Örökségtár

A Bakonszeg egykori településközpontjában, az utcavonalra szerkesztve áll a református templom, amely szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású épületként a 18. század második felének alföldi protestáns templomépítészetét képviseli. Nyugati homlokzatát hagymasisakos torony uralja, déli oldalához pedig téglány alaprajzú, kontyolt nyeregtetős előtér kapcsolódik. A templom építése 1779-ben kezdődött, és 1784-ben fejeződött be, amikor a gyülekezet már kellő erőforrással rendelkezett egy nagyobb méretű kőtemplom megvalósításához.

A hajó déli oldalhomlokzatához csatlakozó előcsarnok félnyeregtetős kialakítású, amely a korszak vidéki református templomainak jellegzetes megoldása. A nyugati homlokzat elé lépő, kétszintes torony alsó szintjéhez lépcsőzötten képzett, vízvetős, rézsűs támpillérek kapcsolódnak, biztosítva a torony statikai megerősítését. A bejárati ajtó egyenes záródású, felette körablak nyílik. A torony felső szintjének magasabb alsó zónáját minden oldalon félköríves ablak töri át, a szintet órapárkány zárja le. A tornyot két oldalról a hajó íves oromfala fogja közre, ami harmonikusan kapcsolja össze a templom tömegét. A hajó ablakai könyöklőpárkányosak és félköríves záródásúak, a középső tengelyekben álló ajtók pedig szegmensíves kialakításúak. Az előcsarnok déli oldalán szegmensíves bejárat található. A hajó tetőszerkezete a torony felőli rövid szakaszon bádoglemezzel fedett, ami későbbi felújítások eredménye.

A toronyalj boltozott, az előcsarnok síkfedésű. A háromtengelyes hajó síkmennyezetes, két végében fa karzat húzódik. A déli fal egykori bejáratát később befalazták, középtengelyében ma falazott, oldalfeljárós szószék áll, amelynek poligonális alaprajzú fa hangvetője koronaszerű kiképzésű. Mindkét karzat középen két faoszloppal alátámasztott, háromszakaszos, kazettás famellvéddel készült; a keleti karzatra egykarú falépcső vezet, míg a nyugati karzatra a torony mellett épített toldalékon keresztül lehet feljutni. A nyugati karzaton áll az egymanuálos orgona, amelyet felirata szerint Váradi Miklós készített 1939-ben, majd Ócsai László újított fel 1998-ban. A templom két harangja közül a nagyobb Szlezák László budapesti műhelyében készült 1924-ben, a kisebb pedig Hilzer Ignác bécsújhelyi harangöntő munkája 1873-ból. A templom fa berendezéseinek jelentős részét – köztük a karzatok, padok és egyéb asztalosmunkák elemeit – Molnár Mihály készítette, aki a 19. század végének és a 20. század elejének meghatározó helyi mestere volt.

A településtől délre, dombon álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos templom, íves záródással és északi oldala mellett álló bejárati előcsarnokkal.

A templom bejárata a toronyaljon lévő, szegmensíves kapun keresztül nyílik, felette kisméretű körablak látható. A templom másik, barokk ajtószárnyú bejárata az előcsarnokon át vezet a belső térbe. A harangablakok félkörív záródásúak, és a hajó hosszoldalait is ilyen ablakok törik át. A négyszakaszos csehsüveg boltozattal fedett templombelsőt pillérek és hevederek tagolják. Mindkét végében falazott, vakolatdíszes mellvédű, árkádos karzatok állnak. Kehelyformájú, festett, falazott szószékét aranyozott vakolatdíszek ékesítik. 

A 15. században meglévő középkori templomát a 16. század közepén vette birtokba a reformátussá lett lakosság. 1715-ben bontották le a sekrestyét. 1810 körül emelték tornyát. Az 1820. évi tűzvészben teljesen leégett a templom, az égő parókiából a lelkész csak élete kockáztatásával tudta megmenteni az anyakönyveket. A templom jelenlegi formáját az 1823. évi késő barokk stílusú újjáépítéskor nyerte, 1863-ban ismét leégett a tető és a torony, a két harang pedig elolvadt a tűzben, de rövidesen helyreállították.

