Örökségtár

A település középpontjában, saroktelken álló, szokatlanul hosszú, téglány alaprajzú, keletelt templom, melynek nyugati homlokzatához nyolcoldalú, szoknyás gúlasisakkal fedett, óraíves párkányú tornyot építettek. 

A templom első említése 1472-ből való: torony nélküli, boltozott szentélyű Szent Kereszt-egyházként. Az 1582-ben romként említett templom mai, barokk stílusú formáját az 1784-es építkezés során kapta. A tornyot, az ajtajának szemöldökébe vésett évszám szerint 1794-ben emelték. 

A déli homlokzata közepén álló Árpád-kori kapuzatát 1962-ben tárták fel. A bélletes, vimpergával koronázott kapuépítmény három-három, szörnyalakos és ornamentális fejezetű oszlopra támaszkodik, amelyek közül a két szélső egy-egy fekvő oroszlánon áll. A középső oszlopok törzsét egy-egy apostolszobor díszíti. A kapu feletti félköríves orommezőben ülő Krisztus-alak látható. 

A templomot 1862-ben átépítették, ekkor az 1784-ben készített festett mennyezetét a Nemzeti Múzeumba vitték, ahol az sajnálatos módon 1898-ban megsemmisült.

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, keletelt, magas hajlásszögű nyeregtetővel fedett, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, egyenes záródású, román stílusú templom. 

Téglalap alakú hajójához keskenyebb, bordás keresztboltozattal fedett, négyzetes szentély csatlakozik, csúcsíves diadalívvel. Déli oldalon keskeny, rézsűs bélletű, félköríves záródású ablakok állnak. A 13. század végén és a 14. század elején épülhetett. Közvetlenül az építés után festették ki először a templomot, ebből az időszakból való a Köpönyeges Madonna, a Sárkányölő Szent György, az apostolok, Szent István és Szent Imre herceg ábrázolása. A 15. század elején újra kifestették a teljes templomot, majd az 1630-as években elkészült a szentélyboltozat egyedülállóan szép virágmintás díszítőfestése. 

Az 1776-ból származó népies barokk stílusú szószékkorona Asztalos Lándor Ferenc munkája. A templom mellett, a nyugati oldalon áll az 1781-ben épült, 26 méter magas, szoknyás, galériás, fiatornyos, zsindellyel fedett fa harangtorony.

A település déli oldalán elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel, nyugati homlokzata előtt párnatagos, laternás sisakú toronnyal, déli oldalán bejárati előcsarnokkal.

Főhomlokzatának sarkait fejezetes, lábazatos lizénák keretezik. A templom főbejárata egy törtvonalú szemöldökös kőkeretben eredeti fa kapu. Fölötte vakolt évszámtábla látszódik, majd zsalus ablak kő keretben, kő könyöklővel. Körülfutó kőpárkány zárja ezt a szintet, melyet timpanon gazdagít. Az alsó toronyemelet sakain ikerlizénák között zsalus padlásablak. A felső toronyemeleten szögletes fejű lizénákra vált, minden oldalon zsalus toronyablak vaskos keretben.  A templomhajó oldalhomlokzatain íves záródású, keretezetlen ablakok állnak. 

A síkmennyezetes hajó két végében öntöttvas oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzatok vannak. 

A templom 1786-ban, tornya 1805-ben épült, a toronysisak 1898-ban készült."
 

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik, de a délnyugati hosszoldal tengelyében is van egy hasonló kialakítású, kőkeretes ajtó. A háromemeletes toronytestet a cseréppel fedett főpárkányok és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik. A karzatszinten körablak, felette a padlásszinten félköríves záródású ablak van; a harangablakok is félköríves záródásúak.  

A templomhajó és a torony hullámvonalú féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait párospilaszterek keretezik és osztják mezőkre, amelyek tengelyében félköríves záródású, íves szemöldökkeretezésű ablakok állnak.  A végfalon körablak található.
A templomtér két végében pillérekkel alátámasztott, kosáríves, falazott karzatok állnak, melyeknek mellvédjét vakolatdíszek, rozetták ékesítik. 
A templom 1853-ban épült késő barokk-klasszicista stílusban. 

A település történeti központjában, kőfallal övezett telken elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, keleti homlokzata előtt, órapárkányos, törtvonalú gúlasisakos torony emelkedik. 

