Örökségtár

A település központjában, a főút nyugati oldalán álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, nyerstéglás, gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt monumentális nyolcszögű, hatemeletes, reneszánsz pártázatú torony emelkedik. Északi oldalán középkori sekrestye és barokk toldaléképítmény áll. 1322-től kezdődött a templom építése, amely a század közepéig tartott. A középkori állapotát máig hűen őrző homlokzatának külön érdekessége az a téglamintázat, amelyet a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák dekoratív váltakozása teremt meg. A templom 1707-ben leégett, ezután 1713-ban, a helyreállítás során, templomhajóját észak felé kibővítették. A templombelsőben a nyugati karzatos hajót és a dongaboltozatos szentélyrészt köríves diadalív választja el egymástól. Egyedülálló értéket képvisel a 126 kazettából álló famennyezete, amelyet 1745-ben Felsőbányai Asztalos Mihály készített. A levél és virágmintákat, égitesteket, állatokat, angyalokat ábrázoló kazetták a reneszánsz stílusú magyar díszítőművészet remekei. A templom történetének jeles eseménye volt az 1570-ben Méliusz Juhász Péter püspök vezetésével megtartott zsinat, amelyen elfogadták a „Csengeri Hitvallást”.

Csengersimától délre, az egykori Nagygéc településen található, keletelt, egyhajós, támpillérekkel gyámolított, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.

Az 1970-es árvízben elpusztult falu temploma a 13. században épült román stílusban, ezt a 15. században késő gótikus stílusban kibővítették. Ekkor a diadalívet lefaragva a templomhajót kelet felé meghosszabbították és azt egy hálóboltozatos szentélyrésszel zárták le. A templom építéstörténeti korszakai a déli falon is jól láthatóak: a három románkori résablakot további három halhólyag motívumos mérműves ablak követi. A templombelső különös ékessége a szamárhátíves sekrestyeajtó keretezés, valamint egy kora reneszánsz, fogsordíszes pasztofórium. Téglából falazott szószékkosara a 18. századból való. Tornyát 1896-ban emelték.

Az árvizet követően a település lakosságát kitelepítették, így a templom több évtizedig romosan, elhagyatottan állt. Rekonstrukciójára csak 2015-ben került sor, amikor nemcsak kívülről újult meg, de berendezését is korhű módon újra faragták, valamint körülötte felépült az a Nemzeti Emlékpark is, amely a magyarság ezeréves Kárpát-medencei megmaradásának állít emléket.

A Simai-tó íves kanyarulatában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású románkori templom, melynek nyugati homlokzata előtt ácsolt előcsarnok áll, felette fa huszártorony emelkedik. A szentély homlokzatán idomtéglákból készült, félköríves motívumot mintázó párkányzat fut végig. Ugyanitt rézsűs kialakítású, csúcsíves záródású ablakok állnak. A 13. században épült templomot 1717-ben tatár seregek a településsel együtt feldúlták és felgyújtották. A romos épületet 1729–1734 között építették újjá. 1761-ből való az előcsarnok és a harangtorony. Ekkor készült a templomhajó nyugati és északi oldalán álló fakarzat, a szószék és a festett mennyezetkazetták is. Az 56 kazettát halak, négylábú szarvas, kétfejű sasmadár, Noé bárkája, szárnyas kerub, sárkánykígyó, valamint a nap, a hold és a szél szimbolikus motívumai díszítik. A szentélyfalban két csúcsíves páros ülőfülke és több kisebb (szentségtartó) fülke látható.

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyeneszáródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll.

Homlokzatait gazdagon tagolt párkányok és pilaszterek tagolják. A hajó homlokfalához homorúíves féloromzatokkal csatlakozik a torony, melynek déli homlokzatának közepén egyenes szemöldökű bejárat áll. Az oldalhomlokzatokon félköríves záródású, váll- és könyöklőpárkányos ablakok nyílnak, a nyugati homlokzat középtengelyében előtetős, kőkeretes ajtó található, felette az 1856-os évszám festése. A toronyaljat síkmennyezet, a hajót csehsüvegboltozat fedi, a hajó északi és déli végén pilléres, falazott, csehsüvegboltozatos karzatok emelkednek. 

