Örökségtár

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, téglafallal övezett, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, kőkeretes, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik. A templom másik bejárata a végfal közepén áll. A háromemeletes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik, közöttük szintenként félköríves záródású ablakok nyílnak. A félköríves harangablakokat vakolatdísz párjány ékesíti. A torony két oldalán ferde támfalak gyámolítják a hajó nyugati falát.

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik, melyek végén vázák álltak, jelenleg ez már csak a déli oldalon található. A hajó falait párospilaszterek osztják mezőkre, melyeket félköríves záródású ablakok törnek át.  
A türelmi rendelet után a szomszédos Kemse református gyülekezetével együtt épített fatemplomot a piskói közösség. 1862-ben épült a jelenlegi klasszicista stílusú kőtemplom egy új parókiával és iskolával együtt. 

A település főútjának kiszélesedő terében, a tér hangsúlyos tengelyében áll egy kelet–nyugati irányú, egyhajós, poligonális záródású, keleti tornyos klasszicista templom, amely 1814 és 1828 között épült. 

Keleti homlokzatának középtengelyében két széles falpillér hordozza a timpanont, közöttük egyenes záródású, kőkeretes kapu nyílik, eredeti empire ajtószárnyakkal és bronzveretekkel. A kapu fölött félköríves világítóablak jelenik meg, az oromfal enyhén ívelt háromszögeinek sarkait kővázák díszítik. 

A toronytestet sarokpilaszterek fogják közre; az osztópárkány alatt ovális ablak, felette pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát párnatagos sisak zárja le. Az oldalfalakon mélyített falsávokban három-három szegmensíves, kőkeretes ablak áll.

A templom építése a 19. század eleji klasszicizmus egyik jellegzetes vidéki példája, amely a korszak letisztult formavilágát és arányérzékét tükrözi. A homlokzat empire részletei különösen értékesek, hiszen kevés templom őriz ilyen korai, eredeti ajtószárnyakat és bronz szerelvényeket. A templom elhelyezkedése tudatos városképi döntés eredménye: a főút táguló terében állva a település egyik vizuális fókuszpontját alkotja. A torony arányos, visszafogott díszítése és a kővázákkal ékesített oromfal a klasszicista templomépítészet elegáns, ünnepélyes karakterét erősíti. A gyülekezet a 19. század folyamán több alkalommal végzett kisebb javításokat, de az épület máig megőrizte eredeti, harmonikus megjelenését.
 

A település központjában, a templomtól nyugatra elhelyezkedő, utcavonalon és azzal párhuzamosan álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, földszintes, konytyolt nyeregtetős épület. 

Utcai főhomlokzata 1+2+1 axisos, lizénákkal tagolt. Egyenes szemöldökű, 6 szemes ablakait díszes vakolatkeretezés ékesíti.

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek északi homlokzata felett, enyhén kilépő, órapárkányos, hagymatagos, latermás sisakú torony áll. A templom nyugati szomszédságában - vele egy téglafalban álló nagykapuval összekötve -  található a parókia épülete

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, kőkeretes ajtón át nyílik, felette fekete gránit emléktáblán az I. világháború 17 áldozatának nevét tüntették fel. Mellékbejárata a nyugati oldalon van. A toronytestet cseréppel fedett főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A karzatszinten szegmensíves ablak, a padlásszinten kisméretű téglány alakú ablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A hajó oldalait széles lizénák osztják meg, a lizénákon szegmensíves ablakok nyílnak.
A szószék fából, az úrasztala márványból készült.

Angster-orgonája egymanuálos, 4 regiszteres.
A nagyharang tömege 596 kg, alsó átmérője 104 cm. Felirata: Dicsőség a magasságban Istennek / Az 1914-18-i világháborúban elvitt harang helyébe öntette a rádfalvi református egyházközség az Úrnak 1927-dik esztendejében. / Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. Kisharang: 200 kg-os, alsó átmérője 71,8 cm.
A copf stílusú templom 1840-ben épült.

A település keleti oldalán, magaslaton álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. Hajója egy régebbi keletkezésű, keskenyebb és egy újabb, szélesebb részből áll. Északi oldalán kettő, déli oldalán három egyenes szemöldökű ablak áll. Bejárat felett az 1724-es évszám olvasható.

A középkori eredetű templomot 1784-ben kibővítették és késő barokk stílusban átalakították. 1805-ben épült bejárati előcsarnoka. Famennyezete 1784-ből való, ezt 1928-ban újrafestették.

A templom délnyugati sarkánál elhelyezkedő, hatszögletű, zsindellyel borított, szoknyás, galériás barokk fatorony 1762-ben épült. 

A település központjában, útkereszteződés kiteresedésében álló, szerény méretű, keletelt, kőtorony nélküli, egyenes záródású románkori templom, melynek nyeregtetős templomhajója felett kis huszártorony ül. 

