Örökségtár

A Pesterzsébet Szabó-telepi Református Egyházközség 1943 óta önálló egyházközség. A gyülekezet évtizedeken keresztül egy családi házból átalakított épületben tartotta alkalmait. Új templom tervezésére Makovecz Imrét kérték fel, akinek halála után Dósa-Papp Tamás fejezte be a tervek elkészítését. A kivitelezés 2019-ben indult, és 2021-ben szentelték fel az Összetartozás templomát.

Budapest VII. kerületében, a Városligeti fasor délkeleti oldalán elhelyezkedő, szecessziós stílusú templom, előtte boglyaíves kapuépítmény, ettől balra gúlasisakkal fedett, monumentális harangtorony áll. A templom a keleti sarkához kapcsolódó L alakú lelkészlakkal egy épületegyüttest képez. Homlokzatát a magyar népművészet ihlette majolika lapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Az 1913-ban felszentelt templom és lelkészlak Árkay Aladár életművének egyik legjelentősebb, európai szinten elismert, összművészeti alkotása. A templom legnagyobb értéke a belső tér, melynek „nagyszerűsége kiérlelt egyszerűségében rejlik”. A tágas, kiegyensúlyozott arányú, görögkereszt alakú templomtér látványát alapvetően meghatározzák a tervezői alapkoncepciót képező félkörívek, köztük is leginkább a magas kupolát tartó hevederek. A liturgikus tér a bejárattal szemben kapott helyet, ahol a szószék, az úrasztala és az orgona egy kompozíciót alkot. A három hatalmas, félköríves festett üvegablak, a majolikák, a faragott padsorok és a növényi motívumokból szerkesztett falfestmények, világítótestek mind Árkay tervei szerint készültek. Külön megemlítendő még ezek közül a hatalmas, áttört díszű bronz csillár is, amely Miákits Károly műiparos-cizellőr kivizelezését dícséri.

Cegléd szívében, a Szabadság tér déli oldalán elhelyezkedő, görögkereszt alaprajzú, csegelyes kupolával fedett, klasszicista stílusú templomépület, melynek északi főhomlokzata előtt két torony, azok között pedig négy ión oszlop tartotta timpanonnal lezárt előcsarnok áll. A ceglédi gyülekezet temploma - az ellenreformáció miatt – sokáig csak egy szűk imaház lehetett, ehhez 1763-ban emelhettek tornyot. Az 1834-es nagy tűzvész elpusztította ezt a kis templomot, csakúgy, mint Szegedi Kis István egykori iskoláját és a lelkészlakot is. A helyette épülő új, monumentális templom megvalósítása 1835-től 1870-ig tartott - Hild József tervei alapján. Azonban 1936-ban ez a templom is leégett. Újjáépítésekor - Benedek Frigyes tervei alapján - az eredetinél magasabb kupolával fedték le az épületet. 1938-ban Ravasz László püspök szentelte fel, aki szerint „itt a puszta homokon Európa egyik legnagyszerűbb templomművét” hozták létre a ceglédi hívek. A templom három 1924-ben öntött harangja közül a legnagyobb több, mint 3 tonnás. Az úrasztali edények legrégebbi ónkannája 1722-ből való, melyet Gesztelyi János, a gyülekezet kurátora adományozott.

A település központjában elhelyezkedő, az utcavonallal megközelítően párhuzamosan álló, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt háromszög alakú órapárkányos, volutákkal és vázákkal díszes, ívelt vonalú  gúlasisakos torony emelkedik. A keleti oldal északi végéhez kereszthajóként kapcsolódik a középkori elődtemplom poligonális záródású szentélye. Nyugati oldala északi végében pedig az egykori templom nyugati fala ugrik kissé előre, szűk bővítményt képezve.

