Örökségtár

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, sokszögű záródású, kontyolt manzárdtetős templom, nyugati főhomlokzata előtt toronnyal, déli oldalánál manzárdtetős, íves oromzatú bejárati építménnyel.

Két szintes tornyának sarkai lekerekítettek, oldalait 2-2 pilaszter keretezi, órapárkánya felett tört vonalú, laternás bádogsisak emelkedik. Az oldalhomlokzatokon nyíló ablakok egyenes záródásúak, vakolatkeretesek. A főbejárat és az oldalbejáratok kőkeretesek.
Toronyalja szegmensdongával fedett, a hajó síkmennyezetes. Az előcsarnok csehsüvegboltozatos. A hajó két végében faoszlopokon nyugvó, faszerkezetes, kazettás mellvédes karzat áll. Padozata piros-fehér kőlap. Berendezése (az ajtók vasalatokkal és a padok) a 18. század végén készült későbarokk stílusban. 1827-ből való a klasszicizáló szószék, és úrasztalát övező kerítés, és a Mózes-székek.

Korábbi, középkori (Szent Miklósnak szentelt, feltehetően 13. századi) templom maradványainak felhasználásával és bővítésével épült 1745-1786-között: falait megmagasították, mennyezetét stukkatúrozták. A fatorony helyett 1776-76-ban épült a kőtorony, melynek sisakját 1864-ben cserélték. 1826-28-ban hajóját meghosszabbították. Az építkezéseket a Tisza-család támogatta. A toronyórát 1815-ben helyezték el.

Település északi részén, parkban, a szabadonálló, L-alaprajzú, magasföldszintes, középrizalitos, a kupolás középrizalitban egyemeletes, alápincézett, manzárdtetős épület a település északi részén lévő parkban helyezkedik el. 

A délkeleti főhomlokzat magas lábazata pinceszellőzőkkel van áttörve. Az 5+3+7 tengelyes homlokzat középrizalitjának emeletén szabadonálló oszlopok állnak és egy rozettás konzolpár által tartott csúcsíves mintázatú kovácsoltvas erkély. A földszinti nyílászárók egyenes záródásúak, a kötények geometrikus vakolatmintásak, a szemöldökök díszített medallionokat tartalmaznak. A rizalit emeleti nyílásai szegmensívesek, díszítésük a földszintieket ismétli gazdagabban, felettük  körablakok nyílnak. A keleti szárny külső homlokzatán egyenes záródású ablakok vannak, a 3. és 4. tengely előtt áttört kőmellvédes, magasított terasz. A teraszt fekete-fehér mintás kőlap burkolat fedi. A hosszabbik szárny udvari homlokzatán az ablakok egyenes záródásúak, a kapu széles, szegmensíves. A rizalit emelete a főhomlokzatéval megegyező. A csatlakozó rövidebb szárny udvari homlokzatát  árkádsorral tagolt nyitott folyosó kíséri. A két szárny találkozásánál sokszögletes, kőrácsos mellvédes, terrazzoburkolatos erkély található. A terasz körül a falakat farács fedi. A manzárdtetőt oromzatos bádog tetőablakok törik át. A keleti szárny és a melléképület között háromrészes, faszerkezetes, palafedésű folyosó húzódik.

A déli, hosszabbik szárny előcsarnoka dongaboltozatos. Nyugati felének helyiségei dongaboltozatos középfolyosóról nyílnak, teknő/tükör/csehsüvegboltozatosak (fiúk és nevelőik egykori szobái). A bejárattal szemben nyíló tanári szoba - egykori dolgozószoba - dongaboltozatos. A szárny keleti oldala síkfedésű,  udvar felé oldalfolyosóval, a stukkódíszes és sarokkályhás egykori pipázó, ebédlő/szalon és könyvtár  ma színpad és díszterem: a kastély legreprezentatívabb térsora. A keleti szárnyban két teremsor van - egykori női lakosztály, a szárny végén csehsüvegboltozatos helyiséggel - egykori gyerekszobák. Az első helyiség mennyezete stukkódíszes, benne hengeres, címeres cserépkályha. Az emeletre az előtér magasföldszintjéről balra keskeny, kétkarú, kőlépcső vezet - a középrizalitban elhelyezett egykori vendégszobák síkfedésűek. A földszint előtere és a magasföldszint folyosói terrazzóburkolatosak, a helyiségek parkettázottak. A pince donga- és poroszsüvegboltozatos.

