Örökségtár

A Bátai Református Templom az utcavonaltól kissé beljebb, rendezett környezetben álló, félkörívesen záródó, egyhajós épület, amelyet kontyolt nyeregtető fed, utcai homlokzata előtt pedig enyhén előrelépő torony emelkedik. A torony tengelyében nyíló főbejárathoz kétkarú, téglakorláttal kísért lépcső vezet, amely hangsúlyos felvezetést biztosít a templomhoz. A torony tömbjét lizénák keretezik, a bejárat fölött fekvő, ovális ablak nyílik. A homlokzat szélein szintén lizénák futnak, a torony második szintjét egyszerű párkány választja el, és félköríves ablak tagolja. A harmadik szinten hasonló kialakítású nyílás található, felette mind a négy oldalon órahely került kialakításra. A templom északi oldalát három, a délit két hosszú, szegmensíves záródású ablak tagolja, valamint egy szegmensíves, kétszárnyú fakapu. A szentély tengelyében egyetlen szegmensíves záródású nyílás látható.

A toronyalj két négyzetes pillérre támaszkodik, tere kolostorboltozatos. A templom egyhajós belső terét sík, kazettákra osztott fafödém fedi; a kazetták díszítetlenek, fehér színűek, keretléceik piros és zöld csíkozást kaptak. A mennyezet közepén festett, csillag alakú farátét található. Az ablakok enyhén rézsűs keretben ülnek, hatosztatúak. A nyugati oldalon elhelyezett, kihasasodó fa karzat mellvédjét függőleges lécek tagolják, alján fűrészelt ívsor fut végig. Az apszist két, négyzetes posztamensen álló, hengeres téglaoszlop tartja; mellvédje alul félköríves kiképzésű, lécekkel tagolt. A karzatmellvéd folytatásaként az épített oszlopokat is befoglalva farostlemezzel zárták le a teret, amelybe egyszárnyú, felső részén üvegezett ajtó vezet, két oldalán négyzetes ablakokkal. Mögötte lépcső vezet fel a karzatra. A hajó északi oldalán, a két ablak között fából készült papiszék és szószék áll.

A templom eredetileg 1828-ban épült, azonban 1849 júliusában tűzvész pusztította el. Újjáépítése az 1850-es években kezdődött meg, ekkor nyerte el mai formáját. A belső berendezés jelentős részét a 19. század végén készítették: a szószéket és a Mózes-széket Neidenbach Péter asztalos alkotta meg 1883-ban. A templom orgonája Angster József pécsi orgonaépítő műhelyéből származik, 1887-ben készült, és a korszak egyik jellegzetes, kiváló minőségű hangszere. A templom két harangja közül a nagyobbik a 20. század elején készült, a kisebb pedig a 19. század második felének harangöntő hagyományait képviseli.

A település központjában, a főutca egyik kereszteződésében, támfallal védett domboldalon elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródásútemplom. A templom főbejárata a keleti oldal előtt emelkedő, gúlasisakos tornyon keresztül nyílik, mellékbejárata a déli oldalon található. A főbejárat egyszerű keretezésű ajtaja felett csúcsíves faltükörben az építés évszáma olvasható. Feljebb szalagkeretes körablak látható. A hajó és torony falain is körbefutó, tagolt főpárkányt csúcsíves ívsor kíséri, ugyanilyen díszíti a torony koronázó párkányát is. A torony széleit, valamint a hajó oldalait falsávok tagolják, a hosszoldalakon a köztük lévő mezőket nagyméretű csúcsíves ablakok törik át. A harangablakok is hasonló kialakításúak. A torony és a hajó tömege egyenes féloromzatokkal csatlakozik, melyek végén kővázák állnak.

A hajót háromszakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó torony felőli végén három kosáríves boltíven nyugvó falazott karzat emelkedik.

A templom 1866-ban épült neogótikus-romantikus stílusban.

A templom tornyában két harang lakik. A nagyharang tömege 130 kg (alsó átmérő: 63,5 cm), Rudle Ignác készítette Pécsett 1926-ban. Felirata: "Öntötte Ruepprecht testvérek utóda Rudle Ignác Pécs. / A belvárdi ref. hívek áldozatkészségéből 1926". Kisharang 32 kg-os (átmérő: 34,8 cm), Weinbert Péter öntötte Pécsett 1815-ben. Felirata: "VON PETER WEINBERT IN 5 KIRCHEN 1815".

