Örökségtár

Történeti belvárosban szabadon álló, téglalap alaprajzú, északon szegmensíves záradékú, déli homlokzati tornyos egyhajós templom, nyugati előcsarnokkal, északi karzatfeljáróval.

Déli főhomlokzatán kváderezett középrizalit lép előre, földszinten egyenes záradékú, kőkeretes bejárattal, lapos szegmensíves szemöldökkel, kétoldalt ablakai hasonló szemöldökkel. Felső ablaksora félköríves záradékú, a kétoldali ablakok konzolos, szegmensíves szemöldökkel. A rizaliton gazdagon tagolt koronázópárkány fut végig, felette szegmensíves oromfal, a homlokzatot kétoldalt fejezetes pilaszterek zárják le. Kétszintes, órapárkányos, saroklizénákkal díszített, tagolt sisakos tornya volutadíszes, kővázás ívelt oromfalakkal kapcsolódik a hajóhoz. További homlokzatait lizénák osztják falmezőkre, oldalhomlokzatain vakolt keretben szegmensíves, északi homlokzatán, a földszinten kisméretű, szegmeníves és az emeleten félkörös záródású ablakok állnak.

Boltozott nyugati előcsarnokából és az északi karzatfeljáróból nyílnak az oldalbejáratok, főbejárata a déli homlokzatról. Két végében falazott karzatok állnak, a déli oldalon középen félkörös, kétoldalt kosáríves nyílású boltozott, mellvédes karzat, az északi oldalon kosár - és szegmensíves árkádos, boltozott, falazott mellvédes orgonakarzat. Síkmennyezetes belsőtérben osztó és főpárkány fut körbe az oldalfalakon. Keleti oldalon helyezkedik el a Mózes-székkel egybeépített hangvetős szószék, előtte kovácsoltvas ráccsal kerített úrasztala keresztelőmedencével.

1791-1795 között épült, akkor még egyenes záradékkal. A torony 1804-ben készült el. 1820-21-ben Czigler Antal tervei alapján az északkeleti irányú bővítés során félkörös záradékkal és orgonakarzattal látják el. Az orgona 1824-ben épült. 1857-ben készült el a boltozott nyugati oldalcsarnok. 1928-ban épült a templom északkeleti végéhez a lépcsőház az orgonakarzathoz. 

Hajdúböszörmény történelmi belvárosának délkeleti részén, parkban álló, észak-déli tengelyű, historizáló templom, melynek északi oldalához összetett tömegű, törtvonalú kupolával koronázott torony csatlakozik. A 19. században a református hívek számának növekedése miatt új templom építése vált szükségessé, amely 1897-1898-ban épült fel Gerster Kálmán budapesti építész tervei alapján, Röszler Richárd kivitelezésében. Az épület egyedisége palotára emlékeztető homlokzati megformálásában rejlik. Igaz ez az oldalhomlokzatok középtengelyében álló, négy ión fejezetű pilaszter által hordozott timpanonra, vagy a piano nobilére emlékeztető emeleti sávra, amelyet felül díszes attika zár le. A templom belső kialakítása viszont inkább a zsinagógák térszervezését idézi. A hajó négy oldalán körbefutó karzatokat karcsú öntöttvas oszlopok tartják. A bejárattal szemben, a diadalív alatt található a falazott, hangvetős szószék, felette az orgonaszekrény magasodik. A templombelsőt boltíves rabitz mennyezet fedi, melyet festett motívumok díszítenek.

A település központjában, útkereszteződés tengelyében, az utcavonaltól kissé beljebb, kis magaslaton álló, kelet-nyugati tengelyű, görögkereszt alaprajzú, historizáló-neoromán stílusú templom, amelynek nyugati főhomlokzata mellett egy toronypár emelkedik. A templom végfala és keresztszárai sokszögben záródnak, a sarkok tetején kis fiatornyok állnak.

A templombelsőben, a  keleti és nyugati oldal végéban egy-egy terem van leválasztva, így templom tér tengelye a földszinten keresztirányúvá vált és a bejáratok az északi és déli oldalra helyeződtek át. A liturgikus tér a templom keleti oldalán, a leválasztott terem fala előtt áll. A templomban mind a négy oldalon karzat helyezkedik el, amelyeket az északi és déli oldalon öntöttvas oszloppárok tartanak. Ugyanilyen oszloppárok támasztják alá az emeleten a keresztszárak és a központi négyezet találkozásánál húzódó ívsorokat is.

