Örökségtár

A település főútjára merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású templom, keleti homlokzatán torony áll. Oldalhomlokzatait falpillérek között mélyített, félköríves záródású falfülkék tagolják. A templombelsőt 7 szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalról pedig falazott karzat veszi körbe. Tölgyfaajtajai és szószéke 1821-ből való, márvány úrasztala 1883-ban készült. A külső hajófalon Csokonai Vitéz Mihály legációs emléktáblája látható, valamint egy szégyenkő az 1872 előtti évekből. Vélhetően egy egykori, kicsiny imaház helyén épült a templom 1667-ben, melyet 1702-ben és 1772-ben is bővítettek, majd 1813-23 között átépítettek. Így nyerte el ma is látható, barokk és klasszicista stílusjegyeket hordozó formáját. Ekkor az addig nyugati oldalon lévő tornyot elbontották és azt keletre helyezték át (építészei Schwörtz János és Schwörtz Frigyes voltak).

Az utcasorban szabadon álló, megközelítően kelet-nyugati tenglyű, egyhajós, homlokzati síkban tartott, keleti tornyú templom. Déli oldala előtt félnyeregtető, szerény kialakítású bejárati építmény áll.
Keleti főhomlokzatát négy ión falpillér tagolja, egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuja felett félköríves ablak nyílik. Tagolt, erőteljesen előreugró főpárkánya felett a torony a homlokzathoz voluta-íves oromzattal kapcsolódik. A torony legfelső szintjén az egyenes záródású ablakokat két-két pár palmettás fejezetű falpillér fogja közre. A torony felett laternás gúlasisak emelkedik.
A főhomlokzat párkánya folytatódik az egyszerű oldalhomlokzatokon, amelyeket félköríves ablakok tagolnak. 

A csehsüveg boltozattal fedett templomhajót széles falpillérek és hevederek tagolják, két végében kosáríves árkádokkal és pillérekkel alátámasztott karzatok állnak. Az  úrasztala és az azt kerítő mellvéd vörösmárványból készült. A déli oldalon álló szószék mellvédjét triglifek és plasztikus vakolatdíszítés ékesíti.
A barokk templom 1771-1772 között épült, építőmestere Peithmüller József volt. A templom főbejárata elé 18. századi szégyenkő van helyezve.
 

A település központjában, útelágazódás által közrefogott területen, alacsony kőfallal övezett telken elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, déli homlokzata előtt, órapárkányos, törtvonalú süveges-gúlasisakos torony emelkedik. 

Főbejárata a toronyaljon keresztül egy egyenes szemöldökű kőkeretes ajtón át nyílik. A toronytestet a főpárkány és egy vékony pálcatag osztja meg. A főbejárat felett kisebb méretű, szegmensíves záródású ablak látható vakolatkeretben. Harangablakai és a hajóablakok szalagkeretesek és félköríves záródásúak. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.

A templombelsőt szürke alapszínű fakazetták fedik, amelyeken medallionokban csillagos díszítés látható. Déli végében alátámasztás nélküli, fűrészelt széldeszkájú fakarzat emelkedik, amelynek mellvédjét geometrikus és ornamentális díszek ékesítik. Az északi végfal előtt, kis pódiumon áll a harmónium, mellette kétoldalt festett előlapos padok állnak. A nyugati oldal északi végében van az íves kosarú szószék, felette szószékkorona magasodik. 
A templom 1790 körül épült késő barokk stílusban a Pilissy-család támogatásából. Festett famennyezetét 1799-ben, a fakarzatot és a padokat 1814-ben készítették.
A 350 kg-os (88 cm) harangot Hőnig Frigyes öntötte Aradon, felirata: „Isten dicsőségére öntették Tóth Ferenc és neje Cseh Erzsébet, 1909…” A 195 kg-osat (71 cm) Walser Ferenc öntötte 1924-ben Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére és a háborúban eltűnt Géza fiuk emlékére készíttették Tóth János és neje Szakács Eszter.”

A település déli végén, a főutcától nyugatra, arra merőlegesen álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított, torony nélküli, gótikus templom. Északi falához - a volt sekrestye helye fölött - tetőépítmény kapcsolódik. 

A szentély tengelyében tulipános, rozettás festéssel keretezett kis körablak, mellette két csúcsíves, mérműves ablaknyílás áll. A település első temploma a 12. és 13. század fordulójára datálható. A jelenleg álló épület ettől kissé északra az 1400-as évek végén épült. Drágffy János földbirtokossága idején, a 16. század közepén tért református hitre a gyülekezet, amely aztán átalakította templomát: a boltozatát és a diadalívét elbontották, a nyugati kaput befalazták. Valószínűleg a 17. századból származik a szentély körablaka körüli, leveles tulipánokból, valamint sokszirmú liliomos és küllős rozettákból álló festménytöredéke. 