Épült 1772-ben, építtette Tisza László. A kastély körül egyre több területet szerzett meg, melyeken hamarosan angolparkot létesített. Az 1860-as években átépítések történtek, a K-i oldalra romantikus stílusú terasz került, a szalon és ebédlő-könyvtár mennyezetét stukkókkal díszítették. A tetőt eredetileg zsindely fedte, az épület nagy része palafedést, a kupola bádogfedést kapott. 1902-ben Tisza István építtette a kastély két szárnya közötti teraszt, bevezettette a vizet és a villanyt. Tisza Lajos Kálmán idején (a 20. század első felében) minden ajtót és ablakot kicseréltek. A Tisza-család 1944. októberében hagyta el Gesztet. A kastélyt 1944-45-ben az orosz hadsereg használta. A könyvtár nagy része megsemmisült. A háború után, diáküdülőként működött, majd a Kommunista Párt használta. 1954-ben költözött be az általános iskola, szolgálati lakásokat, könyvtárat, művelődési házat helyeztek el benne. 

A falu központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti végén a nyolcszög három oldalával záródó, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt törtvonalú párkányzatos, gúlasisakú torony emelkedik. 

A templom főbejárata a torony nyugati homlokzatának közepén kosáríves záródású, váll-, és (a Vay-család címerével díszített) záróköves, kőkeretes ajtón át nyílik. A lekerekített toronytestet a főpárkány tagolja két részre. A felső szinten kisméretű körablak áll, felette a harangablakok félköríves záródásúak. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, a hajó sarkait itt terméskőből rakott támpillérek is erősítik. A hajó két hosszoldalát keretezetlen, félköríves záródású ablakok törik át.

A dongaboltozatos hajóban és szentélyrészben alátámasztás nélküli fakarzatok állnak. Az északi oldal közepén helyezkedik el a falazott, íveskosarú, hangvető nélküli szószék, amelyet egy karcsú oszlop támaszt alá.
A kora gótikus stílusban a 13-14. sz. fordulóján keletkezett kőtemplom a 17. századtól áll a református gyülekezet használatában. A földbirtokos báró Vay család támogatásával 1778-ban újjáépítették. Ekkor készítették azt az 56 táblából álló kazettás mennyezetet, amelyet az 1911. évi felújítás során elbontottak és a közeli Vay-kastély egyik termének mennyezetére szereltek fel, de a II. világháború alatt a kastéllyal együtt leégett.

A 150 kg-os (68 cm) harang felirata: „Soli Deo Gloria! Non est currentis neque volentis, sed Dei miserantis, veni Sancta Spiritus Anno MDCCLXXIV.” Bevésve: „Ill do coll Lad Way, ecl refor Golopiense fudi curavit.” A 115 kg-osat (57 cm) Szlezák László öntötte, felirata: „Isten dicsőségére és a világháborúban hősi halált halt Benke János, Kis Bálint, Némethy Bertalan egyháztagok emlékére a háborúban elvitt harang helyett öntették a golopi ref. egyház hívei,1923.”

Falu északi végén, emelt helyen lévő, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, egyhajós templom, déli homlokzata közepe előtt álló órapárkányos, többszörösen ívelt vonalú sisakos toronnyal.

A templom bejárata a torony déli oldalán lévő egyenes szemöldökű ajtón át nyílik, amely felett fekvő téglalap alakú ablak látható. A toronytestet lizénák, illetve pilaszterek keretezik, és egy övpárkány tagolja két részre. A széles vakolatsávval övezett harangablakok félköríves záródásúak.
A templom mennyezete 94 geometrikus díszítésű, festett kazettából áll. Két végében egy-egy faoszloppal alátámasztott fakarzatok emelkednek, amelyek mellvédjei is, csakúgy, mint a Mózes-szék háttámlája, és a padelőlapok gazdagon festettek. Az íves kosarú, vakolatdíszes szószéke felett népi barokk szószékkorona áll. A szintén festett úrasztala még az első templomhoz készült 1679-ben. 