Egy útkereszteződés kiteresedésében lévő, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt klasszicizáló torony magasodik. Elődje egy Árpád-korban épült egyhajós, félköríves apszissal záródó téglatemplom volt, amelyet elbontva a 15. század második felében épült meg a jelenlegi boltozatos szentélyű, mérműves ablakú épület. A templom 1465-ös átalakítása során készülhetett csúcsíves, bélletes nyugati kapuzata. Támpillérekkel gyámolított, laternás sisakkal koronázott kőtornyát 1838-ban állították. A templom 1595 óta van a református gyülekezet használatában. 1862-ben nagy tűzvész pusztított a településen, amely során a parókia, az iskola és a templom is súlyos károsodásokat szenvedett, és akkor pusztultak el a templombelsőt díszítő 15. századi falképek is. A hajó festett deszkafödémét csillagok ékesítik, nyugati oldalán fakarzat áll, a diadalív mellett falazott szószék emelkedik.

A település központjában, a főúttól kissé távolabb elhelyezkedő, keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, melynek nyugati oldala előtt laternás sisakú, órapárkányos, historizáló torony, északi oldalán pedig egy rekonstruált sekrestye áll. Lépcsős támpillérekkel gyámolított szentélyének három oldalán csúcsíves ablakok láthatók. A 1335-1363 között épült templom eredetileg torony nélküli volt, majd a 18. században fa harangláb állt mellette. A templom nyugati homlokzata előtt jelenleg álló tornyot Bay György építtette 1893-ban. A templomba két gótikus kőkeretes kapu nyílik: egyik a déli homlokzat tengelyében, a másik a toronyaljában áll. A síkmennyezetes templomhajót és a gótikus boltozatú szentélyrészt csúcsíves diadalív választja el. A szentély déli falában ülőfülke, az északiban pasztofórium mélyed. A falazott szószék mellvédjét indás vakoltdíszek ékesítik. Az 1784-ben készített faragott szószékkoronát valószínűleg Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készíthette.

A település központjában, útelágazódásban, szabadon álló, keletelt, egyhajós nyugati tornyos templom, melynek északi és déli oldalához bejárati előcsarnokok kapcsolódnak. 

A jelenlegi templom helyén egy maradványaiban ma is látható 11. században épült, kő rotunda állt. A 13. század első harmadában a körtemplom mellé, annak déli oldalának elbontása után egy új templom épült, melynek hossza 25 méter, szélessége 8,7 méter és eredeti magassága legalább 8 méter volt. Nyugati főkapuja, háromlépcsős bélletű, leveles oszlopfejezetű oszlopokkal tagolt, román stílusú bejárat. A templom nyugati falazott karzattal, nyugati toronypárral, két nyugati és négy déli ablakkal rendelkező hosszházzal, keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel készült. 

Berekböszörmény 1567-ben már reformált egyház volt. Várad török ostroma idején, 1660-ban, egy török támadás következtében teljesen leégett és lassan visszatelepülő lakosok 1678-ban kezdték el a templom helyreállítását, amikor az új tetőzetet és festett kazettás mennyezetet kap. A mennyezetet 1794-ben bevakolták, majd az Egyházközség 1824-ben elhatározza, kibővíti templomát. A középkori templom szentélyét lebontották, és kelet felé meghosszabbították. Elbontották továbbá az épület nyugati végében álló két zömök tornyot, a nyugati karzatot és befalazták a nyugati bélletes főkaput, valamint a déli és nyugati fal ablakait. Helyettük a déli és északi falba új ablakokat vágnak. A templom északi és déli oldalára porticusokat építettek és az addig külön álló, 1784-ben épült, fiatornyos sisakú tornyot összekötik a templom épületével. Ezt követően 1829-ben a templom keleti és nyugati végében fa karzatokat építenek. Áthelyezik a szószéket az épület északi fala mellől a déli mellé és egy új szószék korona is készül, a templom új berendezést kap. A karzatok mellvédeit, a padelőket és a Mózes-széket 1831-32-ben festett virágmotívumokkal díszítették. 
Az úrasztala Mári Sándor és neje adományaként 1888-ban készült alabástromkőből.