Díszes szószékkoronáját 1771-ben Vasvári Ódor Gábor, a híres szatmári asztalosmester készítette. A templom déli oldalán, a faragott kőkeretes középkori kapu felett, a Rozsályi Kun család 17. századi epitáfiuma látható. A templom északkeleti falába stilizált rozettával díszített, kőoromzatos keretben lévő, reneszánsz szentségtartó mélyed. A templomtól délre szoknyás, galériás, zsindellyel fedett fa harangláb áll, ami az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1732-ben épült, harangjának datálása: 1646.

Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története. Kecskemét, 1878 Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In.: Hagyomány és változás a népi kultúrában. Szerk.: Szabó Sarolta. Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005.

A település központjától délre, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata elé kissé kilépő órapárkányos, gúlasisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, záróköves, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A zárókövön az építési évszám olvasható. A háromemeletes toronytestet cseréppel fedett főpárkány és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek keretezik. A karzat szinten félköríves záródású ablak nyílik. A padlásszinten körablak van, a szalagkeretes harangablakok félköríves záródásúak. 

A templomhajó és a torony homorú féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalai tagolatlanok, 3-3 félköríves ablak töri át őket. A végfalon körablak található.

A csehsüveg boltozatú templomteret széles, pilaszterekkel alátámasztott hevederek tagolják szakaszokra. A nyugati oldalfalon nyerstégla alapon álló, alacsony magasságú, köríves kosarú szószék van, mellette magastámlás Mózes-szék, előtte  szekrényszerű úrasztala helyezkedik el.

A nyugati oldal előtt pillérekkel alátámasztott, árkádíves, falazott karzat emelkedik, melyeknek mellvédje a középső árkádív felett ívesen előredomborodik. Mellvédjét stilizált csillag, nap és hold vakolatdísz ékesíti.
A klasszicizáló késő barokk stílusú templom 1833-1838 között épült. Építőmestere: Friedrich Krüger volt, a faragott padokat 1833-ban Joseph Thiely készítette.

A település központjában emelkedik egy észak–déli tengelyű, háromhajós, késő barokk templom, amelynek északi oldalát íves záródás, déli homlokzatát pedig támpillérekkel megerősített torony határozza meg; keleti és nyugati oldalán előcsarnokok kapcsolódnak hozzá, a torony legfelső szintjén pedig tűzkiáltó erkély található. A belső tér háromhajós elrendezésű, csehboltozatokkal fedett, mind a négy oldalán négyzet alaprajzú pilléreken és kosáríves árkádokon nyugvó karzatokkal. A karzatok falazott mellvédjét fűzérdíszek ékesítik. A keleti előcsarnok síkfödémes, a nyugati csehboltozatos, a torony alatt dongaboltozat húzódik. A templom padlózatát kelheimi kő és tégla burkolja, a nyílászárók eklektikus ajtók és öntöttvas ablakok.

A keleti oldalon áll a díszes kialakítású, klasszicista falazott szószék és szószékkorona, amelyek a 19. század első felében készültek, és az egyik karzatpillér mellett kaptak helyet. A szószéket bábos korlát övezi, ezen belül található az 1896-ból való vörös mészkő keresztelőmedence. A festett padok a 18. század végén készültek, és a templom egyik legértékesebb berendezési csoportját alkotják.

A gyülekezet első, még provizórikus temploma a 18. század elején épült, amelyhez 1741–1743 között tornyot emeltek. A következő templom 1748 és 1755 között készült, majd 1788-ban épült fel a ma is álló épület Rabl Károly tervei szerint. 1828-ban villámcsapás következtében leégett, de még ugyanabban az évben helyreállították. Az előcsarnokok 1888-ban épültek. A templom első orgonáját 1874-ben Jónás István nagyváradi orgonaépítő készítette, amely 1913-ig szolgált, ekkor vásárolt a gyülekezet új hangszert Rieger Ottótól. Az I. világháború rekvirálásai során 1918-ban 58 darab, összesen 117 kg fémsípot kellett kiszerelni az orgonából, amelyeket az Országos Fémközpont vett át; a hangszer végül csak 1966-ban esett át teljes felújításon.

A templom építéstörténete jól mutatja Kisújszállás református közösségének kitartását és folyamatos megújulását: a többszöri átépítés, a villámcsapás utáni gyors helyreállítás és az orgona többszöri cseréje mind azt jelzik, hogy a gyülekezet mindig fontosnak tartotta temploma méltó fenntartását. A háromhajós elrendezés és a négyoldali karzatrendszer ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, így az épület nemcsak helyi, hanem regionális szempontból is kiemelkedő érték.

A település központjában, parkban szabadon álló, keletnyugati tengelyű, egyenes záródású, keleti tornyos eklektikus templom, melynek keleti főhomlokzata széleit lépcsőtornyok keretezik. A templomtorony a főhomlokzat előtt áll, és ez előtt egy, a főpárkány magasságáig emelkedő, összetett kapuépítmény helyezkedik el.