Két fatemplom után a református hívek 1825-ben építették meg első kőtemplomukat, amelyhez 1888-ban emelték a tornyot. 
A 170 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették, felirata: „A gömörszőlősi református egyházközség az Úrnak 1989. esztendejében.” A 80 kg-os harang felirata: „Gloria in excelsis Deo. A poszobai reformata eklesia számára öntetett, 1793.” 

A település északi végén elhelyezkedő, körítőfallal övezett, keletelt, román stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata felett kisméretű huszártorony áll. A templom három részből áll: nyugati oldalon egy nagyobb, négyzet alakú hajóból, középen egy kisebb hajótestből, a keleti végén egy félköríves záródású szentélyből. Ezen tömegformából is jól kiolvashatóan, a 13. századi templomot a 14. században gótikus stílusban bővítették. Az épület a 15. században került református használatba. Szószékét 1708-ban Vay Zsigmond készíttette, szószékkoronája ugyanakkor csak 1785-ben készült, amikor a templomot barokk stílusban átalakították. Bejárata a déli oldalon, egy faragott keretezésű, csúcsíves kapun keresztül nyílik. A nyugati oldalon még látható a már megsemmisült, középkori torony alapja, valamint egy befalazott egykori kapu nyíláskeretezése. Nagy Lajos király által építtetett Borsó-hegyi pálos kolostor faragott kövei közül több a templomkertben lett elhelyezve, amelyet 1774-ig temetkezési helyül használtak.

Az egykori gyomai Vásártér mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, copf-klasszicista stílusú templom. A négyszintes torony legfelső szintjén tűzőrszoba van kialakítva, körülötte vasrácsos tűzkiáltó erkély. A templombelsőt hét szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalán pillérekre támaszkodó, kosáríves, árkádos, keresztboltozatos karzatok állnak. A jelenlegi templom elődjének számító vályogból készült épülethez 1791-ben tornyot emeltek. Később ehhez építették hozzá 1805-1813 között az új templomhajót Fischer Ágost tervei alapján. Az 1848-as tűzvészben leégett a torony teteje. A helyreállítás Gyoma nevezetes irodalmár papjának, Garzó Gyulának nevéhez fűződik, akinek köszönhető a templom körüli gyönyörű park létrejötte is. Az 1936-38 közötti külső-belső felújítás során alakult ki a templom jelenlegi állapota, amelyhez a gyomai születésű polihisztor, Papp Zsigmond presbiter egy évi munkájával járult hozzá.

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik.

A templomba a torony nyugati oldalán elhelyezkedő, köríves záródású, záróköves, szalagkeretes nyíláson keresztül juthatunk be. A háromemeletes toronytestet párkányok osztják meg, és kétoldalt pillérek keretezik. A karzatszinten vállpárkányos, záróköves díszítésű, félköríves záródású ablak, a padlásszinten szalagketeres körablak van. A vállpárkányos, záróköves és köténydíszes, félköríves záródású harangablakok zsaluzottak. 

A templomhajó és a torony homorúíves oromfallal kapcsolódik, amely stilizált volutában végződik. A hajó hosszoldalait három-három, keretezetlen félköríves záródású ablak töri át.
A síkmennyezetes templomtérben az íves kosarú, oszloppal alátámasztott, fakoronás szószék a déli oldal közepén helyezkedik el, a szószéklépcső folytatásában Mózes-szék áll.

A templom két végében, két-két pillérre támaszkodó, árkádíves, falazott karzat emelkedik. 
A klasszicizáló késő barokk stílusú templom 1826-ban épült.

A történelmi belvárostól délkeletre elhelyezkedő, az utcavonalhoz kerítésfallal csatlakozó, egyhajós, íves záródású templom, amelynek nyugati oldala felett süveges sisakú torony emelkedik. 

A főbejárata a nyugati homlokzat enyhe kiülésű, pilaszterpárokkal és timpanonnal kiemelt középrizalitjának tengelyében álló, egyenes szemöldökű ajtón keresztül nyílik. Az ajtó felett nagyméretű, zsaluzott, téglány alakú ablak látható. A vállköves, felül vakolatívvel keretezett harangablakai félköríves záródásúak, felettük lévő köralakú vakolattükrök az órák helyét jelképezik. A bejárati rizalit két oldalán attikafalas, nyílás nélküli falszakaszok vannak. A hajó két hosszoldalát keretezés nélküli szegmensíves ablakok törik át.