A templom egy manuállal és pedállal, nyolc regiszterrel rendelkező orgonája 1904-ben készült Országh Antal nagyváradi orgonaépítő mester műhelyében. A hangszer készíttetője és adományozója: Németh János és neje Tóth Judit. Az 1919-es román megszállás idején az orgona sípjainak egy részét a megszálló katonák kiszedték és a templom szőnyegeivel együtt, elvitték. A sípok pótlására 1922-ben került sor, Horváth János és neje Nagy Zsuzsanna adományából. 

A templomtorony órája 1786-ban Aszalay István és József debreceni mesterek 78-ik munkájaként készült. Teljes egészében kovácsolt kézimunka. Jelezte, nemcsak az órák, de a negyed- és félórák múlását is. Az 1950-es évek végéig működött. 

A település északi részén, domboldalon álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, déli oldalán támfalakkal erősített, egyhajós templom, melynek északkeleti szomszédságában deszkaborítású, zsindelyezett, szoknyás fa harangláb helyezkedik el.

A templom főbejárata a déli hosszoldal közepén lévő, kosáríves ajtón át nyílik, mellékbejárata a nyugati végfalon helyezkedik el. Ablakai félköríves záródásúak, csakúgy mint a hajó oldalfalain.  
Az egyszínűre festett, kazettás mennyezetű hajó két végében ácsolt fakarzatok állnak, amelyeknek alsó széldeszkája hullámíves kialakítású. A padelőlapokat díszes farátét ékesíti. Faragott szószékkoronája 1788-ban készült. Az úrasztala fehérmárvány monopódium.

A törökdúlás után elnéptelenedett faluba visszatérő református lakosság 1731-ben épített fatemplomot, majd 1780 körül a fa harangtornyot. A mai templom 1783-ban épült késő barokk stílusban, valószínűleg a középkori templom helyén, és annak felhasználható köveiből. 
A 110 kg-os (60 cm) harang felirata: „Korrentsch Marcus önttöte engem Egerben 1852-ben.”

A település központjában álló, keletelt, íveszáródású, egyhajós, késő barokk stílusú templom, melynek nyugati oldala előtt órapárkányos, törtvonalú sisakos torony áll, északi oldalán pedig bejárati csarnok található. A jelenlegi templom gótikus elődje a 13-14. század fordulóján épülhetett. Ezt az 1600-as évek során nyugati irányba meghosszabbították és 1719-ben építettek hozzá egy barokk stílusú tornyot. 1765-ben a templomot átalakították, majd 1805 és 1808 között - miután a gyülekezet kinőtte templomát – teljesen új templomot építettek. Az Úrnak új hajléka közadakozásból épült nagytiszteletű Tóth György lelkipásztor úr és Erdei Mihály gondnok úr szolgálata idején. A templombelső berendezései, szószék, Úr asztala, mózesszék, karzat, padok, copf stílusban készültek, (ülőhelyek száma a karzatokkal együtt 1500 fő). A tornyot 1817-ben megmagasították. A toronyóra már 1763-ban megvolt. Az orgona téglakarzata 1842-ben készült el. A torony és a templomhajó teteje 1899-ben zsindelyről vasbádogra lett cserélve. A templom a második világháború alatt megsérült, a gyülekezet 1946-ban ennek helyreállítását elvégezte. Mivel az úrasztalát is találat érte, ezért Kiss Sándor és neje Nagy Zsuzsanna újat csináltattak helyette Isten dicsőségére. A toronyban három harang lakik: a legkisebb 1778-ban készült, súlya 3 mázsa. A középső 1922-ben készült, súlya 5 mázsa 50 kg. A legnagyobb harang szintén 1922-ben készült, súlya 11 mázsa. 

