Örökségtár

A település központjában, a főút kanyarulatában álló, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, déli oldalán toronnyal, keleti oldalán bejárati előcsarnokkal.
A toronyaljon egyenes záródású ajtó nyílik, felette szemöldökpárkány és vakolatdísz, majd egy körablak, illetve a főpárkány felett egy félkörablak áll. Harangablakai csúcsívesek és köténydíszesek. A tornyot falpillérek keretezik. A torony egyenes, osztott zárópárkányának közepén festett órák láthatók. A tornyot szoknyás gúlasisak koronázza. 
1596-ban épült templomát 1804-ben késő barokk stílusban építették át, 1929-ben renoválták. A déli homlokzat előtti torony 1886-ban épült a templomhoz.
A belsőtér négy falpilléren álló három szakaszos csehsüveg-boltozattal fedett. Az úrasztala 1782-ben, egyéb berendezése 1804-ben készült.  A külső falon van az I. világháborús emléktábla.

A város főterén, parkban álló, egyhajós, íves záródású, klasszicizáló késő barokk templom. Északi homlokzata előtt neogótikus torony áll, melynek legfelső szintjén vasrácsos tűzkiáltó erkély fut körbe. A templom elődje valamikor a 16. században épülhetett. Ehhez 1633-ban emeltek tornyot, amelybe a harang Eperjesen készült 1636-ban. Ezen torony mellé - az ellenreformációs korlátozással szemben a karcagiak saját kegyúri jogukra hivatkozva - 1743-ban rakták le egy új, impozáns templom alapjait. A Helytartótanács felfüggesztette a munkálatokat, és csak jelentős anyagi áldozatvállalással sikerült elérni a folytatás engedélyezését. Így az épület csak 1756-ban készült el, amelyet azonban 1793-97 között szerkezet-megerősítés érdekében újjáépítették. A 2500 fő befogadására alkalmas templombelső kéthajós, csehsüvegboltozatos, minden oldalán árkádíves karzatok állnak, amelyek közül a keleti oldalon lévő keskeny, a nyugati hajó felett széles, boltozott aljú. A boltozatokat, s pilléreket, de a karzatok mellvédtükreit is rozetták, fehér-sárga füzéres virág- és drapériadíszek ékesítik.

A település északi részén álló, egy téglalap alaprajzú hajóból és egy ahhoz szabálytalanul kapcsolódó rotundából álló, keletelt, románkori templom, amelytől északnyugatra faszerkezetű harangláb áll. 

A templomot már egy 1186-ban kiadott pápai oklevél is említi mint egy, a III. Béla által az esztergomi stefanita kereszteseknek adott, Szent Margit tiszteletére szentelt épület. 

A templom régebbi része a téglából emelt, hatkaréjos alaprajzú körtemplom. Emellett a 13. században egy új, színes kváderkövekből épült templom felépítését kezdték el, amelynek azonban csak a hajója készült el, így végül a rotunda lett az új templom szentélye. A templomot minden részletében magasszintű, művészi igényű megmunkálás jellemzi. A rotunda homlokzatát felül fűrészfogas, alatta ívsoros párkányzattal összekapcsolt lizénák tagolják. 

Egykori bejárati ajtaja a déli oldalon látható befalazva. A templomhajó homlokzatán is párkányzat fut körbe: felül fogrovatos párkány, alatta pedig csúcsíves elemekből álló ívsor húzódik. A déli homlokzat tengelyében egy félköríves bélletű kapu, míg a nyugati homlokzat előtt három oszloppárral alátámasztott, bélletes kapuépítmény nyílik, amely felül háromszögletű oromzattal záródik. Ennek homlokoldalát bimbós fejezetű oszlopocskákról induló félköríves záradékú árkádsor tölti ki. A kapuépítmény sarkain egy-egy torzfigura is látható. 

A templombelső nyugati részén levéldíszes fejezetű oszlopokon nyugvó, boltozott aljú karzat áll. Különös érdekessége a templomnak, hogy az oszlopok egyik fejezetét alkotó figurális díszítés két emberalak küzdelmét ábrázolja, amely valószínűleg a jó és rossz küzdelmét jelenítheti meg. 

