Örökségtár

A település főutcája keleti oldalán, az Öreg-Túr mellett álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati kapuzata felett gúlasisakos, romantikus torony emelkedik. 

A templom az 1470-80-as években, a Kölcsey és a Kende családok támogatásával épült, akiknek évszázadokon keresztül temetkezési helye lett. 1770-ben tűzvész pusztított a templomban, az újjáépítés során alakították ki az 1778-ban festett kazettásmennyezetét. A hagyomány szerint ekkor adták el a gyülekezet 1595-ből származó ezüst harangját, hogy az építés költségeit fedezzék. A templom mellett egykor, egy 1794-re datált harangláb állt, melyet 1858-ban a nemesborzovaiaknak adtak. A kőtornyot 1858-1876 között építették fel. Az épület nyugati kapujának szépen faragott kőkerete, továbbá a déli oldal mérműves ablakai is mind csúcsívesek. 

A templombelsőben a hajót és a szentélyrészt elválasztó csúcsíves diadalív belsőoldalán egy-egy faragott lyuk látható. Ezekbe volt beillesztve egykor az a gerenda, melynek közepén a diadalkereszt, azaz a keresztfán lévő Krisztust ábrázoló szobor függött. Az északi oldalon lévő befalazott vállköves ajtó régen - a mára már elbontott - sekrestyébe nyílt.

A település keleti oldalán található, egyhajós, egyenes záródású, keletelt templom, melynek nyugati oldala felett tűzkiáltó erkélyes torony emelkedik, északi és déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. A hajó keleti végén négy ión oszloppal alátámasztott timpanonos portikusz áll. 
A templom nyugati főhomlokzatát négy óriáspilaszter tagolja három falmezőre, amelyek tengelyében alul aediculás bejáratok, felettük összetett keretezésű, szemöldökpárkányos, téglány alakú ablakok állnak. A középső mező tetején a koronázó párkány timpanonszerű kialakítású. A toronytestet a templomhajóval - az attika felett - íves hullámíves féloromzatok kötik össze, melyek végében kővázák állnak. A harangszint magasságában vasrácsos mellvédű, konzolokkal alátámasztott  erkély fut körbe, amelyre nagyméretű, íves záródású, díszes szemöldökkeretű ajtók nyílnak minden oldalon. A toronytestet fűzérdíszes pilaszterek keretezik. Az órapárkány felett összetett vonalú sisak emelkedik.
Az oldalhomlokzatokat a pilaszterek által határolt falmezőkben záróköves, köténydíszes, összetett keretezésű, félköríves záródású ablakok törik át.

Síkfödémes templombelső mennyezetét négyzethálós gerendarács tagolja, a gerenda közök közepén kör alakú, csillagos stukkódísszel. A hajó mindkét végén oszlopokra támaszkodó két emeletes karzat áll. A hajó déli falán, középen három oszlopos orgonakarzat helyezkedik el. A templomteret kelheimi kőlap burkolja. A fehérre festett, aranyozott fa szószék, úrasztala, Mózes-székek 19. század közepéről valók. Orgonáját 1835-ben Komornyik Benedik épített, majd 1908-ban az Angster-gyár építette át 930 sípos és 17 regiszteresre. Toronyórája 1860-ban készült.

A református gyülekezet a középkori eredetű templomát használta, amelyet 1754-55-ben Csermák Venczel debreceni kőművessel átépítettek. 1820-21-ben megmagasították a tornyot. 1845-47-ben jelentősen kibővítették, ekkor épültek a karzatok és készítették a jelenlegi berendezését is. 

A település központjában lévő kiteresedés keleti oldalán álló, keletelt, egyhajós gótikus templom, amelynek oldalait és szentélyét kétszakaszos támpillérek gyámolítják, nyugati homlokzata előtt párnatagos sisakú barokk torony áll. 

A településnek már a 13. században volt temploma, amelyet még szintén a 13. század folyamán nyugat felé meghosszabbítottak és déli oldalához íves szentélyzáródású kápolnát csatoltak. Később az Árpád-kori szentélyt lebontva sokszögzáródású, támpilléres gótikus szentélyt építettek, amely hatalmas csúcsívvel nyílik a hajóba. A szentély különleges sajátossága a falaiban látható nagyméretű ülőfülke és az ereklye-, illetve szentségtartó fülkék maradványai. 

