Örökségtár

A település főutcájának kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, késő barokk templom, melynek déli homlokzata előtt hagymasisakos torony, nyugati homlokzata előtt pedig cintérium áll. A törökdúlás után 1645-ban újraalapított község református lakói többször is építettek maguknak istentiszteleti hajlékot, de kőtemplom csak 1811-ben épült. Ezt az épületet 1817-ben villámcsapás sújtotta, és ezután a bejárati csarnokkal bővítve építették újjá. A II. világháború idején a templom igen súlyosan megrongálódott, de a gyülekezet tagjai még abban az megjavították a tetőszerkezetet, majd 1946-ban a kívül-belül felújították az épületet.

A település délkeleti végében, tömbbelsőben, a lelkészlak mögött álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé félig kilépő toronnyal, ívesen záródó hajóval, kontyolt nyeregtetővel, a déli oldalán aszimmetrikus elhelyezésű, nyeregtetős előcsarnokkal. 

A toronyaljba nyíló nyugati kapu felett latin nyelvű építési tábla, kronosztikonnal. A síkmennyezetes hajó mindkét végén fakarzat, a keleti oldalon van az orgonakarzat. Berendezés jellemzően 18. század végéből való. 1787-1793 között épült, miután a korábbi templom egy nagy tűzvészben megsemmisült. 1852-ben keleti irányban bővítették.

A település főútja mentén elheyezkedő, kelet-nyugati tengelyű szecessziós templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt kapuzat és bejárati csarnok, annak észak sarkán pedig gúlasisakos torony áll. Nyugati oldalához a liturgikus teret magába foglaló bővítmény csatlakozik. A templom 1928-ban épült, Hoffer József és Frecska János budapesti műegyetemi tanárok tervei alapján. Az építést: Nagy Sándor és Áy Mihály fegyverneki mesterek végezték. Az épület a fegyverneki, un, „Wagner” féle nagyméretű téglából készült, homlokzatát dekoratív téglaarchitektúra díszíti.

A település központjában, az egykor piacként, jelenleg közparkként használt kiteresedésben álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres templom, amelynek nyugati tornyát galériás, fiatornyos, zsindelyezett gúlasisak fedi. Déli oldalához előcsarnok csatlakozik. A nyugati oldalon csúcsíves, bélletes kapuzat nyílik. 

A templom építésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy az 1334-es pápai tizedjegyzékben már megemlítik és egy 1436-os okirat szerint is kőtemplom áll itt. A helyi hagyomány szerint a jelenlegi templomot Báthori István erdélyi vajda a kenyérmezei csata után építtette, csakúgy, mint a nyírbátori templomot. A fehérgyarmati gyülekezet az 1545-ös erdődi zsinat után térhetett át református hitre. A templomot 1794-ben építették újjá, amikor a mennyezetét festett fakazettákkal borították, de ezekből egy 20. századi tetőfelújítás után csak két dedikációs kazetta maradt. Klenódiumai között megtalálhatók azok az úrasztali edények, amelyeket az 1742-es pestisjárványt követően Jeremiás István esperes - gyógyulásáért Isten iránt érzett hálaadása gyanánt - adományozott az egyháznak. Legrégibb úrasztali terítője 1640-ből való.

A Fehérvárcsurgói Református Templom a település központjában, kisebb domboldalon álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek északi homlokzata előtt torony, keleti oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A torony sarkai lekerekítettek, architektúráját erőteljes, profilált párkányok, órapárkány és saroklizénák határozzák meg, sisakja pedig összetett hagymasisak. A homlokzatok szürke, dörzsölt vakolatot kaptak, a keretezések fehérek, az oldalhomlokzatokon füles keretezésű ablakok sorakoznak. A templom belső tere síkmennyezetes, két végében fakarzat áll; berendezése a 18. század végéről származik. Vörös márvány úrasztala 1878-ban készült, orgonája pedig 1852-ben.