A 17. század elejétől létező református közösségtől 1717-ben vették el templomukat. 1785-ben emelhettek maguknak új kőtemplomot, amelyhez 1883-ban építettek tornyot. Ezen templom berendezéseit tarka mintákkal festették ki, ebből az időszakból maradt hímes emlék a régi Mózes-szék. 

A jelenlegi templomot 1856-ben építették klasszicizáló késő barokk stílusban.

A település főtere mellett álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, klasszicizáló-eklektikus templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő toronnyal. A templomhajót kétoldalról és a két részűs végfalat hatalmas méretű ablakok tagolják. Belső tere négyszakaszos csehsüvegboltozattal fedett. Liturgikus tere a templomhajó végében, a bejárattal szamben helyezkedik el. Vele szemben, a bejárat felett, a toronyhoz közeli oldalon orgonakarzat áll. 1928-ban épült, Csabai Wágner József tervei alapján.

A település főútja mentén, útelágazódásban elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves ajtón keresztül nyílik, de keleti homlokzat közepén is található egy bejárat. A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt bádog fedi. Szalagkeretes ablakai faltükrökben állnak, a padlástéri körablak, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony egyenes oromfallal kapcsolódik, melyek végén nyolcszögletű törpepillérek állnak. A hajó oldalfalait faltükrökben álló, félköríves, szalagkeretes ablakok törik át.
A templomtér mennyezetét egykor ornamentális díszítés ékesítette, amelyen kék virágok, ekevas, szőlőfürtök, búzakévék voltak láthatók.  

A templom 1798-ban épült, mely mellett egy nagyobb és két kisebb harangláb állt. A hagyomány szerint harangjait a falu határában lelt ezüstpénzekből vette a gyülekezet. Kőtornyot 1838-ban emeltek, amikor ki is bővítették a templomhajót. 

A Templom a település főútja mentén, az utcavonaltól kissé beljebb, gondozott templomkertben álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek tornya a főhomlokzat elé lép. 

A toronytestet falsávok keretezik, bejárata egyenes záródású, felette timpanonos szemöldök található, a karzatszinten pedig szalagkeretes körablak nyílik. Alatta felirat hirdeti az építéstörténetet: ÉPÜLT 1793 / Tornya / FELEMELTETETT 1888. A kétrészes főpárkány felett – amelynek fele a templom teljes testén körbefut – a padlás fekvő ablaka jelenik meg, könyöklővel kialakítva. Ezt újabb plasztikus párkány követi, majd nagy magasságú szint emelkedik, benne félkörzáródású, váll- és záróköves, kötényes könyöklővel képzett harangablakokkal. A legfelső szinten timpanonos aedicula foglalja magába az órát, a zárópárkány felett pedig nyolcszögű, tört sisak zárja a tornyot.

A templom főhomlokzata íves, vázadíszes oromzattal kapcsolódik a toronytesthez, falsávok tagolják. A templom falait lizénák osztják, közeikben nagy méretű, félkörzáródású ablakok sorakoznak: oldalanként kettő-kettő, a végfalon egy. Az északi homlokzat közepén előépítmény áll, egyenes záródású kapuval és kontyolt nyeregtetővel. A templom copf stílusban épült 1793-ban, tornya pedig az 1880-as évek eklektikus formavilágát tükrözi. A templom udvarában több, az alsódabasi temetőből származó klasszicista sírkő található (1830–1850), amelyek a település 19. századi társadalmi és egyházi életének fontos emlékei.

A dabasi református közösség a 18. század végére már jelentős létszámú volt, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele. A 19. század végén megemelt torony a korszak modernizációs törekvéseit tükrözi, és a település egyik meghatározó látványeleme lett. A templom környezetében álló sírkövek és a templomkert kialakítása a helyi református identitás több évszázados folytonosságát hangsúlyozza.

A település főútjától távolabb, többelsőben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, déli homlokzati tornyos templom, a hajó keleti oldalához csatlakozó előcsarnokkal. Északi hajófalon befalazott római sírkő. 

