Örökségtár

A település központjától kissé délre, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata elé félig, az utcavonalon túlra kilépő gúlasisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves záródású, egyenes szemöldökpárkányú ajtón keresztül nyílik, de a keleti hosszoldal tengelyében is van egy keretezés nélküli, egyenes záródású ajtó. A főbejárat felett faltükörben lunetta áll. A négyemeletes toronytestet cseréppel fedett párkányok tagolják, széleit lizénák keretezik. A legfelső szint kissé keskenyebb tömegű. A padlásszinten faltükörben van elhelyezve egy egyenes záródású ablak; a felette lévő szinteken is egyenes záródásúak az ablakok.  
A templomhajó és a torony törtvonalú féloromzatokkal kapcsolódik, melyek végén kővázák állnak. A hajó oldalfalai tagolatlanok, 2-2 egyenes záródású ablak töri át őket. A végfalon körablak található.

A nyugati oldalfalon köríves kosarú, peremein aranyozott, koronás szószék van, a szószéklépcső előtt magastámlás Mózes-szék, előtte úrasztala helyezkedik el.

A síkmennyezetes templomtér déli oldalán festett mellvédű és kórusaljú fakarzat emelkedik. 
Hímes elemei: kórusmellvéd- és alj, zsoltármutató. Festő: ifj. Gyarmati János, 1835.
A település lakói 1537-ben csatlakoztak a reformációhoz. A törökuralom után 1722-ben építettek paticsfalú, majd 1796-ban vertfalú templomot, akkor még torony nélkül. A jelenlegi templom 1833-ban épült klasszicista stílusban.

A település északi részén, kerítőfallal övezett kisebb dombon elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, téglány alaprajzú templom, déli oldalán négyzetes alaprajzú, párnatagos, laternás sisakú toronnyal, nyugati oldalán előcsarnokkal.
A templomtest és a torony sarkai visszaugratottan lekerekítettek. Az épületen szürke, cementes lábazat és tagolt főpárkány fut körbe. Széleit vakoltsávok keretezik, amelyek tükrökbe foglalják az egyes homlokzati szakaszokat.

A torony déli oldalán nyílik a szegmentíves záradékú, kőkeretes főbejárat. A szemöldökkövön az 1814-es évszám olvasható. Az ajtó felett, a karzatszinten négyzetes formájú, szalagkeretes ablak látható. A következő szint faltükrének közepén vakolt szalagkeretes ablak áll, felette újabb, egyszerű, a tornyont körbefutó övpárkány. A harangszinten oldalanként egy-egy félköríves záradékú, szalagkeretes ablak nyílik. A szalagkereten zárókőimitáció, illetve stilizált vállpárkány látható. A templomtest egyenes oromfalakkal csatlakozik a toronyhoz. 

A templom keleti és nyugati homlokzatán három-három, az északin egy szegmensíves záradékú, kőkeretes ablak nyílik. A bejárat a déli oldalon nyílik, ahol egy álló téglalap alakú, egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtó található. 
A templombelső három szakaszban, csehsüvegboltozattal fedett, amelyek a falak elé kilépő pilléreken nyugszanak. Két végében kőoszlopokkal alátámasztott fakarzatok állnak. A keleti fal közepén, attól kissé beljebb található a stukkódíszes, íveskosarú szószék, felette a szarvassal ékesített szószékkorona, amely egy - a szószék háttámlájaként is értelmezhető faliszekrénykének a peremén áll. Az úrasztala márványlapját füzérdíszes kőoszlop támasztja alá.

Egy korábbi fatemplom helyére emelték a jelenlegi épületet 1807-15 között késő barokk stílusban, majd 1886-ban felújították. Szószékkoronája  1822-ben készült. Az oldalbejáró (cinterem) ajtaján ezt a feliratot olvashatjuk: „Ajánlotta Ns. Szegedikis János és neje szül. Hörcsik Zsuzsánna. Fáradozunk! Tulajdon kezeinkkel munkálkodván! I. Kor. 4:12.”
A 195 kg-os (69 cm) harangot a Budapesti Harangöntő Műhely készítette, felirata: „Isten dicsőségére öntette a kovácsvágási református egyház 1923-ik évben.” A 75 kg-os (44 cm) felirata: „Ns. Bodnár Pál úr saját költségén a k.vágási református egyház részére. Öntötte Egry Ferenc Kisgeőczben1890.” 

A település központjában, főutak kereszteződésénél elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, háromhajós, félköríves záródású, két homlokzati tornyos templom. Keleti főhomlokzatán kettőzött jón oszlopokkal alátámasztott timpanon áll. Ennek tengelyében nyílik alul a templom egyenes záródású, vakolatkeretes, szemöldök párkányos főbejárata, felette nagyméretű íves záródású ablak áll. A főpárkány felett magasodik a két kétszintes toronytest, melyeket lépcsőzetes oromfal köt össze. A toronyok alsó szintjén faltükörbe mélyedő félköríves záródású ablakok, köztük az oromfalon félkörablak nyílik. Ezt a szintet, annak kb. kétharmada magasságában egy utólagosan kialakított vaserkély szeli keresztbe. A tornyok harangszintjén, mindegyik oldalon nagyméretű, vállpárkányos, félkörív záródású ablakok állnak, amelyeket díszes fejezetű pilaszterek kereteznek, felettük órák. A tornyokat kupola alakú sisakok koronázzák.
Az oldalfalakat lizénák tagolják, köztük két szinten - alul nagyméretű, egyenes záródású, felül kisebb félkör alakú - ablakok állnak.

