Örökségtár

A templomtól délre, a Révész tér és a Piac utca sarkán álló kétszintes, manzárd tetős, T alaprajzú lakóépület. Barokk stílusban 1770 körül épült, 1876-ban átépítették.

A Piacz utcai főhomlokzatot hangsúlyos övpárkány és középen egy háromtengelyes álrizalit osztja meg. Az épület földszintjét egyenes záródású, kagylódísszel ékesített, félköríves szemöldökmezővel koronázott portálok törik át. Az épület egykori nagykapuját, amely a déli sarkon nyílt, jelenleg már portálként, beüvegezve láthatjuk. Az emeleti részen, a rizaliton három, szintén kagylódíszes szemöldökű ablak nyílik. Ezek köténymezőjében, süllyesztett falmezőben balusztrádsor imitál erkélykorlátot. A rizalit két oldalán, sávozott falmezőben egy-egy ablak áll. Ezeket és a rizalit ablakait könyöklőpárkányzat köti össze. 

A templom felőli oldalhomlokzat háromtengelyes: a földszinten lapos kosárgörbe ívű portálok, az övpárkány felett, párospilaszterek között álló, egyenes szemöldökpárkányzatú, köténymezős ablakok nyílnak. 

Debrecen történelmi belvárosának keleti oldalán elhelyezkedő, a Kossuth utca tengelyében, egy útelágazódásban álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, historizáló-neogótikus, gazdag téglaarchitektúrájú templom, nyugati főhomlokzata előtt toronnyal. Alaprajzi elrendezésében a háromhajós hosszházat nyolcszögű centrális tér követi, ami a külsőben keresztházként jelenik meg. 

A tégla támpillérekkel tagolt oldalfalakon a mellékhajókon alacsony, ikerablakok sorakoznak, felettük a gádorfalon magas, karcsú ablakok állnak. Ez a vízszintes tagolás a keresztházon és a záradékon is végigfut, a mellékhajók tetősávjában háromrészes tégla övpárkány formájában. A keresztházak és a záradék oromzatos bütüfalai lépcsős, emelt kiképzésűek. A központi nyolcszögű tér felett sátortető emelkedik. 

A keresztházakban és záradékban egy-egy középoszloppal alátámasztott karzat áll. A fő- és keresztházakat valamint a négyezetet bordás boltozat-szakaszok fedik, a keskeny mellékhajókat féldongák. Szószék a négyezet alatt található. Az oszlopfők, boltozati konzolok neogótikus és neoromán stílusúak. A belsőt szecessziós díszítőfestés ékesíti, amely Haranghy Jenő munkája 1937-ből. A neogótikus szószék és Mózes-szék Thék Endre műve. Orgonája 1894-ben készült. 

A templom helyét már 1825-ben kijelölték, miután az egyház jelentős adományt kapott Szombathy István, Debrecen város volt főbírójának hagyatékából özvegyétől,  Vörösmarthy Zsuzsannától. Az építkezés csak jóval később kezdődött, végül Pecz Samu tervei szerint 1887 júliusában épült fel a templom, amelynek kivitelezője a Gregersen és Fischer cég volt. Berendezése 1888-ra készült el. 1928-ban állagmegőrző munkák, 1937 nagyobb felújítás történt a templomon. 

A debreceni egyetem főépületétől keletre szabadon álló, délkeleti sarkán toronnyal ellátott, összetett tömegformájú, centrális jellegű épület.

A főhomlokzatot, annak teljes szélességében futó, 16 fokból álló szabad lépcső vezeti be, ennek legfelső pihenőjéről nyitott oszlopcsarnokba jutunk. A dór oszlopsor fölött konzolos főpárkány fut, azon kisebb méretű timpanon áll. A főhomlokzatot öt hatalmas, függőleges, a lábazattól a párkányzatig futó ablak töri meg. Az előcsarnokba három ajtó vezet. A templom délkeleti sarkában helyezkedik el a harangtorony, oldalán lőrésszerű ablaknyílások függőleges sora fut fel az oldalanként három-három téglalap alakú nyílással áttört térrészig. E fölött kilátó-terasz, majd beton pillérekből álló gloriette található. A nyugati és keleti oldalszakaszok kiképzése megegyezik: a lábazati zónában alacsonyabb, felettük egyvonalban a lábazattól párkányzatig futó hosszú, téglalap alakú, egyenes záródású ablaksor látható. Az északi homlokzaton a négyzet alakú nyílásokat résablakok fogják közre.