1706-ban a fosztogató rácok elpusztították a falut templomával együtt. 1726-ban a visszatérő lakosok - akkor már református gyülekezetként - újra birtokukba vették és kijavították a templomot. Haranglábat állíttattak, amely a harangon lévő évszám alapján 1730-ban készülhetett. Ennek helyére aztán 1827-ben torony épült. Hajdani, 1744-ből való kazettás mennyezetét 1913-ban lebontották és helyette stukatúrnádas síkmennyezetet készítettek, de a régi mennyezet egyes részleteit a nyugati karzat aljába beépítve megőrizték. 

Balázsik Tamás: A túronyi református templom In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

A település egykori főutcájának déli végében, az út tengelyében álló, kisméretű, keletelt, sokszögzáródású, zsindellyel fedett templom, amely mellett északi oldalon egy falazott torony áll, tetején egy szoknyás, galériás, gúlasisakos fa haranglábbal. A templom első említése 1500-ból való, és valószínűsíthető, hogy ekkortájt is épülhetett. 

A máig középkori formáját őrző épület különleges értéke a két, színes erezetű kőből készült, szamárhátíves kapuzat: egyik a nyugati oldalon, a másik a szentély falán lévő, mely az egykori sekrestyébe nyílt. A templomot először 1746-ban, majd 1790-1792 között alakították át, lebontották a szentély gótikus boltozatát, majd elkészítették a berendezését. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezet - a mennyezetkoporsón lévő felirat szerint - 1792-ből való. A díszesen faragott szószékkorona 1798-ban készült. 

A templombelsőben, a bejárat és az íveszáródású ablakkeretek körül vörös-szürke tulipános festést láthatunk, amelyet a még nedves vakolatba vájt körvonalak utólagos színezésével alkottak. Az 1784-es keletkezési dátumú haranglábat a gyülekezet 1956-ban oly módon újította fel, hogy azt egy falazott alépítményre helyezte, így biztosítva, hogy a megnövekedett faluban mindenhol hallatható legyen a harangszó.

1950-ben alakult település keleti oldalán, saroktelken álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, modern templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt bejárati előcsarnok, felette pedig kisméretű torony áll. 

Varga Sándor építész tervei alapján épült 1994 és 2014 között, de 2002-től már használta a gyülekezet istentiszteleti helyként.

A település történeti központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom, déli oldalán keresztházzal, keleti oldala előtt órapárkányos, párnatagos és laternás sisakú toronnyal. 

A templom főbejárata a toronyalján keresztül, egy egyenes záródású, pilaszterekkel keretezett, félköríves orommezővel koronázott ajtón át nyílik, felette egyenes záródású ablakkal. A főhomlokzatot, a toronytest keleti oldalán, az osztott főpárkány felett timpanon zárja le. E felett körablak, illetve torony minden oldalán félköríves harangablak nyílik. A torony a hajótesthez íves oromfalakkal csatlakozik, amelyek végében fiatornyocskák állnak. A hosszoldalakat, továbbá a végfalat és a keresztszár falait nagyméretű, egyenes záródású ablakok tagolják.

A síkmennyezetes templombelső északi oldalán monumentális méretű klasszicizáló szószéképítmény, három további oldalán fakarzat áll. 

A református templom 1790-ben épült.

A Kisvác városrészben, a Duna közelében, tömbbelsőben áll az északnyugat–délkeleti tájolású, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek délkeleti oldalán torony, északkeleti oldalán pedig külön bejárati építmény kapcsolódik az épülethez. 

A lizénákkal tagolt torony alsó szintjén egyszerű ablak nyílik, fölötte sugaras díszítésű faltükörben ovális nyílás látható. A legfelső szinten mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a torony csúcsát az órapárkány fölött hagymasisak koronázza. A templom hosszoldalait három-három kőkeretes, szalagdíszes ablak tagolja. 

A főbejárat a torony oldalán nyíló kőkeretes ajtón keresztül közelíthető meg, míg az oldalsó előcsarnokból szintén kőkeretes kapu vezet a hajóba.

A templomtér háromszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pilléreken nyugvó hevederek tagolják. A hajó mindkét végén karzat áll, középen előreugró mellvéddel, amely hangsúlyos térbeli ritmust ad a belsőnek. 

A templom 1785-re készült el Hausmann János munkájaként, ekkor még torony nélkül. A szószéket ugyanebben az évben Regele József készítette, a tornyot pedig 1794-ben Marschall Jakab ács építette hozzá. Az orgona 1878-ban készült, Dangel Antal és fia műhelyében.

