Örökségtár

Miskolc belvárosától délre, az Avas domboldalában, egy több évszázados temetőben álló, keletelt, támpilléres, kőtorony nélküli, síkmennyezetes gótikus csarnoktemplom, a hajóval megegyező szélességű, poligonális záródású szentéllyel, változatos mérművű, csúcsíves ablakokkal és déli oldalán neogótikus cinteremmel. 

14. században állt már az egykor Szent István nevét viselő plébániatemplom, amelyet 1480 körül teljesen átépítettek. Egy 1544-es török támadás következtében a templom kiégett, és azt az 1560-as években már reformátussá vált gyülekezet építette újjá. Ekkor nyolcszögű pilléreit megerősítették és félköríves árkádsorral kapcsolták össze, majd a templombelsőt famennyezettel zárták le, valamint az északi kápolnákat és a sekrestyét elbontották. A romba dőlt nyugati tornyot nem építették újjá, hanem helyette - szintén a törökök által elpusztított Szent Mihály temetőkápolna helyére - 1577-ben önálló harangtornyot emeltek. 

A zömök, négyzet alaprajzú, támpilléres kőépületen a második emelet magasságában zsindelyezett vízvezető fut körbe, fölötte deszkamellvédes, faárkádos galéria és zsindelyes gúlasisak áll. Két harangja van, a 750 kg-os Miklós és a 250 kg-os Johanka. A templom szentélyrészének falában látható Miskolczi István, diósgyőri várnagy feleségének és fiának 1589-ből való sírköve. 

A templom egyik fő ékessége a 15. századi reneszánsz intarziás királyi stallum, amely valószínűleg a diósgyőri várkápolnából származik. 1735-ből való a szószék magas, pelikános koronája.

A település történeti központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, keleti főhomlokzatán lanternás sisakú toronnyal, amely enyhe kiülésű középrizalit fölött, tört ívű oromzattal kapcsolódik a főpárkányhoz. Az oromzat szélén és a tornyot koronázó mellvéd sarkain magas obeliszkek állnak. 

A templom főbejárata a keleti oldalon egy vállas, záróköves kőkeretű vasajtón át nyílik, amely felett nagyméretű tagolt szemöldökös, vállköves, félkörív záródású ablak áll. A hajó homlokzatait is hasonló ablakok törik át, amelyek kettős pilaszterek között állnak. Az északi homlokzat középtengelyében is vázadíszes, kőkeretes kapu nyílik. A keleti homlokzat két széle mögött lépcsőházak emelkednek, amelyeknek fekvő ovális alakú ablakait az északi, illetve a déli homlokzat toronyhoz közeli részein láthatjuk.

A boltozott templombelsőt kétszint magasságú pillérkötegek és a rájuk támaszkodó hevederek szakaszolják. A keleti, északi és nyugati oldalon árkádíves karzat áll, a keleti oldalon lévő karzat kétemeletes. A nyugati karzaton álló, kétmanuálos, tizenkilenc regiszteres orgona 1901-ben készült, Angster József alkotása.

A klasszicizáló, késő barokk stílusú templom 1786-1808 között épült, Rabl Károly tervei szerint. Tornya 1865-ből való.

Miskolc belvárosától északra a tetemvári temetőkertben bejáratánál álló, kelet-nyugati tengelyű, boronafalú, népi szecessziós stílusú fatemplom. Déli homlokzatánál álló oldalépítmény felett fiatornyos, galériás torony emelkedik. 

A templom és a harangtorony tetőzetét zsindely borítja. Főbejárata a keleti oldalon nyílik, mellette alacsony lépcsőtorony áll. A jelenlegi templom legkorábbi elődje 1637-ben épült. Ehelyett 1724-ben emeltek újat, amit Bató István miskolci kereskedő saját pénzen újítatott fel 1874-ben. Azonban, állagromlás miatt, ezt a templomot is el kellett bontani, helyére 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei szerint építettek új, „magyaros stílusú”, azaz erdélyi építészeti hagyományokat tükröző templomot. Ez a templom vandál pusztítás eredményeként 1997-ben leégett. Az 1999-ben készült rekonstrukció a korábbi tervek felhasználásával készült és így megőrizte az épület eredeti formavilágát és stílusjegyeit.

A település északi részén, az utcavonaltól kissé beljebb, szabadon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, keresztszárnyakkal bővített modern templom, tőle keletre gúlasisakos torony magasodik. A két építményt árkádíves folyosó köti össze. A templom déli, oromfalas főhomlokzatán árkádíves tornác fut végig, amelynek közepén nyílik a templom bejárata. A tornác felett nagyméretű, virágmintás körablak áll.

