Örökségtár

A település főútja mentén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, sátortetős torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette kisméretű, félköríves ablak van. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes, lekerekített sarkú toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlásszinten négykaréjos vakolatdísz ékesíti a falat. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal és törtvonalú, íves féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó oldalain 2-2 szegmensíves ablak nyílik.
A templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, szintén fából épült szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék.
A barokk templom 1737-ben épült.
 

A település központjában, a főút kanyarulatában, emelt helyen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette világháborús emléktáblák vannak. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten ökörszemablak áll közvetlenül a főpárkány magasságában. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal csatlakozik, melyek végében kővázák állnak.
A hajó tagolás nélküli oldalain 1, illetve 2 félköríves záródású ablak nyílik.
A csehsüveg boltozatos templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, a keleti oldalon lévő alátámasztás nélküli. Szintén fából épült hangvetős szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék. A boltmezőkön és a hevedereken századfordulóból származó festés van.
A késő barokk templom 1784-ben épült. Klasszicista stílusban készült cintériuma a 19. sz. első felében.

A Túr-folyó kanyarulatai által közrefogott település egykori főutcája mellett álló, keletelt, nyugati tornyos, támpilléres, poligonális záródású, egyhajós, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt ácsolt bejárati építmény, északi oldalánál sekrestye áll. 

A templomnak két bejárata van, ezek közül a déli oldalon nyíló egy mívesen faragott, kőkeretű, szemöldökgyámos ajtó. A templom a Csaholyi család kegyúri templomaként a 15. században épült. Legjelentősebb átépítésére az 1717-es tatár betörés után került sor, amikor a felgyújtott épület bordás boltozata és tetőszerkezete is megsemmisült. A lassan újjáépülő templomban 1766-ban készült el a festett kazettásmennyezet és karzat, 1773-ban pedig a szószék. 1807-ben emelték a mai is látható, párnatagos sisakkal koronázott, barokk stílusú tornyot. 

A templom belsőterében nemcsak a mennyezet kazettáit, a szószék és a karzat mellvédjeit, de a falfelületeket is festés ékesíti. A diadalíven lévő geometrikus minták kváderköveket imitálnak, az ablakok rézsűiben és keretezésein indás, virágos motívumok vannak, de ezek a külső homlokzaton is több helyen megjelennek. A kazettákon főleg növényi ornamentikával találkozhatunk, ezért is nevezik sokan ezt a helyet a „virágok templomának.” Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által helyreállított épület díszítő festéseit az 1990-es években restaurálták.

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt modern, gúlasisakos torony, déli oldala előtt bejárati előcsarnok áll. A hajó hosszoldalait nagyméretű félköríves záródású ablakok tagolják, alattuk, a hosszoldalak végénél kisebb, köríves ikerablakok és téglány ablakok vannak. 

A síkmennyzetes belsőtér két végén díszes öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok állnak. Az előcsarnokot a hajóval egy széles szegmensív kapcsolja össze, ezzel szemben az északi oldal mellett található a liturgikus tér.

A templom 1720-ban épült. Nyugati homlokzata elé 1892-93 között emeltek kőtornyot, amely a II. világháborúban teljesen elpusztult. Helyreállítására csak 2019-ben nyílt lehetőség.

A település főútja mentén, arra merőlegesen elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. 
A templom főbejárata a torony nyugati oldalán nyílik, a déli főhomlokzat tengelyében világháborús emléktábla van, felette kisméretű félköríves záródású ablak áll. Mellékbejárata nyugati oldal közepén található. A toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, lizénák keretezik. A padlásszinten kisméretű félköríves záródású ablak nyílik. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó tagolás nélküli oldalain 3-3 félköríves záródású ablak nyílik.
A klasszicista templom 1804-ben épült, majd 1843-ban bővítették.

A település főutcájának tengelyében álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású, délnyugati tornyos templom, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel. 

Főhomlokzatát a főpárkány alatt lizénák osztják három mezőre, a középsőben található a kőkeretes bejárati kapu, fölötte ívmezőben az 1848. évi haditanácsra emlékeztető tábla. A szélső mezőkben elhelyezett táblák az I. és a II. világháború áldozataira emlékeztetnek. A torony padlásszintjén faltükörben félköríves záródású padlásablak áll, felette övpárkány fut körbe. A félköríves záródású, zsalus harangablakok vékony vállpárkánnyal vannak hangsúlyozva. A tornyot gúlasisak fedi. Az oldalhomlokzatokat két-két faltükör tagolja, amelyekben félköríves vasablakok állnak. A délnyugati homlokzat közepén kőkeretes oldalbejárat nyílik. 

A síkmennyezetes templomtér keleti végében három félköríves nyílású karzat, nyugati végében két falazott, dórfejezetű oszlop által tartott orgonakarzat áll, festett mellvéddeszkáin gazdag, virágmintás díszítés látható. A szószék az északkeleti oldalon található, felette míves hangvetőkorona. Homokkő úrasztala 1805-ből való. A padokon elhelyezett kis réztáblákon az 1848-as haditanács ott ült résztvevőinek neve olvasható. Védett műtárgyként nyilvántartott orgonáját Országh Sándor készítette 1876-ban. 

