Örökségtár

A település nyugati oldalán, a főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, keleti tornyos, barokk templom, déli oldala előtt bővítménnyel.

A toronytestet faltükrök tagolják, keleti homlokzatának tengelyében nyílik a templom kőkeretes bejárata. A főpárkány felett egy kisméretű, téglány formájú ablak, legfelül, mind a négy oldalon félköríves záródású harangablakok vannak. Az órapárkány felett a tornyot törtvonalú, cserepes tetőzet fedi. 

A mai templom 1784-ben épült a hívek kitartó gyűjtésének és fáradságos munkájának köszönhetően. A bejárattól jobbra a falban II. József császár türelmi rendeletének egy példányát helyezték el.

A település középpontjában, parkos környezetben áll egy keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik hozzá. 

A torony földszintjén félköríves záródású, szemöldökdíszes, kétszárnyú kapu nyílik, felette ovális tábla utal az építés idejére. A sarkokon támpillérek állnak, a földszinti részt háromszögű párkány zárja le. Az emeleti szinten ovális ablak jelenik meg, felette félköríves párkány, a torony legfelső szintjén pedig félköríves harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza. A toronytestet a hajóhoz többszörösen tagolt ívű féloromzatok kötik. 

A templomhajó hosszoldalain öt törtvonalú, füleskeretes, ívelt ablak áll, a déli oldalbejárat szegmensíves, füleskeretezésű, középen zárókő‑imitációval.

A belső tér ötszakaszos, szegmensíves dongaboltozattal fedett, és mind a négy oldalon karzat fut körbe, a rövidebb oldalakon négy pillérre támaszkodva. A karzat alja csehsüveg boltozatos, a hosszanti oldalak alatt szegmensíves fülkesor húzódik. A karzat mellvédjét copf stílusú virágdísz ékesíti. A templom klasszicista orgonáját a Mooser‑gyár készítette 1857-ben, a padlózatot kelheimi lapok borítják.

A gyülekezet első temploma a 17. század elején épült az 1620-as években, akkor még a mai épület ellentétes végén álló toronnyal. 1756-ban új hajót emeltek, amelyhez 1770-ben új torony készült, majd 1772-ben a két épületrészt összeépítették. 

A templom többszöri átépítése jól mutatja a közösség folyamatos gyarapodását és azt az igényt, hogy a település központjában egyre reprezentatívabb református templom álljon. A négyoldali karzatos elrendezés ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, és különleges térhatást ad a belsőnek. A parkos környezetben álló épület ma is meghatározó eleme Szabadszállás városképének, és a helyi református közösség egyik legfontosabb történeti emléke.

A település déli oldalán, útkereszteződésben álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt laternás sisakú torony áll. 

A templom bejárata a torony alatti félköríves, záróköves kapun keresztül nyílik. A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fakarzat áll. A koronás szószék az egykori diadalív baloldali szára mellett áll.

A templom a 15. században épült gótikus stílusban. 1630-35 között újjáépítették, hajóját nyugat felé meghosszabbították, majd 18. században barokk stílusban átépítették. Tornya 1804-ből való. A szószék 1817-ben készült.

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, észak-déli tengelyű, egyhajós templom, melynek északi homlokzata előtt hagymasisakos torony, déli végfalához kapcsolódóan karzatfeljáró, a nyugati homlokzatánál pedig négyzetes alaprajzú előcsarnok áll. 

A hajó hosszanti homlokzatain kosáríves záródású vakárkádsor fut végig. A templombelsőt négy szakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó két végén álló falazott karzatok 4-4 pilléren nyugszanak. A szószék és a Mózes-pad 1776-ban készült. Valószínűleg ekkor készült az úrasztala is, amelybe egy ón keresztelőmedence is bele van süllyesztve. 

Berendezésének egyik érdekessége az úgynevezett „beteg asszony padja”, azaz egy zárt ülőszék, amelyet Szilády Péter prédikátor készíttetett 1827-ben, annak érdekében, hogy beteg felesége részt vehessen az istentiszteleteken. 

A jelenlegi templom elődje egy sárfalú-tölgyfagerendás szerkezetű épület volt, amelyhez Mária Terézia engedélyezte 1767-ben egy egyemeletes torony építését. Az új kőtemplom 1775-ben készült el, amelyet a Türelmi Rendelet után kötöttek össze a toronnyal.

A település központjában, a patak mellett elhelyezkedő, keletelt, körítőfallal övezett, kőtorony nélküli románkori templom. Az épület tömege három részből áll: egy 11. században épült rotunda keleti feléből, egy további négyzetes szentélyrészből, valamint nyugatról ezekhez kapcsolódó a 12-13. században épült hosszházból. 

A templomkert északnyugati oldalán emelkedő, szoknyás, galériás fa harangláb Varga András ács munkája 1765-ből. A rotunda külső falán jellegzetes román kori tégladíszítés látható: az ívsoros párkány és lizénák által keretezett falsávok között lépcsőzetes bélletű ablakok helyezkednek el, felettük fogrovatos téglapárkány és kőfríz fut körbe. A templom bejárat a nyugati oldalon lévő timpanonos kapuzaton keresztül nyílik. 

A templombelső nyitott fedélszékes, korábbi festett famennyezete elpusztult. A szentélyben Antiochiai Szent Margit életét bemutató a 12. századi falfestményrészletek láthatóak. Az 1426-ból való a diadalíven a szepességi András mester által készített, medallionokba foglalt prófétaképek vannak, az ívzáradékban pedig egy Isten báránya ábrázolás. A hajó nyugati oldalán álló festett fa karzat 1777-ben készült, a faragott fa szószék 1801-ből való.

Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001.

A település északi részén, egykori főtere mellett álló, keletelt, poligonális záródású, gótikus templom, melynek déli oldala előtt klasszicizáló torony áll. Mind a nyugati, mind pedig a déli bejárata faragott kőkeretes kapuzat, de a déli oldalinak egyik félfáját fából pótolták ki. 

A templom egykori támpilléreit levésték és elbontásra került az északi oldalon álló sekrestye is. Déli falát mérműves ablakok tagolják. Az 1332–1334-es pápai tizedjegyzék alapján valószínűsíthető, hogy a településen már akkor templom állt. Az épület falában talált vésett tégla felirata szerint azonban a jelenlegi templom 1481-ben épülhetett. A hajóban lévő festett felirata szerint 1638-ban történt egy jelentősebb helyreállítás, de a templom jórészt most is középkori formájában áll. 

Téglalap alaprajzú hajójához keskenyebb, két boltszakaszos szentély kapcsolódik félköríves diadalívvel. A szentély északi falán a sekrestye befalazott ajtajának csúcsíves kőkerete látható. A hajó déli oldalához épített torony 1837-ben készült.

A főutca mentén, azzal párhuzamosan álló, szerény méretű, keletelt, torony nélküli, sokszögzáródású, nyerstégla falú, késő román-kora gótikus templom, amely feltehetően a 13. század második felében épült. A szentélyrészt támpillérek támasztják meg, déli oldalán két befalazott kapu helye látható, ezek közül a szentély falában lévő az egykori, faszerkezetű sekrestyébe nyílott. Jelenlegi bejárata a nyugati fal tengelyében van.

A templombelső a hajóban síkmennyezetes, szentélye boltozott. A templom külső falfelületén a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák váltakozása szép, dekoratív mintázatot teremt. A különálló szoknyás, zsindelyes harangláb 1888-ban készült. A benne függő harangot 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen, így egy korábbi harangláb létezése is feltételezhető.

A Szamos töltése mellett, a település déli végén álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, torony nélküli, kora gótikus templom. Északi oldalán egy korábban elbontott sekrestye rekonstrukciója áll. 

A középkori formáját őrző templom két építési periódusban épülhetett. Az első valószínűleg a 14. század elejéhez kapcsolódhat, így bizonyosra mondható, hogy az épület részben azonos lehet egy 1329-es irat által említett Keresztelő Szent János-templommal. A második szakasz 1500 körülire tehető, amikor új szentélyboltozatot, diadalívet és csúcsíves ablakokat építve átalakították az épületet. 

A szamosújlakiak 1545 körül tértek át református hitre. Ezt követően, a 16. század végén többször is gazdát cserélt templom, míg közel száz évre katolikussá lett, majd 1696-tól végleg reformátussá vált. 1857-ben új fatornyot emeltek az épület mellé, ami kisvártatva egy tűzvészben elpusztult. 1867-ben építették a jelenleg is látható zömök haranglábat, és ekkor készült a templom berendezése is. A templombelső nyitott fedélszékes kialakítása az 1990-es évek helyreállításához kötődik.

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, hasonló kialakítású mellékbejárata a délnyugati oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlás- és a harangszinten is félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik.
A lizénákkal tagolt hajófalakon 3-3 félköríves záródású ablak nyílik.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, vasrácsos mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült koronás hangvetőjű szószéke az északkeleti oldal mellett áll. 
Egymanuálos, 6 regiszteres Angster orgonája 1888-ban készült.

A toronyban egy 230 kg-os harang függ, amit a Bochumer Verein Gusstahlfabrik készített Bohumban, 1883-ban. Felirata: G. W.
A jelenlegi épület helyén korábban egy 1796-ban emelt, vályogafalú templom állt, amelynek hímesen festett mennyezete és szószéke volt. A mostani templom 1888-ben, Ocsodál János tervei szerint készült. Egyetlen hímes festésű berendezési tárgya maradt meg, egy fogas, amely a karzat falán látható.

A település északi részén, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, egyenes záródású mellékbejárata a déli oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet sima vakolatú  lizénák tagolják, amelyek között höbörcsös vakolat fedi a falakat. A karzatszinten szalagkeretes körablak van, a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végén kővázák állnak.

A hajó hosszfalain szegmensíves záródású ablakok nyílnak, az északin 1, a délin 3. A falakat didaktikus vakolatsávok osztják meg, amelyek az egyes építési fázisokra és korábbi nyílásokra utalnak.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, tömör mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült aranyozott koronájú hangvetős szószéke az északi oldal mellett áll.  Az úrasztala egy szépen faragott fa monopódium, nyolcszögletű szürke kőlappal.

A templom középkori eredetű. A 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1792-ben kibővítették. Tornyot 1805-ben megmagasították. 1834-ben újabb bővítés, átalakítás és a boltozatok megépítése történt. 1839-ben új oldalkapu készült, 1881-ben a tornyot újjáépítették. 

Egymanuálos, 5 regiszteres Angster-orgonája 1937-ben készült.
A nagyharang 90 kg (51,2 cm). Felirata: A hívek buzgóságából 1923-ban a szavai ref. egyház. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Légyen Te kőfalaidban csendesség, békesség. Kisharang 30 kg (42,8 cm). Felirata: Közadakozásból a szavai ref. egyház 1923-ban. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Jertek imádjuk az Urat.