A mellékhajókban és a főhajó két  végén kétszintes karzatok állnak. A templomhajók 5-5 szakaszú csehsüveg boltozattal fedettek. A mellékhajók emelete fölött szegmensíves donga, a 2. emelet fölött donga boltozat van. A boltszakaszokat elválasztó hevederek nagyméretű pilléreken nyugszanak. A hajó két végén síkfödémes karzatok. A főhajót kelheimi kőlap burkolja, a mellékhajókban terméskő, a karzatokon téglapadló van. A festett fából készült, klasszicista szószéke és a Mózes-szék a 19. század közepéből való. A szószék mögötti falat márványutánzatú festésű vakolatarchitektúra díszíti. A szószék előtt álló kerített úrasztala 19. század második feléből való. Historizáló stílusú orgonáját 1906-ban Kerékgyártó István készítette.

A település középkori templomát 1635-ben a református hívek állítják helyre, akik 18. században kétszer is bővítik azt. 1826-ban vetődik fel egy új templom építésének gondolata, ennek első tervét - amely alapján megkezdődött az alapozás - Homályossy Ferenc készítette. 1841-44 között folytatódott a megakadt építkezés Hild József tervei alpján. 1859-ben fejeződött be véglegesen az építkezés. 

A településtől nyugatra, külterületen, az egykori tanyasi iskola mellett álló, megközelítően északnyugat-délkeleti tengelyű, köríves záródású templom, amelynek északnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll. 

A templom bejárata a toronyaljba nyíló félköríves záródású, timpanonnal koronázott kapuzaton keresztül nyílik. Háromszintes tornyának első emeletén szemöldökgyámos, második emeletén íves záródású ablakok nyílnak. A tornyot a templomhajóval összetett ívű oromfal kapcsolja össze. A templomhajó falait vakolatsávok osztják mezőkre, az oldalfalakon a mezők közepén félköríves ablakok állnak. 

1901-ben épült fel a neoklasszicista stílusú templom közadakozásból és Baksay Sándor kunszentmiklósi püspök adományaiból. Külső falán egy 1925-ben felavatott emléktábla őrzi a kunkerekegyházi háborús hősi halottak emlékét. A puszában álló templomot fenntartó egyházközsége még ma is használja ünnepi alkalmakkor.

A település központjában, egy útkereszteződés tágas terében áll egy egyhajós, szegmentíves záródású barokk templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes torony emelkedik, a szentély fölött pedig kontyolt nyeregtető húzódik. 

A torony bejárata előtt négyoszlopos, míg a hajó délkeleti oldalán és a végfal tengelyében kétoszlopos, timpanonos klasszicista portikuszok fogadják az érkezőket. A torony földszintjén mindhárom oldalon ökörszem ablakok láthatók, felettük félköríves záródású nyílások, a második emeleten pedig körbefutó tűzkiáltó erkély. A templomhajó mindkét hosszoldala öt tengelyre tagolt, félköríves ablakokkal, a toronysisakot gazdagon díszített rézfedés borítja.

A belső tér ötszakaszos, csehsüveg boltozat fedi, és mindkét végében karzat áll, amelyek négy-négy pillérre támaszkodnak. A karzat a hajó hosszanti oldalain is végigfut, bár ezek a szakaszok olyan keskenyek, hogy ülőhelyet nem alakítottak ki rajtuk. A karzatok alja szintén csehsüveg boltozatos. A templom fehérre meszelt belsejében a karzat és a szószék mellvédjén, valamint a hangvetőn zöldre festett copf füzérdísz fut körbe. A padló kelheimi lapokkal burkolt, az orgona pedig 1908-ban készült az Angster-gyárban.

A templomtorony már az 1740-es években állt, akkor még alacsonyabb formában, és feltehetően tűztoronyként is szolgált. Ehhez a toronyhoz épült hozzá a templomhajó 1789 és 1791 között Rabl Károly tervei alapján. A torony 1819–1820-ban kapta mai magasságát, és valószínűleg ekkor készültek a klasszicista portikuszok is. A templomban található Szőnyi Virágh Mihály (1703–1790) síremléke, aki az első itt szolgáló püspök, iskolaigazgató és a kunszentmiklósi Virágh család ősatyja volt.