A templom főbejárata a torony déli oldalán lévő záró-, és vállköves, kőkeretes ajtón át nyílik, mellékbejárata az egykori szentély végfalán van. A élszedett sarkú toronytestet a főpárkány, vakolatsávok és vékony peremszegélyek tagolják. A padlásszinten kisebb méretű, szalagkeretes, szegmensíves ablakok vannak, a harangablakok félköríves záródásúak. A torony és a hajó lépcsős féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait lizénákkal keretezett mezőkben álló, szegmensíves záródású ablakok törik át. Az egykori szentély északi és déli homlokzatán két-két széles, rézsűs bélletű, félkörívesen záródó ablak található.

A templombelső mennyezete alulbordázott. A kereszthajóban, valamint a főhajó két végében karzatok emelkednek. A falazott kosarú szószékhez az egykori templom nyugati részének bővítményként meghagyott terében vezet fel egy lépcső. 

A 15. században épült gótikus stílusú templomát a hitújítás óta a reformátussá lett lakosság használja. 1795-ben átalakították, 1836-ban pedig jelentősen kibővítették. Ekkor az eredetileg kelet-nyugati tengelyű templomnak csak keletelt szentélyét és nyugati homlokfalát meghagyva, a hajó többi részét elbontva, annak helyére építették a jelenlegi észak-déli irányú hajót. A tornyot 1836-ban emelték. 
Az 1015 kg-os (125 cm) harangot Szlezák László öntötte felirata: „Tebenned bíztunk Uram eleitől fogva. Isten dicsőségére öntették a cigándi református egyház hívei az Úrnak 1937. esztendejében...” A 600 kg-osat (104 cm) Gombos Lajos Őrbottyánban, felirata: „Isten dicsőségére hívogatni öntették a cigándi református gyülekezet tagjai az Úrnak 1974. évében…”

Zártsorú beépítésben álló, L-alaprajzú, földszintes, alápincézett, nyeregtetős sarokház. Déli homlokzatán pilaszterekkel tagolt álközéprizalit, lépcsős attikával lezárva, rajta felirat: Clarisseum.

Homlokzatán vízszintes záródású nyílások láthatók, vakolat kerettel, szemöldök- és könyöklőpárkánnyal, köténydísszel. A középrizalit kivételével, fogsoros főpárkány fut rajta végig. A nyugati homlokzat végéhez fedett, zárt kapubejáró csatlakozik, egy előreugró, L alaprajzú épületrész.

Építtette Fodor István ügyvéd 1872-ben (építész: Hoffer Károly). Az új szárny 1880-ban épült (építész: Jankovits András). 1996-tól a református egyház tulajdona, amikor is visszakerült az oromzatra a Clarisseum-felirat. Ma óvoda működik benne.  
 

A település keleti oldalán, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek nyugati oldala előtt hagymasisakos torony áll. Két bejárata közül az egyik bejárata a toronyaljon, a másik a déli fal mellett elhelyezkedő bejárati csarnokon keresztül nyílik. A templombelső síkmennyezetes, vakolt, mindkét végében ácsolt karzat áll.
A csákberényi református gyülekezet valószínűleg az 1530-as években alakult, amikor a faluban Nádasdy Tamás volt a földesúr. Később, 1543-ban a török uralom alá került falu teljesen elnéptelenedett. Az első írásos adat a csákberényi eklézsiáról 1665-ből való, amikor az újra benépesülő faluban már lelkésszel, templommal és iskolával bíró egyház van. A jelenlegi templomot 1788-ban építették, ez idő tájt új parókia, tanító lakás és iskola is létesült.
Az 1848-49-es Forradalmat és Szabadságharcot lelkesen Szikszai János református lelkész és Mansbarth Antal katolikus plébános 1849 áprilisában kihirdették híveik előtt a Habsburg-ház trónfosztását, ezért osztrákok elfogadták a két lelkészt, és a haditörvényszék a forradalomban való részvételük miatt 1849. július 12-én főbelövette őket.
 

A település központjában, a fő út mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt íves oromzatú, gúlasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves ajtón keresztül nyílik, de délkeleti homlokzat közepén is található egy előtetővel fedett bejárat. A háromemeletes toronytestet pilaszterek szegélyezik és párkányok tagolják, a főpárkány háromosztatú. Szalagkeretes ablakai faltükrökben állnak, a karzati köténydíszes és félköríves záródású, a padlástéri körablak, a harangablakok szintén félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony homorúíves oromfallal kapcsolódik, melyek végén törpepilléreken kővázák állnak. A hajó oldalfalait faltükrökben álló, félköríves, szalagkeretes ablakok törik át.