1623-ban már állhatott a templom, amelyet 1787-ben bővítettek. Az épület többször leégett, 1928-ban villám sújtotta. Ezután - eredeti helyétől kissé távolabb -építették újjá 1832-ben, tornya 1847-ben épült. 1848. szeptember 28-án itt tartott haditanács előzte meg a pákozdi csatát.

A település nyugati oldalán, a főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, keleti tornyos, barokk templom, déli oldala előtt bővítménnyel.

A toronytestet faltükrök tagolják, keleti homlokzatának tengelyében nyílik a templom kőkeretes bejárata. A főpárkány felett egy kisméretű, téglány formájú ablak, legfelül, mind a négy oldalon félköríves záródású harangablakok vannak. Az órapárkány felett a tornyot törtvonalú, cserepes tetőzet fedi. 

A mai templom 1784-ben épült a hívek kitartó gyűjtésének és fáradságos munkájának köszönhetően. A bejárattól jobbra a falban II. József császár türelmi rendeletének egy példányát helyezték el.

A település középpontjában, parkos környezetben áll egy keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik hozzá. 

A torony földszintjén félköríves záródású, szemöldökdíszes, kétszárnyú kapu nyílik, felette ovális tábla utal az építés idejére. A sarkokon támpillérek állnak, a földszinti részt háromszögű párkány zárja le. Az emeleti szinten ovális ablak jelenik meg, felette félköríves párkány, a torony legfelső szintjén pedig félköríves harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza. A toronytestet a hajóhoz többszörösen tagolt ívű féloromzatok kötik. 

A templomhajó hosszoldalain öt törtvonalú, füleskeretes, ívelt ablak áll, a déli oldalbejárat szegmensíves, füleskeretezésű, középen zárókő‑imitációval.

A belső tér ötszakaszos, szegmensíves dongaboltozattal fedett, és mind a négy oldalon karzat fut körbe, a rövidebb oldalakon négy pillérre támaszkodva. A karzat alja csehsüveg boltozatos, a hosszanti oldalak alatt szegmensíves fülkesor húzódik. A karzat mellvédjét copf stílusú virágdísz ékesíti. A templom klasszicista orgonáját a Mooser‑gyár készítette 1857-ben, a padlózatot kelheimi lapok borítják.

A gyülekezet első temploma a 17. század elején épült az 1620-as években, akkor még a mai épület ellentétes végén álló toronnyal. 1756-ban új hajót emeltek, amelyhez 1770-ben új torony készült, majd 1772-ben a két épületrészt összeépítették. 

A templom többszöri átépítése jól mutatja a közösség folyamatos gyarapodását és azt az igényt, hogy a település központjában egyre reprezentatívabb református templom álljon. A négyoldali karzatos elrendezés ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, és különleges térhatást ad a belsőnek. A parkos környezetben álló épület ma is meghatározó eleme Szabadszállás városképének, és a helyi református közösség egyik legfontosabb történeti emléke.

A település déli oldalán, útkereszteződésben álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt laternás sisakú torony áll. 

A templom bejárata a torony alatti félköríves, záróköves kapun keresztül nyílik. A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fakarzat áll. A koronás szószék az egykori diadalív baloldali szára mellett áll.

A templom a 15. században épült gótikus stílusban. 1630-35 között újjáépítették, hajóját nyugat felé meghosszabbították, majd 18. században barokk stílusban átépítették. Tornya 1804-ből való. A szószék 1817-ben készült.

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, észak-déli tengelyű, egyhajós templom, melynek északi homlokzata előtt hagymasisakos torony, déli végfalához kapcsolódóan karzatfeljáró, a nyugati homlokzatánál pedig négyzetes alaprajzú előcsarnok áll. 

A hajó hosszanti homlokzatain kosáríves záródású vakárkádsor fut végig. A templombelsőt négy szakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó két végén álló falazott karzatok 4-4 pilléren nyugszanak. A szószék és a Mózes-pad 1776-ban készült. Valószínűleg ekkor készült az úrasztala is, amelybe egy ón keresztelőmedence is bele van süllyesztve. 

Berendezésének egyik érdekessége az úgynevezett „beteg asszony padja”, azaz egy zárt ülőszék, amelyet Szilády Péter prédikátor készíttetett 1827-ben, annak érdekében, hogy beteg felesége részt vehessen az istentiszteleteken. 

A jelenlegi templom elődje egy sárfalú-tölgyfagerendás szerkezetű épület volt, amelyhez Mária Terézia engedélyezte 1767-ben egy egyemeletes torony építését. Az új kőtemplom 1775-ben készült el, amelyet a Türelmi Rendelet után kötöttek össze a toronnyal.