A település déli végében, a főút északi oldalán, egy kis domb tetején helyezkedik el a szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom. Nyugati homlokzata előtt, támpillérekkel megerősített, nyolcszögletű sisakos torony magasodik. Árpád-kori eredetű templom helyén épült a 14-15. században. A támpilléres tornyot 1788-ban építették a homlokzathoz, 1894-ben neogótizálták, a középkori részek jelentős elbontásával, ekkor épült a torony északkeleti oldalán található toldaléképítmény is. A templom gazdag a középkori maradványokban, így nemcsak falazata középkori keletkezésű, de a szentély és a déli oldal támpillérei, egyes ablaknyílásai, vagy a szentély oldalán lévő sekrestyeajtó is gótikus eredetű. A templombelső síkmennyezetes, a toronyalja és a szentély csillagos festéssel van díszítve. Karzatát két vasoszlop tartja, famellvédje kétoldalt csúcsíves motívumokkal díszített táblákból áll.

Zsembery Ákos: Középkori templomaink és kolostoraink helyzete Komárom-Esztergom Megyében in Architectura Hungariae VI. évf. 4. sz. Gerecsi Zsolt: A lábatlani református egyház és templom rövid története In.: Limes – Tudományos szemle, 14. évfolyam (Tatabánya, 2001)

A település nyugati végén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, barokk templom, melynek déli oldala előtt bejárati csarnok, keleti oldala előtt pedig zömök, ácsolt sisakú torony áll.
A középkori eredetű templomot a református gyülekezet 1586-tól használta. 1746-56 között átalakították, lebontva sekrestyéjét, meghosszabbítva hajóját, valamint támpillérrel megerősítve nyugati falait. Ekkor készült berendezése is, így a még mai is látható festett fakarzata, továbbá mennyezete. Ezutóbbit azonban elbontották (darabjait azonban még megőrizték), és a síkmennyezetet lambériával burkolták le. A templomhajó mindkét végében ácsolt fakarzat áll. A templom bejárata a déli előcsarnok alatt nyílik. A bejárattal szemben, a hajó északi oldalán íves falazatú szószékkosár áll.
 

A település főútja mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, íves záródású, eklektikus templom, melynek délnyugati homlokzata előtt négyszintes torony áll. 

A templom főbejárata a toronyaljon keresztül, a torony előtt álló, háromszög-oromzatú kapuzaton keresztül nyílik, de a templomhajó délkeleti hosszoldalának közepén is van egy bejárat. A tornyon a kapuzat felett körablak, felsőbb két szintjén pedig íves záródású ablakok állnak. Az órapárkány felett párnatagos, laternás sisak koronázza a tornyot. A templomtest délnyugati homlokzatán, a torony mellett két oldalon, íves záródású ablakok nyílnak egymás alatt két szinten. A templomhajó hosszoldalait, valamint a hajónál keskenyebb íves záradékot nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják. 

A dongaboltozatos templomtérben a hajót és a liturgikus teret is magábafoglaló íves záradékot félköríves heveder választja el. A hajó délnyugati végében fa karzat áll.

1902-ben épült Szűcs Kálmán (1866-1927), az egyházközség első beiktatott lelkipásztor ideje alatt. A mellette álló parókia 1890-ben épült.

A település délkeleti oldalán, parkban szabadon álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, eklektikus templom, déli oldalán gúlasisakos toronnyal, amely mellett két lépcsőtorony is áll. 1929-ben szentelték fel.

A templom főbejárata a toronyaljon keresztül egy a torony elé lépő, háromszögletű oromzattal díszített, íves záródású, lépcsős bélletű kapuzaton át nyílik. Efölött a toronytesten emeletenként változó nagyságú és formájú ablakok nyílnak: körablak, hosszúkás egyenszáródású és íves záródású ablakok. A tornyot négy oldalról oromzatos párkányzat zárja, amelyen gúlasisak áll.

A templom hosszoldalait támpillérek gyámolítják, köztük körablak, valamint kisebb, illetve nagyobb, íves záródású ablakok törik át a falat. A keleti oldal északi végében is nyílik egy oldalbejárat. a A boltozatos templombelső északi végében áll a falazott szószék, déli végében pedig, két pillérrel alátámasztva, a fa mellvédes orgonakarzat.

A falu főutcája mentén álló, keletelt, nyugati tornyos, eredetileg gótikus templom, amelynek déli oldalához cinterem kapcsolódik. A templom valószínűleg a 13. század végén, ill. a 14. század elején épülhetett, de első említése 1483-ból való, amely egy torony nélküli, hajóval, szentéllyel, sekrestyével és déli előcsarnokkal rendelkező épületről szól. A 16. században került a reformátusok birtokába. 1830-ban elbontották a félköríves záródású szentélyét és kelet felé bővítették, majd eléje 1863-ban klasszicista tornyot emeltek. Az 1999-ben folyt műemléki kutatás során a templombelsőben 14. századi falképek kerültek elő, amelyek Szent György és Szent Pál alakja mellett egy különleges szépségű Szent László-ciklust is ábrázolnak. 

Középkori templomok a Tiszától a Kárpátokig. Szerk.: Kollár Tibor, Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft., 2013, 229-232.