Örökségtár

A település déli részén, a széles főúttól távolabb, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt hagymatagos, gúlasisakú torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtón át nyílik, mellékbejárata a déli oldalon van. A kétemeletes toronytestet főpárkány, osztópárkány tagolja, széleit lizénák keretezik. A karzatszinten félköríves ablak, a padlásszinten körablak, a harangszinten ugyancsak félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik.

A hajó hosszfalain félköríves szemöldökű ablakok nyílnak.
A síkmennyezetes templombelső két végében boltozott aljú, árkádíves, falazott karzatok állnak. 
A mai klasszicista templomot 1834-ben építették egy, a Dráva áradásakor elpusztult korábbi fatemplom helyett. A festett deszkák feltehetően az 1789-ben épült előd mennyezetéről származnak. 

A templom asztalosműveit háromféle, különböző korú festés borítja. 
A legfelső réteg „kálomista szürke”, fekete-fehér márványerezettel. E 19–20. századfordulón általánossá váló monokróm olajfestés Zalátán az 1919. évi tetőfedést követően, 1928-ban vagy 1929-ben készülhetett, eltakarva az építéskori dekorációt.

Az 1834-ben befejezett „kőtemplom” berendezésének fő felületeit élénk árnyalatú királykékre pingálták, és patronos, klasszicizáló, biedermeier jellegű mintával díszítették. Az előpadok és a Mózes-szék mezőin egyforma rozetták és sarokminták ismétlődnek. Az összetett kompozíciókat fehérrel kontúrozott, fekete levelű szárak, egy gyűrűbe foglalt, négyágú vörös-sárga csillag és két vörös-sárga sakktáblás szívelem alkotja. A sarokdíszek leveles indájú, margarétaszerű virágok.
A legrégibb hímes festést az előző, 1789-ben épült templom deszkái őrzik. 

A mennyezettáblák festése kék, sárga, vörös és fehér négyszögekre osztott. Némelyik világos háttér alatt élénk ultramarin alapréteg húzódik. A mezőket sokszínű, nagyvonalú, aszimmetrikusan komponált késő rokokó minta díszíti, melynek sima szélű, többnyire vörös ecsetvonásait részben sablonnal készült előrajzra festették, fehérrel és feketével vastagon kontúrozva. A tágas ívek, S és C alakú indákból szerkesztett rocaille-motívumok közé egy-egy csillag, kartus és forgórózsa illeszkedik. A hat- és nyolcágú csillagokon fehér, vörös, sárga és zöld színek váltakoznak. A különféle alakú kartusok belseje rácsos, de van közöttük olyan is, amelybe tulipáncsokros, idomtalan vázát helyeztek. Néhány mező egészét spirálinda foglalja el, egyikük nagy, hatágú csillagot ölel magába. Az elvont – távolról növényi ornamentikát idéző – mustrát szabadkézi, zöld levelű, fehér „rokokó rózsaszálak” szövik át."

A főút kiszélesedő szakaszán, az utcavonalra merőlegesen áll a keletelt, egyhajós, egyenes záródású, nyugati homlokzati tornyos, nyeregtetős templom. 

A torony délnyugati sarkához lépcsőzetes kerítésfal csatlakozik, benne egyenes záródású, kőkeretes ajtóval és egy újabb kori kapuval. A torony déli oldalán válltagos, festett és faragott barokk ajtószárnyakkal ellátott kapu nyílik, eredeti vasalatokkal. A nyugati homlokzaton tardosi mészkőbe vésett kronosztikonos építési tábla látható, fölötte a karzatszinten szegmensíves ablak. A főpárkány felett a torony egyenes vonalú féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ebben a magasságban a hajó oldalain fekvő ovális ablakok nyílnak. Az osztópárkány fölötti, lizénákkal keretezett felső szinten mélyített faltükörben félköríves, szalagkeretes harangablakok sorakoznak. A tornyot az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza.

A templomhajó oldalhomlokzatait lizénák tagolják három mezőre, amelyekben füles keretelésű, szegmentíves záródású hajóablakok állnak. A déli oldal középtengelyében nyeregtetős cinterem található, szegmentíves bejárattal. A keleti végfal egytengelyes, szegmentíves záródású ablakkal áttört. 

A dongaboltozatos cinteremből válltagos kőkeretes ajtó vezet a síkmennyezetes templomhajóba, amelynek barokk, festett ajtószárnyai eredeti vasalatokkal maradtak fenn. A templomtér északi falán copf stílusú szószék áll, hatszögű kosárral és négyzetes hangvetővel. A keleti végben két festett, faragott faoszlopra támaszkodó, fagerendákon nyugvó karzat húzódik, festett táblás famellvéddel. A nyugati orgonakarzatot csavart faragású oszlopok tartják, festett táblás mellvédjén református címerrel.