A négy szakaszban csehsüvegboltozattal fedett templomtér torony mindkét végében vaskos pillérekkel és árkádívekkel alátámasztott kőkarzatok állnak, a hangvetős szószék az északnyugati fal közepén helyezkedik el. A Mózes-szék a szószéklépcső mellé van helyezve, előtte fehérmárvány úrasztala áll. 

A templom hímes elemei: a régi, 18. század eleji Mózes-szék, amely későreneszánsz stílusban készült. 
A gyülekezet egy korábbi, szépen kifestett, talpas oratóriuma a Zseni-pusztán állt, amelyet földesúri engedéllyel 1754-ben „áttranszferáltak”, azaz 40 pár ökörrel, fatörzseken görgetve áthúztak a jelenlegi falu területére. A jelenlegi kőtemplomot a 1812-1822 között építették késő barokk stílusban. 

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, visszametszett sarkú egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll.

A templom négyzet alaprajzú, három részre tagolt tornya a főhomlokzata elé ugrik, az oldalsó oromfalak ívesen csatlakoznak hozzá. A toronytestet a főhomlokzat irányába kör-, majd nyolcszög-, végül félköríves ablakok tagolják. Ez utóbbi ablaktípus látható a torony többi 3 oldalán is. Az egyenes záródású, kereteletlen bejárat mellett két oldalt egy-egy ión fejezetű pilaszter található. Ugyanez ismétlődik meg a homlokzat két végénél is. A kapu fölé a falu első és második világháborúban elesett áldozatainak emléktábláit helyezték el. A templom északi és déli oldalai megegyeznek egymással: a 3 félköríves ablakot 1-1 pilaszterpár választja el egymástól, délen a középső tengelyben mellékbejárat nyílik, falakat széles zárópárkány koronázza.

A templombelső három szakaszban hevederpárral elválasztott csehboltozatokkal fedett. Az ezeket tartó pilaszterköteg fejezeteinél frízszerű geometrikus és stilizált növényi mintás dísz látható. A két pilléren álló díszítetlen karzaton téglapadló található, keleti falán középről nyílik feljáró a templomtoronyba.

A templomhoz tartozó berendezési tárgyak (Mózes-szék, szószék, úrasztala és nyílászárók) a templom épületével egyidősek. A padok esetében a későbbi barna festékréteg alól helyenként kilátszanak az eredeti hímes (növényi motívumok) festés nyomai.
Egy 17. században készített talpas oratórium leégését követően 1767-ben "földfalú" templomot építettek. A jelenlegi, késő barokk jellegű templom 1852-1856 között épült. 

A település déli végében, a Csaroda-patak mellett álló, keletelt, egyhajós, román templom. Nyugati végében emelkedő, karcsú tömegű, galériás, fűrészelt deszkamellvédes, zsindelyezett tornyának falait két szinten ikerablakok törik át. Bejárata a déli oldalon elhelyezett vimpergás, kétlépcsős bélletű kapun keresztül nyílik. A templomtól keletre szoknyás, galériás fa harangláb áll. A templom valószínűleg a 13. században épülhetett, ebből a korszakból származhatnak a templomhajó bizánci hatásokat mutató alakos falfestései, míg a szentély díszítése 14. századi. „A mosolygó szentek templomaként” is ismert épület hajójának északi falán János evangélista, Kozma és Domján orvosszentek, Pál és Péter apostolok, valamint egy női szent alakja látható. A keresztboltozatos szentélyében és a csúcsíves diadalívén lévők Szent Dorottyát, Alexandriai Szent Katalint, az apostolokat és a fájdalmas Krisztust, valamint az egyházatyákat, Ambróziuszt, Ágostont, Jeromost és Nagy Szent Gergelyt ábrázolják. A református hitre tért gyülekezet 1642-ben levakolta a freskókat, és a fehérre meszelt falakra életfára emlékeztető, ornamentális motívumokat festetett. Az 1770-es években készült a különös szépségű szószékkorona, a karzatmellvéd és a padok Asztalos Ódor Gábor munkái. A nyugati oldalon álló karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc 1758-as, feliratos, fa epitáfiumát.