A templom 1789-ben épült, majd 1809-ben földrengés rongálta meg a tornyot, amelyet még ugyanabban az évben Zenna Leopold építőmester irányításával helyreállítottak. A 19. század végére a gyülekezet létszáma jelentősen megnőtt, ezért a templom környezetét is rendezni kezdték, kialakítva a ma is látható templomkertet. A torony hagymasisakos kialakítása a Dunántúl késő barokk templomépítészetének egyik jellegzetes eleme, amely Fehérvárcsurgón különösen harmonikusan illeszkedik a domboldali elhelyezéshez. A templomot 1939-ben átfogóan felújították, ekkor egységesítették a vakolatarchitektúrát és megerősítették a tetőszerkezetet. A gyülekezet a 20. század folyamán is aktív szerepet játszott a település közösségi életében, így a templom máig Fehérvárcsurgó egyik legfontosabb történeti és szakrális épülete.

A település főutcájától távolabb, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonálisan záródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal.

A  templom főbejárata a torony földszintjén nyíló, félköríves záródású kapun keresztül nyílik, de a déli homlokzat középtengelyében is van egy vízszintes záródású oldalbejárat. Homlokzatait lizénák tagolják. A nyugati bejárat felett félköríves záródású ablak, a főpárkány és az osztópárkány között ovális ablak nyílik, az harangablakok szintén félköríves záródásúak. Tornya homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ablakai félköríves záródásúak, kereteletlenek. 

A templombelső csehsüveg boltozattal fedett, mindkét végén fa karzatok állnak. Berendezése a 18. század végéről-19. század elejéről való.
A késő barokk templom 1796-ban épült, 1821-ben kibővítették.

A település egykori főutcája mentén, kis dombon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, íveszáródású, egyhajós késő barokk templom, amely 1792-1796 között épült. Déli homlokzata előtt gúlasisakos torony emelkedik. Keleti oldalhomlokzaton nyíló bejárat fölött konzolsoron nyugvó, ívelt timpanon, a toronyaljba vezető bejárat felett pedig füzérdísszel ékesített, konzolsoron nyugvó timpanon helyezkedik el. A templomhajó csehsüveg boltozattal, az apszis félkupolával fedett. A hajó torony felőli végében pilléres, csehsüveg boltozatos orgonakarzat áll. Lizénás-tükrös tagolású homlokzatait 19. század végén alakították ki.

A település belsejében, kisebb dombon álló, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata felett behúzott toronnyal. 
A hajó és a torony vakolat nélküli, kváderekből épült, a hajóval azonos szélességű és magasságú gótikus szentély keleti sarkait átlós támpillérek erősítik. Egy további támpillér áll a hajó és a szentély déli falának találkozási pontjánál. 

A nyugati homlokzat tengelyében félköríves záradékú, kőkeretes ajtó nyílik, felette, az oromfalban körablak látható, háromkaréjos mérművel. A kétszintes torony alsó szintjén a déli, a nyugati és az északi oldalon, a felső szinten pedig oldalanként egy-egy, azonos formájú, félköríves záradékú ikerablak nyílik. Az ikerablakok osztóoszlopa kör keresztmetszetű, az ívek trapéz alakú vállkövekről indulnak. A déli hosszoldal közepén lépcsős kiképzésű bélletes kapu nyílik. A félköríves záródású kapufülkében párnatagos lábazaton álló, kör keresztmetszetű, bimbós fejezetű oszlopok állnak, amelyeket nyolcszög keresztmetszetű archivolt köt össze. A kapunyílás téglalap formájú, tagozat nélküli. A szemöldök feletti ívmező dísztelen. A hajó déli homlokzatán három ablakot találunk, melyek közül a nyugati ablak osztósudaras-mérműves gótikus nyílás, míg a másik kettő félköríves záradékú, tölcséresen szűkülő román ablak. A hajó gótikus ablakával egyező formájú ablak van a szentély déli homlokzatán is. Az északi oldal nyugati részén egy kicsi, keskeny, félköríves záródású, élszedett keretű ablak nyílik, tőle nyugatra egy nagyobb félköríves, ez alatt pedig egy álló téglalap alakú, élszedett ablak található. Mindhárom ablak utólagos kialakítású. 

A gótikus részletekkel rendelkező román stílusú templom a 13. század első felében épült, és még abban az évszázadban megtoldották nyugat felé. Ekkor épült tornya is. A 14-15. század fordulója körül a kicsinek bizonyult román szentélyt elbontották, és helyette egy a hajóval azonos szélességű, keresztboltozatos, támpilléres szentélyt építenek. A hitújítástól kezdve a református gyülekezet használta a templomot. Mai formáját 1880-1885 között végzett renoválása során nyerte, ekkor készült fakarzata és berendezése is. 