Főbejárata a toronyaljon keresztül szegmensíves kőkeretes ajtón át nyílik, felette évszámmező, majd egy timpanonnal koronázott szalagkeretes, szegmensíves ablak látható, szintén évszámmezővel. A élszedett sarkú toronytestet a széleken lizénák keretezik valamint a fő-, és övpárkány tagolja három részre. A középső szinten a lizénák által képzett faltükörben szalagkeretes, köténydíszes, téglányalakú ablak nyílik. A legfelső szinten, a torony minden oldalán köténydíszes, szemöldökpárkányos harangablakok állnak. A torony és a hajó homorúíves féloromzatokkal csatlakozik. A hajó oldalait lizénapárok tagolják mezőkre, amelyekben négy-négy szegmensíves záródású, kőkeretes ablak nyílik, a nyugati végfal tengelyében kisméretű körablak látható.

A tágas templombelsőt teknőboltozat fedi. Két végében boltozott aljú, pillérekkel alátámasztott, alacsony árkádívű karzatok emelkednek. Ezek mellvédjének magasságában, a kisebb emeleti falvastagság által képzett peremen széles falsáv fut végig a hosszoldalakon, amelyekről párospilaszterek nyúlnak fel a boltozat alján húzódó párkányig. Az északi oldal közepén helyezkedik el a sokszög kosarú szószék, felette madárdíszes hangvető magasodik. 
Egy korábbi fa-, majd kőtemplom után 1810-17 között építették a jelenlegi klasszicizáló késő barokk stílusú templomot, amely elé 1826-ban emeltek tornyot. 1852-ben leégett, ezt követően 1857-re sikerült belső berendezésével együtt megújítani. Harangjának felirata: Az élőket hívom az Isten házába, / A holtat kísérem gyászhanggal sírjába, / Imádjad hát ember míg élsz Istenedet / Hogy megnyerd az égben várt idvességedet.

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, egyenes szemöldök párkánnyal díszített, egyenes záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, felette lunetta látható. A toronytest a földszinten pilaszterekkel keretezett, a főpárkány timpanonszerű oromzatként koronázza, így a bejárati főhomlokzat aediculás kialakítású. 

A háromemeletes toronytestet a fentebbi szinteken széleit lizénák, illetve pilaszterek keretezik. A padlásszinten körablak van; a harangablakok is félköríves záródásúak.  
A templomhajó és a torony hullámvonalú féloromzatokkal kapcsolódik, végeiken kővázák állnak. A hajó hosszfalai tagolatlanok, 3-3 szegmens íves ablak töri át őket.  

A templomtér keleti végében pillérekkel alátámasztott szegmensíves, falazott karzat áll.
Az északi falon elhelyezkedő szószék falazott, vaskos henger alakú oszlopon áll. Az úrasztala fehér márvány monopódium.
A templom 1839-ban épült klasszicista stílusban. A földesúri jogokat gyakorló Czindery-család építtette, árát a hívek robottal szolgálták le. 1840-ben leégett az épület, de 1841-ben újjáépítették.

A település központjának déli részén elhelyezkedő, szabadon álló, egyhajós, íves záródású rokokó templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel. A korábbi 1774-ben épült, fatornyos templom 1781-ben leégett, majd 1784-ben újjáépítették. A templom tornya 1787-1788-ban épült. 1790-ben téglakerítéssel övezték a templomot, ezt 1927-ben lebontották. 1818-ban bővítették a karzatokat. Az északi oldalhoz 1828-ban építették a karzatos bővítményt. 1857-ben készültek az ajtótokok- és szárnyak.

Déli és északi oldalához és a hajó záródásához nyeregtetős bejárati előépítmény csatlakozik. Az északi előépítmény törtvonalú oromzatában építési évszám látható. Az északi bővítmény és a hajó találkozásánál, mindkét oldalon, lépcsőtornyok állnak. Szegmensíves főbejárata a pilaszterekkel és kváderezéssel tagolt, órapárkányos, összetett sisakkal lezárt torony tengelyében nyílik. A hajó és a bővítmények homlokzatait lizénák által határolt mélyített tükrök tagolják, amelyekben vízszintes és szegmensíves záródású nyílások állnak. A templom bejáratain késő barokk, illetve neogótikus ajtószárnyak vannak.

