Örökségtár

A település főutcáján körülkerítve szabadon álló, kelet-nyugat tájolású, egyhajós, félköríves keleti záródású, nyugati homlokzat előtti harangtornyos, nyeregtetővel fedett templom.

A torony aljában zöldre festett vasajtóval szegmensívű bejárat nyílik, felette szintén szegmensíves záródású, kisebb ablak. A torony mindhárom szintje többszörösen falsávos-tükrös tagolást kapott, a szinteket erőteljes övpárkány választja el egymástól. A második szintet kerek kis ablak, a harmadik szintet szegmensívű ablak tagolja. A toronytestet órapárkány zárja, ezen ül a bádogsisak, mely ívesen indul, majd meredek, egyenes vonallal záródik, tetején csillaggal. Az északi és déli homlokzat 4-4 tengelyes. A déli homlokzat harmadik tengelyében kis bádogfedésű tető alatt nyílik a ma is használatos szegmensívű bejárat. A többi tengelyben szegmensívű záródású, vakolatkerettel és zárókővel ellátott ablakok nyílnak. A torony felőli ablak alatt egy kis ablak található, mely a toronyalj megvilágítását szolgálja. Az ablakok között kettős lizénák futnak végig. Az északi homlokzat kialakítása megegyezik a déliével, azzal a különbséggel, hogy itt mind a négy tengelyben ablak található.

A déli ajtón keresztül megközelíthető belső tér vakolt síkmennyezetű. A díszítetlen, csak az ablakok által tagolt falsík a mennyezet alatt kiugró párkánnyal zárul. A templombelső egységes, sötétbarna-arany festésű berendezései: hangvetős, rejtett feljárós szószék, egybeépítve a Mózes-székkel, báboskorláttal kerített úrasztala, padok. A nyugati oldalon korintoszias fejezettel ellátott két öntöttvas oszlop tartja a fa karzatot, melynek három részre osztott mellvédjét 1-1 tükörfelületekkel közrefogott, faragott rozetta díszíti. A karzat közepén az orgona foglal helyet. Az alacsony, boltozott toronyaljból falépcső visz a karzatra, illetve a toronyba, ahol egy 509 kg-os és egy 257 kg-os harang található.

Épült 1794-1800 között. 1862-ben az omladozó tornyot lebontották, helyette 1863-ban másfél öllel magasabb új tornyot emeltek. 1889-ben a templom belsejét újították meg, az elkorhadt padok helyére Mogyorós Gergely asztalosmesterrel készíttettek új berendezést, mely a máig napig jó állapotban megtalálható. 1907-ben kifestették, a két faajtót vasajtókra cserélték. 1927-ben Fittler Sándor tervezte orgona beépítése. 

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb álló, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok, nyugati oldala előtt hagymasisakos torony áll. 

A négyszintes toronytestet a főpárkány és osztópárkányok tagolják és pilaszterek osztják falmezőkre. A középső mezők tengelyében állnak a nyílások: a földszinten ajtók, ezek közül a déli oldalon lévő timpanonos keretezésű, a padlásszinten körablak, felette szegmensíves, majd félköríves harangablakok. Az órapárkány felett párnatagos, laternás sisak emelkedik.

Az oldalhomlokzatokat szintén pilaszterek tagolják, amelyek között záróköves, szalagkeretes ablakok vannak. A templom főbejárata a déli oldalon lévő, íves oromzatos előcsarnok egyenes záródású ajtaján keresztül nyílik.
A síkmennyezetes templom két végében fakarzatok állnak. A liturgikus tér a déli oldal közepén található.

A törökkorban elpusztult zsákai vár köveiből épült 1718-ban egy korábban itt állt templom, amelyhez 1750-ben emeltek tornyot. 1784-ben épült a jelenlegi templom aföldbirtokos Rhédey-család támogatásával, helyi égetett téglából. Harangját 1918-ban öntötték, barokk orgonáját szintén a Rhédeyek készíttették. 1766-tól vezetik anyakönyvét.

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, egyenes záródású, szerény méretű templom. A torony alatti bejáróban, a templom egykori nyugati oromfalán ma is olvasható évszám alapján 1300-ban épülhetett, később gótikusban átalakították. 

Egy 1595-ös összeírás szerint a templom a 16. század derekától van református használatban. 1711-ben történt barokk stílusú átépítése. 1878-ban haranglábat építettek a templom mellé, majd 1924-ben emeltek a nyugati homlokzata elé zömök, gúlasisakú tornyot. A templombelső vakolt síkmennyezetes. A szentély északi falába szépen keretezett szentségtartó fülke süllyed. Az úrasztala 1700-ban készült.

A település egykori főutcájának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti oldalán sokszögzáródású, nyugati oldalán lépcsőzetes oromzatú, kőtorony nélküli, historizáló épület, amelynek déli oldalán előcsarnok áll. A településről a szárdi apátság 1067-ből való alapítólevele tesz először említést, azzal, hogy határában áll egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna. 

Zsurkon igen korán, már 1540-ben megalakult a református egyház, de temploma csak később épülhetett, 1794-1795 között létesült egy fatemplom. Ezt elbontva 1891-ben létesítettek új kőtemplomot, és ide helyezték át a régi épületből a szószékkoronát, a keleti karzatot és a festett kazettásmennyezetet. A mennyezet kazettáinak zöme 1795-ben készült, azonban a figurális díszítésűek csak 1841-ben. A templomtól nyugatra 35 méter magas, szoknyás, galériás, zsindellyel borított, négy fiatornyos fa harangtorony áll, amely egyes adatok szerint 1560-ból való.

Gótikus eredetű, 15. század. Festett famennyezete 1726-ban készült, festett karzata, szószéke, padjai 1758-ból. A templom szentélyétől délkeletre magasodik a 18. század közepén épített zömök, fából ácsolt harangtorony. 

A település északkeleti oldalán elhelyezkedő keletelt, támpilléres, poligonális záródású, kőtorony nélküli gótikus templom, melynek déli oldalán barokk portikusz áll. A szentély oldalfalait mérműves ablakok törik át. 

A 12-13. században épített románkori templomot 1500 körül gótikus stílusban építették át. A 16. század óta van az épület a reformátusok használatába. 1670 körül Szalóczi Mihály volt a lelkésze, akit a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek és gályarabságra ítéltek. A törökdúlás után rommá vált épületet 1726-ra sikerült helyreállítani. A beomlott boltozat helyére állított festett deszkamennyezetet Contra András és fia Mátyás készítette, akik a padelőlapokat, karzatmellvédet, a Mózes-széket és a szószéket is készítették. A fa mennyezet deszkáit hullámvonalban végig futó, leveles-virágos indák díszítik. 

1758-62 között barokk stílusban alakították át a templomhajót, ekkor két nagy ablakot vágtak a déli falba, és a csúcsíves déli kapu megépítették a bejárati oldalcsarnokot. A templom mellé a 18. században emeltek szoknyás, galériás fa harangtornyot.