200 kg-os (67 cm) harangot Walser Ferenc öntötte 1889-ben, felirata: „Minden lélek dicsérje az Urat! (Zsolt. 150: 6.) Coji Comáromy László királyi tanácsos, Abaújtorna vármegye alispánja, az abaúji helvét hitvallású egyházmegye és a felsőregmeci ref. egyház gondnoka, a felsőregmeci református templomnak az országos műemlékek iránti kegyeletből ajándékozta e harangot.” A 80 kg-osat (55 cm) Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán, felirata: „Magasztalunk tégedet oh én erős Istenem! Az 1914-18. évi világháborúba elvitt harangja helyébe és a harcban elesett hős fiainak emlékére a felsőregmeci református egyház hívei,1937.”

A település főútja mentén álló, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, íves záródású, egyhajós, eklektikus templom, melynek déli oldala előtt nagyméretű előcsarnok, északi oldalán két lépcsőház áll. Az első földesi templom keletkezése nem ismert, annyi bizonyos, hogy a 16. század óta van már a református gyülekezet használatában álló templom a településen. 1769-ben a templom és a torony megújítására kért engedélyt a gyülekezet, amely során a templomhajót megnagyobbították és két végébe karzatot is állítottak. 1822-28 között tovább bővítették és felújították a templomot, majd 1834-ban a tornyot is. 1868-ban három új harangot helyezett el a gyülekezet a toronyba. 1884-ben Suján Ferencz és Czigler Győző budapesti építészek tervei alapján nemcsak felújították, hanem ki is bővítették a templom: északi oldalához két lépcsőházat toldottak. 

A templomtorony gombjában, egy bádogszelencében az alábbi iratok vannak elhelyezve: – Sólyom Balázs lelkész 1818-as Emlékeztető írása – Bakoss Gábor lelkész 1884-es Emlékirata – Karácsony Imre lelkész 1910-es Emlékirata

A település főútjától beljebb, a Károlyi-kastély parkja mellett álló, északnyugat-délkeleti tengelyű egyhajós, egyenes záródású historizáló-neogótikus templom, amelynek délkeleti végében alul négyszögletes, a padlásszint felett nyölcszögű, gúlasisakos torony áll. A templomhajó hosszoldalainak toronyközeli végéhez, kétszint magasságú oromzatos bejárati építmények kapcsolódnak, amelyek tengelyében szintén oromzattal fedett kapuk nyílnak, felettük neogótikus rózsaablakokkal. A torony délkeleti oldala előtt is hasonló kialakítású kapuépítmény áll. Az oldalfalakat kétszintes, csúcsív záródású ablakok tagolják. A síkmennyezetes belső tér mindkét végében fa karzat áll.

A fóti egyházközség 1554-ben alakult meg, 1554. október 31-én tartották az első református istentiszteletet korábbi templomunkban. 1700-ban ezt a templomot is felvették arra a listára, amelyen azok a templomok voltak, amelyeket a váci egyházfő vissza kívánt foglalni az „eretnekektől”, de református földesurai a templom-visszavételi szándéknak mindig sikerrel ellenálltak.
1714-ben, majd 1725-ben megújították a templomot. 1747-ben adományozták egyik úrvacsorai kannát, ezzel a felirattal: „A fóthi reformata szent eklézsia számára készítette Vank István Istenhez való szeretetiből”. 1787-es átalakítás során kapta a templom jelenlegi nagyságát. 
A templom a falu központjául szolgált, és annak főutcáján helyezkedett el egészen 1825-ig, amikor gróf Károlyi István új kastélyt és kertet kívánt létrehozni. A gróf több ajánlatot is tett a templom megvételére, és egy új, másik helyen való felépítésére, de mindegyik próbálkozása az egyháztagok ellenállásába ütközött.

1829-ben villám csapott a toronyba, ezért azt lebontották, és csak 1867-re készült el új formájában. 1887-ben készült a templom orgonája, amely Országh Sándor műve.