Síkmennyezetes hajó két rövidebb oldalán oszlopokon nyugvó, falazott karzatok állnak. A karzatokon, a falazott szószéken és az ablakok felett barokk füzérdíszeket láthatunk. Berendezése a templommal egyidős. 
A templom 1792 után épült, klasszicista főhomlokzatát 1810-15 között alakították ki Rabl Károly építész tervei szerint. 1844-ben bővítették az épületet, ekkor készült a homlokzati torony Császka János terve alapján. A templomkertben található a parókia és iskola épülete, valamint az egykori ref. temetőből származó sírkövek.

A Gyönki Református Templom a település központjában, a főút vonalától távolabb, egy kis magaslat tetején álló, kelet–nyugati tengelyű, nyugati tornyos, egyhajós, poligonális záródású barokk épület. 

Déli homlokzatának középtengelyében kőkeretes oldalbejárat található, előtte két oszlopon nyugvó előtetővel. A templom 1775 és 1777 között épült torony nélkül, majd 1835–1836 között emeltek elé tornyot; a mai torony helyén korábban fatorony állt, amelyben 1816-ban három harang volt. A nagyobb harangot a magyar és a német reformátusok közösen vásárolták 1777-ben, a kisebb harangot 1741-ben öntette a magyar eklézsia, a lélekharang pedig a német gyülekezeté volt. Ezek a harangok azonban már nem találhatók meg a toronyban, a jelenlegi két harangot 1929-ben öntették. A síkfödémes templomhajó keleti végében pilléres–íves, falazott mellvédű karzat áll, nyugati végében pedig hasonló kialakítású orgonakarzat, amelynek emeleti homlokfala szintén pilléres–íves tagolású. 

A padok, a szószék és a szószékkorona 1786-ban készültek, a keresztelőmedence 1861-ben, a templom orgonáját pedig 1910-ben Angster József építette. A toronyban ma is működik az 1855-ben felszerelt óraszerkezet, amely a templom egyik különleges műszaki értéke.

A templom építéstörténete jól tükrözi Gyönk többnemzetiségű református közösségének együttélését, hiszen a magyar és a német gyülekezet hosszú ideig közösen használta az épületet és közösen gondoskodott annak fenntartásáról. A templom magaslati elhelyezkedése nemcsak esztétikai, hanem praktikus szempontból is jelentős volt, mivel a település korábbi vízjárta területei miatt a magasabb fekvés biztonságot nyújtott. A 19. századi toronyépítés és a későbbi harangcserék a gyülekezet folyamatos fejlődését és anyagi erejét mutatják. A templom belső berendezése a 18. század végi református művészet egyik értékes, egységesen fennmaradt példája, amely ma is meghatározza a gyönki református közösség identitását.

A település főutcájától nyugatra, arra merőlegesen álló, szerény méretű, keletelt, egyenes záródású, torony nélküli, kora gótikus-román stílusú templom. Nyugati oldalán, három lépcsős bélletben, félköríves kapu áll, előtte bejárati építmény, északi falához sekrestye kapcsolódik. Rézsűs kávával kialakított ablakai lőrésszerűen vékonyak. A templom a 13. század végén épült és tömegében, alaprajzi elrendezésében máig őrzi formáját. A fíliaként működő egyházközség 1767-ben függetlenedett a szamosújlaki anyaegyházától, ekkor készítették festett deszkamennyezetét, valamint erre az időszakra tehető a szószékkoronája és a mellvédje keletkezése is. A templombelsőben a hajót és a szentélyrészt köríves diadalív választja el, a hajó nyugati és északi oldalán fakarzat áll. A kazettás mennyezet két eltérő tematikájú részből áll, a hajóban 56, a szentélyben 25 kazetta van, melyeknek közel felén szimbolikus jelentésű figurális ábrázolás van. A szentélyben alapvetően az úrvacsorához kapcsolódó szimbólumok láthatók. A templomtól délre külön álló, zömök, háromszintes - alul négyzet, felül nyolcszög alaprajzú - romantikus torony mai alakját a 19. század közepén nyerte el. 

Középkori egyházi építészet Szatmárban. Szerk.: Kollár Tibor, Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, 2011