A templom négyzetes közepét háromszögletű oldalszárnyak bővítik, amelyek egyik befogójához ugyancsak háromszögű oldalkarzatok csatlakoznak. A templombelső festett növényi mintákkal díszített, kazettás mennyezettel fedett. Az északi oldalon bővítmény áll, melyben a szószék és úrasztala foglal helyet. Délről téglány alaprajzú bővítmény kapcsolódik hozzá, melyben a ruhatárak és mosdók mellett két oldalt lépcsőház található. A templom eredeti festett üvegablakaiból rész elemek maradtak fenn. Alkotójuk Haranghy Jenő.

Az Egyetemi templom felépítésének terve már a Debreceni Egyetem 1912-es megalapításától kezdve napirenden volt. Megépítéséhez a végső impulzust a Debreceni Református Kollégium 400 éves jubileumának ünnepe adta. A Templomépítő Bizottságának előadója, Csikesz Sándor, teológiai professzor fogalmazta meg a tervpályázati kiírást és a tervezési irányelveket. Az első díjat Borsos József, Debrecen főépítésze nyerte el. Borsos József és Csikesz Sándor véleménye a tervezés számtalan szakaszában és aspektusában szembe került egymással az eltérő megközelítési módok okán. 1938-ban Sebestyén Lajos építési vállalkozót bízták meg a templom felépítésével. Alapkövét 1939. április 27-én tették le a Kollégium 400 éves fennállására tervezett ünnepség részeként. A templom végül 1942. május 17-én, pünkösd ünnepén nyitotta meg kapuit. A második világháború szörnyű károkat okozott az épületben. 1944-45-ben katonai beszállásolásra lefoglalták a templomot. A 13 hónap hatalmas károkat okozott az épületben, főleg annak belső tereiben, berendezési tárgyaiban. 1975-ben állami tulajdonba került, majd az 1980-as években az egyetem számítógépközpontja és az Egyetemi Könyvtár Folyóirat és Zeneműtára költözött be. Ekkor építik be azt a több mint 400 tonnás acélszerkezetet a templomtérbe, melynek 4 szintjén az állományt tárolták. 2006-ban adta vissza az állam a templomot a Tiszántúli Református Egyházkerületnek és 2007-es felújítás óta az Egyetemi Gyülekezet otthona.

Szakirodalom: Dezső Kinga Julianna: „Lássatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az Úrnak szentélyét” (A debreceni református egyetemi templom építésének története). DOI 10.29116/gerundium/2017/4/4 52-70. o.

Forrás: E-Örökség

Debrecen belvárosában, a Piac utca és a Kossuth utca kereszteződésének délnyugati sarkában álló, kelet-nyugati tengelyű, háromhajós, neoromán templom, melynek keleti főhomlokzata előtt pártázatos attikafallal záródó torony áll. A 17. században már állt istentiszteleti hely a Kistemplom helyén, amelyet a feljegyzések „színnek”, illetve „kistemplomnak” neveznek, s valószínűleg eredetileg nem is szakrális célból épült. Ezt az épületet is, csak úgy, mint a Nagytemplomot, az 1705-1706-ban Debrecent dúló császári katonák durván profanizálták, majd az 1719-es tűzvészben megsemmisült. Ezután épült egy háromhajós, oszlopos barokk templom, előtte álló hagymasisakos toronnyal, amely alig lett kész, amikor 1727-ben tűzvész pusztította el. Azonban a hívek áldozatkészségéből csakhamar megtörtént a helyreállítás, sőt a tornyot is megmagasították. A 19. század közepére leromlott állagú templomot Szkalnitzky Antal tervei szerint újították fel romantikus-neoromán stílusban. Az 1907-es szélvihar pusztítása után készült a torony lapostetős kialakítása a csipkés attikafalazattal. A templombelső máig őrzi barokk jellegét a déli oldalon lévő, 1791-ből származó szószékkel és az északi oldalon álló, 1758-ban emelt karzattal.