A helyi reformátusok 1782-ben kaptak engedélyt a templom építésére, mely 1803-ra el is készült. 1833-ban tették le a mai templom alapkövét, és még ebben az évben fel is építették. 1871-ben a torony sisakját - a helyi elnevezés szerint - “helvetiai, kálvini hegyes” formájúvá alakíttatták át Tutkovics Jánossal. 1897-ben történt felújítási, észak-déli irányú bővítési munkák után alakult ki a templom jelenlegi formája. 

A közel négyzetes alaprajzú templomtér nyugati végfalánál áll a Mózes-székekkel egybekomponált, elegánsan díszített szószék-együttes. A tér további oldalain öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok futnak végig, amelyeknek tartógerendáját indadíszes motívum ékesíti. A keleti oldali karzaton található orgonája 1882-ben készült.

A Túr ágai által körbeölelt település központi útkereszteződése mellett álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, kőtorony nélküli, késő-gótikus templom. Déli oldalán egy újkori előcsarnok áll. A templom a 15. században a Kölcsey család támogatásával épült, akiknek egészen 1830-ig volt birtokában a falu. Középkori jellegét ma is sok részletében őrzi, annak ellenére, hogy 1768-ban elbontották a belsőterét megosztó diadalívet, szentélyének hálóboltozatát, valamint sekrestyéjét. Ez utóbbi ajtajának kőkerete még felfedezhető az északi falon. Ugyanakkor megmaradt a gazdagon díszített pasztofóriuma, - körülötte egy figurális falképtöredék - vállköves kialakítású kettős ülőfülkéje, csúcsíves, mérműves ablakai és díszes déli kapuja. Nyugati bejárata jelenleg látható formájában rekonstrukció eredménye. A templom szószékkoronája és a karzatmellvéd Vasvári Ódor Gábor mestermunkája. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezete közepén mennyezetkoporsó van elhelyezve. A templom nyugati oldala előtt álló, szoknyás, fűrészelt mellvédes, galériás fatornyot 1794-ben Garda András és Farkas János ácsok készítették.

A település központjában, dombon, a lelkészlakkal közös telken szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású templom, délkeleti homlokzata elé kilépő toronnyal. 

A toronyaljba nyíló, záróköves díszű, füles kialakítású, kőkeretes kapu felett latin nyelvű kőtábla van elhelyezve építési felirattal és évszámmal. A délnyugati oldalhomlokzat középtengelyében hasonló kőkeretű kapu áll. A síkfödémes templombelső mindkét végén pilléres, kosáríves árkádú, falazott karzat áll, a délkeleti oldalon található az orgonakarzat. A délnyugati hosszoldal mentén helyezkedik el a falazott, íves mellvédű szószék felette díszes szószékkorona emelkedik. 

A templom 1788-ban épült késő barokk stílusban. Berendezése a 18. század végéből való. 1902-ben lett felújítva, ekkor készült a szecessziós stílusú toronysisakja.

A település központjában, főutca kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, klasszicista templom, amelynek nyugati homlokzata felett magasodó tornyán tűzkiáltó erkékély fut körbe.

A főhomlokzatot falpillérek tagolják három mezőre, melyek közepén földszinten egyenes záródású ajtók állnak, a középső főbejárat vakolatkeretes. Felettük Íves záródású, timpanonnal koronázott ablakok nyílnak. Itt is a középső díszesebb, aediculás kiképzésű: a timpanont korintoszi fejezetes falpillérek támasztják alá. A hajó hosszoldalait is ilyen ablakok törik át, melyek a falpillérekkel elválaszott mezők tengelyében állnak. Az íves záradékon két kör ablak helyezkedik el.

A főpárkányt követően a templomot a toronytesttel összekötő oromfalon három, félköríves ablak nyílik. Efelett a falpillérekkel keretezett torony három szintes: félköríves záródású ablakok felett órák vannak, majd a tűzkiáltó erkély vaskorlátjával övezett, kissé keskenyebb tömegű emeleti részen timpanonos szemöldökpárkányú ajtók nyílnak.

A templombelső falpillérekkel és dongaíves hevederekkel tagolt boltozattal fedett. Két végében falazott oszlopokkal alátámasztott fakarzatok állnak. A klasszicizáló szószék a déli oldalfalon helyezkedik el, tőle balra a szószék lépcsőt díszes paraván takarja el, előtte a bábos korláttal kerített úrasztala áll a márvány keresztelő medencével.

1600-as évektől állt itt templom. Jelenlegi templom 1739-ben épült, formáját 1843-ban nyerte el. A templombelső különlegessége az 1895-ben készített orgona, valamint az úrasztalát díszítő egyházi textíliák, amelyeket a komádi fehérhímzés motívumai díszítenek.