A Liszt-orgona története: Az Egyházközség 1838-ban határozta el, hogy a templomába orgonát szeretne építtetni. Besnyő Ferenc orgonaépítő mesterrel kötöttek szerződést egy 1 manuálos, 16 regiszteres orgona készítésére 3.200 váltóforint összegért. Ez az orgona 1840-től 1936-ig szolgált. Liszt Ferencnek és a Magyar Királyi Zeneakadémiának 1882-ben készített egy orgonát Dangl Antal orgonaépítő mester Aradon. Liszt Ferenc orgonáját halála után az akkori kultuszminiszter a Debreceni Zenedének ajándékozta, ahol nagysága miatt nem tudták felállítani. Az orgonát a Berettyóújfalui Református Egyházközség 600 pengőért vásárolta meg. A Liszt Orgonát és az 1840-ben készült orgonát Rieger Ottó cége építette egybe, Árokháty Béla református lelkész segítségével, mely 27 regiszteres, 2 manuálos + pedálos. Az orgona ünnepélyes átadása 1936. április 2-án történt. Az orgonaház késő klasszicista stílusú.

Az egykori településközpontban álló, kelet-nyugati tengelyű, kőtorony nélküli, poligonális záródású gótikus eredetű templom, melyhez délről bejárati előtér kapcsolódik. A 14. században épült templomot a 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1815-ben és 1890-ben is megújították. A templombelső síkmennyezetes sík, a hajót és a szentélyrészt félköríves diadalív kapcsolja össze, amelynek északi száránál áll a fa szószék. Bejárati előterének nyugati oldalán nyílik a kőkeretes kapuzata, rajta az 1890-es évszám olvasható. A templom délnyugati sarka előtt áll egy 18. századi fa harangtorony. A torony alsó része magason deszkázott, a harangszint alatti szoknya és a gúlatető zsindellyel fedett.

A település Bia településrészén főút mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós historizáló templom, délnyugati homlokzata felett álló nyolcszögletű, gúlasisakos toronnyal.

Bia nevének első írásos említésével egy III. Béla idejében, 1192-ben kelt okiratban találkozunk. Első temploma, melynek megmaradt nyugati homlokfala a református temetőben található, valamikor a 13. század elején épült. A reformáció tanai feltehetően hamar elérték Biát, melynek lakossága a többi Buda környéki településhez hasonlóan teljes egészében protestáns lett. Minden bizonnyal innen indult el az a Biai Gáspár is, aki „Gaspar pastor Hungarus” néven 1542. augusztusában iratkozott be a wittenbergi egyetemre és egy évvel később már Temesvárott, Szegedi Kis István mellett működik prédikátorként és tanítóként. Itt szerezte 1549-ben a protestáns lelkiségű „Dávid királyról és Betzabae Uriásnak feleségéről való história” című verses művét.
A törökkel szemben vívott harcok súlyosan érintették a Buda környéki falvakat is. Sok falu néptelenedett el ezekben a háborús időkben, némelyik örökre. Bia azon települések közé tartozik, ahová visszatelepültek elmenekült lakói. Az újjáéledő falu lakossága református vallású. A biai református anyaegyház létezéséről szóló első igazolt adat 1626-ból való. Az emlékezés azonban tud egy Vecsei Sámuel nevű lelkészről is, aki 26 éven át, 1600-tól volt a gyülekezet lelkipásztora. A próbákkal teli 17. század utolsó harmadában szolgált a gyülekezetben a hitéért gályarabságot szenvedett Alistáli György is, míg a rabságból történt szabadulása után vissza nem térhetett eredeti szolgálati helyére, a szőnyi gyülekezetbe. A 17-18. század eseményeiről viszonylag kevés adat maradt az utókorra. Ehhez nagyban hozzájárult az a tűzvész is, melynek 32 házzal együtt áldozatul esett a lelkészlak is. Az 1811.esztendőben induló új anyakönyvnek első bejegyzése ennek a szomorú eseménynek állít emléket.
A gyülekezet jelenlegi templomát, mely a későbbiek során - a 19. és 20. században is - több átalakításon és bővítésen ment át, 1710-ben építette.

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós templom, melynek nyugati oromfala előtt összetett sisakú torony áll. A templom hajójának nyugati fele 1200 körül épülhetett, erre utalnak a déli oldalon látható résablakok is. A törökuralom után, a kipusztult faluba visszatérő református hívők építették újjá barokk stílusban a 18. században. A templombelső síkmennyezetes, két végében faoszlopokon nyugvó karzatok állnak. Faragott szószéke 1860 körül készülhetett. 

Magyar Nemzeti Digitális Archívum