Homlokzata elé épült négyszögletes tornyának alsó szintjén szegmensíves keretezett kórusablak. Gazdagon profilált ereszpárkánya felett hasonló, fektetett téglány alakú toronyablak, az osztópárkány fölött kosáríves könyöklőpárkényos, zárköves keretezett harangablakok.  Óraíves párkánya fölött bádoggal fedett törtvonalú hagymasisak zárja le. A torony sarkai lizénákkal díszítettek, mögötte cserépfedésű nyeregtetős templomtest, homlokzatán a torony alsó szintjén kétoldalt egy-egy ablak, oldalain a harangablakokhoz hasonló három-három ablak nyílik. 

A templom jobb oldalához félnyeregtetős toldalék épült, oldalt nyíló, egyenes lezárású kőkeretes bejárattal. A templom jobb oldalán a sekretye mellett befalazott római kori sírkő van: fáklyát lefelé fordító kis géniuszfigurával.

Síkmennyezetes hajó, U alakban faszerkezetű karzat. Berendezés: szószék és karzat, 18. század vége; úrasztala, 1885; keresztelőmedence, 1888. A belső tér téglalap alaprajzú, jobb oldalfalán a középső ablak alatt helyezkedik el a szószék, a többi három oldalon körben famellvédes négy oszlopppal alátámasztott karzat, a végfal falőli oldalon orgona. A karzat és a szószék fehérre festett szép arany rokokó ornamentikával díszítve.  A szószék előtt vörösmárvány úrasztal és keresztelőmedence.

A templom első része alacsonyabban és torony nélkül 1748-ban épült, Fellner Jakab tervei szerint, 1786-ban kapta mai formáját: a templomhajót meghosszabbították és ekkor épült órapárkányos tornya is. 

Berendezése rokokó, a szószék 18. sz-i, a karzat 1792-ben épült. Az épületet később átépítették: 1892-93-ban magasították (építész: Mikos Nándor). Az orgona a pécsi Angster József munkája szintén 1893-ból.  A vörösmárvány Úrasztal 1885-ből özv. Nagy Pálné, Szíj Zsuzsanna adománya, a keresztelőmedence 1888-ból való, Kovács István és Nagy Erzsébet adományából.
 

Útkereszteződés tengelyében, parkban szabadon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, görögkereszt alaprajzú, összetett tömegű, kváderkő-utánzatú homlokzati kiképzésű, neoromán-neogótikus templom, melynek déli főhomlokzata előtt fiatornyos torony emelkedik. 

A számtalan történeti motívummal gazdagított, keleties-mesés hangulatot idéző templom bejárata a déli oldal közepén elhelyezkedő neoromán stílusú, bélletes kapuzaton keresztül nyílik, felette rózsaablak látható. A keleti és nyugati végfalak látványát is egy-egy nagyméretű, színes üvegezésű rózsaablak uralja. A templom belsőben a liturgikus tér az észak oldalon helyezkedik el.
Tóásó Pál tervei alapján készült el 1912-re. Az építtető Vecsey Imre és felesége, Bruckner Karolina volt.

A templomtól délre elhelyezkedő, zártsorú beépítésben, az utcavonalon álló, földszintes, megközelítően Z alaprajzú, egytraktusos épület. Romantikus stílusban 1876 körül épült. 

1860-ban a templom körül álló kerítés elbontása után, az északi oldali telekrészt a gyülekezet átadta a városi tanácsnak annak érdekében, hogy a Széchenyi utca torkolatát szélesíthessék. Az ezért kapott 780 ezer téglából építettek bazársort a telek nyugati és déli oldalára. A tervek szerint ennek bevételéből kívánták fedezni egy később felépítendő új templom költségeit. 

Az üzletsor tervét Gál József készítette, az építését Szikszay Lajos és Barcsay Miklós (1876) végezték el. Jelenleg az épület déli, a parókiához közvetlenül kapcsolódó szárnyában – egyéb intézmények és üzlethelyiségek mellett - található a Lelkész Hivatal és a gyülekezeti terem.