Örökségtár

A történelmi településmag közepén lévő kiteresedésben, egykor körítő árokkal övezett, keletelt, egyhajós templom, melynek szentélye poligonális záródású. Nyugati homlokzata előtt párnatagos, összetett sisakú torony áll. Mind a templom hajója, mind pedig tornya és az egykori szentély támpillérekkel gyámolított. Déli oldalához nagyméretű előcsarnokot építettek. A templombelső két végében kosáríves árkádon nyugvó karzatok állnak. Padlóját kehlheimi lappal burkolták. A templom a 15. században, Mátyás király korában épült gótikus stílusban, később kétszer is súlyosan megsérült, amikor először a törökök, majd 1707-ben a rácok égették fel Dunapatajt. A 18. században nyerte el most is látható barokk formáját. A kőtorony 1774-ben épült a hajó elé, Mária Terézia külön engedélyével.

Szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású,északnyugat-délkeleti tengelyú barokk templom, északnyugati homlokzata elé kilépő toronnyal, a toronyaljba vezető, kőkeretes, zárókődíszes kapuval, afelett timpanonnal. Délnyugati homlokzatán aediculás oldalbejárat. 

A torony három részre tagolt: földszintjén kőkeretes, zárókődíszes, szemöldökgyámos kapu, felette háromszögű, tagozott timpanon, a karzatszinten nyújtott arányú, szalagkeretes, váll- és zárókődíszes ablak áll. A torony fentebbi szintje falsávokkal keretezett, ovális, szalagkeretes padlásablakkal áttört. A torony legfelső része párkánnyal összekötött oszlopszékeken nyugvó toszkán pilaszterekkel keretezett, félköríves harangablakokkal áttört, melyeken széles, váll- és zárókődíszes íves szemöldök ül. Az órapárkány felett tagozott gúlasisak emelkedik. A délnyugati oldalhomlokzaton sávozott lizénákkal keretezett, háromrészes párkányú, timpanonos bejárat van.

A templombelső falai toszkán jellegű pilaszterekkel tagoltak, mindkét végében díszes fejezetű vasoszlopokon nyugvó karzat áll, csillagdíszes famellvéddel. 
A liturgikus tere az északkeleti oldalon áll, a szószék előtt elhelyezkedő úrasztala gombdíszes, míves kovácsoltvas korláttal van elválasztva. Orgonáját 1909-ben Soukenik János készítette.

A templom alapkövét 1781. május 3-án tették le. Felszentelése 1783. augusztus 10-én történt meg. A templom tornya 1786-ban készült el. 1836-ban a tetőt, 1843 a torony tetejét javították, melybe 1847/48-ban új órát szerelték. A templom átépítése 1885-ben indult, s 1889-ben fejeződött be az építkezés. 1903-ban új sisakot kapott a torony. 
 

A település központjának nyugati oldalán álló, görögkereszt alaprajzú, keleti homlokzati tornyos, a keresztszárak fölött kontyolt nyeregtetős templom, a keleti homlokzat szélein pilaszterek, az oromzat sarkain akrotérionok. A déli keresztszár homlokzata előtt alacsony, nyeregtetős előcsarnok. 
A templom 1743-1745 között épült, 1808-1810 között bővítették. Tornya 1832-ben épült, melynek építész e Hild József volt.
Oldalhomlokzatain két sorban elhelyezett ablakai közül az alsók ökörszem-, a felsők szegmensíves ablakok. 
A kereszt alaprajzú templombelső három oldalán oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzatok felett és alatt csehsüveg boltozat. Barokk ajtóin eredeti vasalás. Szószék 19. századi, empire hangvetővel. A belsőben kelheimi lapburkolat. Berendezése a 19. század első feléből való, orgonáját Komornyik Nándor készítette 1858-ban. 

