Örökségtár

A település egykori központjában álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, késő gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt robusztus méretű, nyolcszögletű, órapárkányos, barokk torony emelkedik, tetején hagymasisakkal. A templomot a Báthori család építtette a 15. század második felében, ezért is fedezhetjük fel sárkányos címerüket az egykori szentély hálóboltozatának zárókövén. 

Az épület annak ellenére megőrizte középkori értékeit, hogy 1662-ben német katonaság, 1717-ben pedig tatárhad pusztította, ezt követően 1784-ig romosan állt. A templombelső egyediségét a bordás hálóboltozat, valamint az ablakok és a csúcsíves diadalív körüli - a reformáció korából származó - színes festés adja. Szintén ebből a korszakból való a keleti karzat által már részben takart, leveles koszorúval keretezett falkép, amely a bűnbeesés történetét meséli el. 

A műemléki helyreállítás során sikerült még tíz latin nyelvű felirattöredéket is feltárni. 1794-ben készült a keleti karzat és a szószékkorona, amely Vasvári Ódor Gábor remeke. Az L alakú nyugati karzat 1806-ból való. A tornyot 1819-1823 között építették, egy korábbi fa harangláb helyére.

A település főútja mentén, útkereszteződés kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok, nyugati oldala előtt összetett vonalú, párnatagos sisakú torony áll. 

Az ötszintes torony bejárata a déli fal földszintjén lévő egyenes záródású ajtón keresztül nyílik, felette szalagkeretes, záróköves körablak áll. A további szinteken lévő ablakok is hasonló keretezésűek, de félköríves záródásúak. Az oldalfalakat a lizénák által keretezett mezőkben félköríves záródású ablakok törik át. A templom főbejárata az íves oromzatú előcsarokon található, da a templom végfalán is van egy egyenes záródású ajtó.

A síkmennyezetes templombelső két végében vaskos pilléreken és kosáríveken nyugvó, falazott mellvédű karzatok állnak. A déli oldal mellett található az aranyonyott ornamentikával és geometrikus formákkal díszített falazott szószék, felette hangvető, mellette díszes háttámlájú Mózes-szék áll.  
A templom késő barokk stílusban 1791-1797 között épült, majd részben átalakították 1802-1806 között.

A település központjában, szabadon álló helyzetben emelkedik a megközelítően kelet–nyugati tájolású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt enyhén előrelépő torony áll. A hajó félkörívesen záródik, déli oldalán pedig bejárati előtér kapcsolódik hozzá. 

A főbejárat a toronyaljba nyílik: aedikulás keretelésű, félköríves, kőkeretes kapu vezet a templomba. A karzatszinten félköríves záródású, szalagkeretes, könyöklős ablak látható, felette körablak, majd egy újabb félköríves nyílás következik. A torony legfelső szintjén mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a tornyot az órapárkány fölött összetett vonalú sisak koronázza. A templom oldalhomlokzatai egyszerű kialakításúak, lábazattal és szalagpárkánnyal tagoltak, négy-négy szegmensíves ablakkal, a záródásnál pedig kör alakú, szalagkeretes nyílással. A déli előtér barokk kapuszárnyait vállköves, 1802-es évszámot viselő kőkeret fogja közre.

A templomhajó síkmennyezete festett, feltehetően az 1807-es kifestés idejéből származik, egyedi színvilággal. Az északi oldalon álló, nyolcszögletű talapzaton elhelyezett szószék és szószékkoronája a templom építésének korát idézi. A hajó mindkét végében festett mellvédű fa karzat található, rajtuk szépen faragott barokk zsoltármutatóval. 

Az orgona 1844-ben készült. A templom 1802 és 1807 között épült, tornyának sisakját 1907-ben alakították ki.

A templom különlegessége, hogy a barokk tömegformálás és a 19. századi átalakítások harmonikusan illeszkednek egymáshoz, így az épület több korszak stílusjegyeit őrzi. A festett síkmennyezet és a korai szószék együttese ritka értéket képvisel a környék református templomai között. A torony többszintű ablakkiosztása és a sisak összetett formája messziről is jól felismerhetővé teszi az épületet. A templom a település egyik legfontosabb történeti emléke, amely máig meghatározza Váralja faluképét.

A település központjában, a főút mentén, arra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt párnatagos, laternás sisakú torony áll. Déli oldalához nyitott előtér, cintérium csatlakozik.

A templom főbejáratához a torony tengelyében álló félköríves nyíláson keresztül juthatunk, mellékbejárata az előtér alatt található. A kétemeletes toronytestet  főpárkány és osztópárkány tagolja. A padlásszinten téglány alakú ablak van, a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.