A debreceni Nagytemplomtól északra elhelyezkedő, négyzetes alaprajzú, keretes beépítésű épületegyüttes, amelynek déli szárnya 4, a többi szárnya 3 szintes. A déli oldalon a két sarokrizalitot, az északi oldalon középrizalitot timpanon koronázza, melyeket korintoszi féloszlopok támasztanak alá. 

A kollégium klasszicista stílusban  1804-1816 között épült. Tervezte: Péchy Mihály. Keleti, nyugati és északi szárnyai 1870-1874-ben épültek, Vasél Alajos tervei szerint. Könyvtár faburkolata és galériája klasszicista stílusú, 1823-ban készítette Dohányosi József.

Volt Református Főgimnázium. A debreceni Nagytemplomtól 200 méterre északra, a Kálvin tér és a Hunyadi utca sarkán álló, L alakú, összetett tömegű, 3 szintes épület, amely neoromán stílusban épült 1911-1913 között.

Az iskola az 1538-tól működő Debreceni Református Kollégium utódintézménye, amelynek nyolcosztályos gimnáziumát 1853-ban hozták létre. A Magyar Királyi Tudományegyetem 1912-es megalakulása után a Kollégium főépületében kezdte el működését 1914-ben. Így az onnan kiszoruló Főgimnázium a Pecz Samu által tervezett épületben kapott új otthont. A gimnázium az egyetlen református középiskolaként maradhatott meg a szocializmus évtizedeiben. A Dóczi Leánynevelő Intézet 1952-es államosításakor koedukált intézménnyé vált. Egy ideig a Debreceni Tanítóképző Főiskola is itt működött, de annak a Debreceni Református Hittudományi Egyetembe integrálódását, majd az épület teljes körű felújítását követően, 2014 nyarától az épület újra a Gimnázium és a Kollégium Általános Iskolája használatába került.

Debrecen történelmi belvárosának szívében, a Piac utca látványtengelyében álló, keresztirányú, egyhajós, klasszicista templom, amelynek északi és déli végét íves apszisok zárják le. Főhomlokzatának két tornya között ion féloszlopok tartják a timpanonos főpárkányt, amely felett baluszteres oromzat fut végig. A Nagytemplom helyén már az Árpád-korban is állt templom, amelynek pusztulása után 1297 és 1311 között gótikus csarnoktemplom épült. Ez 1564-ben leégett és újjáépítésére sok évtizedig nem volt lehetőség. Végül Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György támogatásával 1628-ban valósulhatott meg az új András-templom. E mellé 1642-ben épült fel a vakolatlan téglafalazatú Verestorony, amelyben 1636-ban helyezték el azt az 56 mázsás harangot, amelyet I. Rákóczi György a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntetett. A templomot 1707-ben a császári csapatok vandál módon megrongálták, majd az 1802-es nagy tűzvészben leégett. Az újjáépítés szinte azonnal megindult Péchy Mihály tervei alapján, de a később pénzügyi okokból módosuló terveket már Thallherr József építész készítette. Péchy eredeti terveiben a tornyok között kupola magasodott volna, végül a belső teret csehboltozattal fedték le, és a homlokzaton díszes frontgalériát építettek Rabl Károly tervei alapján. Az építkezést 1823-ra fejezték be. Legnagyobb református templomunk egyben nemzeti emlékhelyünk is, ahol 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása, és kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Magyar Nemzeti Digitális Archívum 

Hungaricana Közgyűjteményi portál

A debreceni Nagytemplomtól északnyugatra, a Kálvin tér nyugati oldalán elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, földszint+egyemeletes, keleti főhomlokzatán 1+3+1+3+1 tengelyes épület, amelynek két végét timpanonos sarokrizalitok hangsúlyozzák. A földszintje vakolatkváderezett, az emeleti szintjét korintoszi oszlopfős pillérek tagolják, amelyek között a nyerstégla felületű falmezőket aediculás keretezésű ablakok törik át. Bejárata a középtengelyben álló kapuzaton keresztül nyílik, felette konzolokkal alátámasztott, báboskorlátos erkély áll. Északnyugati sarkához földszintes épületszárny kapcsolódik.