 

A település központjában, az úgynevezett kastélysziget nyugati oldalán elhelyezkedő, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt bejárati csarnok, nyugati oldala előtt pedig robusztus toronytest áll, felette galériás, mellvédes sisak. A templomhajó déli oldalát és a szentély falait orrtagos, mérműves ablakok törik át. Déli bejárata gazdagon faragott keretezésű bélletes kapuzat, amelynek ajtószárnya 1785-ből való. A templom 1330 körül épült az akkor már mezővárosi rangban lévő településen. A törökuralom idején a település teljesen elnéptelenedett, és véglegesen csak a 17. század végén telepedtek vissza a lakosai. 1696-ban építették a templom nyugati homlokzata elé a kőtornyot, amelyre 1699 körül készült a toronysisak. Berendezése 1705-ben készült el. Szentélye kétszakaszos keresztboltozattal fedett. A templomot 1929-30-ban Schulek János irányításával restaurálták, aki a torony neogótikus bejáratát is tervezte.

A borsodi településrész központjában, kis dombocskán elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, süveges sisakú torony emelkedik. A déli oldala közepéhez bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony nyugati oldalán lévő szegmensíves szemöldökű ajtón át nyílik. Az élszedett sarkú toronytestet a főpárkány és egy övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A karzatszinten szegmensíves ablak látható, a következő szinten körablak van. A harangablakok félköríves záródásúak, csakúgy mint a hajó déli és keleti oldalán lévők. A torony és a hajó hullámíves féloromzatokkal kapcsolódik. 

A templombelső rendkívül gazdagon díszített. A kazettás mennyezeten medallionos, sablonmintás ornamentika van, közepén nagyméretű, plasztikusan képzett királykazetta található. A templom két végében álló fakarzatok mellvédjei, a Mózesszék és a padelőlapok szépen keretezett kartusokban lévő tájképekkel ékesítettek. A falazott törzsön álló famellvédes szószékkosár, felette a pelikános szószékkorona és a lépcsőkorlát is virágokkal, valamint indákkal van kifestve. A templomteret mozaikosan rakott piros, szürke és fekete kőlapok burkolják.
Egy, még a reformáció előtt épített fatemplom helyett emelték a jelenlegi templomot 1789-97 között. Tornyát 1809-11-ben Csatlós János szendrői kőművesmester építette. A templom belső berendezését és a mennyezet fatábláit Hubay Sándor naprágyi asztalosmester készítette 1792-ben. 

A 211 (74 cm) és 90 kg-os (57 cm) harangjait Szlezák László öntötte. A nagyobbik, felirata: „Ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket. Ez a harang részben az 1832-ik évben közadakozásból beszerzett, de 107 esztendei használat után meghasadt harang árából, nagy részben pedig Harkay Dániel presbiter és Szathmáry Juliánna templomszerető buzgó egyháztagok nagy áldozatkészségéből öntetett Isten dicsőségére Szentmártony Dániel lelkipásztor idejében, az Úrnak 1939. esztendejében…” A kisebbiké: „A borsodi református egyház részére készítették Szathmáry Pál és neje Lenkey Erzsébet családjukkal az 1921-ik évben Szabó Lajos h. lelkészsége idején… Magyarország feltámadása reményében.”

A település központjának déli részén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, T alaprajzú templom, amelynek korábbi keletkezésű, kelet-nyugati tengelyű hajójának nyugati végében egy utólagosan épített, észak-déli irányú, téglalap alakú kereszthajó áll. A keleti oldalon lévő félköríves záródású végfala felett, aszimmetrikusan elhelyezve, laternás, süveges sisakú torony emelkedik. 

A templom főbejárata az észak-déli szárny északi végfalának tengelyében lévő egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtón át nyílik. Az élszedett sarkú toronytesten, faltükrökben félköríves záródású harangablakok állnak, a keresztszárnyon nagyméretű egyenes záródású ablakok nyílnak.

A templom keleti szárnya egy 13. századi eredetű, kváderkövekből épült, egyhajós, félköríves szentélyű román templom. Ezen időszak tanúja az egykori szentélyapszison lévő két kisméretű ablak, valamint a déli kapu maradványai is. A templomot a 18. század eleji helyreállítása után, 1828-ban egy észak-déli tengelyű keresztszárnnyal kibővítették a románkori templom nyugati falának elbontásával. Az új hajó három boltszakaszos csehsüveg boltozattal fedett, a régi rész utólag beépített, két boltszakaszos, részben fiókos dongaboltozattal fedett. Ezen a részen található az orgonakarzat. 1790-ből való a rokokó stílusú szószék és padok. 1834-ben építették a tornyot az egykori szentély fölé magasodva. 