A hajó hosszfalain 2-2 egyenes szemöldökű ablak nyílik.
Egy, korábban itt álló fatemplom 1710 körül épült, amely aztán 1802-ben leégett. A jelenlegi templomot még ugyanabban az évben emelték.

A település központjában, hagyományos falusias beépítésű utcában áll a református templom, amely a helyi gyülekezet egyik legfontosabb épített öröksége. Az 1857-ben emelt, késő klasszicista stílusú, romantikus elemeket is hordozó templom egyhajós kialakítású, kontyolt nyeregtetővel és a déli homlokzat elé emelkedő toronnyal épült.

A vakolt, meszelt téglatemplom külső megjelenését pilaszterekkel tagolt homlokzatok, félköríves ablakok és az eredeti kőkeretes bejáratok határozzák meg. A torony hagymasisakos lezárása és a gondosan kialakított építészeti részletek a 19. századi vidéki református templomépítészet szép példájává teszik az épületet.

A templom belső tere csehboltozatos kialakítású, két végében karzatokkal. A berendezés legértékesebb darabjai közé tartozik a festett, hangvetős szószék, az 1857-es évszámot viselő Mózes-pad, valamint a korabeli, számozott padsorok és famunkák. Ezek a református egyházművészet és az egykori gyülekezeti élet fontos emlékei.

A templom különleges értéke, hogy eredeti berendezésének jelentős része fennmaradt, így ma is hiteles képet ad a 19. századi református istentiszteleti térről. Az épület a helyi közösség több generációjának hitéletét szolgálta, és ma is a település református örökségének meghatározó jelképe. A gyülekezet számára nemcsak történeti emlékhely, hanem a közösségi és lelki élet ma is élő központja. A jelenleg is álló klasszicista, romantizáló stílusban készült templom 1857-ben épült. 

A település történeti központjától északra elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala felett hagymasisakos torony áll, déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A torony nyugati oldalának tengelyében áll a templom főbejárata, felette egyenes záródású ablak nyílik. A főpárkány felett körblak látható. A torony osztópárkánya felett, minden oldalon félköríves záródású harangablakok nyílnak.

A templomtér mindkét végében fa karzatok állnak.

A  barokk stílusú templom 1743-ban a hívek közadakozásból építették fel. Felszerelési tárgyai a 17-18. századból valók.

A település főútja kiteresedésében álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, támpilléres, egyhajós, romantikus–historizáló stílusú templom, amelynek délkeleti főhomlokzata előtt gúlasisakos torony, délnyugati homlokzatának tengelyében pedig bejárati előcsarnok áll. 

A torony alsó emeletén négy-, felette nyolcszögletű. Nyílásai félköríves záródásúak, bejárata feletti oromzata tört ívű. Belső tere két rövidebb oldalán található karzata négy-négy öntöttvas oszloppal készült. 

Szószéke és padjai a 19. század közepéről származnak. A 16. század közepétől már református felekezetű településnek temploma, lelkészlakja és iskolája is volt. A török háborúk végén a hívek 1690-ben új, paticsfalú, torony nélküli templomot emeltek. Tolnai Mihály lelkészsége (1773–1789) idején, 1787-ben már kőtemplomot is építhettek, kőtornyot csak 1808-ban emelhettek elé. Ezt követően nem sokkal új iskolaépületet tanítói lakást és parókiát is épített a gyülekezet. Az 1867-ben támadt tűzvészben a templom és a torony is kiégett. Ezt követően indult gyűjtésnek köszönhetően, 1870-ben már fel is szentelhették a ma is álló, Ney Béla pesti építész tervei alapján készült templomot.

A település déli oldalán, telekbelsőben szabadon álló, észak-déli tengelyű, nyeregtetős, szerény méretű templom, amelynek északi oldala előtt két pillérrel alátámasztott, sárortetővel fedett, modern torony áll. 

1856-ban épült az imaház, amelyhez tornyot 2013-ban emeltek, addig fa harangláb állt az utca mellett.  

A templom egyszerű, arányos tömegformálása jól tükrözi a református egyházi építészet visszafogott, funkcionalitásra törekvő szemléletét. Belső terének kialakításában az igehirdetés kiemelt szerepe érvényesül, amely a református hitgyakorlat egyik alapvető eleme. A szószék és az úrasztala a gyülekezeti élet központi helyei, a keresztség és az úrvacsora jelentőségére is utalva. A templom nemcsak a helyi református közösség lelki otthona, hanem a település vallási és kulturális örökségének is meghatározó része.