Az épület helyén 1700-as években a Püspöki Székház (Consistoriális Ház) és a Püspöki lakás (Parochia) állt, amely az 1800-as évek végére életveszélyessé vált, így le kellett bontani. A jelenlegi épület eklektikus (neoreneszánsz) stílusban 1888-ban épült. Fischer Károly tervezte és az építkezést a Gregersen és Fischer m. k. Dohány Gyár Építkezési Vállalata végezte.

Utcavonalon zártsorú beépítésben álló, egyhajós templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, nyújtott, a hajónál keskenyebb, poligonális záródású, középkori szentéllyel. A torony és a hajó északi és déli homlokzataihoz L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős lakóházak csatlakoznak. A torony tengelyében nyíló, záróköves díszű, kőkeretes bejárat pilaszteres keretépítménye fölött magyar nyelvű feliratos kőtábla, 1788-as építési évszámmal. A hajót és a szentélyt lépcsőzetes támpillérek támasztják. A déli kapu felett feltehetően a szentélyből származó, II. Ulászló király halálára és a Dózsa felkelésre vonatkozó, latin nyelvű felirat 1516-ból. A hajó és a szentély déli oldalának pillérközeiben egy-egy gótikus záródású ablak. A hajóban és a szentélyben festett deszkafödém, a hajó nyugati végében famellvédes orgonakarzat. A szentély északi falában az egykori sekrestye befalazott bejáratának egyenes záródású, középkori kőkerete és egy szamárhátíves, kőkeretes szentségfülke. Berendezés: 18. század vége és 19. század. 

Az 1402-ben már említett, 1516-ban feltehetőleg átépített, bővített, a 18. századra romossá vált, gótikus templomot 1720-ban befedték, 1745-től átépítették. 1773-ban tűzvész pusztította, tornya 1788-ban épült. Toronysisak: 1907. 

 

A templom a falu északi végén, a bántapolcsányi településrész főutcájának nyugati oldalán, egy ék alakú kiteresedésben helyezkedik el. Megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós épület, amelynek keleti oldala előtt karcsú, téglafalazatú, gúlasisakos torony emelkedik. Az északi hosszoldal közepéhez nyeregtetős bejárati előcsarnok kapcsolódik.
A tornyot két övpárkány tagolja. Homlokoldalán szegmensíves záradékú kapu és felette kisméretű körablak található. A torony felső szintjén oldalanként egy-egy félköríves lezárású harangablak látható. A torony földszintjét sarok kváderezés díszíti. A déli hajófalat három, az északit két félköríves lezárású ablak tagolja. A nyugati véghomlokzat középtengelyében, a karzat magasságában körablak nyílik. A templomot kívülről tört fehér színű kőporos vakolat borítja.

A hajó belsejét festett, csillagokkal díszített famennyezet fedi, melynek közepén a domború kialakítású, mondatszalaggal keretezett királykazetta található. A keleti karzatot egyszerű, négyzetes oszlop pár tartja, mellvédjét egyenes lezárású táblák díszítik. A nyugati karzat tartóoszlopai faragottak, mellvédje egyenes lezárású, középrésze ívesen előreugrik. A karzatok, a padok és a szószék is a szürke két árnyalatával egyszínűre festettek, a festékréteg alatt azonban az egykori, 17. század végi  virágmintás kifestés még megtalálható. A régi, jelenleg a szószék közvetlen közelébe állított szekrényes úrasztalának fedőlapja középen vörös és bordó, magyaros rózsával díszített, amelyet stilizált levél- és indadísz, valamint fekete és arany koncentrikus körök keretezik. A nyolcszögű szószékkosár architektonikus és stilizált ornamentikával ékesített. 
Az oldalfalakon építészeti elemeket (kváderkő lábazatot és faltükröket, kő pilasztereket és stukkóornamentikát) imitáló 20. századi kifestés látható. Az épület északi hosszoldalán található szegmensíves bejárat fölött két emléktábla a világháborúk áldozatainak állít emléket.

A jelenlegi templom 1791-1797 között épült késő barokk stílusban. Tornyát 1903-ban emelték. A berendezési tárgyak a restaurátori feltárások alapján részben a 17. század végéről, részben a 18. század végéről származnak.