A templom elhelyezkedése — kissé elvonulva az utcavonaltól, a Duna közelségében — sajátos, csendes atmoszférát teremt, amely jól illeszkedik a barokk épület bensőséges arányaihoz. A torony későbbi hozzáépítése jól mutatja, hogyan fejlődött a gyülekezet a 18–19. század fordulóján, amikor a református közösség egyre erősödött a városban. A szalagdíszes ablakkeretek és a sugaras ovális nyílás finom barokk részletei ritka eleganciát kölcsönöznek a templomnak. A két végkarzat megoldása különleges térhatást eredményez, amely a korszak vidéki református templomai között is figyelemre méltó. A templom ma is fontos szerepet tölt be a felsővárosi közösség életében, és a váci református örökség egyik legértékesebb épületeként tartják számon.

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori kastélykertek szomszédságában álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, poligonális záródású, egyhajós, gótikus teremtemplom. Nyugati oldala előtt háromszintes, fiatornyos, gúlasisakkal fedett torony áll. 

Egy, a 13. század végén épült kis templom helyére a 16. század elején épült a jelenlegi templom, lebontva elődjének szentélyét és sekrestyéjét. Az új épülethez sokszögzáródású, sarkain támpillérekkel erősített, kőbordás, hálóboltozatos szentélyt és egy nagyobb sekrestyét is emeltek. Tornyát 1791 után állították, a sisak fiatornyai 1892-ben készültek. 

A vajai templomot a reformáció kezdete óta birtokolja a református gyülekezet, amelynek legnagyobb patrónusa a földesúri jogokat gyakorló Vay család volt, így kerülhetett Vajai Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányának epitáfiuma a templombelsőben elhelyezésre. Ugyanez a család adományozott értékes klenódiumokat is az egyház számára, mely közül többet a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményében őriznek. Az empire stílusú szószéke és Mózes-széke 1837-ben készült. 

Száz Magyar Falu. Vaja. Írta: Göőz Lajos, Németh Péter, Takács Péter, Bene János, Páll István és Molnár Sándor. Szerkesztette: Németh Péter. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2001.

A település központjában, a főút mentén álló, megközelítően észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt hagymasisakos torony, keleti oldala előtt bejárati előcsarnok áll. 

Az utcavonalon álló torony két oldalához magas kőkerítés kapcsolódik. A torony széleit falpillérek keretezik. A karzatszinten szalagkeretes, félköríves záródású, zsaluzott ablak található, a főpárkány felett hasonló kialakítású körablak áll. A torony osztópárkánya felett pedig, minden oldalon, félköríves záródású, zsaluzott harangablak nyílnak. Az órapárkány felett kettős hagymasisak emelkedik. A torony déli oldalán egy egyenes záródású ajtó nyílik, a templom másik bejárata az előcsarnok déli oldalán van.

A síkmennyezetes templomtér két végében festett mellvédű és kazettás aljú fa karzatok állnak, amelyeknek díszítése a dél-dunántúli hímes festés kiemelkedően szép példái, id. Gyarmati János, vajszlói asztalos, templomfestő munkái. A 19. században mázolással eltakart kazettákat 2014-2017 között Czakó Ferenc restaurátor-művész állította helyre.

Az épület az Ormánságban elsőként - 1781-ben - épült szilárd falú, tornyos templom.

A település központjában, a Gelénesi-csatorna partján álló, keletelt, torony nélküli, egyenes záródású gótikus templom. A szentélyén és déli oldalán csúcsíves ablakok állnak. A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon egy vimpergával keretezett, délen egy egyenes záródású kőkeretben lévő, szemöldökgyámos kapu nyílik. 

A templomot valószínűleg 1289 és 1334 között a Gutkeled nemzetség Farkas ága építtette, ezért is láthatjuk a szentély zárókövén a nemzetség címerét. 1565 óta használják a reformátusok. 1769-ben készült festett mennyezete, karzata és szószéke, amelyek így a legkorábbinak számítanak a Felső-Tisza-vidéken. Síkmennyezetes hajója csúcsíves diadalívvel kapcsolódik boltozott szentélyéhez. A templombelsőt nemrégiben helyreállított virágmintás festés díszíti. 

Az egykori szentély északi falán megtalálható a kőkeretes sekrestyeajtó, mellette egy csúcsíves pasztofórium, déli falában pedig ülőfülke. A templomtól északra impozáns fa harangtorony áll. A karcsú, alul szoknyás, felül nyitott galériás, zsindellyel fedett torony gúlasisakját fiatornyok díszítik. Valószínűleg 1691-ben épülhetett.