílusú templom, melynek déli végfala, illetve keleti és nyugati oldala mellett bejárati csarnokok állnak. Hosszoldalait árkádsor tagolja. A párnatagos, laternás sisakkal fedett tornyán tűzkiáltó erkély fut körbe. A templom főbejárata az északi oldalon nyílik egy gazdagon keretezett barokk kőkapuzaton keresztül.

A templomhajó mennyezetét négyszakaszos csehsüveg boltozat fedi, a boltszakaszokat füzérdíszes falpillérek támasztják alá. A belső két végében kétemeletes karzatok állnak. A liturgikus tér a gyönyörűen díszített, copf stílusú szószékkel, Mózes-székkel és kerített úrasztalával a templom tér keleti oldalának közepén helyezkedik el. 

A türelmi rendelet után vált lehetővé, hogy Fischer Boldizsár tervei alapján megépülhessen a város második református temploma. Alapkövét 1792-ben Szőnyi Benjámin lelkész-költő tette le, akinek emlékversét a torony gombjában el is helyezték. A templomot 1799-ben szentelték fel. Orognáját 1840-ben Kováts István készítette. Az egyházközség különösen értékes klenódiuma az 1761-ben készült barokk lomb- és szalagdíszes ezüstkehely, valamint két 1756-ból való virágdíszes úrasztali kendő.

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású romantikus stílusú templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, laternás süvegű toronnyal,  északi oldalán karzatos térbővítménnyel, déli oldalán bejárati előcsarnokkal, ez utóbbiból lehet a szószékre is feljutni. A templom bejáratai a nyugati és keleti oldalakon nyílik, a két karzathoz az északi oldal sarkainál elhelyezett ajtók vezetnek.

A templomhajó dongaboltozattal fedett, oldalait nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, két végében fakarzatok állnak. A liturgikus tér a hajó déli oldalának közepén helyezkedik el. 

Középkori alapokon klasszicista stílusban épült 1803-1807 között, majd 1863-ban romantikus stílusban újjáépítették. 

A település központjában egy mellékutca saroktelkén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, keleti oldala előtt álló órapárkányos, gúlasisakos toronnyal. Déli oldalának nyugati feléhez utcavonalon álló előcsarnok kapcsolódik, melynek tengelyében félköríves záródású, kőkeretes ajtó nyílik. A templom záróköves, füles keretezésű főbejárata a torony keleti oldalán van. Az élszedett sarkú toronytestet lizénák, illetve pilaszterek keretezik, fő-, és övpárkány osztja részekre. A főbejárat feletti ablak, a harangablakok és a hajó ablakai mind vakolatkeretesek és félköríves záródásúak. A toronytest közepén kisméretű körablak nyílik. A torony és a hajó ívesen végződő, egyenes vonalú féloromzatokkal csatlakozik, melyek végében kővázák állnak.

A templombelső mennyezete sík, vakolt. Az északi hosszoldalon és a keleti fal északi felén vaskos oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat húzódik. A keleti karzat déli végét 1970-ben bontották el, és ekkor az orgonát a délkeleti sarokban helyezték el. Az íves kosarú, falazott szószék feljáróján Tompa Mihály emléktáblája láható, akinek nagyszülei laktak itt a faluban. A szószék felett pelikán-díszes korona magasodik.
A település 15. századi templomát 1573-tól a református gyülekezet használata. Valószínű, hogy ezen épület helyére épült 1776-ban a jelenlegi templom, amely 1794-ben nyerte el ma is látható alakját.

Három harangja van. A 242 kg-osat (85 cm) Hilzer Ignác öntötte Bécsújhelyt (Wienerneustadt), felirata: „Az igriczi reformált egyház buzgó híveinek adakozásából öntetett,1856.”A 240 kg-os (70 cm) acélharangot Diósgyőrben készítették 1983-ban. A 97 kg-osat (62 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette, felirata: „Készíttették Boldvai Bertalan és neje Nagy Juliánna gyermekeik emlékére, a magyarok Istenének dicsőségére 1923-ban.” 

A település központjában, a főutca mentén elhelyezkedő, telkén szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, egyhajós templom, déli oldala közepe előtt álló órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú toronnyal. Az utcától alacsony kőfalazat választja el, amelyen a templomi főbejárattal szemben egyenes lezárású kapuépítmény áll.

A templom keretezés nélküli, rombusz és napsugaras mintájú ajtószárnyas bejárata a torony déli oldalán van, felette két kisebb, és köztük egy nagyobb nyílásból álló hármasablak látható vakolatkeretben. Az élszedett sarkú toronytestet lizénák, illetve pilaszterek keretezik, fő-, és övpárkány osztja három részre. A középső emeleten fekvő ovális alakú ablak alatt és felett évszámos kartusok állnak. A harangablakok és a hajó ablakai mind vakolatkeretesek és félköríves záródásúak. 

A templombelsőt 72 kazettából álló, ornamentális díszítésű festett famennyezet fedi. A sokszögű emelvényen álló, kehelyformájú szószékkosár, szószékkorona, a Mózes-szék, a karzatmellvédek, a padelő-, és oldallapok gazdag kifestése 1786-ból való. A hajó mindkét végében fakarzat emelkedik, amelyeket egy-egy faragott oszlop támaszt alá.

A település első ismert református temploma 1631-ben épült, melyhez 1755-ben alacsony tornyot építettek. 1785-86-ban a régi templomot elbontva, építették a jelenlegi késő barokk stílusú épületet, majd 1856-ban megmagasították a tornyot. A gyülekezet lelkésze 1859-68 között Sáfrány Mihály volt, akit az 1848-49-es szabadságharc legkiválóbb tüzérének tartottak. Egy alkalommal Kossuth Lajos meg is dicsérte a csatában, ezt mondván neki: „úgy lősz fiam, mint Sáfrány.” Szerény válasza ennyi volt: „Jelentem alássan, én vagyok az!”
A 150 kg-os harang felirata: „Újíttatta és nagyobbíttatta az imolai ref. buzgó szent ecclesia az Isten dicsőségére 1835. eszt. pünköst hava 10. napján. Öntötte Heidenberger Mihály Losontzon.”