A templom 1969-es műemléki helyreállítása során készült az új harangláb, valamint a templomhajó nyitott fedélszékét megosztó két vasbeton lemez, amely a templom egykori háromhajós kialakítására utal. A helyi hagyomány szerint a templomot tündérek építették. A tündéreknek a boszorkányok miatt el kellett menekülniük, s közben a templom harangját a Karcsa-patak vízébe ejtették el, amit a helyiek azóta sem találnak. A harang azonban száz évente egyszer megszólal a tündérekre emlékeztetve.

A település központjában, a főút orsós kiteresedésében, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves ajtón keresztül nyílik, de keleti homlokzat közepén is található egy bejárat, amely előtt korábban bejárati előcsarnok is volt. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt cserép fedi. Vakolatívvel keretezett nyílásai faltükrökben állnak, a karzati ablak szegmensíves, a harangablakok félköríves záródásúak. A padlástér magasságában egy fekvőtéglány alakú nyílás van.

A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végén kővázák állnak. A hajó oldalfalait vakolat sávok osztják mezőkre, amelyekben vakolatívvel keretezett félkörív záródású ablakok nyílnak, alattuk könyöklő párkányként falhorony fut végig. A végfalon körablak található.

A síkmennyezetes templomtér nyugati oldala közepén áll egy faoszlopra támaszkodó katedra (szószék), felette csillagdíszes hangvető. A kovácsoltvas korlátú, egyenes szószéklépcső előtt áll a Mózes-szék és a vörösmárvány úrasztala. A déli oldal mentén fakarzat húzódik.

A templom hímes elemei: padelőlapok és karzatmellvédek (jelenleg lefestve). 
A templom korábbi (17. és 18. századi eredetű) faszerkezetű templomok helyén épült. A legkésőbbi egy 1770-ben készített fatemplom volt, amelynek elbontása után emelték 1851-ben a jelenlegi klasszicizáló, későbarokk stílusú épületet. Hímes elemei valószínűleg a korábbi fatemplomba készülhettek. 

Az északi településrész, Felső-Barczika főutcájának kiteresedésében álló, keletelt, egyenes záródású, egyhajós, keleti tornyos templom, amelynek déli homlokzata előtt bejárati előcsarnok található.

A toronyaljon lévő, egyenes záródású ajtón keresztül nyílik a templom bejárata, felette kisméretű félköríves ablak áll. A főpárkány felett körablak található. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytestet lizánák keretezik. A torony tagolt főpárkányát festett órák szakítják meg, efelett szoknyás gúlasisak áll. A templombelső kékre festett kazettás mennyezetét, szószékkosarát és a templom két végében álló karzatok mellvédjét aranyszínű, szögletes minták és csillagok ékesítik.

A templom egyes falrészletei már a 12. században állhattak, de a jelenlegi templom valószínűleg 15. századból való. A hitújítás után a református gyülekezet használta. Az 1600-as évekre romos állapotba került, de az 1700-as évek első felében újjáépült. 1791-ben barokk stílusban átalakították. Ekkor egy fa tornyot is építettek mellé. 1882. július 10-én leégett az egész falu, így a templom és a harangláb is a tűz martaléka lett. 1883-ban, bár még torony nélkül ugyan, de újjáépítették a templomot. 1891-ben épült a keleti homlokzat elé az új torony. 1931-ben állították az I. világháborús emlékművet a templom elé.

A település keleti oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony áll. Homlokzatát a déli oldalon nagyméretű, csúcsíves ablakok törik át.
A boltozott templombelsőben az egykori szentélyrészt és a hajót köríves diadalív választja el, ennek jobb szárára támaszkodik a barokk szószékkorona és a vörösmárvány szószékkosár. Két végében festett kazettás mellvédű fakarzatok állnak.
A templom gótikusban a 14. században épült, 18-19. században átépítették. Festett karzatmellvédjei 1760-ból valók.