A templombelső faburkolatos koporsófödémmel fedett, északi végében az orgona áll. A liturgikus tér a keleti oldal közepén van elhelyezve, a mellette lévő térbővület (keresztszárny) el van falazva.

Az Árpád-kori település a törökdúlás idején teljesen elnéptelenedett, majd 1622-ben református magyarokkal telepítették újra. 1650-ben már állt a templomuk, amelyet azonban az ellenreformáció idején leromboltak, jelenleg ennek helyén áll a katolikus templom. 1784-ben új kőtemplomot építettek, amelyet 1945 virágvasárnapján a visszavonuló német csapatok felgyújtottak. Helyét ma szerény méretű, téglából falazott emlékhely és emléktábla jelzi a Templom közben, melyet 1995-ben állítottak. 1952-54 között épült meg a mai templom, tornyát 1968-ban kapta, melyben két harang lakik, az 1924-ből származó 220 kg-os, melynek felirata: „Isten dicsőségére öntette a mocsai ref. egyház buzgó hívei közadakozásából. Jöjjön el a Te országod.” A 133 kg-os harang Budán készült, 1787-ben. Az orgonát, amely hat regiszteres, Várady Ottó építette 1973-ban.

A település történelmi belvárosának déli részén, mellékutcában, attól kissé beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, köríves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, összetett vonalú, hagymasisakos torony áll. Déli falához oromfalas oldalhajó csatlakozik.

A templom egyik bejárata a torony tengelyében álló, köríves, kőkeretes záródású ajtó, a másik egy hasonló kialakítású az oldalbővítmény déli falának tengelyében áll.
A toronytestet a cserepezett főpárkány és egy vékony osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek keretezik. A harangablakok félköríves záródásúak. A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik.

A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át szabálytalan rendben. Az oldalhajó déli fala oromzatos záródású: felül timpanon koronázza, amelyből kiinduló homorúívek szögletes volutákban végződnek. A falat cserepezett, tagolt főpárkány osztja meg, amely középen ívesen megemelkedik, efelett ovális ablak nyílik. Alatta a háromtengelyes, kétszintes homlokzatot faltükrök, egyenes és félköríves záródású ablakok és a már említett ajtó töri át.

A templom főhajója szegmensíves dongaboltozattal fedett, két végében öntöttvas oszlopokon álló, kovácsoltvas rácsos mellvédű karzatok állnak. A falazott szószék az északi oldal közepén kapott helyett. Az oldalhajó csehsüveg boltozattal fedett. A nyugati karzaton lévő Angster-orgona 1940-ben épült, kétmanuálos, 13 regiszteres. 
A templom 1790 körül barokk stílusban épült, 1922-ben kibővítették.

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll. Déli falához pilléreken nyugvó, nyitott bejárati előcsarnok csatlakozik.
A templom főbejáratához a torony tengelyében álló, köríves nyíláson keresztül juthatunk, a másik bejárat a déli oldalfalon található.
A háromszintes toronytestet a főpárkány, egy vékony osztópárkány és vakolatsáv tagolja, széleit lizénák keretezik. A harangablakok félköríves záródásúak, a nyugati oldalon, a padlástér magasságában még egy szegmensíves ablak is látható. A templomhajó és a torony homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik.
A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át szabálytalan rendben.
A templom 1828-ban épület, klasszicista elemekkel, késő barokk stílusban.

Egy mellékutcában, az észak–déli tengely mentén áll ez az egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek déli, utcai homlokzata előtt karcsú torony emelkedik. A bejáratok a torony alatt és a nyugati homlokzat középtengelyében nyílnak. 

A déli homlokzat és a torony csúcsíves nyílásai szalagkeretesek, vállkővel tagoltak, a harangablakok felett csúcsíves vakárkádsor húzódik, fölöttük háromszögű oromzat áll. A tornyot nyolcoldalú, szoknyás gúlasisak zárja le. A toronytestet a hajóval összekapcsoló féloromzatok szintén csúcsíves vakárkádsorral díszítettek. A templomhajó lekerekített sarkait kváderezés hangsúlyozza, az oldalhomlokzatok höbörcsös felületét vakolatsávok tagolják. Fent szegmensíves, alul egyenes záródású, szalagkeretes ablakok sorakoznak, a keleti oldalon pedig egy vakablak jelenik meg. Az északi véghomlokzat barokkos, törtíves oromzatát három ovális ablak töri át.

