Örökségtár

A település főutcájára merőlegesen, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymatagos sisakú torony áll. A déli oldalon kisméretű bejárati előcsarnok kapcsolódik hozzá.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású ajtón keresztül nyílik. A háromszintes toronytestet a cseréppel fedett fő- és osztópárkány tagolja, széleit lizénák keretezik. A karzatszinten szegmensíves záródású ablak, felette a padlásszinten lantablak van; a harangablakok félköríves záródásúak.  
A templomhajó és a torony íves falszakaszokkal kapcsolódik. A hajó falait lizénák osztják mezőkre, amelyek tengelyében félköríves záródású ablakok állnak.  

A templom 1808-ban épült késő barokk stílusban.

A település központjában, a főút kiteresedésében álló, keletelt, nyugati tornyos, egyhajós templom. A 13. században épített, majd a 15. század végén gótikus stílusban bővített épület a török hódoltság első évtizedeiben előbb az unitáriusoké, majd a reformátusoké lett. Szentélyét - mely idomtéglákból kialakított hálóboltozattal van fedve - három kőrácsos, mérműves ablak világítja meg és csúcsíves diadalívvel kapcsolódik az Árpád-kori hajóhoz. 

A szentély érdekessége a központjában emelkedő, idomtéglából falazott nyolcszögű pillér, melyre a későgótikus hálóboltozat támaszkodik. 1896-ban a középkori torony ledőlt, ennek helyébe 1900-ban épült a neogótikus torony, és ezzel egy időben megtörtént a teljes épületkülső historizáló átépítése is. A templombelsőt a reformátusok gazdagon díszítették, erről tanúskodik a boltozati bordák és a diadalív kifestése az 1640-es évekből, illetve az 1687-ből való virágmintás ornamentika a szentély déli falán. Később 1782-ben újabb festést kapott a templom, amely a reneszánsz ornamentikát idézi, illetve azt újította meg. 

Forrás: Dercsényi Balázs: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Baranya megye középkori templomai In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)

A település keleti végén, a Hernád partja mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, torony nélküli templom. A templom nyugati végét támpillérek erősítik. 

A jelenlegi épület keskenyebb nyugati része a 14. században épített gótikus templom. A 16. században református használatába ment át. A templomot 1760-ban barokk stílusban megnagyobbították, ekkor toldották hozzá a szélesebb, oromfalas keleti részt.  A kő szószékre az egykori diadalívben vágott nyíláson át lehet feljutni. A belsőtér famennyezete egyszínűre mázolt, kazettás jellegű, két végében fakarzat áll.

A templom 1865-ben leégett, de ugyanabban az évben megújították. Későbbi javítások ideje: 1903, 1929 és 1967. A templomot a középkorban temető vette körül. A templom északkeleti sarkánál áll egy egyszerű, 1800 körül ácsolt fa harangláb. 

Nagykőrös szívében, a Szabadság tér keleti oldalán álló, keletelt, háromhajós templom, amelynek nyugati tornyát kétszintes, tűzkiáltó körárkád és körerkély, valamint sisak koronázza. 

A templom a gyülekezet növekedésével együtt épült ki az évszázadok során. Egy 12. századi kicsiny templom helyére a 14-15. században egyhajós, gótikus templom épült. Majd a templomot a reformáció korai térhódítását követően két felekezet, a reformátusok és katolikusok együtt használták. De a hívők számának gyors növekedése szükségessé tette, hogy a templomot egy északi oldalhajóval tovább bővítsék, ami végül két szakaszban, 1560-ban, majd 1696-ban történt meg. Időközben felekezeti nézeteltérések miatt, a templom végül kizárólag a reformátusok használatába került, akiknek gyarapodása újabb templombővítéshez vezetett. Így épült meg a harmadik, déli hajó is 1748-88 között. 

A templomot a 19. század közepén több lépcsőben felújították, egységesítették belső terét, melynek során elkészültek a nagy boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok, majd a dekoratív vasoszlopokon nyugvó, U alakú karzat, és megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók is. 1890-től a református templomba helyezték át a korábban a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot. Erre a célra körerkélyt létesítettek, és a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottak ki. Ám a régi torony időközben annyira megrongálódott, hogy 1900-ban szükségessé vált teljes átépítése, mely Foerk Ernő és Sándy Gyula építészek historizáló tervei szerint valósult meg a ma is látható formában.