A 406 kg-os (92 cm) és 96 kg-os (57 cm) harangjait Szlezák László öntötte 1928-ban. A nagy felirata: „Csonka-Magyaror–szág, az egervölgyi egyházmegye, az egerlövői református anyaszentegyház híveitől száll imája a magasságok trónusához a harangok szavában: Egyedül Istené a dicsőség, s az Úr jósága örökkön-örökké megáll! Szólj te Horthy harang, s hirdesd magyar hazánk feltámadását.” A kicsié: „Őrizzük e Károly-harang szavában Molnár Károly emlékezetét, ki míg éltél szerettél, az Úrban hittél, s halálodban megdicsőültél. Apósod: Deáki János, anyósod: P. Molnár Klára, özvegyed: Molnár Anna és gyermekeid: Károly és Anna.”

A település központjában, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, mindkét végén egyenes, oromzatos záródású, sarkain átlósan álló támpillérekkel gyámolított templom, amelynek déli oldalának közepe előtt háromszög alakú órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik. 

A templom főbejárata a torony déli oldalán lévő félköríves záródású kőkeretes ajtón át nyílik, amely féloszlopos és kvárderzéssel is díszített. Felette hasonló keretezésű ikerablakok állnak. A toronytestet övpárkányok tagolják. A padlásszinti- és a harangablakok vakolatkeretezésű, félköríves záródásúak. A hajó oldalait keretezés nélküli, félköríves záródású ablakok törik át.
A templombelső kétszakaszban csehsüvegboltozattal fedett, végeiben fakarzatok állnak. Az északi fal közepén lévő, sokszögű szószékkosarat egy faoszlop támasztja alá. A szekrényes úrasztalát és a keleti karzat alját építéskori kifestés díszíti. 

A templomot 1791-ben építették késő barokk stílusban. Historizáló tornyát 1929-ben emelték. 
A 120 kg-os (75 cm) harang felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat megsiratom. Isten dicsőségére öntötték Seltenhofer Frigyes fiai, m. kir. udvari szállítók. Újraöntetett Sopronban 1936-ban 15 évi jótállással Sopronban. No.5757.”A 75 kg-osat (53 cm) Heidenberger Mihály öntötte 1843-ban Losoncon, felirata: „Az egerszögi egyház készíttette a maga költségén Szabó József lelkész és Boros Sámuel gondnok ideiben.” A sisakján: „Vasalta Szajkó István, Tóth András gondnok.”

A település északi részén, parkban szabadon álló, kerített, északkelet-délnyugati tengelyű, polignális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik, délkeleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. 

A templom bejárata a torony utca délnyugati oldalán, köríves záródású, kőkeretes ajtón és a bejárati előcsarnok egyenes szemöldökű ajtaján keresztül nyílik. A körítőfalon a torony felőli bejárat előtt törtvonalú keretezésű kapuépítmény áll. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, a padlásszinten körablak van, a félköríves záródású harangablakok zsaluzottak. 
A templomhajó és a torony hullámíves oromfallal kapcsolódik. A hajó hosszoldalait és a végfalat két-két szegmens íves záródású ablak töri át.

A síkmennyezetes templomtér torony felőli végében L alakú, azzal szemben egyenes, pillérekkel és kosáríves árkádokkal alátámasztott, gazdag vakolatarchitektúrájú karzat áll. 
Hangvetős, oszloppal alátámasztott, köríves kosarú falazott szószéke az északnyugati oldal közepén található, az egyenes karú szószéklépcső előtt Mózes-szék áll.
Az 1785-86 között, késő barokk stílusban épült templomot tűzvész pusztította el. 1853-55-ben újjáépítették, majd 1939-ben új tornyot építettek hozzá.