Az egykori településmag főútja mentén, oldalhatáron álló, téglány alaprajzú, hozzávetőlegesen észak-déli tengelyű, késő barokk és neoromán stíluselemekkel díszített, klasszicista templom. Déli főhomlokzata felett óralapos, órapárkányos, törtvonalú sisakkal koronázott torony, nyugati hosszhomlokzata előtt pedig emeletes bővítmény áll. A templom terét ötszakaszos csehsüveg-boltozat fedi. Az 1590-ben református hitre tért gyülekezet sokáig a Szent Margit tiszteletére épült középkori templomot használta, ám az idővel szűkösnek bizonyult. Így 1826-ban új templom építésébe fogtak, melynek költségeit az egyházközség tagjai adták össze pénzben és borban, egyúttal kétkezi munkájukkal is hozzájárultak a megvalósításhoz. Orgonáját is közadakozásból építették, melyhez maga Jókai Mór is hozzájárult. A gyülekezet értékes relikviaként őrzi a Kenesey Péter tihanyi várkapitány által 1622-ben adományozott úrvacsorai kelyhet.

Főút mellett álló, északkelet-délnyugati tengelyű, szegmensíves záródású, egyhajós templom északkeleti főhomlokzata előtt toronnyal.

Az összetett sisakkal fedett tornyot pilaszterek tagolják, szegmensíves bejárati ajtaja felett félköríves karzatablak áll. A toronytest a hajó homlokfalához volutában végződő féloromzatokkal csatlakozik. Az oldalhomlokzatokat a pilaszterek és pilaszterpárok között félköríves, keretelt nyílások tagolják: a délkeleti oldalon három ablak - a középső alatt szegmensíves bejárattal - az északnyugati oldalon két vakablak között egy ablak nyílik.
Síkmennyezetes belső tér két végében helyezkednek el a karzatok: az íves végfalnál fa karzat áll, a torony felőli oldalon falazott karzat. Berendezése - a Mózes-szék, a falazott szószék és a padok - 18. század végén készült. A fakarzat a 19. század végén készült.

A templom 1794-ben épült. 
 

Település történeti főutcájának keleti oldalán, az utcavonaltól távol, szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, klasszicista templom, a főhomlokzat síkjából kissé előrelépő nyugati toronnyal, és a hajónál valamivel keskenyebb, szegmensíves záródással.
A nyugati főhomlokzaton aediculás kialakítású, vízszintes záródású, kőkeretes bejárat nyílik. A homlokzat és a toronytest széleit pilaszterek keretezik. A tornyon a bejárat felett félkörablak, majd vízszintes záródású, legfelül félköríves záródású harangablakok nyílnak. A torony homorú féloromzatokkal csatlakozik a templomhajóhoz, amelyek szélein kő vázák állnak.  A főbejárat mellett jobbra az 1943-as szárszói konferencia emléktáblája látható. A hajó oldalfalai szélén vízszintes záródású, azok között félköríves ablakok láthatók, szalagkerettel.  Az órapárkány felett laternás sisak emelkedik, rajta évszám: 1897. 

A négyszakaszos, csehsüveg boltozatos belsőtér két végében falazott karzatok állnak: a hajó keleti végében oszloppárra boltozott, egyenes mellvédű karzat, a bejárati oldalon a torony pilléreire támaszkodó, íves mellvédű karzat.

A templom egy 1781-ben emelt templom helyén épült 1839-1843 között. Új tornyát a régi helyére 1897-ben emelték.
 

A település főutcája mellett, egy kőkerítéssel körülvett telek belsejében áll a keletelt, téglány alaprajzú, nyeregtetős templom, melynek déli homlokzata nyugati harmadához törtvonalú sisakkal fedett, támpillérekkel gyámolított tornyot építettek. A templom telkén található a paróka is. A középkori oklevelek tanúsága szerint egy 1313-ból származó, fából épített Mária-kápolna helyére 1343-ban kőből épített plébániatemplomot létesítettek. Ez az épület a 16. században elpusztult, de a török kiűzése után a református gyülekezet helyreállította, majd 1796-ban késő barokk stílusban átépítette, külseje azonban mind e mai napig őriz középkori stílusjegyeket. Ezek egyike a dongaboltozatos toronyalj, amely kőtokos, gótikus kapun keresztül vezet a templombelsőbe. A hajót fiókos dongaboltozat fedi, két végében csehsüveg-boltozatú karzatok állnak. 