Az egykor a város központjában álló 15. századi templmot a református felekezetű hajdúk vették birtokba, 1605-ben történt letelepedésüket követően. Ezt az épületet  felújították, majd templomtornyot építettek hozzá. Később az északi, illetve déli oldalon is kibővítették, de a növekvő gyülekezet számára a templom így is szűknek bizonyult. 
Új templom felépítésére már 1847-ben is születtek tervek, de a szabadságharc, majd az azt követő elnyomás időszakában ez nem valósulhatott meg. Végül a Szkalnitzky Antal által tervezett neoromán stílusú templom épült fel1870-1872 között. Ennek három harangját Hilzer István bécsújhelyi mester, 30 regiszteres orgonáját pedig, Kiszel István készítette. A 15. századi templomból megmaradt kőtáblát az új templom bejárati csarnokfalába építették be. Az I. világháborúban a templom két nagyobb harangját elvitték, amelyeket 1922-ben pótoltak: Walser Ferenc harangöntő készített 1551 kg-os, valamint 855 kg-os harangokat. 1944. június 15-én ismét elvitték az újonnan öntött nagyharangot. A II. világháborúban leégett templomot az 1970-es évek végére sikerült helyreállítani.

A település központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos klasszicizáló, késő barokk templom, amelynek déli homlokzata előtt kettő, északi és keleti homlokzata előtt 1-1 bejárati előcsarnok áll. A templombelső síkmennyezetes, fakazettával burkolt. Három oldalán faragott fa oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat áll. 

A törökdúlás során nagyrészt elpusztított településbe 1605-ben Bocskai István fejedelem telepített hajdúkat. Ekkor állhatott már itt egy kisebb templom, melyet a hajdúk felújítottak, megnagyobbítottak. A 17. és 18. században a templom részben vagy egészben ötször is leégett le, de a hajdúk mindannyiszor helyreállították. A népesség gyarapodásával 1697-ben kibővítették a torony felőli részt. 1791-ben a város új templom építését határozta el, amely 1792-re fel is épült. A templom építőmestere Rachbauer Pál volt. A templom akkori alaprajza már megfelelt a jelenleginek, de akkor az épület még alacsonyabb és náddal fedett volt. 1793. június 14-én egy villámcsapás következtében a templom leégett, még a harangok is összeolvadtak. Az újraépítés során a megmaradt padokat eladták a városi családoknak, akik így 3, 10 és 15 forintért vehették meg azokat. Ezen családok nevei máig olvashatóak a padok elejére vésve. 1794-ben "mennykőfolytót", azaz villámhárítót szereltek fel a templomra, valamint egy szobát alakítottak ki "strázsa háznak". A gyülekezet egy új, 956 kg-os harangot is öntetett, ezt a harangot nevezik ma „öreg harangnak”. 1809-re fejeződött be teljesen a templom újjáépítése, melynek alapja már terméskőből, a falai pedig téglából készültek. 1831-ben, majd 1867-ben is megmagasították a falakat, és ez utóbbi alkalommal készült a templom kazettás mennyezete. A templom orgonája a nyugati oldali karzaton áll, az első változatot 1870-ben építették, melyet 1941-ben vitéz Makláry Lajos kántor-karnagy tervei alapján megnagyobbítottak.

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, odalhajókkal bővített egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek délnyugati oldala előtt torony, északkeleti végénél bejárati előcsarnok áll.
A többszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett belsőtér két végében, valamint északnyugati oldalhajójában fakarzatok állnak. A boltozott oldalhajók két-két pillérrel csatlakoznak a főhajóhoz. A hangvetős, klasszicizáló stílusú szószék a délkeleti oldal egyik pilléréhez kapcsolódik.

A templom és a torony a 15. században, míg az erődfal a 16. században épült. Az 1590-es évek török-tatár pusztításai során a templom kiégett. A betelepülő hajdúk jó ideig a Kis-Szoboszló templomába jártak, és a romos templom helyreállítása csak 1711-17 között történt meg, már barokk formában. 1810-13-ban a növekvő lakosság számára szűknek bizonyuló templomot klasszicista stílusban két oldalhajóval bővítették, Rabl Cornelius debreceni kőműves vezetésével. A karzatokat Boros István Agárdi István és Szőke Sándor helybeli asztalosok készítették. Ezutóbbi munkája a szép faragványokkal díszített Mózesszék, 1816-ból. A szószék Kornis Gábor mester 1814-es munkája. 
Az orgona Krämmer János nagyváradi orgonakészítő mester munkája 1817-ből. 
Javában folytak a nagy építkezések, amikor 1814-ben a tornyot villámcsapás érte és tetőzete megrongálódott. Újjá kellett építeni. Erre azonban csak 1828-29-ben adódott lehetőség. Ekkor Beregszászi Pál debreceni rajztanár tervei alapján Ruchner Ernő szintén debreceni ácsmester és Kőhler György kőműves mesterek feljebb emelték a torony falazatát, és elkészítették tetőzetének faszerkezetét. Erre helyezte rá Jeger József rézműves a 30 mázsányi rézborítást. A csúcson aranyozott díszekkel ékesített toronygombba emlékeztető iratot helyeztek, valamint a városi és egyházi elöljáróság névsorát. 