A település északi részén, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyhajós, lekerekített sarkú, egyenes záródású templom, amelynek déli oldala előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik. 

A templom főbejárata a torony déli oldalán lévő félköríves záródású ajtón át nyílik. Felette vakolatkeretezésű, záróköves díszítésű, szegmens íves ablak látható. Mellékbejárata a keleti oldal közepén található. Az élszedett sarkú toronytestet főpárkány és tagolt övpárkány osztja szintekre, széleit lizénák keretezik, amelyek a földszinten vakolatkváderesek. A padlás szintjén lantablak van, felette a harangablakok félköríves záródásúak. A hajó oldalait lizénák osztják mezőkre, amelyekben köténydíszes, vakolatkeretezésű, záróköves, szegmens íves ablakok állnak. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kővázák állnak.
A síkmennyezetes templombelső két végében fakarzatok állnak. A keleti fal közepén lévő, kehely formájú szószékkosara felett egyszerűbb szószékkorona áll. Az úrasztala fehérmárvány monopódium.  

A templom 1799-1811 között épült késő barokk stílusban. Az 1882. évi tűzvészben teljesen leégett, de hamarosan helyreállították. A templombelső jelenlegi kifestése a 20. századból való.
A 190 kg-os (67 cm) harang felirata: „Öntött engem János Iusztel Egerben anno 1828 nemes Koós László curator idejében.” A 180 kg-osat (65 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1923-ban, felirata: „Isten dicsőségére öntetett az emődi ref. egyház híveinek áldozatkészségéből az 1928. évben Nagy Lajos lelkész és Kiss Lajos gondnok idejében.”

A település központjában, saroktelken szabadon álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású templom, amelynek szélesebb, nyugati főhomlokzata középrizalitjában órapárkányos, összetett vonalú, laternás sisakos torony emelkedik. 

A nyugati homlokzatot pilaszterek tagolják három mezőre. A templom szegmensíves záródású, kőkeretes főbejárata a középső mezőben áll, felette szemöldökdíszes, szegmensíves záródású, kőkeretes ablak nyílik. A két szélső mezőben, a karzatszint magasságában, ovális ablakok vannak. A homlokzatot lezáró háromrészes főpárkány középen háromszögalakban kiemelkedik, itt az orommezőt vakolatornamentika díszíti. Az élszedett sarkú toronytest széleit lizénák keretezik, a harangablakok félköríves záródásúak. A hajó oldalai a torony szélességében kissé előreugranak, itt a falakat pilaszterek övezik, a falmezők közepén körablak látható, alatta a karzatlépcső ajtaja. Az oldalhomlokzatok további részeit lizénák osztják mezőkre, amelyekben vakolatkeretezésű, záróköves, szegmens íves ablakok állnak. A torony és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kővázák állnak. A templom mellékbejárata a déli oldal közepén van.

A stukkódíszes, csehsüvegboltozatos templomtér nyugati oldalán pilléreken nyugvó, árkádíves karzat áll, amelynek pillérei a boltozat hevederívéig felfutnak, így az emeleti szint is árkádos kialakítású. A karzatot és a boltozatot alátámasztó falpillérek márványos kifestésűek. A déli oldal közepén elhelyezkedő koronás szószék előtt áll a kovácsoltvas korláttal kerített, fehérmárvány úrasztala.

A hegyaljai református gyülekezetekhez hasonlóan, az erdőbényeieknek is csak fa templomuk lehetett, amely egészen 1786-ig állt. Ehhez 1781-ben emeltek tornyot, majd 1786-91 között megépült a jelenlegi, barokk stílusú templom. 
Az 512 kg-os (99 cm) Szlezák László öntötte Bp-en, felirata: „Áldjad én lelkem az Urat! Isten dicsőségére öntette az erdőbényei református gyülekezet az Úrnak 1949. évében. No.5101.”A 215 kg-os (76 cm) acélharangot Diósgyőrben készítették 1920-ban, felirata: „Az 1914-18 világháborúban a hazának adott harang helyett öntette Azbey Gyula és neje Holtsuk Helén.”