Örökségtár

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású barokk épület, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik. 

A templom 1750-ben épült, tornya 1761-ben készült el, majd 1812-ben megmagasították, ami a torony mai arányait is meghatározza. Az összetett sisakú torony első két emeletén mélyített faltükörben egyenes záródású, szemöldökös ablakok állnak, a harmadik szinten félköríves záródású ajtó nyílik, előtte kovácsoltvas erkély, fölötte óra kapott helyet. A torony tér felé néző oldalán félköríves lezárású, szalagkeretes kapu található, zárókövében az 1914-es évszámmal. A templomhajó ablakai szegmensíves záródásúak, az oldalhomlokzaton a négy ablaktengely között függőleges vakolatsávok futnak végig.

A belső tér faloszlopokkal öt részre osztott, csehsüvegboltozatos hajó, amelynek első és utolsó szakaszában kettős oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzat mellvédjén, az oszlopok fejezetein és a boltozaton látható stukkódíszítés 1812-ből származik, és a templom egyik legértékesebb művészeti eleme. A padok alatt kőburkolat található, közöttük kelheimi lapokkal. A keleti oldalon magas, fából készült szószék áll, egyszerű, volutákkal díszített koronával, alatta törtvonalú oromzattal ellátott papi szék, előtte pedig alacsony bábkorláttal övezett ovális úrasztala. A templom orgonája 1820-ban készült, Märtz Ádám munkája.

A templom építése idején Fülöpszállás református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A torony 1812-es megmagasítása a település rangjának növekedését is tükrözte, hiszen a magasabb torony a környék egyik meghatározó látványelemévé vált. A templom belső stukkódíszei a korai 19. századi alföldi református templomok jellegzetes, de ritkán ilyen épen fennmaradt példái. A gyülekezet a 19. század folyamán több kisebb felújítást végzett, így a templom máig őrzi eredeti barokk karakterét és a későbbi korszakok rétegződő építészeti jegyeit.

A település nyugati végében álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, félkörívesen záródó templom, déli homlokzata előtt historizáló, neoromán toronnyal, nyugati és keleti homlokzata előtt előcsarnokokkal. 

Egy valószínűleg középkori eredetű kicsiny kőtemplomot a 18. század végén kibővítettek. Különálló kőtornyot is építettek, melyet 1794-ben villám sújtott, és így elpusztult. A 19. század elején teljesen új templom építéséről határoztak, 1815-ben helyezték el az alapkövet, az építkezés Stamma Máron derecskei kőműves tervei alapján 1827-ig tartott. Az épülethez használt téglákat maguk a hívek vetették ki. 1872-ben, a régi torony lebontása után, egy 37 m magas neoromán stílusú tornyot építettek. 

A templom faltükrökkel képzett vakolt homlokzatain egyszerű nyíláskeretetésű ablakok állnak, felettük főpárkánnyal. A torony neoromán műformákkal díszített.  

A síkmennyezetes egyhajós templombelső mindkét végében karzat áll.  A templom berendezése, a padok, a karzatok, a hangvetős szószék, a Mózes-pad 1867-ben készült. Az orgonát Friedl Lipót építette. A szószékkel szemben az I. világháborúban hősi halált halt furtai református katonák emléktáblája, a bejáratnál a falba beépítve az 1771-es korábbi templom építéséről megemlékező kőtábla. 

 

A falu központjában álló, megközelítően észak-déli tengelyű, északi végén a nyolcszög három oldalával záródó épület, déli oldalán zömök, fagalériás, gúlasisakos toronnyal. 

A szürke vakolatú épület sarkait fehérre meszelt sávok kísérik, melyek a cementes lábazatot, illetve a tetősíkot követő, valamint a torony földszintjét az emelettől elválasztó vízszintes meszelt sávokhoz negyedkör alakban kapcsolódnak, ezáltal a homlokzati szakaszokat mezőkre bontják. A torony déli oldalán meszelt szalagkeretes, félköríves nyílás vezet a toronyaljon keresztül a templomba. A torony emeletének három oldalán (az északi kivételével) egy-egy, félköríves záródású, meszelt szalagkeretes ablak nyílik. Két, ugyancsak meszelt szalagkeretes de szegmentíves záródású ablakot találunk a templom nyugati oldalán, valamint egyet-egyet a keleti oldal déli szakaszán és az északi oldal tengelyében.

A templombelsőt festett kazettás famennyezet fedi. Ennek ornamentális és geometriai díszítését, valamint a koronás, festett kosarú szószéket és a padokat 1832-ben Padák Mihály készítette.
A 80 kg-os (43 cm) harang felirata: „A füzéri reformata ecclesia a maga költségén öntette, 1796.”