A 13. századi eredetű templomot a törökdúlás 1564-ben romba döntötte. A visszatelepedő református lakosság újította fel, majd 1626-ban tűzvész pusztított benne. Ezt követően újra helyreállították. Prédikátora 1665-ben Huszti Mihály volt, akit 1674-ben Sajókesziből vittek gályarabságra, és ezt követően 1675-ben halt mártírhalált. Népi barokk berendezése (festett fakarzatok, szószék, fapadok) 1790-ből való. 

A közelmúltban végzett feltárásoknak köszönhetően a szentélyrészben, a köríves diadalíven és a hajó falain középkori freskótöredékek váltak láthatóvá. A gyülekezet különös értékű tárgyai - egy 1548-re datálható úrihímzéses, egy 1683-ban készített törökös mintájú terítő, két 16. századi ezüstkehely, és egy 1630-as talpas serleg - jelenleg a sárospataki református múzeumban tekinthetők meg.

A település déli részén, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, románkori templom, amelynek nyugati végét félköríves toldalék zárja, és felette kisméretű, ácsolt huszártorony emelkedik. A szentély végfalán és a déli oldalon román stílusú résablakok nyílnak. 

Az épület egyike hazánk rendkívüli ritkaságú ikertemplomainak: egy 12. századi íves szentélyű téglatemplom és egy 13. századi kőtemplom állt egykor egymás mellett, amelyeknek déli, illetve északi faluk volt azonos. A régebbi templomot az új megépítése után a helyi földbirtokos család kápolnaként és temetkezőhelyként használta. 

A 12. századi épületrészt 1820-ban elbontották, majd a 13. századi épületrészt íves toldalékkal kibővítették. A templom bejárata az északi falon lévő, geometrikus mintákkal ékesített fakapun keresztül nyílik, ahol a régészeti feltárás eredményeként a már elbontott templomrész alapfalai is láthatók. 

A templomhajó 1657-ben készült deszkamennyezetét tárcsákba komponált levél- és virágmotívumos festés díszíti, amelyet az épület bővítése után kiegészítettek. A szintén 17. századi Mózes-szék festése különösen is igényes munka. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14–15. századi falfestmények töredékei apostolokat és egy püspököt ábrázolnak.

Az 1958-ban egyesített Rásony, Sáp és Berencs települések közül Rásony temetőjében, a településrész keleti oldalán lévő dombon álló, kőtorony nélküli, keletelt, románkori templom. 

Az épület két szakaszban épült. A nyugati része egy 12. századi, egykor feltehetően félköríves záródású kis templom, amelynek kegyúri karzat felett torony emelkedett. Később, a 13. században kelet felé meghosszabbították az épületet, ebből az időszakból három résablak és a déli bejárat nyomai kerültek elő. A templom berendezés a 18. században barokk stílusban készült. 

A templomtól mintegy 300 méterre északra helyezkedik el az 1784-ben ácsolt szoknyás, galériás fa harangláb. 

Forrás: Joó Tibor: A rásonysápberencsi református templom In.: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983) 

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt hagymatagos, latermás sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg. Mellékbejárata a déli oldalon van. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlásszinten lantablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal csatlakozik, amelyek teljes szélességét ferde támfalak gyámolítják.

A hajó oldalait széles lizénák osztják meg, az északi oldalon egy szegmensíves ablak nyílik.
A templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, szintén fából épült szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék.

A késő barokk templom 1794-ben épült.

A település északi végében elhelyezkedő, eredetileg kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, egyenes záródású, torony nélküli gótikus templom, melynek nyugati homlokzata előtt bejárati csarnok áll. 

A réz- és ezüsttermelése révén meggazdagodott bányavárosban a 14. században épült a háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom, amely a 16. századi törökdúlás során romossá vált. 1664-65-ben állította helyre az épület épen maradt nyugati részét a református gyülekezet. Ekkor a templomot kelet felől egy fallal lezárták, ennek közepére egy, az elpusztult részből maradt későgótikus ablakot helyeztek át, és a korábbi boltozat helyett deszkamennyezettel fedték le a templomhajót. 

A templomtól délre 1896-ban épült hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony, amely magába foglalja a 18. század végén emelt fa haranglábat. A déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében van elhelyezve a templom 14. századi vasajtajának hiteles másolata. Felületét vaspántokkal rombusz alakú mezőre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvű felirat láthatók. 

A templomhajó 120 táblából álló festett famennyezettel van díszítve, amely jórészt Contra András és Mátyás 1758-as munkája. A korábbi, 17. századi famennyezetből csak a mestergerenda, valamint az azt alátámasztó oszlop, és 6 eltérő színezésű tábla maradt meg. A mennyezettel egyidőben készült a papi szék és a padelőlapok festése is. Az északi falon lévő két falképtöredék Szent Zsófiát és gyermekeit, valamint Szent Ilonát ábrázolja. Az 1430 tájára datálható képek az itáliai trecento hatását mutató, magas színvonalú, művészi alkotások. A keleti falon két vörösmárvány sírkő áll: a jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mestere számára készült 1437-ből, a baloldali Saurer Erhard bányaprovizoré 1576-ból.