A település központjától kissé beljebb, parkosított környezetben áll a Császári Református Templom, amely a késő barokk és klasszicizáló vidéki protestáns építészet egyik jellegzetes példája. Az épület szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, délnyugati homlokzatához illesztett toronnyal és a délkeleti oldalon kialakított, téglalap alaprajzú előcsarnokkal. A templom eredeti magja 1748-ban épült, majd a gyülekezet növekedésével összhangban 1785-ben és 1798-ban is bővítették, utóbbi évben a torony is elkészült.

A főhomlokzat középtengelyében található a kőkeretes, egyenes záródású, emelt záradékú kapu, amelyet zárókő hangsúlyoz. A bejárat két oldalán egyszerű szalagkeretes, téglalap alakú ablakok nyílnak, bújtatott vasráccsal. A hajófalakon az előcsarnok két oldalán egy-egy szegmensíves záródású, szalagkeretes ablak található, mellettük pedig egy fekvő téglalap alakú, rácsozott nyílás. Az északnyugati homlokzat ablakrendje megegyezik ezzel, azzal a különbséggel, hogy az előcsarnok helyén is ablak kapott helyet. Az északkeleti oldalon egy földszinti és egy karzatszinti ablak biztosítja a megvilágítást.

A délnyugati homlokzat hármas tagolású, fölötte két toronyszint emelkedik. Az alsó toronyszint oldalain háromszögű oromzatok jelennek meg, a szinteket osztópárkány választja el. A felső toronyszintet háromrészes órapárkány zárja le, minden oldalán órával. A lizénákkal tagolt faltükrök középtengelyében különböző nyílástípusok sorakoznak: az alsó szinten a templomhajó ablakaihoz hasonló nyílás, az első emeleten fekvő ovális, szalagkeretes ablak, a felső szinten pedig kosáríves záródású, könyöklős, szalagkeretes ablakok. A torony földszintjén, délkeleti oldalon kosáríves záródású, tagolt szalagkeretes, talpköves–záróköves kapu található.

A templom belső tere síkmennyezetes, a padló téglaburkolatú. A bejárat két oldalán falépcsők vezetnek a hajó három oldalán végigfutó ácsolt karzatra, amely mélyen benyúlik a gyülekezeti térbe. A karzatot kihasasodó fapillérek tartják, mellvédje táblás kialakítású, a táblák közepén négyzetes rozettákkal, közöttük karcsú pillérekkel. A mennyezet közepén négykaréjos gipszdísz látható.

A templom berendezése – a karzat, a padok, a Mózes-székek és a hangvetős szószék – 1800 körül készült, egységes késő barokk–klasszicizáló stílusban. A vörösmárvány úrasztala és keresztelőmedencéje 1807-ben készült, felirata szerint Paksi Pálné, szül. Lődi Zsuzsanna adományaként. A szószék két oldalán több emléktábla található, köztük Szilvási István gályarab emléke (1675), Tóth Sándor lelkész (1928–1969), valamint Pálóczi Horváth Ádám, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja, aki 1760–1782 között szolgált Császárban. A gyülekezet énekkarának 125 éves jubileumát (1873–1988) szintén emléktábla őrzi.

A templom orgonáját Szalay Gyula orgonaépítő készítette 1901-ben; a hangszer később elektromos működtetésűvé alakult. A templomot a 20. század végén, 1989-ben átfogóan felújították.

A Császári Református Templom nemcsak építészeti értékei miatt jelentős, hanem azért is, mert a 18. század második felében a térség egyik legnépesebb református közösségének adott otthont. A templom története szorosan összefonódik a település újratelepítésével és a protestáns lakosság megerősödésével, amelyet az Esterházy-birtok sajátos valláspolitikája is alakított