A település központjában, utcára merőlegesen, támfallal védett domboldalon elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, pologonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymatagos sisakú torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, egyenes záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromszintes toronytestet a cseréppel fedett főpárkány és osztópárkány tagolja, alsó részén vakolatsávozás van, és abban, a karzatszinten kisméretű körablak áll. A padlásszinten, faltükörben, egy egyenes záródású ablak nyílik. A félköríves záródású harangablakokat lizénák keretezik. 
A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait egyenes záródású ablakok törik át.  
A barokk stílusú templom 1793-ban épült. Mai formáját 1823-ban nyerte el, amikor átalakították.

A település központjában, a főutcára merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt laternás, hagymatagos sisakú torony áll. Déli oldalához oszlopokkal alátámasztott, nyitott előcsarnok, cintérium kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, íves záródású, ajtón, a másik a déli oldalon nyílik. A négyszintes tornyon, a karzat magasságában, a főkapu szemöldökpárkánya felett vakolatkeretes lunetta van. A padlásszint vakolatsávos falán, faltükörben lévő, egyenes záródású ablak nyílik. Az egyenes záródású, könyöklőpárkányos harangablakokat ion féloszlopok keretezik, és felettük vékony osztópárkány fut körbe. Efelett a templomórák helyét jelző vakolattükrök és íves keretezés díszíti a falakat. A templomhajó oldalait pillérek tagolják, azokban szabálytalan rendben szegmensíves ablakok állnak, a végfalon körablak látható.

A csehsüveg boltozatos templomtérben a szószék az északi fal közepéhez csatlakozik és két dór oszlop támasztja alá. A szószék falazott feljárójához egy neoreneszánsz Mózes-szék támaszkodik, előttük pedig Nemes Baán János 1877-es alkotása, a siklósi vörös márványból készült úrasztala áll. A tér két végében ácsolt karzatok emelkednek, a nyugati oldali karzaton található az orgona, ennek alján festett díszítésű deszkaborítás látható. A tíz táblán népies rokokó minták láthatók (indákkal, virágokkal, kagylókkal), míg a két további táblán egyszerűbb, kis karikákból álló díszítések jelennek meg. Közös jellemzőjük, hogy mellőzik a szimmetriát, mégis kiegyensúlyozottak.

A késő barokk stílusú templom 1786-ban épült. Tornya és főhomlokzata klasszicista stílusú, a 1828-35 között átalakításkor nyerték formájukat. A templom boltozat is ebből a korból való, amikor a korábbi festett famennyezetet elbontották.

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, zsindelyfedésű barokk templom, északi oldala előtt fiatornyos, gúlasisakos toronnyal, keleti oldala előtt pedig bejárati előcsarnokkal. 

A síkmennyezetes templombelsőben két karzat áll, az északi oldalon fa oszlopokkal alátámasztott ácsolt, a déli oldalon falazott, enyhén íves mellvédű, gazdagon díszített, árkádos orgonakarzat van. A liturgikus tér a nyugati oldal közepén, a belülről nyitott előcsarnokkal szemben áll. A szószéket, szószékkoronát, a kerített úrasztalát ás a Mózes-széket 1809-ben Meyer János nagyváradi műasztalos készítette klasszicista stílusban, ugyanekkor készültek a padok is. Aljzata téglával van burkolva.

A 17. századból ismert paticsfalú temploma, amely mellett fa torony is állt. A jelenlegi épületet 1809-ben építették. 

A település központjában, több út találkozásánál emelkedő kisebb dombon áll a két, egymáshoz kapcsolódó templomból álló együttes: egy középkori eredetű, keletelt, egyhajós templom, valamint annak délkeleti sarkához illeszkedő, késő barokk kori, szintén egyhajós épület. A régebbi, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom délkeleti sarkánál lépcsőzetes támpillérekkel megerősített torony áll, amely a hajó síkjából előrelép. A támpillérek közé épített, félnyeregtetős előtérből nyílik a bejárat, fölötte feliratos táblával. A hajó déli oldalán csúcsíves, élszedett kőkeretű kapu látható, a déli és nyugati falakon újabb ablakok mellett egy-egy félköríves, rézsűs nyílás is megmaradt. A belső tér síkmennyezetes, az apszist dongaboltozat fedi, a nyugati oldalon falazott oszlopokra támaszkodó fakarzat áll. A hajó déli falában kisebb falfülkék, a diadalív északi oldalán pedig kőkeretes fülke mélyed.