Kecskemét belvárosában, a Kossuth tér északkeleti oldalán, a Városházával szemben elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, kéthajós, egyenes záródású templom, amelynek északkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás sisakú, sarkain támpillérekkel gyámolított torony emelkedik. A templom délkeleti homlokzata középén bejárati előépítmény található. A templom délnyugati homlokzata előtt, valamint északnyugati oldala mellett, és északkeleti homlokzatától jobbra az 1910-es évek körül épült, U alaprajzú, historizáló bazár áll. A torony délkeleti oldalán alacsonyabb toldaléképület, bábos attikával, füzérdíszes fejezetű ión oszlopokra támaszkodó, íves szemöldökpárkány alatti kapunyílással. A torony főhomlokzata közepén ión oszlopokra támaszkodó vízszintes szemöldökpárkányú kapu áll, fölötte építési emléktábla 1684-ből. 

A dongaboltozatos templomhajó középen hat ion fejezetű oszlop emelkedik, amelyek a teret hét szakaszra tagolják. Az északkeleti és északnyugati oldalak mentén kétemeletes pillérek által tartott, mellvédes karzat áll. A hosszoldalakon félköríves záródású ablakok nyílnak, középső szakaszban pedig dongaboltozatos bejárat. A padok: 1759-ből, illetve 1802-ből, a szószék 1791-ből való.  Orgonáját az Angster-gyár készítette 1890-ben. 

1568-ban épült a reformátusok első temploma fából, ami 1658-ban gyújtogatás miatt leégett, de 1683-ban újjáépítették. A bejárati előépítmény 1728-ban készült. 1787-1790 között Fischer Boldizsár tervei szerint átépítették, falait, tornyát megmagasították, fakarzatát kőkarzatra cserélték, s ekkor készült a kéthajós belső tér is. A templomot az 1911-es földrengés után vasbeton szerkezettel átboltozták (építész: Uy Károly). A bazársor 1877-ben épült (építész: Pártos Gyula), ekkor bontották el az 1700-ban készült körítőfalat.

A település központjában, kis dombon elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, nyugati oldala előtt álló órapárkányos, törtvonalú, gúlasisakos toronnyal. A déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A templom keretezés nélküli, félköríves záródású bejárata a torony nyugati oldalán van. A toronytest tagolás nélküli, padlás szintjét vékony, kőkeretes ablakok törik át. A harangablakok, valamint a hajó déli és északi oldalán lévő ablakok mind keretezés nélküliek és félköríves záródásúak. A torony déli oldalán erősen kopott freskótöredék látható.

A templombelső vakolt, sík mennyezetű. A hajó mindkét végében fakarzat emelkedik, amelyeket két-két faragott oszlop támaszt alá. Az északi oldalon álló karzat középső része konzolosan előre ugrik. Az északi fal előtt álló, oszlopocskákkal díszített, sokszög alakú szószékét falazott pillér támasztja alá, felette pelikános korona emelkedik. A déli bejárat feletti falon láthatjuk Krasznai Mihály lelkipásztor 1908-ban készült tábláját, amely 1675-ös gályarabságának állít emléket.

A 14. századi keletkezésű, gótikus stílusú templomot a 16. századtól a református gyülekezet birtokolja. 1780-ban keleti szentélyét lebontották és a hajót meghosszabbították. Szószéke 1776-ban készült. Tompa Mihály 1848-51 között volt a gyülekezet lelkésze. 
A templom telkén áll egy egykori melléképület, amely jelenleg a Tompa Mihály-emlékház, valamint a parókia 19. századi épülete.
A 250 kg-os (64 cm) harang felirata: „A keleméri ref. egyháznak készíttették özv. Tóth Jánosné és fiai: Tóth László gondnok és Tóth János az 1925. évben. Öntötte Walser Ferenc Budapest.” A 60 kg-os (43 cm) felirata. „Soli Deo Honor et Gloria. Anno 1742.”

A település központjában, a fő út kanyarulatában elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, lunettás ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják. Szalagkeretes nyílásai faltükrökben állnak, karzati ablaka köténydíszes, félköríves záródású, csakúgy mint a harangablakok. Köztük, a padlástér magasságában egy ovális alakú nyílás van.