A főút kiteresedésében elhelyezkedő kelet–nyugati tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek keleti oldalán órapárkányos, félpárnatagos, laternás sisakú torony magasodik, északi és déli oldalához pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A négyszintes, lekerekített sarkú torony széleit pilaszterek és lizénák keretezik, illetve összetett párkányok tagolják. Alsó szintjén nyílik az egyenes záródású, szalagkeretes bejárati kapuzat, felette timpanon áll. A karzatszinten magas, szegmensíves, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak látható. A padlásszinten szalagkeretes, zsalus körablak nyílik, a legfelső szinten pedig, mind a négy oldalon félköríves lezárású, zsalus harangablakok állnak. A torony homorú íves falszakasszal kapcsolódik a hajóhoz. Az ívek tengelyében baloldalt ajtó és két négyzetes ablak, jobboldalt vakajtó és két vakablak látható. A falíveken, az attika fölött szögletes volutával és füzérdíszes vázával ékesített féloromfal fut le. 

Az oldalhomlokzatokat falsávok osztják hat mezőre, bennük félköríves záródású, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablakok nyílnak. A második és harmadik tengely között helyezkednek el a bejárati előcsarnokok. A záradék falán két kisebb félköríves ablak között egy egyenes záródású, timpanonos kapu áll, felette félköríves ablak magasodik.

A templomhajót hat szakaszban, csehsüveg boltozat fedi, melyet keskeny faltükrökkel díszített, robusztus pillérekről induló hevederívek tagolnak. A hajó két végében falazott pilléreken nyugvó, árkádíves karzat állnak, mellvédjeiket ovális alakú faltükrök díszítik. Az 1828-ból való, gazdagon faragott, vázadíszes koronájú szószék, a Mózes‑székkel és a rejtett feljáróval egybeépítve az északi fal egyik pillérénél áll, előttük található a kerített úrasztala.

A templom 1782–1783 között épült, egy ismeretlen aradi kőművesmester tervei alapján, a középkori templom egyes falrészeinek felhasználásával. Tornyát 1797–1798-ban emelték, amely eredetileg gyülekezeti magtárként is szolgált - ennek építője Linzbauer, gyulai kőműves volt. A hajót 1825-ben nyugat felé bővítették, ekkor készült ezen az oldalon lévő karzat az orgonával együtt, illetve a templomtér a boltozatos fedése is. A tornyot 1868–1869-ben tovább magasították.

A református templomtól keletre szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, részben alápincézett, nyeregtetős épület.

4+3+4 tengelyes homlokzatának középső része enyhén, rizalitszerűen előreugrik, négy, lábazat nélküli, egyszerű párnataggal záródó pilaszter tagolja, melyeken enyhén előreugró díszítőpárkány nyugszik. Az épület bal oldalánál nyíló kaput két kapupillér fogja közre, a jobb oldali eredeti. A négyszögalaprajzú hasábot egy lapos gúlatető zárja. Az udvari szárny részben átalakított: az eredetileg nyitott oszlopos tornác utcai szárnyhoz csatlakozó része üvegezett verandaként kiképzett, míg a szárny hátsó része megőrizte az eredeti kialakítást: három négyzet alaprajzú, enyhén profilozott fejezetű pilaszter szegélyezi a nyitott folyosót. A tetőszint egészében padlás, az udvari szárny alatt pedig pince csatlakozik hozzá.

Az épület egyedülálló értéke az utcai szárny - rizalit mögött lévő - nagytermének mennyezetfestése. A téglalap alapterületű mennyezet három részre tagolt. Középen négyzet alapon, zöld pálcákkal négy részre osztott kör alakú mező található, melynek közepén gazdag, gipszstukkót utánzó, plasztikus hatású rozetta bontakozik ki. A körívek között lévő zöld mezőben tarka virágcsokrok. A négyzet és a körmező által kivágott sarkokba vörös alapon okker színnel festett plasztikus minta. A körív két oldalán lévő, 1-1, nyújtott téglalap alakú mező további három részre tagolódik. A szélső mezőkben színes, leveles-virágos keretelésben katonafigurák. A viseletek és fegyverzetek alapján a magyar történelem egyes korszakait (honfoglalás, lovagkor, 17-18.sz., 19.sz.) képviselő, idealizált figurákat jelenítenek meg. A középső mezőben színes gyümölcscsendéletet láthatunk.

A vésztői református templom és parókia Erdély Sámuel lelkészsége idején (1780-93) épült. A parókiát 1785-86-ban építették az alföldi "népies klasszicizmus" stílusjegyeivel. A nagyterem mennyezetét díszítő freskót 1825-30 körül festhették. 1911-ben a falképeket megtisztították. 1993-ig parókiaként működött. Utcai nagytermét ebédlőként használták. 1993-ban egyházi szeretetotthonná alakították, ekkor a tetőszerkezetet nem érintő felújítási munkálatokat, csatornázást és kisebb belső átalakításokat hajtottak végre, melynek során beépítették az udvari oszlopos tornác egy részét, és ebédlőt alakítottak ki. A nagytermet társalgónak, közösségi helyiségnek használják.