A középkori templomot 1789-ben, a másik templom építésekor alakították át, ekkor bontották el részben a szentélyt, és feltehetően ekkor készült a torony is, amelyet később gótizáló részletekkel láttak el. A késő barokk templom félköríves záródású hajója kontyolt nyeregtetővel fedett, délkeleti homlokzata előtt torony áll, amely vázadíszes féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz. A toronyaljba vezető kapu szemöldökgyámos, füzérdíszes kőkeretű, felette 1801-es évszámot viselő márványtábla. Az északkeleti oldalon kőkeretes kapu található, fölötte kőtábla 1789-es évszámmal, a délnyugati oldalon pedig aszimmetrikusan elhelyezett bejárat nyílik. A hajót csehsüveg boltozat, az apszist félkupola fedi, mindkét végében falazott, síkmennyezetes karzat áll. A berendezés a 18. század végéről származik, Németh József és Török János munkája. Az orgona 1926-ban készült az Angster-orgonagyárban.

A templomegyüttest a német ajkú református közösség építtette 1789 és 1801 között, a gróf Limburgh–Styrum család támogatásával. A templom előtt ma is áll az I. és II. világháborúban elesettek emlékoszlopa, amely a gyülekezet 20. századi történetének fontos mementója. A két templom egymás mellé építése ritka megoldás, amely jól mutatja a közösség növekedését és azt a törekvést, hogy a régi szentélyt ne bontsák el teljesen, hanem új funkcióval illesszék a későbbi épülethez. A templomok környezetét a 19. század folyamán többször rendezték, a dombtetőn álló elhelyezés pedig máig meghatározza Nagyszékely településképét.

A gyülekezet történetében különösen fontos szerepet játszott, hogy a reformátusok már a 17. század elején jelen voltak a faluban, így a templomegyüttes nemcsak építészeti, hanem identitásképző jelentőséggel is bír. A két templom együttese ma is jól érzékelteti a közösség több évszázados folytonosságát és alkalmazkodóképességét.

A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten álló, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású, kétlépcsős támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom, amelynek déli és délkeleti homlokzatán osztósudaras, mérműves ablakok állnak. A templom nyugati homlokzatának tengelyében fiatornyos, zsindelyezett harangtorony áll, amelyet a templommal ácsolt előcsarnok köt össze. 

A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon faragott kőkeretű, csúcsíves kapu, a déli oldalon – egy falazott előcsarnok alatt - szemöldökgyámos kapu nyílik. A 15. században épült templom a történelem során védelmi funkciókat is ellátott, ezért is lehetett csak hídon keresztül megközelíteni a palánkkal körülvett templomszigetet. Sajnos az 1717-es tatárdúlás ellen ez sem jelentett biztonságot, mert amellett, hogy a települést felégették a betörő csapatok, a templomba menekülőket mind megölték. 

A síkmennyezetes templombelsőt csúcsíves diadalív választja el a szentélyrésztől, melynek falába egy kagylómotívummal díszített reneszánsz pasztofórium mélyül. 1773-ban készült szószékkoronáját és 1783-as karzatát Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készítette. A harangtorony is feltételezhetően a 18. század végén készült.

Utcavonalon álló, földszintes, téglány alaprajzú, nyeregtetős, cserépfedésű épület. 1902-ben épült, a református gyülekezet régi iskolája telkén. Fehérre meszelt utcai homlokzatát négy vakolatkeretezésű ablak töri át. Az épület a 20. század eleji falusi református iskolaépítészet jellegzetes példája: egyszerű tömegformálás, fehérre meszelt homlokzat és puritán díszítetlenség jellemzi. A hosszgerincű nyeregtető és a vakolatkeretes ablakok a korszak visszafogott, mégis arányos kialakítását tükrözik.

A református gyülekezet saját fenntartású iskolájaként működött, ahol a bibliaismeret valamint az olvasás-írás tanítása a mindennapi oktatás részét képezte. A tanító a közösség megbecsült tagja volt, az épület pedig a helyi református identitás egyik meghatározó elemeként szolgált.