A templom 1784–1785 között épült, a padsorok 1802-ben készültek el, a toronyórát 1808-ban helyezték el. 1829-ben tűz pusztította el a templomot és a tornyot, amelyet 1859-ben állítottak helyre, majd 1882-ben ismét felújították a toronysisakon lévő évszám tanúsága szerin. A második világháború végén, 1945-ben szovjet katonák a faberendezés egy részét elpusztították, a hajót istállóként használták, az orgona pedig megsemmisült. Az 1950-es években új padsorokat készítettek és a berendezést helyreállították. 

A templom mellett délre álló parókia eklektikus stílusú, 4+1 tengelyes épület, amely egy 19. századi, hosszú téglány egytraktusos alaprajzú lakóház századforduló idején épült, utcafronti, L alakú bővítésével jött létre.

A parókia északi oldalához 1975-ben hozzátoldott emlékszoba, amely Fülep Lajos művészettörténész, az egyházközség 1927 és 1947 közötti lelkipásztora, emlékeit mutatja be. 

Az épületrész kialakítása illeszkedik a parókia építészeti karakteréhez, megőrizve annak egyszerű, a református hagyományokhoz méltó megjelenését. Az emlékszoba nemcsak egy jelentős tudós és lelkipásztor életművének állít emléket, hanem a református értelmiségi örökség fontos helyszíne is. Kiállítása betekintést nyújt Fülep Lajos lelkipásztori, tudományos és közéleti munkásságába, amely szorosan összekapcsolódott a zengővárkonyi gyülekezet életével. Az emlékszoba a helyi református közösség identitásának és szellemi örökségének megőrzését szolgálja, egyben hozzájárul az egyháztörténeti emlékek bemutatásához és továbbadásához.

A parókiához nyugat felől kapcsolódó, L-alakú, földszintes, nyeregtetős gazdasági épület, amelynek keresztszárnyában istálló és pajta volt.

A templomtól délre, utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, támpilléres kőfallal övezett, L alaprajzú, nyeregtetős (déli végében csonkakonytyos), földszintes épület, amelynek utcai főhomlokzata négytengelyes. 1886-ban épült. 

A parókia tömegformálása és visszafogott homlokzati kialakítása jól illeszkedik a dunántúli református egyházi épületek hagyományaihoz. Az épület a lelkipásztori szolgálat és a gyülekezeti élet fontos központjaként működött, szorosan kapcsolódva a templom és az egyházközség mindennapjaihoz. Egyszerű, funkcionális kialakítása a református értékrend mértéktartását és gyakorlati szemléletét tükrözi. A parókia egyháztörténeti jelentőségét növeli, hogy falai között több nemzedéken át folyt lelkipásztori munka, hozzájárulva a zengővárkonyi református közösség szellemi és lelki örökségének megőrzéséhez.

A település északi részén, emelt helyen, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós, déli oldalán keresztszárnnyal bővített, késő barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymatagos, laternás sisakú torony áll. A templomot az utcafelől támpillérekkel gyámolított kőfal övezi.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló kosáríves, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, mellékbejárata a keresztszárny déli oldalán található. A kétemeletes toronytestet főpárkány és osztópárkány tagolja. A harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorúíves féloromzatokkal csatlakozik. A hajó oldalfalain a földszinten egyenes szemöldökű ablakok, a karzatszinten félköríves záródású ablakok nyílnak.

A csehsüveg boltozatos hajó két végében és a keresztszárnyban balusztrádos korlátú, ácsolt karzatok állnak. A hangvetős fa szószék az északi fal közepén helyezkedik el, a szószéklépcső mellett magastámlájú Mózes-szék, előttük pedig a fakorláttal kerített úrasztala áll.

A jelenlegi templom helyén két fából templom is állt már az idők folyamán. A türelmi rendeletet követően 1786-ban először tornyot építettek a fatemplomhoz, majd 1802-ben már kőből emeltek egyhajós templomot, amely festett kazettás, vízszintes mennyezetű volt. Ezt 1841-ben keresztszárnnyal bővítették és mennyezetét beboltozták. Az 1877-ben beépített orgona Lesnyik József és Kész Ernő mesterek munkája. 

A település főutcáján körülkerítve szabadon álló, kelet-nyugat tájolású, egyhajós, félköríves keleti záródású, nyugati homlokzat előtti harangtornyos, nyeregtetővel fedett templom.