Erődfal és torony, gótikus 15-16. sz.
Egy 100*50 méter nagyságú négyszög alakú, sarkain kerek bástyákkal erősített várfal maradványa, amely egykor a templomot övezte. Az erődítést már a hajdúk letelepítése előtt megépítették, valószínűleg a reformációt követő harcok és a török betörések elleni védekezésül szolgált. Szelim pasa 1660-os támadása során sokak vesztették itt életüket a város védelmében. 

A falat szabályos távolságokban ki- és befelé szélesedő bélletű, középsíkon kulcslyuk formájú lőrések törik át. Jelenleg már csak a délnyugati bástya áll és a hozzá kapcsolódó rövidebb, illetve hosszabb falrészletek.

A templomtól nyugatra, utcavonalon álló, T alaprajzú, földszintes, kontyolt tetejű lakóépület. Északi szárnya 1745-ben barokk stílusban épült. 

A 19. század végén épült a déli, utcai szárny. Ennek szabálytalan rendben álló, héttengelyes homlokzatát szecessziós stílusban alakították át a 20. században. Miután1998-ban új parókia épült, a régi parókián gyülekezeti termet és falumúzeumot rendeztek be.

A parókia ezért nemcsak építéstörténeti szempontból jelentős, hanem a hajdúszováti református közösség több évszázados egyházi és szellemi örökségének fontos emléke is.

 A település központjában, a főút mentén, kis magaslaton elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, kívülről poligonális, belülről íves záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt támpillérekkel gyámolított, laternás sisakú torony áll, déli, északi és keleti falához bejárati előcsarnokok kapcsolódnak. Nyugati oldala előtt lőréses erődfal húzódik, melynek végeiben - sarokbásták helyén - kisméretű építmények állnak. A toronytest és a templomhajó falait felül fodormintás tükrök tagolják, melyek közepén félköríves záródású ablakok állnak. A tornyot konzolsoros főpárkány zárja le.

A síkmennyezetes templombelső két végében karzatok állnak, a nyugati oldalon két falazott pillér tartja a famellvédes karzatot, a keleti oldalon ácsolt orgonakarzat található. A liturgikus tér összetett kompozíciót alkot. A déli falon álló, klasszicizáló szószékre nagyméretű, díszes fatáblákkal elzárt lépcső vezet, előtte tömör mellvédű szószékudvar áll az úrasztalával és Mózes-székkel, a északi mellvéd előtt még egy további áttört korlátfal is húzódik.

1608-ban Szovát már református egyházként szerepel. 1640–44 között téglából építettek templomot, melyet erődfallal vettek körül. 1745-ben a templom mellé tornyot építettek. A jelenlegi templom 1785–87-ben épült meg, barokk stílusban. 1857–61 között a templomot klasszicista-romantikus stílusban átépítették, a keleti oldalon a félköríves résszel bővítették. 1861-ben a toronytestet megmagasították, de a toronysisak csak 1898-ban készült el. Az úrasztalát Kardos Sándor készíttette 1864-ben. 1886-ban Kardos József és neje Csorba Zsuzsanna, Országh Sándor orgonaépítővel, 8 regiszteres mechanikus orgonát építtetett, melyet 1907-ben pneumatikus rendszerűvé építtetett át. A templomban található Habókai Márton sírtáblája 1776-ból. 

A település Márfa településrészének központjában, az utcavonalra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt, az utcavonalon túlnyúló, órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony emelkedik.
A templomba a torony nyugati oldalán elhelyezkedő, köríves záródású nyíláson keresztül juthatunk be, de a déli oldalon is áll egy hasonló kapu. A kétemeletes toronytestet párkányok osztják meg, és kétoldalt vakolatsávok keretezik. A karzatszinten a padlásszinten szalagkeretes, szegmens íves záródású ablak van, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony egyenes oromfallal kapcsolódik. A hajó vakolatsávokkal tagolt hosszoldalait két-két, keretezetlen félköríves záródású ablak töri át.

A síkmennyezetes templomtérben, az északi oldal közepén helyezkedik el a sokszögű, fából készült kosarú szószék, felette gazdagon faragott szószékkorona magasodik. A szószéklépcső előtt Mózes-szék áll. A vörösmárvány úrasztala a templomtér közepére van állítva. 

A templom torony közeli végében, ácsolt karzat emelkedik. 
A klasszicizáló késő barokk stílusú templom 1791-ben épült. A torony 1846-ban épült, ekkor a hajót is részlegesen átépítették.

A település főútja mentén, parkban szabadonálló, modern-organikus stílusú templom, melyet Czégány Sándor építészmérnök tervezett. Legfontosabb jellegzetessége Kálvin-csillag alakú alaprajza. Az épület téglafalain egy részben nyitott fedélszékű tetőzet ül, melynek közepén nyolcszögű felülvilágító helyezkedik el. A templombelsőben famellvédes karzat fut körbe. A templom nyugati oldalánál, az utcai bejárat felett az erdélyi erődtemplomok galériás tornyait idéző, karcsú, gúlasisakos torony emelkedik, melynek csúcsát díszes bádogozás és buzogány koronázza. 2013-ban szentelték fel.