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós, íves záródású templom, amelynek nyugati oldalán kétlépcsős támpillérekkel gyámolított, laternás sisakú torony emelkedik, déli oldalán pedig nagyméretű bejárati csarnok helyezkedik el. A már 1023-ban létező templomot 1552-ben vették birtokba a reformátusok. Nagyobb felújításokat 1651-ben, 1730-ban, 1818-ban és 1860-ban végeztek az épületen. 1734-ben leégett a torony, utána a templom 126 évig torony nélkül állt. A templom jelenlegi formáját az 1860-as években nyerte el, amikor romantikus stílusban átépítették. A templombelső síkmennyezetes, két végében és az előcsarnok emeleti részén karzat áll. A nyugati orgonakarzat födémét 27 festett kazetta díszíti, amelyből 15 tábla a 18. század közepéből való.

A település főútjának tengelyében álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom. Nyugati tornya hatszintes, első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb nyolcszög alakú. A tornyot szintenként változó számú és megformálású, keskeny, csúcsíves ablakok törik át. Nyugati falában csúcsíves, vimpergával díszített, bélletes kapuzat nyílik. Egy 14. század eleji egyhajós, egyenes záródású templom helyére a 16. században szélesebb hajójú, hosszabb, boltozott szentélyű, gótikus templom épült úgy, hogy a románkori templom tornyát megtartották. Ekkor a szentély északi oldalához egy nagyobb sekrestyét is építettek. Az 1717-es tatárdúlás miatt súlyosan megsérült templomot 1734-1759 között építették újjá. Rómer Flóris 1864-ben készült jegyzetei és vázlatai, illetve Schulcz Ferenc 1868-as rajzai ezt az állapotot dokumentálják. 1902-1911 között a Műemlékek Országos Bizottsága által végeztetett felújítási munkák eredményeként nyerte el most is látható formáját. A templom mennyezetét eredetileg 172 darab 1759-ben készült festett fakazetta díszítette, ebből a 20. századi rekonstrukció idején már csak 46 táblát sikerült megmenteni. Az egységes szín-, és formavilágú, ugyanakkor egyedi kazetták ornamentális motívumai a reneszánsz hagyományú díszítőművészet rendkívüli értékei.

A falu központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti végén a nyolcszög három oldalával záródó, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt törtvonalú párkányú, gúlasisakos torony emelkedik. 

A templom főbejárata a torony nyugati homlokzatának közepén pilaszterekkel és vimpergával keretezett, egyenes szemöldökű ajtón át nyílik, felette rózsaablakot mintázó befalazott nyílás látszódik. Mellékbejárata az északi oldal közepén található. A toronytest sarkain falpillérek állnak - a harangszint kissé keskenyebb tömegén is - a szinteket övpárkányok választják el egymástól. A pillérek tetején obeliszkek magasodnak. A torony első emeletének falait nagyméretű, könyöklőpárkányos félköríves záródású ablakok törik át. A szintén könyöklőpárkányos harangablakok és a hajó hosszoldalain álló ablakok is félköríves záródásúak. A hajó oldalait lizénák tagolják sávokra.

A templombelső ötszakaszos, falból félig kilépő pilléreken nyugvó csehsüveg boltozattal fedett. Két végében pilléres, árkádíves, falazott mellvédű karzatok állnak. 
A templom 1821-ben épült késő barokk stílusban, neogótikus tornyát 1887-ben emelték.
A templom harangján háromszor egymás után ez a felirat áll: „O REX GLORIAE VENI CUM PACE.” Rómer Flóris szerint: „ezen szép betűjű harang a 14. század végén, vagy biztosabban a 15. század elején keletkezett.”

A település központja mellett, egy kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldala közepén négyzetes alaprajzú, három oldalán kosáríves záródású nyílásokkal megnyitott, bejárati előcsarnokkal. 

Homlokzatait falpillérek tagolják, ablakai félköríves záródásúak. A toronytest hullámvonalú vonalú féloromzatokkal csatlakozik a hajóhoz, az oromzat szélein, kis oszlopszékeken kővázák állnak. Az órapárkány felett a tornyot összetett, laternás hagymasisak koronázza.

A templombelős csehsüveg boltozattal fedett, a záródás felett negyedgömb boltozat van. A keleti oldalon fa karzat emelkedik. A szószék, a Mózes-szék, az úrasztala, a padok 1861–1864-ből valók. Orgonáját 1907-ben Országh Sándor készítette. 

Az 1793-ban épített favázas templomot leromlott állapota miatt a 19. század közepén elbontották. Helyette új kőtemplomot 1861–1864 között emelt a gyülekezet.

A főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, nyugati tornyos templom. A templomot 1844-ben kezdték el építeni, de teljesen csak 1886-1888 között készült el. A torony vitorláján 1867-es évszám látható. A templom tornya neobarokk és neoromán stílusjegyek keverednek. Oldal homlokzatai dísztelenek, a déli és nyugati oldalon 4-4, a keleti oldal tengelyében 1 nagyméretű szegmensíves ablak áll. A síkmennyezetes templombelsőben, torony felőli, nyugati oldalon ácsolt fakarzat, a déli oldalon falazott szószék található.

A település központjában, utcavonal elé kilépő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik.

A templomba a torony nyugati oldalán, köríves záródású, kőkeretes nyíláson és a déli homlokzat egyenes szemöldökű ajtaján keresztül juthatunk be. A kétemeletes toronytestet egy tagolatlan párkány osztja meg, a padlásszinten körablak van, a félköríves záródású harangablakok zsaluzottak. 

A templomhajó és a torony törtvonalú hullámíves oromfallal kapcsolódik. A hajó hosszoldalait két-két, a végfalat egy egyenes záródású ablak töri át.
A síkmennyezetes, fakazettás templomtérben a sokszögű kosarú szószék az északi oldal közepén helyezkedik el, ehhez alacsony támlájú Mózes-szék támaszkodik.

A vertfalu templom elődje egy szintén vertfalu, torony nélküli épület volt, amelyet 1797-ben építettek. Ennek helyén 1833-ban emeltek új templomot, amelyhez már téglafalú tornyot is építettek.
A templom hímes elemei: szószék, Mózes-szék, 5 padelőlap, padvégek, és a mennyezet egyes kazettái.

A település főútjától délre, saroktelken szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé kilépő, hagymatagos, laternás sisakú toronnyal.
Főbejárata a toronyaljon keresztül egy félköríves lezárású ajtón át nyílik. A hajó északi és a déli oldalán egy-egy cinterem áll, amelyek közül a déli oldaliank a belső részén egy késő barokk stílusú, kőkeretes kapu található. Az élszedett sarkú toronytestet a párkányok négy részre tagolják, oldalait pilaszterek keretezik. A főbejárat felett nagyobb, majd fentebb egy kisméretű körablak látható, harangablakai félköríves záródásúak. A templomhajó ablakai szegmensíves kőkeretezésű fülkékben állnak, kerek színes üvegbetétekkel vannak díszítve.
A templombelső két végében öntöttvas oszlopokon nyugvó fakarzatok emelkednek.

A hajó síkmennyezetének festése 1894-ben készült neoreneszánsz stílusban. A berendezés 1894-ből való, amelyeket Magyar Gyula mezőkeresztesi asztalos készített. A karzatokon egy-egy tölgyfából faragott, neoreneszánsz stílusú zsoltártábla került elhelyezésre. A szószékkel szemben Geleji Katona István márványból 1939-ben készített emléktáblája található, aki a  faluban született 1589-ben és később erdélyi püspök lett. Kánonokat írt, valamint az úgynevezett öreg Graduált, amely 1649-ben jelent meg nyomtatásban. Az emléktábla felirata: „Kicsiny voltál még s elvittek messze, / Visszahozott anyád szerelme. / Nagy lettél később, neved ma is él, / Emléked híven őrzi ez a nép. N. S.” (Katona Istvánt 6 éves korában elrabolták a tatárok, de édesanyja összeszedte érte a szükséges váltságdíjat és Isten segedelmével kiváltotta fiát.)

Az 1596. október 26-i  mezőkeresztesi csatavesztést követően az addig virágzó Gelej település - 1526 után immár második alkalommal - teljesen elpusztult. A törökök a templomot is lerombolták, a lakosság elmenekült. 1731-ben telepedtek vissza a lakosok, majd  1739-ben Varsányi József lelkész vezetésével templomot kezdtek építeni. 1794-ben Tunyogi Mihály lelkészsége alatt készült el az új kőtorony, 1807-ben pedig felépült az új kőtemplom, amelynek egyes berendezései csak 1813-ra készültek el, felszentelésére pedig 1821-ben került sor. A templom az 1890-es évek elejére életveszélyessé vált, így 1893-94 között teljesen újjáépítették Szívós Zsigmond építész tervei alapján.

Három harangja van. A 750 kg-osat (105 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte 1893-ban Sopronban, felirata: „A kútban halva talált Pásztor Lídia emlékére öntették nagyszülei: E. Kis András és E. Kiss Borbála. No.976.”A 350 kg-osat (85 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1921-ben, felirata: „E. Kiss Bertalan hősi halott emlékére adta anyja…” A 260 kg-os (65 cm) acélharang Diósgyőrben készült 1984-ben.