László Csaba: A balatonszőlősi református templom kutatása (In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Sarok telken álló, L alaprajzú, nyeregtetős, cseréppel fedett, modern stílusú templom, amelynek utcai homlokzata felett huszártorony emelkedik. 

Neuhauser László tervezte 1988-ban. A Hungaricum Bizottság értéktárában nemzeti értékként van nyilvántartva. 

Az épület a 20. század végi magyar református templomépítészet sajátos alkotása, amely korszerű formavilágával harmonikusan kapcsolódik a protestáns egyházépítészeti hagyományokhoz. Külső megjelenését a tömegformálás egyszerűsége és a funkcionális térszervezés jellemzi, miközben a huszártorony hangsúlyos építészeti elemként jelöli ki a templom helyét a településképben. Belső terének kialakítása az igehirdetés központi szerepét emeli ki, összhangban a református istentiszteleti gyakorlattal. A templom a helyi gyülekezet lelki életének meghatározó színtere, egyben a kortárs magyar református épített örökség kiemelkedő értékű emléke.

A település Bánhorvát nevű részén, az egykori piactéren, a katolikus templom szomszédságában álló, keletelt, egyeneszáródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt egy, a sarkain támpillérekkel gyámolított, galériás sisakkal fedett torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A gúlasisakos torony galériája faragott konzolsorral van alátámasztva, mellvéddeszkái pedig fűrészelt motívumokkal vannak díszítve. A torony nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik a templom egyik bejárata egy csúcsíves kapuzaton keresztül. A másik nyílás a déli portikusz egyenes záródású kőkeretes ajtaja. Ettől nyugatra egy csúcsíves, hengertaggal és homorlattal tagolt kőkeretű, befalazott bejárat látható. A 14. században épített templom a 16. századtól van a reformátusok használatában. 1700-ban, majd 1789-90-be is felújították, ekkor bontották el eredeti szentélyét és nagyobbították meg hajóját, valamint a templombelsőt 144 festett kazettával ékesítették. Copf stílusú kőszószéke és pelikános szószékkoronája szintén ebből az időszakból való készült, mellette két díszes stallum áll. Ezek közül a baloldalit Jobbágy Mihály készítette 1720-ban. A templomot 1924-ben is megújították, a déli bejárat műrészletei ekkorra datálhatók.

A település főútja mentén álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok, nyugati homlokzatánál kétszintes toldalék, keleti oldala előtt órapárkányos, laternás sisakú torony áll. 

A négy szintes, robusztus tömegű torony széleit pilaszterek keretezik. Oldalait - a szinteket elválasztó összetett párkányzatok között  - váltakozó nagyságú, jellemzően keretezetlen, félköríves záródású ablakok törik át. Ugyanilyen ablakok állnak a hajó két hosszoldalán is. A templomnak három bejárata van: a toronyaljon, a déli bejárati csarnok és a nyugati toldaléképületen kerszetül.
A síkmennyezetes templombelső két végében fakarzatok állnak. A szószék, a Mózes-szék és a kerített úrasztala a templom déli fala előtt helyezkedik el.

A templom 1652-ben épült, amelyet barokk stílusban 1772-ben átépítettek.

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, féköríves záródású ajtón keresztül nyílik, a nyugati homlokzat közepén is található egy bejárat. A háromemeletes toronytestet pilaszterek keretezik és párkányok tagolják, a háromrészes, tagolt főpárkányt bádog fedi. Ablakai közül a karzati félköríves záródású, a padlástéri körablak, a harangablakok szintén félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony íves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait páros pilaszterek tagolják mezőkre, amelyeket félköríves ablakok törnek át. A templombelsőt három szakaszban csehsüvegboltozat fedi.

A templom késő barokk-klasszicista stílusú 1840-1844 között épült.