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait vakolat sávok osztják mezőkre, amelyekben szalagkeretes, félkörív záródású ablakok nyílnak. A végfalon ovális ablak található.
A síkmennyezetes templomtér nyugati oldala közepén áll a gazdagon faragott kosarú katedra (szószék), felette pelikánnal díszített koronás hangvető. Az egyenes szószéklépcső előtt áll a Mózes-szék és a fehérmárvány úrasztala. A déli oldal mentén festett mellvédű fakarzat húzódik.

A templom hímes elemei: kórusalj (18. század), karzatmellvédek (1826), szószéktámla. Festő: Gyarmati János.
Már a középkorban is templomos helynek számított a település, amely az Ormánság egyik kistérségi központja. Gyülekezete a 16. században vált refomátussá. Korábbi templomát egy, korábban a településen álló vár köveiből építették, ez azonban 1795-ben leégett. 1798-ban építettek új templomot, de ennek tornya még abban az évben ledőlt. 1801-ben építették újjá. Festett fakarzata 1826-ból való.

A település központján elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, melynek északi oldala előtt gúlasisakos torony emelkedik. 
A toronytestet széleit vakolatsávos lizénák erősítik és tagolt párkányok osztják meg. A főpárkányt és a torony koronázópárkányát alul fogazott díszítés egészíti ki. A templom főbejárata rusztikázott keretelésű, félköríves záródású. A padlásszinten körablak áll, amely körül a faltükör vakolatkváderes. A harangszinten zsaluzott, félköríves záródású ablakokat láthatunk.

A hajó és a toronytest vakolatkváderes féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végén hengeres lezárású törpepillérek állnak. A hosszoldalak háromtengelyesek, a dísztelen falakat vakolatkeretes, félköríves záródású ablakok törik át.
A boltozott templombelső déli végében helyezkedik el a liturgikus tér: a magas oszloptestre támaszkodó, hangvetős szószék a középtengelytől kissé jobbra található, e mellett baloldalon az orgona, jobbra a Mózes-szék áll. Ezen berendezési tárgyakat szürke alapszínű festés és márványozás fedi. Az északi oldalon karzat emelkedik.

A településen 1834-ben építettek fatalpas templomot különálló faharanglábbal. A templombelső festett kazettás famennyezettel, L-alakú karzattal, szószékkel látták el. 1901-ben emeltek toronyot a templom elé. Majd 1913-ban kőtemplom építéséről döntött a gyülekezet, és ekkor Csikesz Sándor lelkész és Szentpétery Pál tanító közbenjárására a Szépművészeti Múzeumba kerültek a régi templom festett berendezései. Csikesz Sándor a múzeum számára így írt a templomról:
„A templomhoz most torony van építve. Eredetileg külön templom és külön harangláb állott. A templom typikus ’ormánsági’, talpas templom. Fundamentom nélkül épült. A templom helyét agyaggal feltöltötték és jól lesulykolták. Erre feltették a négyszögbe összerótt hatalmas talpgerendákat. A talpakba megtámogatott oszlopokat. Ezekre a tetőt. A közét rekesztett fallal vagy sövény tapasztással falnak készítették. Valamikor itt az Ormánságban mind ilyen templomok voltak. Száz évvel ezelőtt a mi falunké is ilyen volt. S mikor az árvíz többször fenyegette, emelőrudakkal egyszerre megemelték s alája csúsztattak hengeresre faragott fatörzseket és a templom elé fogták a falu össze lovait és úgy húzatták fel a dombtetőre a völgyből teljes egészében. A drávapalkonyait pedig az 1832-iki nagy árvízkor kivitte a temetőbe (2 kilométerre) a víz s ott akadt meg egy nagy nyárfában. Ehhez pányvázták a templomot és úgy vonszolták vissza. Ma már talpas templom nincs több nálunk. Csak a kemsei! Ennek a napjai is meg vannak számlálva! Még ezen a nyáron újat építenek helyette!”