A belső tér gerendás deszkafödémmel fedett, két végében karzat áll. A liturgikus tér a keleti fal középtengelyében kapott helyet; a szószékkosár mellvédjét betétmezők díszítik, alsó párkánya konzolos kialakítású. A bejárati ajtók rombuszmintásak, vasalataik a 18–19. század fordulójának kézműves munkái. A templom 1782–1783 között épült barokk stílusban, tornya 1799-ben készült el, majd 1906-ban romantikus formában alakították át.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a barokk és a 19. századi romantikus jegyek, miközben a gyülekezet folyamatosan alkalmazkodott a kor igényeihez. A rombuszmintás ajtók és a korai vasalatok különösen értékes kézműves emlékek, amelyek ritkán maradnak fenn ilyen jó állapotban. A templom szerényebb települési környezetben áll, mégis a környék egyik legkarakteresebb református épületeként őrzi a 18. század végi falusi templomépítészet hangulatát.

A település középpontjában, a kiszélesedő főutca tengelyében álló, egyhajós, íves záródású, keletelt barokk templom, nyugati homlokzata felett toronnyal, déli oldala előtt előcsarnokkal. 

A 15. században a Báthory-család építette az eredetileg gótikus stílusú templomot. 1748-as felújítása során bonthatták el a középkori jellegét adó stílusjegyeit. A korábban a templom mellett álló fatornyot elbontva 1800-1802 között építették a ma is álló tornyot. 1836-ban további átalakításokat végeztek, ekkor készült a templom copf stílusú szószéke és hangvetője, a hasonló korú berendezéssel együtt, valamint a portikusz is. 

Mennyezetet 1882-ben újították fel, amikor romantikus stílusban ki is festették azt. 1936-ban Váradi Miklós rákospalotai mester készítette el a ma is működő orgonát. A templombelső két végében korinthoszi fejezetes faoszlopokra állított fakarzat áll. 

A templom épületének kutatását Szekér György építész végezte 1990-ben. Ekkor kerültek elő – más középkori részletekkel együtt – az északi hajófal falképei. A freskótöredékek két sávba rendezett, 10 jelenetből álló ciklusa a Passió történetét meséli el.

A település főutcájára merőlegesen, attól távolabb, kissé emelt helyen elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymatagos sisakú torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet a cseréppel fedett főpárkányok és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik. A karzatszinten félköríves záródású ablak, felette a padlásszinten körablak van; a harangablakok is félköríves záródásúak.  
A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait párospilaszterek keretezik és osztják mezőkre, amelyek tengelyében félköríves záródású ablakok állnak. A végfalon körablak található.
A klasszicista stílusú templom 1841-ben épült. Berendezése, - a szószék és a  papi szék - copf stílusú, 1800 körül készülhetett.

A település déli részén, a főutca keleti oldalán szabadon álló, keletelt, egyhajós templom, egyenes záródású, kontyolt nyeregtetejű hajóval, a nyugati homlokzat síkja elé épített órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú toronnyal, a hajó déli oldalán valamivel alacsonyabb, kontyolt nyeregtetejű bővítménnyel.

A homlokzatokon lábazat és főpárkány fut végig. A torony sarkait lépcsős támpillérek gyámolítják, karzatszintjét körben csúcsíves vakárkád-sor tagolja. Jellemzően félköríves záródású, illetve félkörablakok törik át a falsíkokat. Főbejárata egy vízszintes záródású kapu, félköríves felülvilágítós ajtón át nyílik  a torony nyugati oldalán; a másik bejárata egy vakolattükörbe helyezett, vízszintes záródású kapu a toldalék déli oldalán.

Csehsüveg boltozatos templombelső két végében oszlopos, a déli bővítményben pilléres karzat áll. A nyugati karzatot teljes szélességet az orgona tölti ki, míg a másik két karzat falazott mellvédű. A toronyban befalazott résablakok láthatók. Nyílászárói és berendezése (padok, szószék, vörös márvány úrasztala és keresztelőmedence, Mózes-szék) javarészt az 1854-es felújítás korából valók. A hajó déli oldalának középpillére mellett gótikus faragványok láthatók, a háromból kettő kapubéllet-töredék.

Csepel faluban már a 13. század elején állt templom, plébánosát 1232-ben említik. A török hódoltság idején romba dőlt templomot II. József türelmi rendelete (1781) után építette újjá egy korábban fából emelt, tapasztott oratóriumot helyén a református közösség. 1787-ben a templomot, majd 1794-ben a tornyot is megújították. 1854-ben a hajót keleti és déli irányban felé kibővítették. 1892-ben a tornyot átépítették, homlokzatait neogótikus tagolással látták el (Kovács István kőröshegyi mester munkája).