A templomhajó és északi előépítmény síkmennyezetes, a toronyalj fiókos dongaboltozattal, a déli előéítmény csehsüveg boltozattal fedett. A hajó nyugati és keleti végében bővített karzatok emelkednek: az íves nyílású, falazott karzatok elé L alaprajzú, fa oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzatok épültek. Az északi előépítményben a hajó karzatainak mellvédjéhez csatlakozó, fa oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzat áll. Copf stílusú szószékét 1801-ben Erdődi Pál készítette; a padok, az kerített úrasztala, Mózes-pad, keresztelő kút Joó Sámuel munkája 1829-1830-ből.
 

A református templom déli főbejárata előtt, az utca másik oldalán, egy kis domb tetején álló, zömök, szoknyás, galériás fa harangláb, amelyet az utca felől terméskőből rakott támfal övez. Ezen a körítőfalon keleti oldalon kettő, az északi oldalon egy pince ajtó nyílik, a sarkán szintén terméskőből épült, alul íves, felül hatszögű hasáb formájú, világháborús hősi emlékmű helyezkedik el, amelyet turulmadár díszít. 

A harangláb magas, vakolt felületű kőtalapzaton emelkedik. Földszintje, törzse és az oldalanként két-két árkádívvel megnyitott galériájának fala deszkázott, vékony léccsík rátétekkel. A galéria könyöklőjén ívsor fut végig. 

A harangláb 1785-ben népi barokk stílusban épült. Benne két harang lakik. Az 180 kg-os, 70 cm átmérőjű harangot Ducsák István öntött 1963-ban Őrszentmiklóson. Felirata: „Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten dicsőségére öntette a mályinkai református gyülekezet....” A 32 kg-os, 38 cm átmérőjűt a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1922-ben, felirata: „Soli, Deo, Gloria. No.6721.”

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, téglány alaprajzú, lekerekített sarkú, egyhajós templom, amelynek keleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. 

Főbejárata az oromzatos déli homlokfal tengelyében egy félköríves ajtón át nyílik, felette igei felirat olvasható. Az ajtó két oldalán egy-egy vakablak van, felettük széles főpárkány, a felett pedig keskeny övpárkány keresztezi az oromzatot. A hajó hosszoldalain két-két félköríves záródású ablak nyílik.

A csillagokkal díszített, festett kazettás jellegű, deszkamennyezetes hajó két végében faragott faoszlopokkal alátámasztott, fűrészelt szélű fakarzatok állnak. A nyugati oldal közepén áll a stukkódíszes kosarú, hengertesttel alátámasztott szószék, felette pelikános koronával. A templom aljzata három színű kőlappal van kirakva.

1785-ben egy meglevő templom átépítésével készült a jelenlegi barokk templom.
A 180 kg-os (70 cm) harangot Ducsák István öntötte 1963-ban Őrszentmiklóson, felirata: „Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten dicsőségére öntette a mályinkai református gyülekezet....” A 32 kg-osat (38 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1922-ben, felirata: „Soli, Deo, Gloria. No.6721.” 

A település főutcájának keleti oldalán, fésűs beépítésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, íves záródású templom. Az órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú tornya az utcasorból előrelépve, a nyugati főhomlokzat előtt magasodik. Ezen keresztül nyílik az íves záródású, keretezetlen főbejárata, míg a mellékbejárat a déli falon van. A tornyot hangsúlyos főpárkány és széles övpárkány osztja meg, élszedett sarkait lizénák keretezik. A padlásszinten szegmensíves, zsaluzott nyílás látható, harangablakai félöríves záródásúak. A hajó falain, lizénák által alkotott tükrökben félköríves ablakok nyílnak. 

A síkmennyezetes belsőtér északi oldalán sokszög kosarú faszószék helyezkedik el, felette rezgő-virágdíszes korona áll; az úrasztala vörösmárvány monopódium. A templom torony felőli végében fakarzat magasodik, amelynek mellvédjét fűrészelt végű deszkák díszítik. 

A klasszicizáló késő barokk stílusú templom 1791-ben épült. A torony 1846-ban emelték, és ekkor a hajót is részlegesen átépítették.
A templomnak két harangja van. A nagyharang tömege 140 kg, Szlezák Ráfael öntötte 1958-ban, a kisharang tömege 80 kg, a Harangművek Rt. készítette, felirata: "Isten dicsőségére készíttette a márfai ref. egyház 1922".