A torony aljában zöldre festett vasajtóval szegmensívű bejárat nyílik, felette szintén szegmensíves záródású, kisebb ablak. A torony mindhárom szintje többszörösen falsávos-tükrös tagolást kapott, a szinteket erőteljes övpárkány választja el egymástól. A második szintet kerek kis ablak, a harmadik szintet szegmensívű ablak tagolja. A toronytestet órapárkány zárja, ezen ül a bádogsisak, mely ívesen indul, majd meredek, egyenes vonallal záródik, tetején csillaggal. Az északi és déli homlokzat 4-4 tengelyes. A déli homlokzat harmadik tengelyében kis bádogfedésű tető alatt nyílik a ma is használatos szegmensívű bejárat. A többi tengelyben szegmensívű záródású, vakolatkerettel és zárókővel ellátott ablakok nyílnak. A torony felőli ablak alatt egy kis ablak található, mely a toronyalj megvilágítását szolgálja. Az ablakok között kettős lizénák futnak végig. Az északi homlokzat kialakítása megegyezik a déliével, azzal a különbséggel, hogy itt mind a négy tengelyben ablak található.

A déli ajtón keresztül megközelíthető belső tér vakolt síkmennyezetű. A díszítetlen, csak az ablakok által tagolt falsík a mennyezet alatt kiugró párkánnyal zárul. A templombelső egységes, sötétbarna-arany festésű berendezései: hangvetős, rejtett feljárós szószék, egybeépítve a Mózes-székkel, báboskorláttal kerített úrasztala, padok. A nyugati oldalon korintoszias fejezettel ellátott két öntöttvas oszlop tartja a fa karzatot, melynek három részre osztott mellvédjét 1-1 tükörfelületekkel közrefogott, faragott rozetta díszíti. A karzat közepén az orgona foglal helyet. Az alacsony, boltozott toronyaljból falépcső visz a karzatra, illetve a toronyba, ahol egy 509 kg-os és egy 257 kg-os harang található.

Épült 1794-1800 között. 1862-ben az omladozó tornyot lebontották, helyette 1863-ban másfél öllel magasabb új tornyot emeltek. 1889-ben a templom belsejét újították meg, az elkorhadt padok helyére Mogyorós Gergely asztalosmesterrel készíttettek új berendezést, mely a máig napig jó állapotban megtalálható. 1907-ben kifestették, a két faajtót vasajtókra cserélték. 1927-ben Fittler Sándor tervezte orgona beépítése. 

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb álló, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok, nyugati oldala előtt hagymasisakos torony áll. 

A négyszintes toronytestet a főpárkány és osztópárkányok tagolják és pilaszterek osztják falmezőkre. A középső mezők tengelyében állnak a nyílások: a földszinten ajtók, ezek közül a déli oldalon lévő timpanonos keretezésű, a padlásszinten körablak, felette szegmensíves, majd félköríves harangablakok. Az órapárkány felett párnatagos, laternás sisak emelkedik.

Az oldalhomlokzatokat szintén pilaszterek tagolják, amelyek között záróköves, szalagkeretes ablakok vannak. A templom főbejárata a déli oldalon lévő, íves oromzatos előcsarnok egyenes záródású ajtaján keresztül nyílik.
A síkmennyezetes templom két végében fakarzatok állnak. A liturgikus tér a déli oldal közepén található.

A törökkorban elpusztult zsákai vár köveiből épült 1718-ban egy korábban itt állt templom, amelyhez 1750-ben emeltek tornyot. 1784-ben épült a jelenlegi templom aföldbirtokos Rhédey-család támogatásával, helyi égetett téglából. Harangját 1918-ban öntötték, barokk orgonáját szintén a Rhédeyek készíttették. 1766-tól vezetik anyakönyvét.

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, egyenes záródású, szerény méretű templom. A torony alatti bejáróban, a templom egykori nyugati oromfalán ma is olvasható évszám alapján 1300-ban épülhetett, később gótikusban átalakították. 

Egy 1595-ös összeírás szerint a templom a 16. század derekától van református használatban. 1711-ben történt barokk stílusú átépítése. 1878-ban haranglábat építettek a templom mellé, majd 1924-ben emeltek a nyugati homlokzata elé zömök, gúlasisakú tornyot. A templombelső vakolt síkmennyezetes. A szentély északi falába szépen keretezett szentségtartó fülke süllyed. Az úrasztala 1700-ban készült.

A település egykori főutcájának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti oldalán sokszögzáródású, nyugati oldalán lépcsőzetes oromzatú, kőtorony nélküli, historizáló épület, amelynek déli oldalán előcsarnok áll. A településről a szárdi apátság 1067-ből való alapítólevele tesz először említést, azzal, hogy határában áll egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna. 

Zsurkon igen korán, már 1540-ben megalakult a református egyház, de temploma csak később épülhetett, 1794-1795 között létesült egy fatemplom. Ezt elbontva 1891-ben létesítettek új kőtemplomot, és ide helyezték át a régi épületből a szószékkoronát, a keleti karzatot és a festett kazettásmennyezetet. A mennyezet kazettáinak zöme 1795-ben készült, azonban a figurális díszítésűek csak 1841-ben. A templomtól nyugatra 35 méter magas, szoknyás, galériás, zsindellyel borított, négy fiatornyos fa harangtorony áll, amely egyes adatok szerint 1560-ból való.